XXXIX. Torda nevelésügye, az unitárius gymnasium, a felekezetek elemi iskolái, kisdedóvók, katonai iskola, állami intézetek, Kolozs-alagúti iskola.
Torda legrégibb nevelésügyi viszonyairól nincs semmi följegyzés s más adat, bár feltehető, hogy a nagyszámú szerzetesrendek és apáczák foglalkoztak tanitással s voltak iskoláik. Szintugy kevés tudható Torda nevelésügyéről, a protestantismus első térfoglalása korából, bár fel kell tennünk, hogy mint mindenütt, ugy itt is a reformatió a felvilágosodás egyik főeszközét, az iskolát nem mellőzte. Azonban a nevelés és tanitás szövétneke által először akkor látjuk Torda szellemi életét megvilágositani, a midőn az unitarismus erős gyökeret vert e városban; mert az unitáriusok minden időben és mindenhol kiváló barátai voltak a nevelésnek és oktatásnak. E hitvallás terjedése a felvilágosodás és műveltség terjedésével versenyt tartott; a hol e hitfelekezet tért foglalt városokban ugy mint falukban, mindenfelé iskolák keletkeztek, melyeket a hivek nagy áldozatokkal hoztak létre és tartottak fenn.
Kellett tehát Tordán is iskolájuknak lenni a protestánsoknak, a lutheránusok s utódaiknak, az ev. reformátusoknak, ez iskola vagy iskolák alkalmasint a régi kolostorokban helyeztettek el, mert Izabella másodszori uralma alatt, nevezetesen az 1557-ki fejérvári országgyülés határozata alapján, a zárdák mindenhol (mint Kolozsvártt, Udvarhelytt, a szász városokban) s igy alkalmasint Tordán is iskolai czélokra adományoztattak.* Erre ugyan adatot nem tudok felmutatni, de az a körülmény, hogy Torda iskolái mind a templomok mellett, kettő pláne azok erődfalai közt voltak, ezt látszik jelölni.
Az unitáriusoknak már keletkezésük első éveiben volt Tordán iskolájuk. Igazolja ezt János Zsigmondnak 1557-ben junius 1-én Tordán kiadott azon rendelete, hogy a tordai lelkésznek és az iskolamesternek (rector) a dézsma negyedét kiszolgáltassák.* Ezen első iskola minden valószinűség szerint a birtokukba került piaczi nagy templom közelében, vagy az azzal szemben levő parochiális telken volt elhelyezve, később azonban kissé odább a Rákos vagy Varga patakon tul, egy közel eső félszigetszerű helyen (hol most is van) épült egy terjedelmes emeletes iskolaház,* körülbelől 1589-ben, a mint az iskola anyakönyvében levő bejegyzésből kitünik; de a mit bizonyitani látszik egy régi felirat is (a mely a régi iskolából fenmaradva, az új épület falaibe illesztetett) s a mely igy hangzik:
| »Judice Nicolao Pogány, opus hoc in laudem et gloriam nominis Dei et emolumentum Studiosae juventutis erigabatur A MDLXXXIX.« |
Régi leirások és az iskolai anyakönyv szerint az emeletes nagy négyszögépület volt, alul tág folyosó mellett a hallterem (auditorium), classis, muzeum, rektori lak, konyha stb. Az emeleten a tanulók lakása,* két oldalt ablaksoros folyosó. A hallteremben theologia, poesis, rhetorica és dialectica tanitás volt berendezve, a tógás deákok iskolai segélyben részesültek, könyörgések és szent beszédekben gyakorolták magukat; a syntaxis, etymologia, a classisban tanittatott. Tehát itt egy teljes collegium volt a gymnasium minden osztályával és a theologiával. Itt tanitottak annyit, minél többet alig valahol Erdélyben. Később az épület alatt régi folyosóra akadtak, mi pinczévé lett átalakitva, s a miről azon időben azt hitték, hogy az a régen ez iskola helyén feküdt apáczakolostornak lett volna maradványa.
Ez iskola sokat szenvedett Basta dúlásai alatt, tetőzete, ablakai, ajtai mind elégtek, muzeuma kiraboltatott, a római kor műemlékeiben gazdag régiség- és éremtára elraboltatott. A hivek áldozatkészsége azonban újból helyreállitotta az iskolát. Torda város 1603-ban vásárrendszabályt alkotván, elrendelte, hogy »a mészárszékről minden széktől, minden szombaton egy-egy font húst adjanak az iskolabeli ifiak számára, a birságok, a vásárban lefoglalt élelmi czikkek, vagy a vasárnapot megszegőktől elvett dolgoknak is felét az iskolának, felét a kórháznak rendelte kiadatni.«* 1608-ban, bár Torda maga is romban volt, az iskola rectorának 50 frtot és gabonát rendelt adatni. Folyt az iskola épitése és kiigazitása még 1665-ben is, midőn a szent-lászlói zsinaton a tordai iskola épitésére gyüjtést rendeztek. Az 1694-iki tordai zsinaton e czélra ismét 244 frt gyült.* De alig épülte ki sebét egy hosszú század folyama alatt ez iskola, azon (osztrák) gyujtogató kezek, melyek a gyújtó csóvát már egyszer rádobták a tudomány csarnokára, azt ismét elhamvaszták. Mint már volt érintve, 1706-ban* Trefforf osztrák tábornok vezetése alatt, dánokkal kevert három lovasezred a nagy templomot és unitárius iskolát – a hová szállásolva voltak – a közeli házakkal együtt elhamvasztotta. A szegény tanulók, mig az iskola néhány szobája elkészülhetett, a piaczi templom puszta boltjaiba és a templomot körül vevő czínteremben (temető) tanyáztak; mert egész Torda város romban levén, a boltokat egy kereskedő sem bérelte ki. Ezen gyászos korszakban nem is volt az iskolának rectora; a régi, valamint gondnoka is számüzetésben, a fiatalság elszéledve, ugy, hogy midőn 1711. április végén Karácsonfalvi Veress András tordai rectorságra jött, nem volt kit tanitson, Kolozsvárról jött 16 két éves deák s azok kiszállva Aranyosszék faluiba, a szobák fölépitésére pénzt, a puszta iskolába tanitványokat gyüjtöttek, s csak ugy kezdődhetett meg a tanitás a hamvaiból feléledni kezdett iskolában, melyre csaknem mindenik zsinat gyüjtötte a pénzt, magánosok tetemes áldozatokat hoztak, mint például Szentiványi Bartok János tordai unitarius pap, ki kis-utczai kőházát, szőlőit, szántóit hagyományozta az iskolának.
De még mindig szűkön voltak; a rector számára szerény faházat épitettek a patak mellé, de azt a patak áradása 1743-ban elsodorván, újból kellett épiteni.* 1724-ben özvegy Kovács Miklósné fedette be az iskolát, 1774-ben a tordai unitarius eklézsia padoltatta ki a halltermet s látta el székekkel. Ez iskola halltermében tartották templomuk elfoglalása után istenitiszteleteiket is az unitarius hivek.
1724-ben junius 17-én az árkosi zsinat kimondotta, hogy a kolozsvári és tordai iskolának egy pénztárnoka, egy pénztára, egy alapja legyen. Ez az alap azonban csekély volt. Ebből telt ki a rector és tanárok kevés fizetése (50 frt s némi természetbeli adalék), a collectákból a fiatalság kapott hetenkint kiosztott segélyt, ünnepeken a patronusok ajándékai segitették, a tordai hivek ingyen kenyérrel látták el, s e mellett bizonyos napokon a fiatalság a szőlőkben dolgozott s azért is kijárt némi jutalom. Az iskola statutumait az 1681-iki ádámosi zsinat sanctionálta.*
Ez iskola főfentartói a tordai és aranyosszéki unitarius eklezsiák, a melyek és a tanoda közt a viszony mindig a legszivélyesebb és legmelegebb volt, olyan, a minő a gondos szülő és szerető gyermek közt szokott lenni. Ez eklezsiák mindig tetemes összegekkel járultak az iskola fölsegéléséhez, ha épitkezés történt, a vidék és város mindig önként meghozta a maga áldozatát; mert ugy tekintették ez iskolát, mint nem felekezetit, hanem egy féltett közös kincset, minthogy Torda vármegyének és Aranyosszéknek más középiskolája nem lévén, itt nyerte e két törvényhatóság értelmisége valláskülönbség nélkül első kiképeztetését, kik és családtagjaik néha nagylelkű adományokban viszonozták az intézet iránti tartozásukat.
Az ilyenek megérdemlik, hogy nevük a halhatatlanok közé jegyeztessék s emléküket az utókor áldja. Az iskola jóltevői a tordai és aranyosszéki unitarius eklézsiák és Torda városa mellett a már fennebb emlitett Bartok János és Kovács Miklósnén kivül voltak: P. Horváth Ferencz és Kozma, Miklós Julia, vargyasi Dániel István, Gyerőffy Györgyné Kemény Kata. Toldalagi András, kik 1,700 frtnyi adományban részeltették az iskolát. Kőmives Kata (Ekkárt Györgyné) 1710–40-ig maga költségén javittatta az iskola épületét, Pápai Istvánné (Gyulai Zsuzsa) 1833–55-ig minden évben 16 tanulónak 110 Rfrt jutalmat osztatott ki s 2 házat és birtokot hagyományozott. A Koncz János alapitványából 10 szegény tanuló 200 frt segélyt nyert; de fő-főjóltevője volt ez iskolának Turi Jobbágy András szindi birtokos, ki 20,000 frtot hagyományozott a tordai iskolának.
Az iskola épülete, az a régi emeletes iskolaház, melyet fennebb körülirtam, ez fogadta be a templomuktól megfosztott, utczára kitett unitariusokat halltermébe. A fiu a szerencsétlenné vált anyát oly gyengéden ápolá, hogy maga kész volt lak nélkül maradni, csakhogy az anyát illőleg elhelyezhesse, mert 1784-ben az egész régi iskolaépület templommá alakittatott át s az iskola egy a templom mellé csinált négy szobás faépületbe húzódott meg. Ahoz e század elején még 8 más fából készült szoba toldatott s ugyanekkor az udvar keleti oldalán egy 3 szobás kőépület emeltetett a rector lakásául. Ezekben sanyargott az iskola egészen a 60-as évekig; de már ekkor a század elején készült faépület elkorhadván, az egyházi főtanács kezdeményezése folytán 1865-ben részint az iskolai alapból került, részint közadakozásból gyült 2285 frtból a rectori lakhoz még négy kőből épült szoba toldatott, a megnagyitott rectori lak tantermekké alakittatott át, rectori és igazgatói lak pedig egy külön telekre épittetett a Jobbágy-hagyatékból, s az hiddal köttetett össze az intézettel. 1874-ben az iskola épülete ismét 6 szobás szárnynyal toldatott meg, tantermek rendeztettek be, udvara bekerittetett; ezen 7217 frtra rugó költség egyharmada közadakozásból, a többi része a Jobbágy-féle hagyatékból fedeztetvén. Ott áll most az unitariusok szentegyházához támaszkodva az L idomú csinos gymnasium 13 termével, 7 tantermével és 6 lakszobájával, eldugott, félreeső helyre szoritva, de azért most is szellemi világitó tornya nemcsak Torda városának, hanem nagy kiterjedésű vidékének is. Innen súgárzik ki a felvilágosodásnak és hazaszeretetnek azon melege, mely megtermékenyiti e vidék szellemi talaját. Ezen – az erdélyi részek e pontján – nemzeti és nevelésügyi szempontból oly nagy fontosságú gymnasiumot és templomot képben mutatom be. (Lásd 253. lap.)
Mielőtt ez iskola kújabb átalakulásának történetét ismertetném, szükségesnek tartom a multban itten dívott tanrendszert s egyáltalában az iskola belszervezetét pár rövid vonásban felmutatni.*
A deákok (felsőbb osztályú tanulók) felvételére nézve 1684-ben az unitarius főegyházi tanács azt határozta, hogy 16 esztendősökön kezdve, azokat, a kinek szavuk megváltozott (megcsattant) és a kik a declinatiókhoz és conjugatiókhoz értenek, a mester tartozik collaudatio nélkül recipiálni. A tanitást régebben egy rector végezte, az első deákok közül maga mellé vett collaboratorokkal, kik közül egyik Exactor néven az iskolai rend fentartásában a rector segédje volt. Ezeknek csekély fizetése volt, inkább csak némi járulék a javadalmakból. A rectort mindig a tordai unitarius eklézsia választotta, a ki egyszersmind régebb időben városi jegyző is volt. Az iskola feletti főhatóság az eklézsia kezében volt 1665-ig, a midőn a szent-lászlói zsinat, az egyházi főtanács főfelügyelete alá helyezte, mivel a tatárok dúlása miatt elszegényedett tordai s más eklézsiák a fentartási költségeket nem tudták hordozni. Ettől kezdve az újabb időkig az egyházi főtanács választotta rectorait, tanitóit, ezek fizetésüket is az egyházi főtanács pénztárából kapták, ez állapitotta meg a tantervet is.
A rector a tanitást még mindig collaboratorok segélyével végezte, csak 1773-ban állitott be a főconsistorium egy segédtanárt (publicos praeceptort) 30 frt évi fizetéssel s azon előjoggal, hogy a püspök-választásra meghivatott. Ezek mellé jött a kitünőbb deákok közül vett kisebb praeceptor, ki a tandíjból 8 frt évi fizetést nyert, a tandíj többi része oszlott a rector és a publicus praeceptor közt. Később 2–3 köztanitó állittatott a rector mellé, ezek egyike senior néven az iskolai rend őre volt, ez szedte a tandíjakat be, elnöke volt az esküdt deákokból alkotott iskolai esküdtszéknek, fizetésüket az egyházi főtanács pénztárából kapták. Ezek tanitottak a gymnasiumban. A gymnasiummal kapcsolatos elemi osztályok a jelesebb deákok vezetésére bizattak.
A legrégibb érdemsorozati jegyzék szerint következő osztályok voltak a tordai iskolában: oratores, poetae, sintaxistae, conjugistae, comparatistae, declinistae, legentes. Az 1–3-at a rector, a 3–4-et a publicus praeceptor, a többi osztályokat a collaboratorok tanitották. 1842-ben már az osztályok magyar néven iratnak, 1855-ben 9 osztály különböztetik meg; ebből 5 a gymnasiumra, 4 az elemi iskolára esett.
Az első rendes tanári állás a rector mellé 1856-ban rendszeresittetett és a tordai unitárius pap – ki addig díjtalanul tanitott – féltanári fizetéssel rendes tanárrá léptettetett elő. 1857-ben még egy segédtanár, 1863-ban második rendes tanári állomás szerveztetett és 1872-ben az eklézsia kántora is köztanitóvá neveztetett. 1873-ban pedig a 4-ik tanári állomás rendszeresittetett oly módon, hogy fele fizetését az iskolai pénztár fedezze. Ez időtől fogva 4 rendes tanár és 4 köztanitó végezte az oktatást.
Előadtam ime, rövid vázlatos képét az iskola multjának; e multnak annál fényesebben kell feltünnie, mert az e téren felmutatható vívmányok mind önmagából e városból fejlődtek, önszive melegéből fakadt, önlelkesedésének és áldozatkészségének hevénél fejlődött. Nem támogatta azt fejedelmek és az állam bőkezűsége, az egyesek tudományszeretetének, bőkezűségének szüleménye. Létrehozták s fentartották egyesek és a társadalom, küzdve, önerejükön alkotva s a szellemi élet áldásos nyilvánulásait századokon át sugároztatva szét.
Hogy az iskola hajdan a tudománynak mily kiváló csarnoka volt, s hogy itt a nevelés mily magas szinvonalon állott, mutatja az, hogy előbb Humanissimus s később Reverendus Rector czímet viselő rectorai közül nem egy választatott püspöknek, ment királyi táblai ülnöknek (Assesor) s más magas hivatalokba, többen az irodalom terén maradandó emlékeket hagytak magok után. E kiváló rectorok közül legelőbb kitünt Cromer Péter; ez a Haller fiak nevelője lévén, ezekkel több ideig volt külföldi egyetemeken (tordai rector 1607-től 1610-ig). Ő volt, ki a Basta által feldúlt iskolát újjá teremtette, rombadőlt épületét fölemelte s a kinek igen érdekes naplója maradt fenn.*
Megelőzte a nagytudományú Csanádi Pál, a ki 1598-ban rendeltetett Tordára s tisztét 1599-ig viszi, azután öt évet töltött külföldi egyetemeken, a kolozsvári főiskolában 24 évet tanitott s az 1632. szeptember 1-én kezdődött dicső-szt.-mártoni zsinaton püspöknek választatott meg. Azután az iró Járay János lett 1646-ban tordai rector, a ki innen Kolozsvárra tétetvén, a kolozsvári iskolát mintegy újjáteremtette s kiváló érdemeiért 1661-ben a deésfalvi zsinat püspökké választotta.
Koncz Boldizsárt is, mint tordai rectort választotta az ádámosi zsinat püspökké.
A Rákóczy Ferencz által vívott szabadságharczok ideje alatt szentiványi Bartok János volt a tordai rector, ki Szaniszló Zsigmonddal kivándorolván, Károlyi Sándor udvarába jutott, hol midőn Károlyiné s más magyarországiak az unitarius hitet ismerni óhajtották, »Az unitarius atyafiaknak vallástétele« czímű magyar nyelven irt jeles munkát adott ki, melyek Károlyi Sándorné Barkoczy Juliának ajánlott.*
Dersi Simó István, mint tordai rector sok jeles munkát irt, verseket, szindarabokat és egy 1713-ban megjelent »Vir regius juxta cor Dni electus« czímű, akkortájt nagyon hires munkát.
A jeles Koncz Boldizsár 1733-ban volt tordai rector, kit a következő évben a mindeniknél jelesebb kénosi Tőzsér János jeles iró követett, kinek nagymérvű irodalmi munkásságát már a Székelyföld V-ik kötetében méltattam. 1811-ben Barabás Dávid nyerte a Reverendus rector gymnasii czímet, mit utdódai is viseltek.* Ki kell böngészetemet egészitenem az e tanodában tanárkodott tordai unitarius lelkészekkel. Ilyenek Ádámosi György, ki »Hálaadásnak pohara« czímű becses imakönyvet irt. Ilyen a külföldi egyetemeken nevekedett Kereszturi Sámuel, a nagytudományú férfi és iró, kinek »Hecatombae« czímű, brandenburgi Jasziczkynek ajánlott jeles műve, továbbá versben irt számos halotti költeményei jelentek meg (Stanó, Staniszló, Suki Mária, Hosszú Margit s a Halál három postái czímű Vilhelm Krisztina felett), továbbá Ambrosia czímű jeles műve, Joó Susánna, Biró Mózes, Kemény Kata, Horváth Miklós feletti halotti beszédei, sok történeti munkái, Justinushoz tett jegyzetei jelentek meg. Kritika czímű dolgozata kéziratban maradt. Ezeket nagyrészt mint kolozsvári tanár irta, de az ottani nagytemplom és iskola elvételekor onnan elzavartatván, 1719-ben Torda papja lett, de a durva katona, a ki Kolozsvárról elzavarta, ide is eljött s – a mint fennebb előadtam – a beteg öreg lelkésztől a legkegyetlenebb durvaságokkal csikart ki cessolianist. Virmont tábornok őt arra is felszólitotta, hogy ha katholizál, pénzt, birtokot, nagy hivatalt fog kapni, mire a classicus jellemű Kereszturi azt felelte »De örök életet és becsületet nem tudsz adni«, a vad katona erre dühbe jövén, katonái által dobatta ki az öreg beteg embert, egyszersmind a templomba tört s azt elfoglalta.* A szegény Kereszturi e megrázkódtatások következtében csakhamar elhalt s templom nélküli utódja lett Derzsi Gergely István, ki »Diaerisis«, »Diatiposis Alphabethum sacrum, Tabula Chron Xti Dni nativitatem illustrans«, »Rövid leirása, hol és mikor kezdetett az Isten háromságnak neveztetni«, végre »Próbakő« czímű jeles munkákat hagyott maga után – többnyire kéziratban.
És most térjünk át e tanintézet legújabb korszakára, a midőn az unitarius egyház újabb fényes bizonyitékát adta annak, hogy a felekezetiség szűk látkörén felül tud emelkedni s a szűkkeblűséget levetkőzve, saját iskoláját akként alakitá át, hogy a környék minden lakosáé és a hazáé legyen.
1878-ban ez iskola épületében új fordulat állott be. Ugyanis felmerült a város és vármegye értelmi köreiben egy reáliskola szükségességének eszméje, a vármegye e célra 10,000 frtot, a tordai kebeles polgárok ugyanannyit, a város a kolozsvári utczában levő 8,000 frtot megszerzett Köpeczi-féle telket és az 5% iskolai adót ajánlották fel. A hivatását nemesen betöltő tordamegyei tanfelügyelő, Moldován Gergely penditette meg azon gyakorlati és üdvös eszmét, hogy új iskola létesitése helyett, a már meglevő unitarius gymnasiumot alakitsák át polgári főiskolává. Az eszme elfogadtatott s miután vármegye, város és kebeles polgárság beleegyeztek a reáliskolára ajánlott segélyeiknek e czélra való forditásába, s miután az unitárius főtanács is a kor igényének engedve, ez és a kultusministerium közt létrejött szerződés alapján a tordai unitarius gymnasium 6 osztályú polgári iskolává alakittatott át oly módon, hogy 1-ső évben az 1–2-ik osztály s a következő évek mindenikében egy-egy osztály alakult át, mig az egész polgári iskolává változik át.* Ez átidomitás csak a középiskola osztályaira szoritkozott, az elemi osztályok továbbra is az egyházi hatóság alatt maradván, kiköttetett, hogy az átruházott középosztályokban a classicus nyelveket az egyház tanittathassa, még ha a tanterv rovására esnék is. Az igazgatót az egyház ajánlatára a közoktatási minister nevezi ki s számadással tartozik az egyháznak; minden alapitvány, valamint a bennlakási kedvezmény felett is,* az egyház rendelkezik. A felügyeletet egy 6 tagú gondnokság viszi, melynek 2 tagját az egyház, egy-egy tagját a város és vármegye küldi ki, elnöke a tanfelügyelő, tagja az igazgató is, ki egyszersmind gondnoksági jegyző. A szerződés 20 évig tart, ez idő alatt az épületeket az állam gondozza s évente 1.000 frtot fizet az egyháznak, miért az egyház átengedett közös használatra 4 felszerelt tantermet, az elemi iskola által nélkülözhető minden tanszert és az igazgatói állást.
Jelenleg (1885/86-ik tanévben) van a polgári iskola osztályban 6 tanitó, az elemiben 4 köztanitó; a tanulók létszáma a polgári iskolában 95, az elemiben 64, összesen 159; ebből unitarius 55, magyar nemzetiségű 140.
Az iskola jövedelme (szindi Jobbágy-féle jószág és tőkék kamatai) 1,465 frt, kiadás 1,451 frt, a tanitók és köztanitók fizetését a közpénztár fedezi, hová az államtól kapott 1,000 frt is befoly. Az iskolai könyvtár 2,247 művet foglal magában.
Halad és fejlődik ez iskola által a város és vidék szellemi élete s hogy az unitariusok ez iskola révén mily nagy szolgálatot tesznek a közművelődésnek, azt már önmagában az is tanusitja, hogy az unitarius tanulók alig teszik az összes létszám egyharmadát. De igy volt ez régen is, a jelen csak a mult hagyományait folytatja és nemes kötelezettségét teljesiti, sőt az unitariusok a közérdek iránt erejüket túlhaladó áldozatot hoztak; mert a többi felekezetűeknek is feltárták a művelődés csarnokát akkor, a midőn nálunknál népesebb és gazdagabb egyházak csakis egyszerű elemi népiskolák fentartására szoritkoznak.
Az ó-tordai ev. reformált egyház egy négy osztályú elemi iskolát tart fenn egy tanitóval. Ez iskola a kastély azon épületében van elhelyezve, a mely régen fejedelmi istálló volt. Ezenkivül fentart a ref. egyház egy 6 osztályú leányiskolát egy tanitó és tanitónő vezetése alatt. Ennek a kastélyra támaszkodó és piacztérre néző díszes épületét 1859-ben épitették, részint az eklézsia pénzén, részint közadakozásból.
Az új-tordai ev. ref. egyháznak is van templom-kastélya mögött egy tanitó vezetése alatt álló 4 osztályú elemi fiiskolája 74 növendékkel.*
Van ezeken kivül a katholikusoknak is elemi iskolája a lelkészi lak melletti igen díszes helyiségben és leányiskolájuk a régi papi lakban elhelyezve egy tanitóné és egy hitelemző vezetése alatt. A fiiskola egykorú az eklézsiával (1722.) s tanitóit ez díjazza. A leányiskola 1859/60-ban alapittatott Haynald Lajos akkori erdélyi püspök e czélra tett 2,000 frtnyi alapitványából, melynek kamataiból kapja a tanitónő fizetését.
Eddig inkább Torda város régibb nevelőintézeteivel s a multban nyilvánult üdvös művelődési mozgalmaival foglalkoztam, hogy ez kiegészitve legyen – mielőtt az újabbkori mozzanatokra rámutatnék – foglalkoznom kell egy hajdan Tordán szervezett katonai tanintézettel is. Ugyanis a mult században Kolozsvártt a város tulajdonát képező »Fejér hajó« vendéglő helyiségében a br. Splényi-féle ezred katonai iskolája volt felállitva; de Kolozsvár város követelte ezen nélkülözhetlen helyisége visszaadását, miután e katonai tanintézetnek Medgyesen és Segesvártt megkisérlett elhelyezése nem sikerült, a hadparancsnokság Tordát jelölte ki s útasitotta az intézet igazgatóját, Szapanyos főhadnagyot, hogy Tordára kiszállva, vizsgálja meg az ugynevezett Depôt épületeit, ezt vagy más alkalmas helyet a városben szemeljen ki az intézet elhelyezése és növendékei elszállásolására. Szapanyos szemleútja eredményes volt, mert hogy ezen katonai nevelőintézet 1794-ben Kolozsvárról valóban átköltöztetett Tordára a Depôt épületeibe, az kitünik a nevezett igazgatónak egy a kir. főkormányszékhez 1796. január 30-áról intézett átiratából* és leginkább abból, hogy a tartományi bizottság 1794-ben 7095. sz. szerződés értelmében, a Tordán levő Depôt évi 100 frt fizetésért átengedte a br. Splényi-ezred nevelőintézete részére. Ez intézetre vonatkozólag még találunk némely bejegyzést Torda város jegyzőkönyvében is. Igy 1799-ből a politikai protocolum 457. sz. alatt emlittetik, hogy a Depôtba elhelyezett katonai intézet részére adandó failletmény ügyében amaz intézet commendánsa átirt a tanácshoz. Az 1803. évi jegyzőkönyvben 233. sz. a. ugyanazon katonai nevelőintézet részére administralt fa és gyertya ügyében történt átiratról van emlékezet. Az 1806-iki jegyzőkönyvben 34. sz. a. Klein főhadnagynak ezen tordai katonai intézet érdekében benyujtott számlája folyósittatik. Ezek mind kétségtelen adatot nyujtanak ezen katonai nevelőintézet itt voltáról; de már arra, hogy mikér és miért vitetett el Tordáról máshová, adatot felfedezni nem tudtam, csak sejteni lehet, hogy az az 1811-ik évet előzőleg helyeztetett át valahová, abból, hogy ez évben a tartományi bizottság a tordai Depôt épületeit a hadi szekerészet tisztjeinek 300 frtért kibérelte. Tehát már ekkor a katonai intézet onnan ki volt költözve, hogy hová, azt kinyomoznom nem sikerült.
De térjünk vissza Torda polgári nevelő-intézeteihez s mutassunk rá az e téren jelentkező újabb fejlődés és örvendetes lendületre.
Tordán a felekezetek mellett az állam is dicséretes tevékenységet tanusit a nevelésügy terén; mert a mellett, hogy a polgári iskolává átalakitott unitarius gymnasium költségeihez évente 1,000 frttal hozzájárul, Ó-Tordán egy állami leány-iskolát, Uj-Tordán egy állami elemi iskolát rendezett be.
Egy állami polgári leány-iskola szükségének eszméje szintén a lelkes tanfelügyelő, Moldován Gergely lelkében született meg, az ő kitartó tevékenységének tudható fel annak gyors létesitése, ő tette erre nézve az inditványt 1877-ben a torda-aranyosmegyei közigazgatási bizottságban, Torda város rögtön felajánlotta e czélra a szesz, sör és bor behozatali díját, a mi évi 4,500 frtot képvisel, az állam is hozzájárult, megadta az engedélyt s már 1878. november 14-én a polgári fi-iskolával egyidejűleg megnyittatott bérházban e polgári leány-iskola I-ső osztálya. De nem sokáig maradt csonka s nem sokáig zselléreskedett bérházban, mert csakhamar kiegészittetett és 1882-ben a város által ajándékozott telken 25,000 frtba került díszes iskola-épület emeltetett. Ez intézet a polgári fiu-iskola igazgatósága alatt áll, a tanerők száma 9, a növendékeké 50, a növendékek tudományos kiképeztetésük mellett kézimunkában, konyhakertészetben és háztartásban is kiképeztetést nyernek. Ezen intézettel kapcsolatosan és ugyanazon épületben felállittatott 1883-ban egy négy osztályú állami elemi leány-iskola is egy tanitónővel, ebben is 50 növendék tanul.
Az állami gondoskodás még itt sem fáradt ki, mert habár Ó-Torda kellőleg el is volt látva tanintézetekkel, azt nem lehetett mondani Uj-Tordáról, a hol 700 tanköteles gyermekből csak 100-at tudott befogadni az ottan egyedül létezett ev. ref. elemi iskola. A nemes hivatásának élő tanfelügyelő Moldován Gergely ide is kiterjeszté gondos figyelmét; az ő fölterjesztésére a közoktatási minister 1877. deczember 8-áról kelt rendeletével elrendelte az új-tordai állami elemi fiu- és leány-iskola felállítását s az a más két állami intézettel egyidejűleg 1878-ban megnyittatott. Torda városa ehhez 300 frttal járul évenkint, egyebekben az állam látja el. Van 2 tanitó és 3 tanitónő, a tanulók száma meghaladja a 200-at. Eleinte ez is gr. Károlyitól kibérelt házban volt az egyház-téren elhelyezve, 1886-ban azonban ezen alkalmas épület 6,500 frton megvétetett.
Ezen kivül Ó-Tordán van egy községi kisdedóvoda is, melyet a tanfelügyelő ösztönzésére a város állitott fel s a bor, szesz és sör behozatali díjából tart fenn. Jelenleg a kolozsvári-utczában bérházban van elhelyezve egy óvónő és egy dajka vezetése alatt, a befogadható gyermekek száma 80.
De nem sokára lesz az új-tordai résznek is kisdedóvodája egy lelkes honleány nagylelkű alapitványából. Ugyanis Puhl Ignáczné, született Margithay Károlina urnő 1882-ben összes vagyonát: egy az egyház-téren levő nagy kőházát és 300 holdnyi külsőségét hagyományozta Torda városának oly czélból, hogy abból az uj-tordai részben és arra alkalmas (nagy udvar és kerttel ellátott) házában kisdedóvoda állittassék fel Margithay-kisdedóvoda név alatt. A vagyon azonnal átruháztatott s egyetlen utód nélküli örökösének halála után át fog adatni rendeltetésének. Az ily ténynek nem kell magasztalás, az önmagát dicsőiti. A ki igy hal meg, az örökké fog élni művében és a hálás utódok emlékezetében.
Van még Tordán az iparos-tanulóknak is iskolája, a mely szintén Moldován Gergely tanfelügyelő kezdeményezésére létesült 1884-ben. Jellege községi, fentartója a város, azonban az állam is évi 200 frt segélyben részesiti, a tanerők száma 6, a tanonczoké 170.*
Kétségtelen, hogy a nevelést és közfelvilágosodást előmozditó ez intézetek létrehozásában és fentartásában nagy érdeme van a magyar állam közoktatási kormányának, a mely felismerte Torda városának helyrajzi fekvésében s népének jóravalóságában nyilvánuló fontosságát s nem kimélte a költséget, hogy itt – a szellemi életnek messzevidékre kiható e góczpontján – épitse fel a művelődés csarnokait; de még nagyobb az érdeme Torda városának, a mely iskolahelyül telkeket, iskola-alapra 10,000 frtot adott s évente 5,000 frtnál többel (a mi 100,000 frt tőkének felel meg) járul az iskolák fentartásához, nem értve ide a szintén a város polgárai által hordozott felekezeti iskolák költségeit. Ily áldozatokra csak oly város képes, mely érzi nemzeti hivatását s igaz barátja a felvilágosodásnak; a nagyratermettség oly tanubizonysága ez, a mi nemcsak a jelenben tündököl, hanem át fog törni messze századokon, mert az ily áldozatok soha hatástalanokká nem lesznek, azok műveltséget és jólétet fognak árasztani az áldozók utódaira az idők végtelenéig.
Torda a korral halad és fog még inkább haladni ezután; mert a hol a műveltség iránti fogékonyság oly nagy, ott visszaesés nem, ott csak előretörekvés és nagyobb mérvü haladás várható.
Torda közművelődési intézményei teljességeért meg kell emlékeznem a külterületén levő kolozs-alaguti iskoláról is, a mely a kolozs-kara és virágosvölgyi vasúti alkalmazottak és nagy számú munkások közművelődési igényeit elégiti ki s a mely Torda határán lévén elhelyezve, szorosan véve szintén Torda közintézetei közé tartozik, annyival inkább, mert a tordai tanyák (hodályok) lakóinak tankötelesei is ez iskolát szokták leginkább használni. Ez iskola mintegy varázsütésre létesült s oly nagy és nemes hivatást teljesit, hogy a közfigyelmet joggal vonja magára. A Mezőség szélén elvonuló e vidék a vasút kiépülte előtt lakatlan, elhagyott volt, néhány szétszórt hodálylyal, a melyekben félvadságban tengődő oláhok laktak. A vasút kiépülvén, főleg az e völgyben előfordult csuszamlások következtében szükségessé vált biztositási munkálatok sok alkalmazottat és munkást vonzottak ide, kiknek élelmezése nagy nehézségekbe ütközvén, Szarvassy György az államvasutak főüzletvezetője és Marchart József főmérnöke egy élelem-raktárt állitottak fel. A testi táplálékról való gondoskodás csakhamar felébreszté a szellemi táplálék szükségességének érzetét is. E két völgyben a vasúti alkalmazottak és munkások 40 családjának számos gyermeke, e minden város, sőt falutól távol eső vidéken, magukra csatangoltak szét, csak az erdő madarairól gondoskodó isteni gondviselés őrködött felettük: s hogy őrködött, tanusitja az, hogy elküldé emberbaráti nemes érzettől áthatott két apostolát. Azon férfiak voltak ezek, kik, mint fennebb emlitém, az élelem-raktárt alapiták: Szarvassy és Marchart, kik az élelem-raktárral összefűzték az iskolát, a testi táplálékból megteremtették a lelki táplálékot. E raktár volt a mustármag, a melyből a magyar culturának egy kies oáza fakadt e vadonban, igazán oly csodaszerű gyorsasággal, hogy lehetetlen át nem látnunk, hogy a jók munkáját Isten áldása követi.
Az élelem-raktár jövedelme megteremté az iskola alapját: Szarvassy és Marchart áldozatkészsége létre hozta a legfelső alagút mellett az iskola-épületét s 1885. november 8-án Nagy László ministeri tanácsos és nagy közönség jelenlétében ünnepélyesen nyittatott meg a négy osztályú elemi iskola, melynél rögtön 63 tanuló jelentkezett, kikből a tér szűke miatt csak 47 volt felvehető. A két lelkes alapitó nemes példája jótékonyan hatott; példájukat követve, a nevelésügynek sok nemes barátja hozta meg áldozatát a szent czélnak.* E felett dohány-tőzsde állittatott, mely szintén az iskolának jövedelmez. Mindez lehetővé tette nemcsak egy rendes- és egy segéd-tanitó felfogadását, hanem a következő évben az V. osztály szervezését is. Ösztöndíjak, iskolai könyvtár,* fürdő-ház* és laktanya szervezését,* mert a ma már 73-ra felszaporodott növendékek legnagyobbrészt a vasút mentén szétszórt őrök, pályafelügyelők és más alkalmazottak gyermekei közül kerülvén ki, távol lakó szülőikhez nem térhetnek naponta haza, hanem ezek számára (36) három laktanya épült, hol elszállásolva vannak, naponta háromszor élelmeztetnek s csak szombaton látogatják meg szülőiket a vasút igazgatósága által rendelkezésre bocsátott ingyen-jegyekkel, hogy hétfőn ismét visszatérjenek a múzsák hajlékába.
Kolozs városa két holdnyi területet ajándékozván az iskolának, azt a vasúti munkások négy vasárnapi ingyenes munkával felásták, elegyengették, a tanügy több lelkes barátja oltványokat, csemetéket, magvakat juttatott s ma már az egész terület kertté van átalakitva, hol a növendékek kertészetben, oltásban stb. gyakoroltatnak. E kertben játszóhely, torna-helyiség és méhes-ház épült, mely szintén jövedelmez az iskola számára s egyszersmind a növendékeket az okszerű méhészetbe is bevezeti. Mindez rövid két év alatt létesült. Az iskola vagyona 4,207 frtot, évi kiadása 1,115 frtot, az iskolával kapcsolatos élelem-tár mérlege 4,839 frtot tesz. Ma már 56 fiu és 17 leány nyer itt hazafias irányú oktatást, ezeknek egy harmada román, kik itten hazafias irányú nevelésben részesülnek s a haza iránti szeretetben nőnek fel. Ez iskola itt, e félre eső vidéken nemes hivatást teljesit s azért örömmel áldozom e rendeket ismertetésére s szivem egész melegével hozom meg az elismerés adóját azoknak, kik annak létesitéséhez hozzájárulván, a humanitásnak tettek szolgálatot s nemzeti hálára érdemesiték magukat.*