XIV. Tordát érdeklő koholt feliratok.

A miként nem volt északi Daciában egyetlen hely, a mely Potaissát jelentőségben felülmulta volna: ugy kevés római lelhely hasonlitható hazánkban a feliratok gazdagságára nézve e büszke római colonia és hadállás utódjához: Tordához. Pedig a mit fennebb összegyüjtve kimutattam, az csak csekély része azoknak, a melyek külföldre és e haza minden tájaira széthordattak és azoknak, a melyek a tudományos észleléstől elvontan megsemmisültek, vagy az újabb épületekbe betemettettek.

De ennek daczára, mégis igen jelentékeny a római feliratok száma, semmi szükség nem volt tehát arra, hogy azokat hamisakkal is szaporitsák, pedig ilyenek is nagy számmal vannak s hogy az ezek által való félrevezettetéstől megóvjam a római kor buvárlóit, hogy azok a valódit és igazit a koholtaktól megkülönböztethessék: szükségesnek tartom a tordai hamisitott feliratokat is külön sorozatban kimutatni. Ezek kiválasztásának fáradalmától megkimélt a római régészetnek nagymestere Mommsen, a ki azokat emlitett nagy munkájában külön fejezetbe foglalva kiadta.*Lásd Corpus Inscr. Latinarum Vol. III. Pars 1. pag. 7. Én tehát onnan csak átveszem, a mint következnek:

Állitólag a kath. templomnak piaczra néző homlokzatában:

1. imp. caes. m. ant. gordianus | pius felix inuictus | basilicam legum stb.;

5. diti terrae matri | drus. uerpid, pollianus | quaest. et colleg. sa | linari | u. s.;

7. opt. m. | deo sarmando popul. | ala quintil. | leg. u. macedo. | u. s. pr. s. dac.

8. A fennebb közlött azon felirat, a melyben Zamolxis jön elő.

11. quintil. fabino | uet. l. u. mac | uix. att. LXIIII | amasia lucilla | m. b. m. p.;*E hat felirat Harkányi által másoltatott, utána közölte gr. Kemény József és Neugebaur Dac. 205, 206.

12. otho caes. aug.;

13. nero aug.*Neugebaur Dac. 209.

Im elősoroltam a Tordán felszinre került római műtárgyakat és feliratokat, igyekeztem azt egész összeségükben összegyüjteni, elválasztva a tisztától a konkolyt; de az, a mit ekként beiktattam Torda város emlékkönyvébe, csak töredékét, alig egy részecskéjét képezi annak, a mit századok, sőt másfél ezred év óta széthordottak, elpusztitottak, beépitettek; mert Torda nemcsak a római korban birt nagy jelentőséggel, nemcsak akkor volt a hadak útjának egyik legfontosabb csomópontja s daciai elsőrendű hadállása: hanem a római kort követett magyar korszakban is megtartá fontosságát, a mi némi tekintetben még fokozódott, a mennyiben hosszú századokon át – mint alább látni fogjuk – Erdélynek politikai és hadászati központja volt s négyszeri szétrombolása folytán ugyanennyiszer épült újra. Mindez újjáépités leginkább a római romokból történt, nem lehet tehát csodálkozni, ha a római maradványok megfogyatkoztak.

De mindennek daczára a Leányvár, Leányvármező, Tündér, Sulya, Köves, a város fekhelye, a mindkét oldali szőlőhegyek, s egyáltalában Torda egész környéke gazdag lelhelynek tekinthető, a hol napról-napra kerülnek elő szebbnél szebb, érdekesnél érdekesebb római régiségek, műtárgyak, feliratok stb.; de nincs, a ki azokra gondolna és irántuk érdeklődnék, a ki összegyüjtse s megmentésére, ismertetésére gondot és figyelmet forditson.

Itt azokat legnagyobb részben könnyen nyert épületanyagnak tekintik, a lelhelyeket oly szabadalmazott kőbányáknak, a melyeket Isten kegyelméből mindenkinek szabad kihasználni s a mi onnan kikerül felépitni, vagy széthordozni.

A nagyobb kőtárgyak mellett naponta jönnek felszinre nagy műbecscsel biró különféle műtárgyak, a melyeket csekély árban a régiségkúfárok összevásárolnak és titokban kiviszik, mielőtt valamely szakértő megtekinthetné és észlelhetné, s ott künn a régiségkereskedők lim-loma közé keveredve, a lelhely tudta, avagy neve fentartása nélkül beosztva, elvesztik jelentőségüket, történeti becsüket s a tudományos kutatásokra nézve örökre elvesznek. Pedig minden ilyen kőlap, faragványos kő, szobor, oszlopfő, felirat, edény és más műtárgygyal egy-egy lapját és betűjét irtják ki Torda őstörténelmének; multjának egy-egy becses adata semmisül meg. Mult dicsőségének egy-egy kőepopeája dől halomra. Oh, tordai muzeum, jöjjön el a te uralmad!!