SZÁZ SZÉP KÉP - Pór Bertalan: Hegyibeszéd

Pór Bertalan:
Egy unalmas értekezlet jegyzetlapja

ÉRDEKESSÉGEK

Juhász Ferenc: Újmódi hegyi beszéd

Erő, nyugalom, béke, tűnődő tiszta termékenység-állapot mutatja teljes és hibátlan-önmagát a kemény-vonalú és zárt szerkezetű képeken, Pór Bertalan ifjúkori műveiben. A szilárd-rajzú és robogásában-állandósúlt bikában, a merengő, elheverve-szendergő, fejüket nagy tenyerükbe töprengve hajtó pásztorokban, az őscsöndbe visszanéző tehenekben ott van a lét tiszta bizonyossága és szeretete. Valami bibliai fenség és áhítat, a küldetésre-hivatottság megértése, a teremtésben és hithirdetésben való részvétel szelíd parancsának engedelmeskedő ember-méltóság sugárzik az Újmódi Hegyi Beszéd kemény izom-fonatokból, vaskos és tömör izom-buborékokból és izom-lécekből épített embereiből: a meztelen asszonyokból, a meztelen férfiakból. S hegedű és kürt kíséri a boldog hárfa-hangot a teremtés-utáni ünnephajnalon, mert együtt ünnepel most már a Teremtmény és az Ősakarat.

Forrás: Juhász Ferenc: Versprózák, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1980
http://www.irodalmiakademia.hu

Juhász Gyula:
A hegyi beszéd

A Genezáret holdfényes vizén
Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak.
A Mester arcán boldog égi fény.

Ragyog a hegy ezüstös glóriában,
A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel,
Köröskörül tavaszi újulás van.

Szöllő virágzik dús lankásokon
S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.

A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.

1905

Forrás: http://mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs190501.htm

Lengyel Géza: Pór Bertalan freskója

A Népopera puritán dísszel és nyugalommal elrendezett nézőterének egyetlen, nem közvetlenül a szükségletből előállott dísze Pór Bertalan freskója. A színpadnyílás fölött, annak egész hosszában vonúl el a nagyméretű, frizszerű falkép. Nem tudom, van-e allegorikus jelentése. Ha van, azt hiszem nem fontos. Egy tér kitöltéséről volt szó és ezt a feladatot többnyire az értelmi, mesei elemet meg nem vető festők is úgy oldották meg, hogy a formák és a színek játéka, egymáshoz sorakozása, egyensúlya mellett minden egyéb eltörpűlt. Az alakok, amelyek itt a teret kitöltik, Pór jellegzetes alakjai. Hústól duzzadóak, anélkül, hogy zsírosak volnának, főarányaikban konzervativak tulajdonképpen, a részletek azonban erősen kiemeltek és ezek olykor a konvencionális szép-fogalomnak ellentmondanak. Az egymásmellé sorakoztatás, a kompozició minden hatáskeresésről lemond, a színek is inkább tompák, visszatartottak. Pór Bertalan újabb képein nyílvánvaló a monumentális, sőt a heroikus keresése. Ereje elegendő van ehez a kereséshez, talán csak nyugalma nem, de annyival méltánylandóbb, hogy amikor megkapta a kellő felületet, a nagy teret, semmi szertelenségbe nem tévedt, nemes ízléssel tartotta vissza önmagát a nagy freskón, bizonyságot téve arról, milyen helyesen érzi az igazi monumentalitás feltételeit. Kevés van a fiatal magyar festők között, aki így tudná formálni az emberi figurákat, aki ennyire hozzánőtt nehéz és nagy feladatokhoz, melyeknél níncs mód és alkalom kis ügyeskedésekre, hibák takargatására. Mi sok ilyen kemény feladatot kívánunk a müvésznek, abban a hitben, hogy mindegyiknél előbbre fog haladni a kiforrás, aztán a lehiggadás folyamata. Abban a hitben, hogy reájuk okvetlenül szüksége van annak a festőnek, aki nem elégszik meg a méreteken kívül jelentőségben is kicsiny feladatokkal, apró pepcseléssel.

Forrás: Nyugat, 1911. 24. szám
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00094/03017.htm