1924 - Olaj, vászon, 60x55 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Borbély László elemzése | ||
| Bán András írása | ||
| Oelmacher Anna írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A Weimarban festett Zöld szamár c. festményének éppúgy a konstruálás a kiindulópontja, mint régebbi képarchitektúráinak, csakhogy itt kilép a térbe, egy sajátos eszményi teret épít fel magának a művész. A szatirikus hang teljesen egyenrangú társa a térképzésnek. A végtelen mélységbe vezető perspektíva közepén egy pár áll. Transzcendens megvilágítás, telihold, andalgó pár: minden romantikus kelléket együvé hord, s fanyar humorával egyaránt megfricskázza a szentimentalizmust és a tartalmatlan konstruktivizmust. Az említetteken kívül ugyanis egy dór oszlopfőn mint talapzaton ott áll szoborként a zöld szamár.
A kép formailag az 1923-as Kompozíció térben című mű továbbvitelét jelenti. Az ott szereplő lebegő vízszintes sík tovább kisebbedett és egyik felével kicsúszott a képből. A függőleges sík falszerű tagolóelemmé vastagodott. Az ott még megbontatlan bal oldali hasáb többelemes Bauhaus-épületté változott, az egész térképzés is egyértelműen a Bauhaus építészeti-színpadi elveinek befolyására utal. Ha az analógiákat kissé távolabb keressük, leginkább az olasz metafizikus festők munkáiban lelhetjük fel. Ahogy De Chirico a tizes évek közepén eljut gondosan felépített "új valóságképéhez", hasonlóképpen teremt Bortnyik gondosan kiegyensúlyozott, szilárd kompozíciójú, összességében mégis irreális hatású teret ironikus újklasszicista művében. A művész megcsömörlött az évtizedek óta örvénylő festői (s nem utolsósorban társadalmi) káosztól. Új rendet, értelmes embertípust szeretne.
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 122. oldal
...geometrikus díszletek között bábszerű, de kétségtelenül érző figurák jelennek meg. Mindenesetre narratív-érzelmi és nem elsősorban vizuális konfliktust hordoz a mű. Még pontosabban: a formai-látványbeli szerkesztettség értelmezi, felerősíti a figurák viszonyával megjelenített intellektuális-morális problémát.
Forrás: Művészet '77 (A Művészet c. folyóirat évkönyve), Corvina Kiadó, Bp., 1978, 78. oldal
A zöld szamár, hengerekből rótt kis szobor, piedesztálon áll. Előtte a síkokkal bontott térben keményen modellált szerelmespár andalog, felettük jókora holdtányér lebeg. Mi ez? Tiszta térformákból épített világ, s mégis valami nevettető és viszolyogtató egyben. A formáknak itt is ellentmond a téma, de a konfliktusból maró gúny csendül: kicsúfolja a holdvilágfaló, spísz érzelgősséget.
Forrás: Oelmacher Anna: A szocialista képzőművészet nyomában, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1975, 252. oldal
