1905 után - Olaj, vászon, 59x45 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Németh Lajos írása | ||
| Bakó Zsuzsanna írása | ||
| Bodnár Éva elemzése | ||
| ifj. Gyergyádesz László írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A rőtbarna-narancsszín háttérből zöldes barnás, vázlatos fej mered elő, megkínzott arcú csavargó feje. Az elesett ember tekintete könyörgő, szája panaszra nyílik. Alig néhány vonás, mégis döbbenetes erejű; Dosztojevszkij regényeinek tragikus alakjait idéző, jelenésszerű arc.
Forrás: Németh Lajos: Mednyánszky, Csontváry, Egry (Az én múzeumom sorozat)
Képzőműv. Alap Kia., Bp., 1966, 13. oldal
Mednyánszky Lászlónak az élet tragikus jelenségeire koncentráló figyelme a nyomor ábrázolásában Dosztojevszkij és Gorkij megfelelője. Ez a Csavargófej sűrítve tartalmazza Mednyánszky művészetének szellemi és festői értékét. A sárgásbarna háttér előtt szembenéző, kissé jobbra forduló, kócos sötét hajú, nyitott szájú csavargóról is - mint többi alakos képén - lelkiállapotot, sorsot fest inkább, mint embert, a szó hagyományos értelmében. Festménye a szenvedésre kárhoztatott ember döbbenetes, megrázó ábrázolása. A kép - a benne rejlő művészi igazság rendkívüli erejével - korának társadalmi bírálata is.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (főszer.: Csorba Géza)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 219. oldal
Tájfestményei mellett Mednyánszky munkásságának másik felét emberábrázolásai alkotják: legfőbb motívuma a szenvedés sújtotta ember alakja. Döbbenetes erővel festi az élet hajótöröttjeit, a nincstelen, züllött csavargókat. 1897 tavaszán Párizsban a Georges Petit-nél rendezett nagy sikerű kiállításán tűntek fel ilyesfajta, megrázó hatású alkotásai. A Remacle francia kritikus figyelt fel arra a rendkívüli jellemzőerőre, amellyel a magyar festő a párizsi kültelkek embereit ábrázolta. Szinte Dante Poklából vagy Gorkij Éjjeli menedékhelyéből léphetnének elő döbbenetes alakjai. A gazdag és előkelő családból származó Mednyánszky bolyongásai közben - itthon és külföldön - közvetlen közelről ismerte meg a szerencsétleneket, a fásultságba süllyedteket, az ital reménytelenül züllött rabjait. Részvéttel fordult feléjük, jótékonyságában nem ismert határt; öröklött vagyonát, keresetét, művei nagy részét szétosztotta barátainak.
A csavargó nyomasztó hatású portréján is a szenvedő embert látjuk, arcvonásain az űzött vad riadtságával; a jelenséget Mednyánszky víziószerű megfogalmazásban, tompa szürkék, meleg barnák színharmóniájában festette meg.
Forrás: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (szerk. Solymár István)
Corvina, Bp., 1975, 68. oldal
Mednyánszkynál a színek fiziológiai alapú gondos kiválasztása e képeken is jelentős szerepet töltött be. Különösen szívesen alkalmazott egy agresszív hatású színvariánst: "Van egy rozsdavörös, barnás piszkos-vörös, amely a legnagyobb mértékben izgatja az idegeket. Van ebben a színben valami fenyegető, kivált, ha más, piszkosszürke és meleg színek veszik körül. Ezek a színek zavarosak. Önkéntelenül a legösmertebb állati anyagokra emlékeztetnek, éspedig olyanokra, amelyek az erjedés első stádiumában vannak. (...) A rozsdavörös és a megszáradt, vagy alvadt vér színe lángra gyújtja a már erjedő érzelmeket. A legtöbb ragadozó állatnak ez a színe." E "kolorit-módusz" egyik legismertebb példája a Magyar Nemzeti Galériában őrzött CSAVARGÓFEJ-TANULMÁNY (Sebesült, 1911-1913, vászon, olaj, 61 x45 cm). Állatias vonások, az életben maradás ösztöne uralkodik el a fájdalmas arcon, melynek kifejezését nyilvánvalóan jelentősen befolyásolta egy feltételezhetően azt megelőzően lejátszódó jelenet.
Forrás: ifj. Gyergyádesz László: "Csavargó" : Mednyánszky László élete és művészete
Print 2000 Ny. : Bács-Kiskun M. Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét, 2007, 20. oldal
