Derkovits síremléke a Kerepesi temetőben |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| A Szinyei Merse Pál társaság díja | ||
| Derkovits Gyuláné | ||
| Pénzérme Derkovits emlékére | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
"A Szinyei Merse Pál társaság díja"
Részlet Derkovits Gyuláné könyvéből
Sidló Ferenc s. k. főtitkár, Csók István s. k. elnök"
A díjat a "Vasút mentén" c. képéért kapta.
Február elején a következő szövegű levél érkezik a Szinyei Merse Pál Társaságtól:
"Nagyságos Derkovits Gyula festőművész úrnak, Budapest.
Igen tisztelt Uram! Örömmel értesítem, hogy a Szinyei Merse Pál társaság, mely a nagy Mester emlékének, művészetének és művészi eszméinek kultuszára és általában a magyar művészet érdekeinek szolgálataira alakult, a jánoshalmi Nemes Marcell-féle 1932. évre szóló Szinyei Merse Pál tájképfestészeti díjat a Társaság 1933. évi január hó 31-én tartott évi rendes közgyűlésén Önnek ítélte oda. Fogadja ezt a díjat, melyet a Szinyei Merse Pál Társaság adott úgy, mintha a nagy mester buzdító szavát hallotta volna és merítsen belőle erőt további elmélyedt művészi munkásságához.
Fogadja tiszteletünk őszinte kifejezését.
Ez volt az első és az egyetlen hivatalosan is közzétett díj, amit életében munkája elismeréséül kapott. Örül a sikernek, de öröme korántsem zavartalan; a harc, amelyben ezt a győzelmet kivívta, sokkal nagyobb méretű és kegyetlenebb, semhogy ez a kis állomás igazi enyhülést hozhatna. Ha önmagába néz, ott már nem nyugalmat, hanem minden pillanatban harcra, ütésre kész elszántságot talál. Márciusban veszi át a Szinyei Merse-díjat - száz pengőt -, és Pesten jártában egyik ismerős műpártolóval találkozik, aki meghívja őt a lakására. Beszélgetés közben a műbarát leánya arra kéri Gyulát, írjon valamit az emlékkönyvébe. A leány egy versikét kap ajándékba - de a vers utolsó három sora már nem neki szól, hanem mindenkinek, aki tudni akarja, milyen volt akkoriban Derkovits Gyula lelkiállapota:
Életem rongy, citromcafat -
Miért kell írnom e sorokat?
Hogy még magam is magamba marjak?
Forrás: Derkovits Gyuláné: Mi ketten, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1977, 80-81. oldal
Derkovits Gyuláné, Dombai Viktória (Bp., 1898. márc. 21. - Bp., 1976. aug. 23.): Derkovits Gyula festő felesége. Egy angyalföldi tésztaüzemben volt munkásnő. Miután 1917-ben elbocsátották, mint modell kereste meg kenyerét Kernstok Károly képzőművészeti szabadiskolájában. Itt ismerte meg Derkovits Gyulát 1918-ban. Együtt voltak a Tanácsköztársaság alatt a nyergesújfalusi festőiskolában is. 1920. jan. 10-én házasságot kötöttek. A művész számos képének modellje volt. Nevét megőrizte könyve, melyet Derkovits Gyuláról írt: Mi ketten. Emlékezés Derkovits Gyulára (Bp., 1954).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/
A Magyar Nemzeti Bank 1976-ban kiadott 200 Ft-os ezüst pénzérméje
