| VI. Torda a római uralom idejében. Patavissa vagy Potaissa. | TARTALOM | VIII. A római ugynevezett Trajan útja Tordán és az Aranyoson állott római hid. |
E szegélyhegynek Koppándtól az Aranyosig lenyuló vonalát a jobboldali fensikról letörtető két patak: a Szindi és Pardé-patakok völgyteknői – a terjedelmes fensik e vizlevezető lagunái – szakitják át két helyt.
Ekként három hegyfok keletkezik. Ezek kettején voltak elhelyezve azon római erődök, melyek az alattuk feküdt római telep, az a közt átvonuló hadút és az Aranyoson levő hid felett őrködtek.
A fensík oromzatának Ó-Tordára néző azon részét, mely délről a Szindi-patak völgyteknője, északról az ugynevezett Várutja által átszelt Vápa (bemélyülés) által határoltatik, vagyis a Közép- és Alsó-Mál nevű szőlők fölé támaszkodó részét ma is Vár-nak; Leányvár-nak nevezik. Ennek tetőormán feküdt a fő castrum, a körülte és alatta elterült római telepnek büszke acropolisa. Mindenekelőtt ennek fekvőhelyét teszem szemlélődésem és kutatásom tárgyává.
E castrumnak magyaros Leányvár elnevezése onnan látszik eredettnek, hogy e castrum városra néző keleti oldalfalának közepén Szamosközy egykorú leirása szerint 1604-ben még épen fennállott a vár nagyszerű főkapuja (porta principalis), tetején a vár és város védistennőjének, Pallasnak messze ellátszó nagy paizsos szobrával. Ezen istenasszony vagy leányszoborról nyerte aztán ez erőd fekhelye a Leányvár elnevezést.
Szamosközy szintén emliti e várkaput,* annak nagyszerűségéről egész elragadtatással ir. Emliti az azon volt szobrot, a melyet Jupiter, Mars avagy Pallas szobrának tart, ugyszintén emliti a szobornak Gorgon-fővel ékesitett talapzatát is.
Bethlen Farkas szerint* e kapu 1657-ben omlott össze, mintha előre hirdetni akarta volna az Erdélyre következett szerencsétlenségeket, mond a hazafias történész. A mindenki által bámult Minerva-szoborról Fasching* is emlitést tesz, sőt ő azt irja, hogy e vár kapuja 48 év előtt (tehát 1677-ben, miután ő művét 1725-ben irta) még fennállott. Ha ezt elfogadjuk, akkor e várkapu 1657-ben csak részben omlott volt le, csak szobra s felső párkányzata zuhant alá, de alsó tömör része egészen a mult század kezdetéig daczolt az idővel.
Hogy e colossalisnak mondott Minerva-szoborral mi történt, azt ma már nem lehet tudni. Talán ott rejtőzik a föld kebelében, hogy a kegyeletesebb jövő kornak hirdesse majd a letünt római korszak hatalmát és nemes izlését; talán széttördelték, vagy az összeomlás alkalmával saját súlya alatt széttörvén, darabjait felhasználták, ha márványból volt, mészégetésre, ha érczből, mozsár-, gyertyatartó-öntésre, ha kőből volt, épületanyagnak; de ha a kapuszobor nyomtalanul eltünt is, ott hevertek az omlatag kapunak faragott kőkoczkái, díszes párkánykövei, a többi közt ott volt a szobortalapzat, egyik oldalán dicsfénytől környezett oroszlánfővel, másik felén két oroszlán közt levő nappal, oldalain delphinek domborműveivel; sőt tetőlapján még azon véset is feltünt, a melybe a szobortalp be volt illesztve. Kurtz Antal még 1847-ben látta és leirta,* akkor szállittatta el gr. Kemény József gerendi kastélyába, hol ma már feltalálni nem tudjuk.
Csipkés Elek fentemlitett kézirati munkájában e római vár és kapuszobráról szintén megemlékezik s a többek közt azt irja, hogy az Erdélyben levő 6 római colonia egyike Tordán feküdt, a melyet a dákok Daviá-nak, a rómaiak Salinae-nak neveztek. Szerinte az első város Uj-Tordán felül, a most is Oláhvárosnak nevezett helyen feküdt volna; de a colonia prefektusa, hogy a hóditott nép el ne puhuljon s tétlenség folytán nehogy lázongjon, kemény munkára szoritotta: a Szind feletti kőbányákban követ metszetett, alább téglát vettetett s abból a baloldali hegyeken négyszögű várost (castrumot) épittetett, melyet Sixadoniának nevezett el.* Ennek – ugymond – négy kapuja s ugyanannyi szögbástyája volt. A keleti oldalkapu 1821-ben ásatott ki, anyagát roppant nagyságú kőkoczkák alkották. E kapu Isis asszony (igy) szobrával még 1712-ben is fennállott, sok kutyafejű kövek (alkalmasint a fenn körülirt oroszlánfejek) és téglák épittettek be a városházába. Találtak e helyen – mondja tovább – Jupiter-, Mercur-, Venus-, Bachus-szobrokat, ezekből csak egy Bachus-ünnepet ábrázoló van a városházába befalazva,* a többieket Enyedre a ref. collegiumba vitték, mások gr. Lázár István kezére mentek. Találtatott ott szép mozaik is. Egy ott talált Hercules-szobor mintája a nádor kezére ment stb.
Csipkés e leirása tanusitja azt, hogy mily temérdek műkincs hordatott innen szét. A háromszor újra épült Torda minden épülete, temploma, várkastélyai, templom-erődjei, mind e római vár és város romjainak anyagával épültek fel; nincs Torda 2000-nyi pinczéje közt egyetlen egy is, mely római faragott kőkoczkákból ne épült volna, alig van oly ház, a mely előtt – az itt szokásos kapu előtti ülőpadként (szakálszáritók) – egy-egy római párkánykő, oszlopfejezet, elnyujtott római oszloptő, vagy legalább római faragott kőkoczka ne lenne. A Rákos-patak malomárkát egész hosszában mind ily római faragott kövek burkolják; hidai, malmai, városmajorja, városháza s magánházai is mind innen hordták, aknázták az épületanyagot. 16 század óta épiti fel e romokat Torda város és vidéke, mert habár e vidék gazdag épitésre alkalmas kőanyagban, mégis sokkal könnyebb a rómaiak által kifaragtatott köveket elhordani, sőt még a föld gyomrából is kiásogatni, mint azt a pár órányira fekvő kőbányákból kimetszetni és beszállittatni.
És még ennyi rombolás se tudta eltüntetni, rideg falaiba betemetni Róma nagyszerű épitkezéseinek maradványait, pedig hogy a széthordás és szétrombolás műve mily gyors s mondhatni mohó tevékenységgel folytattatik, azt megitélhetni abból is, hogy a midőn én 1865-ben először látogattam meg a tordai Leányvárat, akkor nemcsak e leomlott várkapu fekhelye volt tisztán kivehető, hanem ott, valamint a délkeleti s főleg az északszögleti várfoknál ott hevert a roppant nagyságú faragott kőkoczkáknak nagy halmaza, melyeknek elvitelét épen nagyságuk gátolta meg; mert azok oly terjedelműek voltak, hogy azt egyszerű emberi erővel se megmozditani, se elszállitásukra járművet találni nem tudtak. Ámde az emberi leleményesség és felhasználási hajlam kifogott a nagyszerűség nehézségein, a város egyik vállalkozóbb szellemű gazdája az öl hosszú s félöl vastagságú köveket eldaraboltatta s a város által megszerzett (gr. Bethlen-féle) aranyosi malomhoz, városmajor és egy hid épitéséhez felhasználta.
De a várfalak ez utómaradványainak széthordása sem tudá eltüntetni ez erődnek oly nyomait, a melyek segélyével roppant terjedelmét, alakját és védelmi szerkezetét még most is egész biztonsággal meghatározhatjuk, bárha a szántás alatti vár területét az eke vasának másfél ezredes működése folyvást egyengette és simitotta s az ember szorgalmas keze alatt a talaj csaknem egészen átalakult.
A rombolási és hasznositási e pusztitó szenvedély daczára mutatkoznak még ma is oly töredékek, melyek a nyomjelzést könnyűvé teszik, fenmaradt nevezetesen a fal vonalán mindenütt egy széles gyepszegély, mely az egész vár területét zöld keretbe foglalja be. E zöld koszorút nem a régi classicus emlékek iránti kegyelet illeszté e romokra, hanem azon kényszerhelyzet, hogy az eke nem tudta felszegni e helyeket, hol – a mint egy ott szántogató földmives jellemzően mondá – forrasztott fal vonult el, melyet se eke, se csákány megbontani nem tud.
E gyepszegély vonalán mindenütt kiemelkedik a csaknem 2 öl széles várfal gátonya és e gátonyon kívül – attól 12 lépés távolra – az azzal párhuzamosan fekve második erődítési öv (külső várfal) mély, széles sánczczal szegélyezve, melynek beteknyősödését másfél ezred év alatt sem tudta az eke vasa egészen elegyengetni, az még ma is mindenütt felötlik; de főleg a keleti oldal hosszában, hol a talaj nem szántatott fel, bemélyedése határozottan látszik.
Ezen keleti oldal közepén határozottan fel lehet ismerni a jobb főkapu (porta principalis dextra) tekintélyes maradványait, mert itt látszólag nemcsak kapu, hanem a két erőditési öv közötti egész tért, mintegy 25 lépés szélességben betöltő kapuvédmű volt elhelyezve, a melynek alakrajzát ma már nem kiemelkedő gátonyok, hanem az alapfalzat kiszedése által keletkezett bemélyedések jelölik. Itt állott tehát a 25 lépés hosszú és 12 lépés szélességű főkapuzat erős védműveivel, a nagyszerű Acropolisnak e hihetően művészileg épitett propileuma, büszke diadalíve, melynek tetőormát Pallasnak büszke szobra koronázta még a 17-ik, sőt mások szerint még a 18-ik század első felében is. A kapu, melynek nagyszerűségéről és ékességéről e kor irói oly elragadtatással irtak, s a melynek hatalmas voltáról még most is csodás dolgokat regél a hagyomány, s a melynek cyclopas kőkoczkáit még én is láttam a 60-as években, ma már nyomtalanul eltünt, még a föld gyomrából is kiszedték alapfalait ugy, hogy csak begyepesedett gödrökről lehet egykori lételére s négyszög-alakjára következtetni.
A Castrum szögleteit még most is várfoknak nevezik, az ott feltünő dombosodás arra látszik mutatni, hogy a szögletek mindenikén egészen a külső erődövig kiszökellő szögleterődök állottak, melyek – ugy látszik – kivülről kerekded alakúak voltak. A délkeleti szögleterőd helyén én még a 60-as években egy egész halom nagy faragott kőkoczkát találtam, ezeknek is ma már nyoma veszett.
Ezen Castrum stativum is, mint a rómaiak minden ilynemű erődje, szabálytalan négyeg alakú volt. A déli és északi oldal, a mi a vár hosszoldalát adta ki, a külső erődövnél 774, a keleti és nyugoti, a mi a vár szélességét jelöli, 524 lépés volt.* Ha csak a belső erődöv méreteit veszszük, akkor e castrum hosszát 750, szélességét 500 lépésben határozhatjuk meg. Tehát e Castrum olyan terjedelmű, a melyhez hasonló nagyságú az erdélyi részek egyetlen Castruma sem volt, legfölebb Ulpia Trajana castruma* és az apulumi közeliték meg.*
A jobb főkapuval szemben kellett lenni a nyugoti oldalon a porta principalis sinistrá-nak, melyhez a vár közepén átvonuló hadút irányult. Csipkés e várnak négy kapujáról tesz emlitést; ha ezt elfogadjuk, akkor a déli és északi erődövön is kellett még két mellékkapunak lenni, bár ma ezeknek nyomait – rendszeres ásatás nélkül – felfedezni nem tudjuk.
A tordai Castrum stativum ily nagy terjedelme a fennebb kifejtett azon hadászati nagy fontosságából magyarázható ki, hogy az felső Daciának volt főszékhelye s akkorának kellett lennie, hogy ott egy egész legio és annak több rendbeli segédcsapatai elszállásolhatók legyenek.
A vár beltere – szántóföldekül használtatván – lényegesen átalakult, de a jelentkező bemélyedésekből több ottan feküdt nagyobb épülettest egykori lételére következtethetünk. A jobb főkapun belül egy terjedelmes négyegépület fekhelye mutatkozik; ez alig lehetne más, mint az elmaradhatlan praetorium, vagy parancsnoki lak, mely a római Castrumokban mindig a főkapun bevonuló főut (via principalis dextra) mellett helyeztetett el. Odább egy másik terjedelmes épület – alkalmasint laktanya – nyomai jelentkeznek.
De ezeken kívül még számos más hivatalos épület és katonai lakhelyiség lehetett e várban, a vár utczáin ott zoboghattak a nyilvános kutak, melyeket alább leirandó két vizvezeték táplált; terein az isteneknek és hősöknek szobrai büszkélkedhettek, mert innen e várból hordatta el Lugossy Ferencz, Apafi fejedelem régiségkedvelő titkára, magyar-peterdi parkjába azt a sok szobrot, gulákat, loborokat, oroszlánokat, faragványos és feliratos köveket.* Köleséri igen díszes rakműről (mozaik) emlékezik; az innen került fogadalmi oltárok, oszloptők, oszlopfejezetek, domborművek nagy sokasága van magában Tordában szétszórva, beépitve, Bécsbe is annyit liferáltak fél, hogy egy egész muzeumot lehet azokkal teletömni, a régiségkedvelők széthordták minden irányba, Gerendre, Aranyos-Lónára, Toroczkó-Szent-Györgyre, Panitba, a távol Czegébe, a négyszer feldúlt és megsemmisült Torda város innen ássa kövét, tégláját.
Az itten őrállomáson volt V. macedoniai legio bélyegével jelzett téglákat ma is ezer meg ezer számra találjuk mindenhol; Torda városháza mind ilyenből épült, folyosói, lépcsőzete ily bélyeges téglákkal van kirakva; minden ház udvarán, minden ház falában találhatni egy-egy fogadalmi oltárt, domborművet, szobrot, a mely e legio hőseiről s azok isteneiről beszél s tesz tanubizonyságot az itt volt nagyszerű katonai védintézkedésekről.
De nemcsak e vár beltere képezé és képezi gazdag lelhelyét a római régiségeknek, hanem a vár körüli egész terület, a vár keleti hosszfala előtti hegyormozat, az ide felnyúló és a várhegy oldalát elboritó szőlők minden hantja, minden lépésnyi tere gazdag lelhelyül kinálkozik. Itt e helyeken nem kell keresnünk a római műemlékeket, nem kell a régiségek után ásni, mert azok lépten-nyomon szemünkbe ötlenek, lépteink alatt zörrennek, mert e helyeken több a római tégla, fedélcserép, edénytöredék, faragott és márványkőroncs a termőföldnél, itt a hely megművelésénél minden kapavágásra kifordul a földből egy-egy emléktöredék, mint tanujele a multnak s kőbetűje Róma hajdani nagyságának.
Ez az egész terület kincsbányája a régi műemlékeknek. A vár alatti szőlők egyikéből került ki csak a mult évben a Veress Károly urnál (Tordán) levő, képben bemutatandó 5 láb magas kőszobor, mely egy gyermekét kezénél vezető nő alakját mutatja és egy ugyan Veress urnál levő római katonának sisakos feje, a melynél művészi felfogásra és igen finom kivitelre találunk. Ez egy díszes szobornak képezi nagy műbecscsel biró töredékét. Ugyan Veress urnál van egy szép bronz-szobrocska, a mely Apollót ábrázolja.
E vár alatti szőlőkből került ki legújabban a Wolf gyógyszerésznél (Tordán) levő gyönyörű Bachus bronz-szobor és egy másik bronz-szobor-töredék, melyeket alább tüzetesen ismertetek.
A vár körüli vizsgálódásom Csorba Sándornak a vár délkeleti foka alatt fekvő szőlőjébe vezetett; a midőn oda akartam lépni, egy római faragott kövekből összealkotott hágcsó könnyitette a bejutást. Benn a szőlőben a közelebbről végrehajtott árkolás (rigolirozás) alkalmával felszinre került faragott kövekből egy egész köbölnyit találtam épületanyagként összerakva, ugyanilyen másik rakást római téglákból és fedélcserepekből összehalmozva. Elég volt a téglahalom felületét megtekintenem, hogy az V. macedoniai legio számos bélyegét észrevegyem és pedig három változatban, vagyis a L. V. M. bélyegét nagyobb és kisebb lenyomatban és egy olyat, a melyen e bélyeg megforditott (invers) alakban fordul elő.
A kőhalomban csak a felületen levő darabok közt találtam egy csomó töredezett corinthusi és joniai oszlopfejezetet, féloszlopot, oszloptörzset, szépen faragott párkányköveket s két fogadalmi oltár darabját, melyek egyikén I. O. M. (Jovi optimo maximo), a másikon
| 2 ...OP |
| DIVIN |
| MPE...(Magyarázhatlan) |
volt kibetűzhető. De Csorba Sándor lakházában van – szintén ez alkalommal felszinre került – két érdekes feliratos szoborcsoport-talapzat is, melyeket alább fogok tüzetesebben ismertetni.
A Csorba Sándor és Galambfalvi József szomszédos szőlőjének rigolirozása alkalmával nemcsak nagymennyiségű római régiség, hanem embercsont is oly roppant mennyiségben került ki a földből, hogy egy csonttal kereskedő czigány egyetlen nap alatt egy métermázsánál többet szedett össze.
Furcsa szeszélye a sorsnak, sajátságos nyilatkozása az anyagcsere elméletének, mely a 17 századdal ezelőtt elesett avagy elhunyt római hősök csontjait most kávénénikék czukrának finomitására (raffinirozására) hasznositja. Az egykor rettegett hősök izomzatát mozgató csontok most a békés kereskedelmi forgalom egyik czikkét szolgáltatják. Az elszomoritó, a könyeket fakasztó halál a jelen számára édességgel kedveskedik.
Az ily nagy mennyiségben előforduló emberi csontok méltán jogositnak ama föltevésre – a mit a néphagyomány is támogat – hogy itt a római várnak délkeleti bástyája és főkapuja közelében valamely elszánt csata vivatott a várat ostromló ellenséggel, vagy talán itt volt Potaissa és Acropolisának Necropolissa, a mit az e tájt felszinre került nagy mennyiségű hamvveder és sírmécs is igazolni látszik.
| VI. Torda a római uralom idejében. Patavissa vagy Potaissa. | TARTALOM | VIII. A római ugynevezett Trajan útja Tordán és az Aranyoson állott római hid. |