| XVII. A magyarok honfoglalása, tettei, hivatása és hatása. | TARTALOM | XIX. Torda ősvárai: Torda-, később szt.-miklósfalvi vár és Saxodonia vára. |
A római legióknak Daciából való visszahúzódása után következett korszak eseményeit s az Erdélyt egyideig tanyául használt, egymást pusztitó, fölemésztett, vagy elkergetett kis népek homályos történelmét röviden előadtam a fennebbi két fejezetben; ugyszintén jellemeztem a magyar nemzet államalkotási eljárását. Hogy e 6 százados korszak alatt mi történt a Torda helyén feküdt római várossal, s hogy népének a folytonos harczban s a népvándorlás hullámzásában minő sorsa és élete volt: arról nincsenek adatok. Teljes történelmi sötétség nehezedik ez időben e városra, bár fel kell tennünk, hogy e hadak útjában feküdt várost, melynek jelentőségét a még akkor jó karban fennállott római vár fokozta, az itt tanyázott népek mindenike elfoglalta és lakta, már csak az ott levő só kihasználása érdekében is. Valamint az is valószinű, hogy az e tájon lezajlott harczok alatt többszörös kizsákmányolás és feldulatás tárgya volt, mert fel nem tehető, hogy a Keresztesmezőt a góthok, az őket kiverő hunnok, a gepidák és longobárdok, az ezeket kiszoritó avarok és az avarokat legyőző Nagy Károly s végre a honfoglaló magyarok harczterül fel ne használták volna, hisz egész Erdély területén alig van oly tér, mely az akkori harczokban döntő lovassági támadásokra ennél alkalmasabb lett volna.
A keresztesmezői harczokban pedig Torda mindenesetre részt kellett hogy vegyen, akár védelmi, akár támadó, vagy visszavonulási hadművelet volt az. De mindezek csak sejtelmek és föltevések, sőt még az ottani római colonia helyén keletkezett Torda és neve eredetére nézve is oly elágazók a vélemények, hogy azok között nehéz eligazodni.
Vannak, kik Tora és da (Isten vára), mások Torántól (Jupiter mellékneve), mások a góth-géták Thur vagy Thor nevű istenétől, ismét mások* a tatár Tor-tól, a mi sót jelent, legtöbben azonban Torda vezértől származtatják nevét, sőt e vezért tartják épitőjének is; de hogy Torda vezér ki volt, arra nézve is roppantul eltérők a vélemények. Vannak, kik Thurdát vagy Tordát Etele hunn kapitányának,* mások Etele nagybátyjának, sőt nagyapjának tartják.* Turóczi, Fasching* Turdát egyaránt hunn vezérnek állitják, mig mások a hét magyar vezér egyikének mondják. Schvandtner szerint Torda az Árpád által az Usubu és Zolukuval Ménmaróthhoz követségbe küldött Veleknek lett volna fia, a ki Álmos vezérnek volt rokona. Csipkés Elek Tordát szintén magyar vezér, vagy kapitánynak tartja. Ezen véleményben van Székely Sándor is.* Kézay szerint* Torda nemzetség volt a hunnoknál, abból választották birónak Kádárt. Bethlen Farkas szintén hunn nemzetségnek tartja Tordát, de ő is állitja, hogy e név mint személynév is a magyaroknál divatos volt s Torda városát is egy ily nevű magyar vezér által épitteti (Lásd II. 301.). Horváth István* is Kézay krónikájára hivatkozva, nemzetségnek tartja Turdát, mely a hunnoknál virágzott, a melyből választák Kádárt országbirájának.* Horváth István egy 1264-iki okmányra hivatkozva,* Turdos nemzetségről is emlékezik.
E szerint tehát túlnyomóbb azok véleménye, a kik Tordát magyar vezérnek vagy kapitánynak tartják, én is ezt tartom valószinűbbnek, mert a Torda nevet ugy is mint személy-, s ugy is mint helynevet igen gyakran feltaláljuk régi oklevelekben és az életben ugy a Királyhágón inneni és túli részekben is. Mint személynevet sok régi oklevélben, például legyen elég felemlitenem azt, hogy Turda Anonimus korában (1060. körül) püspök volt (lásd Anon. Hist. Dac. Hung. XVIII. is) és IV. Béla 1235-ik évben kelt azon adománylevelét, mely szerint Tapulchánt (Tapolcsánt) és három más falut, melyek Turda, Morthun fia defectussával szálltak a koronára, Dénes főlovászmesterének adományozza.*
1237-ben Torda mint családnév fordul elé.*
1237-ben pedig Torda személynévnek van irva,* és ismét találunk egy Tordát Győr fiát, kinek István ifjabb király hadjáratban tett szolgálataiért a Zala várához tartozó Cheusy földet adományozza. (Lásd Hazai okmánytár VI. 106.)
Tordát mint helynevet feltalálhatjuk Bihar- és Torontál vármegyében, valamint itt az erdélyi részekben is a rokonhangzású Tordalakát, Tordost, a Várfalvánál feküdt Torda-Oronos várát, Gömör megyében Tordas nevű helyet 1243-ban.* Ismét Torda falu Somogyban 1251-ben mint a veszprémi egyház birtoka fordul elő.* 1235-ben Pozsegában találunk egy eladott birtok körülhatárolásánál Torda nevű határrészre,* 1257-ben Tord nevű falura,*| Thor 1272-ben Agas várhoz tartozó falu.* Mindezek, ha egyebet nem, de azt bizonyitják, hogy Torda az ősmagyaroknál kedvencz név volt, mit falukra és személyekre egyaránt alkalmaztak.
Mindkét nézet pártolói állitják, hogy Torda vezér hunn vagy magyar csapatokkal szállotta meg, az akkor még épen fennállhatott tordai római castrumot s azt erdélyi uralmuk egyik támpontjává tették.
Mindkét feltevés azonban csak kétes tapogatódzás, s nem positiv történelmi alapon nyugszik. Azt azonban alaposabb nézetként fogadhatjuk el, hogy a midőn Gyula, a már Tuhutum által megszállott Erdélyt végleg és szorosan a magyar koronához csatolta s a római Apulumot tette székhelyévé, vagyis a hajdani római városból és várból Gyula-Fejérvárt felépitette: ugyanakkor a bizonynyal még használatban levő római hadútnak kulcsát képező Potaissát és annak várait is megszállta, avagy a Torda vezér vagy kapitány által már korábban megszálltat birtokba vette* és megerősitette, már csak a sóaknák biztositásáért is,* mert a só – mint nélkülözhetlen kellék – bizonynyal őseink által is megbecsültetett, arra pedig biztos adatok vannak, hogy őseink a bányászattal már korán foglalkoztak, s nemcsak a só, hanem a nemesfémek előállitásával is ismeretesek voltak, mert már a honfoglaláskor hoztak magukkal a fémbányászatban és feldolgozásban jártas zsidókat és más bányászokat, kiknek felügyelete alatt a hóditott népeket a bányákban foglalkoztatták.
A megszállt vár alatt, mint hadi állomáson és bányászati központon bizonynyal hamar keletkezett helység is, sőt a nyugati havasok torkolatánál feküdt Várfalvánál, a szintén ott feküdt római vár mögé egy másik várat Torda-Oronos várát is felépitették, hihetőleg Torda várával és városával egyidejűleg, mely város, hogy gyorsan fejlődött és jelentőségében emelkedett, azt abból is következtethetjük, hogy az ily ős vármegyék magvát képező központi várak és városok a fejlődés minden kellékeivel fel voltak ruházva. Itt is, mint minden ily tartományi főőrhelynél előbb katonai telep keletkezett, népességét a várban és körülötte letelepitett katonák = nemesek alkották, kik a vár őrizetét képezték s a vár- és hadiszolgálat fejében a várhoz tartozó földeket, mint nemesek, adómentesen birták és mivelték. Hogy Torda vára és az alatta keletkezett város gyors fejlődést nyert, már csak abból is biztosan következtethetjük, hogy a midőn Szt.-István királyunk az országot s vele Erdélyt is vármegyékre osztotta, ez országrész egyik tekintélyesebb vármegyéje épen Torda vára és városáról neveztetett Torda vármegyének.
Az is kétségtelennek látszik, hogy a vár őrizetét képezett szabad nemesek mellé, Torda városába már korán idegen iparosok és bányászok is telepittettek, illetőleg a már a honfoglaláskor ideszállitott bányászok számát későbbi német telepesek behozatala által gyarapiták. Ezek ipar és bányászat mellett földművelést is űztek mellékesen, a vár népétől (nemesektől) bérelt földeken, utóbb ezek a királyoktól is nyertek a vár területéből, vagy reservált királyi birtokokból bizonyos területeket, a miről a királynak adót, a püspököknek tizedet fizettek, a mely szolgálmányuktól a várhoz tartozó őslakók (nemesek) mentesitve voltak.
Tordán ily reservált királyi birtokok szintén voltak s azt királyaink nem egy irányban forditák e város emelésére és fejlesztésére. Minden jel arra látszik mutatni, hogy már a magyar királyságot megalapitó első királyunk Szent-István alatt a tordai sóaknák nagyobb mérvben aknáztattak,* s hogy első királyunk Tordán nagy terjedelmű területet tartott fenn a maga, illetőleg a korona számára. Ilyen volt nemcsak a sóbányák környéke, hanem az az egész terület, a melyre a bevándorolt német bányászokat telepitette, kik több régi oklevélben király vendégeinek (hospites regis) neveztetnek. Az Egyházfalvát (Tordával egybeolvadt falu) birt aradi perjel és a tordaiak közt a határjelek iránt per támadván, több (alább közlendő) tanukihallgatásban a tordaiak azt állitották, hogy a peres terület soha az aradi perjelé nem: hanem örökidőktől fogva királyi birtok (Terra regalis) volt. Ily királyi birtok számos volt Tordán, mint például az Endre király által Tordának adományozott (alább ismertetendő) Udvarnoktelek, Kölköd és Vizelmentelek, ilyen volt az akkor szintén Tordának adományozott Nagykirály erdeje (Sylvam nostram nagy Király erdeje vocatam) ilyen a még most is fiscus kezén levő Nagy- és Kiskirály rétje. Mindezek fenntartott s csak később eladományozott birtokai voltak a magyar királyoknak, utóbb a nemzeti fejedelmeknek, s igy Tordát nem indokolatlanul nevezték királyi városnak (Regia Civitas) a minthogy ősidőkben az erdélyi városok királya, vagyis elseje volt.*
Különben még az sem lehetetlen, hogy a magyar királyság első századaiban, midőn királyaink testvérei és a trónörökösök társkirályként leginkább Erdélyt birták, itt lakásuk vagy tartózkodásuk alkalmával Torda – mint Erdély akkori első városában és politikai központján – székeltek s azon időből származtak a tordai királyi birtokok, a melyek, részben az udvartartáshoz szükségelt területek, részben az udvari mének legelőhelyei voltak. Erre ugyan nincsenek oklevéli adataink, a minthogy azon távol kort illetőleg nagyon hiányosak az Erdélyt érdeklő irásbeli emlékek; de ily következtetést megengedhetünk magunknak már csak abból is, hogy Torda volt ez időben ez országrész első városa, hol az országgyülések és hadiszemlék tartattak, a honnan az ország kormányzata vezettetett. A régi itteni udvartartás emlékezetének tulajdonithatjuk a fennemlitett helyneveken kivül még azt is, hogy utóbb királyaink: mint Kun László, Nagy Lajos, Zsigmond sőt még Hunyady Mátyás is Erdélybe jövetelük alkalmával legtöbbet Tordán időztek. Torda városa királyaink idejében Erdély góczpontja és természetes fővárosa volt s csak később szárnyaltatott túl a fejedelmi székhelylyé, vált Gyula-Fejérvár által. Természetes tehát, hogy királyaink mindent megtettek e város fejlődésének előmozditására, a mit az ottani sómivelés emelése által véltek leginkább eszközölni. Igen, mert őseink s első uralkodóink korán felismerték azon kincset, mit a jótékony természet nemes érczekben és sóban az ember boldogitására a föld kebelébe elrejtett, s főleg azon kortól kezdve, hogy a kereszténység elfogadásával beléptek a polgárosodás körébe s itt állandólag gyökeret verve, hazát alapitottak: azonnal kiváló gondot forditottak a bányászatra, de vagy azért, mert ők mint hadkedvelő büszke nép, a földalatti munkát nem kedvelték s lenézték, vagy megengedem, hogy ahoz maguk nem értettek: már korán kezdettek idegen bányászokat betelepiteni, vagy a régieket újabb telepesek által gyarapitani.
Ugy látszik, hogy a Tordán levő ősnemes lakosok, vagy várkatonák mellé már Szent-István, vagy tán előtte már atyja telepitett német bányászokat,* a mit már az is bizonyit, hogy a tordai német vendégekkel (hospesekkel) korán találkozunk, s az ő általuk épitettnek, vagy inkább megszálltnak vélt Saxodonia váráról már messze távol korban van emlékezés* a mit ha elfogadunk, a minthogy el is kell fogadnunk: akkor Erdély első német vagy szász telepét Tordán kell keresnünk, sőt egy éremleletből még azt is lehet következtetni, hogy a tordai németek – hospites Theutonici – Regensburg tájékáról telepittettek ide, vagy legalább a korábban ide költözött első német telepek ama táji gyarmatok által gyarapittattak. Ugyanis 1735-ben Tordán sok érmet találtak, a melyeknek egyik lapján szögleteiben golyócskákkal ellátott kereszt volt Hrahtolidus Dux körirattal, másik lapján egy templomot tartó ember felett V. V. O. betük Regina Civitas körirattal, a mi Regensburgnak Ratisborna előtt használt régi latin neve, s e város – mint tudjuk – a bajor herczegek székhelye volt. Tehát valószinű, hogy ez érmeket Regensburg tájékáról jött bajor bányászok hozhatták magukkal Tordára jó régen, mert ez érmek az 1180-ik évet megelőzőleg verettek.* Azonban a Regensburg vagy Regensburg-vidéki bajorok Torda városnak második német gyarmatát képezték, mert hogy őket megelőzőleg már voltak itt német telepesek, hogy Torda városa mellett azzal összeépült két virágzó magyar község Szent-Miklós és Egyházfalva is fennállott, s hogy Torda már ekkor tekintélyes 3 templommal biró vegyes lakosságú város volt (e templomok egyike a németeké, kettő a magyaroké) arra okmányi bizonyitékok állnak rendelkezésünkre.
| XVII. A magyarok honfoglalása, tettei, hivatása és hatása. | TARTALOM | XIX. Torda ősvárai: Torda-, később szt.-miklósfalvi vár és Saxodonia vára. |