XX. A mongol dúlás, második Torda alakulása, az abba beolvadt faluk.

Ugy látszik, hogy sem a magyarok Tordavár nevű erődje, sem a németek Saxodoniája nem tudta a mongolárt feltartóztatni, mely átcsapott azokon s ledönté falaikat; a lakosok nem látszottak bizni azok védelmében, mert – a hagyományok szerint – irományaikat és értékesebb holmiaikat Mikud bán várában elhelyezvén, maguk a sokkal biztosabb menhelyet nyujtó Torda hasadék sziklavárába húzódtak.

Előrelátásuk üdvös; elhatározásuk helyes volt, mert Mikud bán vára (a mi más nem lehetett a Mikud bán által birt Torda váránál) vagy kellő védelem, vagy a mongol áradat feltartóztathatlansága következtében elesett, a tordaiak oda elhelyezett kiváltság- és adománylevelei megsemmisültek; de a lakosok a megközelithetlen tordai hasadék védszorosában megmaradván, a vész elvonultával visszatértek s feldúlt városuk nem sokára phoenixként emelkedett ki hamvaiból.

Hogy Tordát a mongol dúlás teljesen megsemmisité s egészen eltörlé a föld szinéről, azt Rogerius siralmas krónikájából is megitélhetjük, a ki elmondja, hogy Gyula-Fejérvártól egészen Frátáig sehol egy emberi lakházat s élőlényt nem talált, pedig Rogeriusnak, hogy Fejérvárról Frátáig jusson, át kellett Tordán utaznia s igy az ő gyászos rajza Tordára is alkalmazandó.

De a fekvésénél fogva nevezetes város nem sokáig maradt romjaiban, megmenekült lakói, a feldúlt szomszédos faluk – oda telepedni óhajtó – lakóival kezet fogva, újbóli felépitését gyorsan foganatositák, másrészről nemzeti uralkodóink is minden lehetőt megtettek arra, hogy e város újból való felépülését s népének gyarapodását elősegitsék, igy István király 1269. Szent-György vértanú napja utáni 8-ad napon a tordai sóaknák jövedelmét a fejérvári káptalannak rendeli, hogy a Fejérvár feldulatása által szenvedett romlásokat kiigazithassák; de egyszersmind a Tordán lakók és odatelepülőknek is különböző kedvezményeket és szabadalmakat adott, fölmentvén a király és a vajda adóztatása és hatósága alól, saját választott tisztviselői törvényhatósága alá rendelte.*Lásd Fejér Cod. Dipl. VII. 4. 135. Ezt helybenhagyta IV. Béla,*Lásd Urkund z. Gesch. Siebenb. I. 91. és Fejér Cod. Dipl. VII. 4. 167. átirata és megerősitette László király is 1276-ban.*Lásd Urkund z. Gesch. Sieb. I. 109. és Fejér Cod. Dipl. VII. 4. 167. E kedvezmények folytán, de népének jóravalósága következtében is Torda város oly hamar feléledt romjaiból, hogy már 1287. jun. 8-án a tatárok kiüzésére Erdélybe termett IV. László király ott országgyülést tartott.*Lásd Fejér Cod. Dipl. V. 3. 435.

III. Endre király uralkodása első évében 1291-ben szintén nagy kedvezményekben és kiváltságokban részeltette Tordát, Fodor fejérvári prépost keze által irt adománylevélben előadja, hogy az uralkodói méltóság és kötelességérzet megkivánják, hogy alattvalóit s főleg a betelepedetteket segélyezze, szegénységükből kiemelje;*Ez arra mutat, hogy az Erdélybe telepedett szászok és németek nem voltak oly gazdagok, mint a szászok állitják, hanem szegény vándornép. azért tordaaknai vendégeinek (hospites), kiknek szabadalmaikról és szabadságaikról kelt minden leveleiket a tatárok Mikud bán várában elégették, adja azon szabadságokat és kiváltságokat, melyekkel Dees-Akna, Zeek (Szék) és Koluzs (Kolozs) birnak, különösen meghagyta, hogy se vajda, se kerületi ispán (comes parochialis), se ezeknek tordai tisztei semminemű ügyeikben ne itéljék, csakis a király és főudvarmestere (Tavernicorum nostrorum magister), senki itélethozatal végett köztük ne tartózkodjék s magát ne szolgáltassa, igazságot köztük ne tegyen, hanem az ők közakarattal választott birájuk (villicus) hozzon ügyeikben ítéletet; vásárt is engedélyezett péntek napra, déltől szombat vecsernyéig minden vám és másnemű fizetés nélkül, valamint azt is megengedte, hogy tordai vendégei az ő czikkeikkel, készitményeikkel vámmentesen kereskedhessenek, s más vendégei példájára Szent-Márton nap után 8 napig a királyi sóaknákból szabadon vághassanak maguknak sót s azt el is árusithassák. E mellett kettős pecséttel erősitett levélben adományozta*Ez adománylevelet megerősitette és átiratta Tatamer mester fejérvári prépost által Róbert Károly 1335-ben, uralkodása 35-ik évében, Nagy Lajos 1359-ben dec. 20. (die 12 cal. Jan.) Miklós esztergomi érsek által. Mindezeket átirta és helybenhagyta Bethlen Gábor 1614. márcz. 10-én Medgyesen maga, Pechy Simon és Bölöny Gáspár aláirása alatt kiadott adománylevelében, melyet Pálffy Ferencz, Ungvári Miklós és Szabó János tordai polgárok kérésére adott ki. Az osztrákházi uralkodók közül megerősitette Ferdinánd is 1552-ben. Ez és Bethlen Gábor megerősitő levele. Eredet. Torda város levéltárában, másolata a kir. kormányszéki levéltárban van meg ily gyüjteményben: »Privil. et Constit. Civit. T. IV. G. 46.« Kulked, Udvarnokteluk és Vezelmentteluk nevű területeket és a tordahasadékon túli Királyerdeje nevű erdőt, hogy igy Torda város fejlődhessék, lakosai jólétnek örvendhessenek.

A Tordán ma is nagyon elterjedve levő hagyomány azt tartja, hogy e város hét odacsatolt falu népessége által gyarapodott. Négy községnek, az Endre által odacsatolt Udvarnokteluk, Köjköd, Vizelmentteluk és egy negyedik északfelé feküdt Sejtér nevű falu odacsatolását oklevélileg igazolhatjuk. Ugy oklevélileg bizonyitható, a fennebb már emlitett Egyházfalva és Szent-Miklós Tordába olvadása is*E 6 falu odacsatolását alább okiratokkal fogom támogatni. s ekként a hagyomány által követelt hét falu közül 6-nak odacsatolása iránt egészen tisztában vagyunk, de nem tudjuk okiratilag támogatni még Tordába beolvadottnak állitott más 5 falu odacsatolását; ezek a Párdé pataknál feküdt Párdé, a szomszédságában feküdt Igruchteluk, Atolteluk, mind a nyugati oldalon; Péterlaka és Bojtorom a keleti határrészben, bár elvitázhatlan tény az, hogy azon területek, a hol ez utóbbi községek állitólag feküdtek, ma Torda határának kiegészitő részéhez tartoznak.

E községek lakóinak Tordára való behúzódását leginkább a kun és mongol dúlások idejére és az azt követett korszakra tehetjük, mert a védtelen faluk lakóit azok vad kegyetlenséggel lemészárolták vagy elhurczolták, a kik idejében elmenekülhettek a városok védfalai, templom erődei között, kik oda be nem fértek erdőkbe, barlangokba, a Torda szomszédságában levők e város lakóival egyetemben, alkalmasint a tordai hasadék bevehetetlen sziklaerődébe vonultak. A vész elvonultával ősi falvaikat feldulva találván, többé nem is épiték azokat fel, hanem a nagyobb biztonságot nyujtó városba húzódtak, a hol már azért is szives fogadtatásban részesültek, mert a lakosokkal együtt ama felhagyott községek határai is a városéhoz csatoltattak s ekként az könnyűszerűleg jutott terület nagyobbodáshoz.

Továbbá e faluknak a városokba való beolvadását maga után vonta a várrendszer megrendülése is, mert e faluk lakosai legtöbb esetben a vár őrizetéhez tartozó nemes népek voltak, kik a várak elomolta vagy magánkezekre jutása folytán hivatásukban megzavartatván, sőt az új földesurak által nem egyszer zaklattatván és zsaroltatván, a városi polgárság kiváltságainak védő szárnyai alatt kerestek menedéket. Mindkét ok hozzájárulhatott nevezett faluk lakóinak Tordába településére.

Igy lett a kezdetben csak négy egyházzal birt*Okirati bizonyiték van arról, hogy ős Tordában a boldogságos szűznek, a 12 apostolnak szentelt templomai mellett volt még egyháza a kereszteseknek, augustinusoknak és még egy pár apáczakolostornak is. Torda utóbb tiz egyházzal pompálkodó várossá, igy nyert kezdetben csekély terjedelmű hatása a hat, illetőleg 14 falu területének odacsatolása által 3 négyszögmértföld kiterjedést.

De Torda városánál a népesség és területben való általános gyarapodás mellett nevezetes az a körülmény is, hogy az rövid időn e város egyöntetűségét idézte elő, mert tagadhatatlan, hogy Tordán kezdetben két elem volt, az ős magyar lakók és a betelepitett németek. E két népelem egészen külön intézmények uralma alatt meglehetősen elkülönitve élt egymástól: de a talán kezdetben harczokban megfogyatkozott magyar népesség (mert csak az volt hadköteles) az emlitett faluk magyar népességének betelepedése folytán, oly nagy számra növekedett, s oly nagy túlsúlyt nyert az idegen telepesek fölött, hogy azok a magyarok közé rövid időn teljesen beolvadtak. Ezt alkalmasint elősegithette azon körülmény is, hogy a német telepitvényesek a mongol dulás után, a hegyen épült Saxodonia várát (keritett városukat, mely ugy se tudta megvédni) elhagyván, lehúzódtak a völgybe, a magyarok által lakott alsó városba,*Lásd Csipkésnél és Ercsei Józsefet Nemzeti Társal. 1837. évf. a mi addigi elszigeteltségük megszüntével beolvadásukat elősegité, elannyira, hogy a mig Kolozsvár, Nagy-Enyed, Dézs német jellegüket még azután is sok ideig fentarták, Torda már IV. László alatt, tehát a XIII. század utófelében minden izében magyarrá lett, a mi alkalmasint döntő befolyással volt arra, hogy az, mint Erdély legmagyarabb városa és igy, mint a magyar állameszme legméltóbb képviselője, más tekintélyesebb városaink mellőzésével, Erdély politikai, kormányzati, törvényhozási és hadászati központjává tétetett és e kiváló, e vezérszerepét hosszú századok során, le egészen a nemzeti fejedelemség közepéig megtartá, s akkor is csak azért veszté el, mert hazafias hűségért az osztrák martalóczok (Basta és Mihály vajda) által feldulatván, népében is megfogyatkozván s iszonyú hadi sarczok által elszegényittetvén: többé e hivatásának szinvonalán nem tudta magát fentartani.

A régi város szűk keretében a felgyarapodott új város többé nem fért meg, s azért az a völgyben le és fölfelé is terjeszkedni kezdett, a hivek a régi három templomban*Mindhárom templom részletes leirását alább. többé nem fértek el, ugy épült a piaczi két tekintélyes templom, később az új-tordai is. Ezek tisztes műemlékei az épitészetnek és a régi Tordának, melyek nagyságáról, egykori gazdagságáról és miveltségéről bizonyitnak. E templomok erődökkel voltak körülvéve, melyekben a lakosság vész idején menedéket találhatott, de ugy látszik, hogy ezeken kivül Torda városa, egy, az Aranyos által fedezett külső oly várfal által is volt védve, mely a Rákos völgytorkolatát elzárta és az ellenség megrohanása ellen a várost fedezte. Erre enged következtetni Herepei Márkus, Somkereki Miklós és Bala György alvajdáknak egy 1448-ban kelt itélete,*Nevezetes ez oklevél azért is, mert azt mutatja, hogy egyszerre három alvajdája volt Erdélynek. melyben kimondják, hogy a Jákótelke felett perlekedő Farnass Dénes és Kemény, monostori katonák és ellenfeleik Valkói János és Péter, a kolozsmonostori convent kiküldöttje és 12 választott harczos jelenlétében a tordai kapu előtt párbajt vivjanak s ez határozzon a perben.*Az igen érdekes oklevélben részletezve vannak a párbajszabályok is. Eredetiben meg van a br. Kemények gáldi levélt., honnan lemásolta gr. Kemény József, látható App. Dipl. Tran. V. 262. l.

A tordai kapu várfalat feltételez, ez pedig Tordának erőditését, a mi aligha nem a Tordán többször megfordult Zsigmond király rendeletéből épittetett Szent-Miklós várával egyidejűleg, melynek külső védvonalát alkothatta s nem lehetetlen, hogy csak földtöltések és pallisadokból volt összeszerkesztve s ezért nem tudunk most nyomaira akadni.

Mielőtt tovább haladnék s megkezdeném Torda város érdekfeszitő történelmének ismertetését, a t. olvasó tájékozása végett, szükségesnek itélem, a Tordába olvadt faluknak régi oklevelekben és a hagyomány által megjelölt s a valóságban ma is feltalálható fekvőhelyeit s azzal kapcsolatosan Torda külterületét (határát) is ismertetni.