Fényes Adolf: Napszámos (1900 körül) |
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI HÁTTÉR | |
| Realizmus, naturalizmus (A XIX. század utolsó harmada) | ||
| A realizmus ösvényei - a realizmus magányos mesterei | ||
| A XX. sz. első felének magyar művészeti irányzatai | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Realizmus, naturalizmus
(A XIX. század utolsó harmada)
A század, utolsó harmadában sokan festettek életképeket. Részben Munkácsy inspirálta őket, de túlnyomó részük inkább a szakirodalomban "müncheni realizmus"-nak nevezett, illusztratív jellegű életképfestészethez vagy a leíró naturalizmushoz állt közelebb. A hetvenes évektől kezdve e művészek főként Szolnokon dolgoztak, ahol 1902-ben művésztelep is alakult. Számos népéletképet festett Deák-Ébner Lajos, aki a Münchenben tanultakat a francia realizmus és naturalizmus elemeivel gazdagította. Vásárkompozíciói értéke az atmoszférateremtés volt. Hatása sokáig érződött a szolnoki telep művészein. Nagy műgonddal festett képei a müncheni zsánerfestés legjobb termékei közé tartoznak.
Ugyancsak a realizmus nemzetközileg is rangos képviselői közé tartozott az emberlátása mélységében csaknem Dosztojevszkijhez mérhető Mednyánszky László. Korai rajzai, melyeket az "Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben" című albumokhoz készített, még az akadémiák rajzos, kemény modorához kötik Mednyánszky stílusát. Később fellazulnak a formák, megszínesednek a lapok. Figurális műveinek túlnyomó részét a művész Magyarország és Európa szegény embereinek, elesettjeinek, csavargóinak életéről készítette. Ábrázoltjainak jelleme, sorsa ugyanúgy lekötötte, mint az őket körülvevő világ. Mednyánszky műveit a rokonszenv, az átélés őszintesége teszi megragadókká. Akvarelltechnikájának levegősen egymásra hordott rétegei, fénytől átjárt meleg színei pedig századunk magyar rajzművészetének legszebb darabjai között jelöli ki helyüket.
Volt azonban a hetvenes éveknek egy magyar festője, aki ugyancsak a realizmus formaköréhez kapcsolódott, de annak nem elsősorban múltba tekintő ágához, hanem a jövőt előkészítő, az impresszionizmus határmezsgyéjére érkezőhöz: Szinyei Merse Pál. Tél c. képe tudomásunk szerint Szinyei egyetlen téli tájképe. A tájnak olyan részletét választotta ki, amelyik beleillik kedvelt kompozíciós formájába.
Forrás: http://verslista.freeweb.hu/muveszetek/3stilus/10realizmus/10fest.htm
A realizmus ösvényei - a realizmus magányos mesterei
. . .
A Munkácsy-tradíció folytatói között volt néhány olyan, a realizmust stílusként is vállaló művész, akit nem lehet egyértelműen sem a szolnokiak, sem a vásárhelyiek közé sorolni. Ilyen volt az egy időben Nagybányán, majd Szolnokon is dolgozó Koszta József, a néhány vonásában az alföldiekkel is rokon szellemű Nagy István és Mednyánszky László, aki tulajdonképpen a hidat alkotta a barbizoni művészet, a 19. századvég realista törekvései és az alföldi festészet plebejus ihletésű, realista iránya között.
Az akadémizmus gyökerei visszanyúltak a 19. század hatvanas éveire. Párhuzamosan, a hetvenes évektől bontakozott ki a jellegzetesen 19. századi realizmus, amelynek továbbélése nyomot hagyott a századfordulón, sőt a 20. század elején. Múlt századi fővonulatai egyfelől Munkácsy Mihálynak a hetvenes években kulmináló kritikai realizmusa, másfelől az a természetszemlélet, amely részben Munkácsyt, még inkább Mészöly Gézát és Paál Lászlót jellemezte. E többirányú realizmus gyökerei tehát az előző korszakot tárgyaló kötet témakörébe tartoznak, habár Munkácsy pályájának utolsó szakasza beépül a századvég művészetébe, és a realista festészet különféle tendenciái, így többek között a lírai, impresszionisztikus tájfestészettől a drámai emberábrázolásig ívelő Mednyánszky-életmű legfontosabb szakaszai is a századfordulóra, a tízes évekre esnek. Ugyancsak része a korszak realista törekvéseinek a szolnoki művésztelep munkássága, és lényegében ekkor bontakozott ki a pontatlanul alföldi festőknek nevezett művészek tevékenysége. És egyidejű volt egy stílusrealizmusból kiinduló művészeti fattyúhajtás, az úgynevezett műcsarnoki festészet, amely a "müncheni realizmus" magyarországi változataként realistának vallotta magát, mert a természet és a mindennapi élet jelenségeinek valósághű visszaadására vállalkozott, de nemcsak a realizmustól volt idegen, hanem magának a művészetnek is a perifériájára szorult.
Forrás: A magyarországi művészet története 6. kötet (főszerk.: Aradi Nóra)
Magyar művészet 1890-1919 (szerk.: Németh Lajos)
Akadémiai Kiadó, Bp., 1981,
221. és 250. oldal Bernáth Mária írása
A XX. sz. első felének magyar művészeti irányzatai
A századforduló millenniumi ünnepségeivel induló, változásokat hozó évek rengeteg művészeti törekvésnek adtak teret, s az irányzatok olyan nagymértékben hatottak egymásra, hogy sokszor nehezen választható szét egy-egy. Csak a '20-as évekig bezárólag több mint tíz nagyobb művészeti stílus és azok hatásai játszanak fontos szerepet Magyarországon, megalakulnak a művészeti iskolák és műhelyek, majd a háborús évek alatt visszavonuló művészet újra előtérbe lép, s a '40-es évek utáni alkotások már az addigiaktól gyökeresen elkülönülő szemléletet tükröznek.
A 19. század végétől szerveződő nagybányai iskola hatásai az 1950-es évekig visszatérnek majd, hiszen a tanítványok a szecessziótól a konstruktivizmusig sok irányzat útját bejárják. Innen nézve lehet értékelni a neoimpresszionizmus megjelenését és a Nyolcak alkotócsoport tevékenykedését egyaránt, de a nagybányai alkotók hatása érezhető a Szolnoki művésztelep, az Alföld művészeinek naturalista képein is.
Kiemelkedő, magányos művészegyéniségek - Mednyánszky László, Csontváry-Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos alkotásai vezetnek tovább a szecesszió, a szimbolista ábrázolásmód irányába, mely azután Gödöllőn és Budapesten bontakozik ki, két művésztelep közegében.
Rippl-Rónai József és Vaszary János alkotásai már határozottan az iparművészet felé is fordulnak, tevékenységüket összművészeti látásmód hatja át. Ugyanekkor formálódnak az impresszionizmus nyomán a neoimpresszionista csoportok (Művészház), majd létrejön az avantgárd magyar előfutára, a Nyolcak csoport is. Őket követik a Fiatalok, az európai stílusok összeolvasztásával kísérletező művészeti-baráti társaságok, a futurizmus, kubizmus, expresszionizmus szintetizálására törekedve. A század '10-es éveitől a Kassák Lajos alakjával jellemezhető aktivizmus válik népszerűvé, és a baloldali eszmeiség is teret kap a művészetben.
A háborúk alatt az értékőrző körök, a Szinyei Társaság, a Római iskola, a Gresham-kör próbálnak összetartó erejükkel értéket közvetíteni, az újklasszicizmus és a múlt felé fordulás mellett állandó átértelmezési kísérletekkel egyetemben, mind a festészetben, mind a szobrászat terén, a népművészet elemeit is alkalmazva.
Forrás: http://www.hung-art.hu/vezetes/stilusok/index.html
