Részlet a műből	A MŰ SZÜLETÉSE
	Majoros Valéria könyvéből
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A Leopold portrén látható leány egy szekszárdi módos családból származott. Az édesapa, Leopold Gusztáv. Az ő bátyja Lajos a magyar szociológia tudomány egyik élharcosa volt. Szekszárdról a család gyakran fölrándult Pestre rokonlátogatásra. Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg egy vendégségben Magda a süketnéma festővel, akiről köztudott volt portréfestői tehetsége. Deák Dénes, akinek a gyűjteményébe került később a festmény (egy televízióért cserébe), úgy tudta, a festő kérte meg arra a lányt, üljön modellt, mert megtetszett neki, ahogy a lány egy bordó, plüss huzatú, biedermeier kanapén helyet foglalt fehér blúzában, a gyönyörű, kék masnival a hajában. Minden bizonnyal igaza lehet Deák Dénesnek, hiszen a művészi oeuvre elárulja, hogy ez a téma milyen fontossá vált a művész számára. A lány a képhez többször is modellt ült, még a Dráva utcai műterembe is gyakran eljárt emiatt. Amikor a festmény elkészült, Magda édesapja nem találta a hasonlóságot megfelelőnek, ezért nem akarta a festményt a magáénak. Így Tihanyi, Mackó portréját - mert így szólította a leányt, akivel meleghangú levelezést is folytatott -, később eladta Tevan Andornak, a könyvkiadónak, nyomdatulajdonosnak Békéscsabára.

Nem lehet szigorú csoportokat fölállítani, mégis az látszik, hogy Tihanyi leginkább három változatban festette portréit. Több olyan képe is van, amelyen a modell mögött festmény látható, legalábbis annak vakkerete, vagy valamilyen drapéria gyűrődik az ábrázolt feje mellett. Ugyanígy jellemző, hogy láthatóvá teszi a széket, amelyen a modell helyet foglal. Ugyanennyi azoknak a portréknak a száma, amelyen semmi sem vonhatja el a figyelmünket az ábrázoltról, mert szinte légüres tér veszi őt körül. Fülep Lajosról például jól látszik, hogy ül, a szék mégsem látható, csak a ruházatához igazodó kékek, zöldek, szürkék, barnák árnyalatai.

Forrás: Majoros Valéria: Tihanyi Lajos : a művész és művészete, Monument-Art, 2004, 63. oldal