1911 - Olaj, vászon, 300x450 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Passuth Krisztina elemzése | ||
| Kovalovszky Márta elemzése | ||
| Szabó Katalin elemzése | ||
| Oelmacher Anna írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
... a Hegyibeszéd. A társadalom változásába vetett, szinte vallásos hitet sugározza magából. A Hegyibeszéd szigorúan klasszikus kompozíció: a középső figura messze a többi fölé emelkedik, és magába sűríti az egész kép lényegét, mondanivalóját. Pór Bertalan a maga áttett módján egy agitátor alakját elevenítette meg, s az egész jelenet is az agitáció atmoszféráját árasztja. A kép tengelyében felemelt karú, intő mozdulatú férfi elé görnyednek a többiek; a két csoport, legelöl mindkét oldalon egy-egy meztelen, idősebb férfi térdre ereszkedve. Mögöttük az álló vagy lehajló figurák hármasa: mindkét oldalon összeölelkező pár és magányos alak. Az emberek itt sem tekintenek egymásra, kapcsolatuk mégis egészen elementáris. Egyedül a jobboldalt térdeplő férfi fordul könyörgő mozdulattal a középső alak felé - jó megoldás, hogy arcát nem láthatjuk. Az emberek tekintetében a kétségbeesés, könyörgés, elkeseredés és reménység keveredik, mozdulataik erőteljesek, határozottak. Éppen ezáltal a kompozíció tökéletes ellentéte a Család csendéletszerűségének - kifejezetten dinamikus, magával ragadó, nem esik szét részletekre, hanem minden a középső tengely, a középső alak felé irányul. A háttér alig játszik szerepet: a szelíd dombok teljesen igénytelen keretet nyújtanak a jelenethez. Feltűnő, hogy minden kis izom külön életet él az aktokon, akárcsak a régi reneszánsz mestereknél (pl. Signoreilinél, akit Pór Bertalan annyira szeretett). Színei hasonlatosak Kernstok nagy kompozíciójának [Lovasok a vízparton - a szerk.] színeihez: az erős terrakották az uralkodók, s a testeken kívül minden halvány, jelentéktelen pasztelltónusokban olvad fel. A színekről való lemondás a monumentalitás hangsúlyozásának igényével függ össze: ha az egyes figurák nem mind ugyanazt a terrakotta árnyalatot viselnék magukon, a kép esetleg részletekre esnék szét, az egyes figurák egymástól független, külön életet élnének.
Bármilyen konstruktív, monumentális is a kép formai kompozíciója, az aktok szoborszerű hatása, a mozdulatok feszültsége - az egész mű eszmei, filozófiai hátterében még megbújik a szecesszió gondolatvilága. Pór Bertalan az agitátor alakját bibliai témával hozza kapcsolatba. Hangulatilag megvan benne ugyanaz a feszültség, mint Kernstok nagy képén, viszont ezt a hatást itt zavarja a teljes kétségbeesés (bal oldali magányos férfi) motívuma, és főként a könyörgéshez hasonló mozdulat, amely a kép alaphangját adja.
Számunkra ma meglehetősen furcsa a kép témája is: az agitátor, amint Krisztus alakjában prédikál. A századforduló éveiben azonban ez a megoldás egészen magától értetődő volt. Réti István pl. Krisztus-képeinek egyik változatát Agitátor címen állítja ki. Ferenczy Károly ugyancsak megfesti a Hegyibeszéd-et mai környezetben, s a Művészház éppen 1910-ben rendez bibliai kiállítást. A vallásos téma tehát benne van a levegőben - s Pór Bertalan az önként kínálkozó keretet használja fel arra, hogy megtöltse a maga társadalmi változásokba vetett hitével.
Forrás: Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete, Corvina Kiadó Vállalat, Bp., 1967, 84-86. oldal
Hegyibeszéd
Meghatározatlan szürkés, zöldes színű dombos táj előtt éles kontúrokkal megrajzolt, szinte csak izmokból épített, terrakotta színű alakok jelennek meg. Két felől egy-egy térdelő férfi fordul odaadással a középütt álló "főszereplő" felé. Jézus hegyibeszédének parafrázisa ez a kép. De ahogyan a Megváltót megfosztja isteni jellegének attributumaitól, úgy a mellékalakok is kilépnek bibliai szerepükből. A Család c. alkotásának figurái állnak előttünk, hétköznapi életükből kilépve, jellegzetes ruháik helyett lepleket viselnek. A középső, felemelt kezű férfi "igét hirdet", a forradalom igéit. A korai forradalmi ideológiáktól, de magától a Nyolcaktól sem volt idegen ez a szimbolikus, biblikus hangvétel. Találkozunk vele azonban más művészeknél is, például Kmetty Jánosnak ugyanezekben az években festett képein, vagy Egry József Vörös igazság c. kompozícióján.
Vágyódás tiszta szerelemre
A Hegyibeszéd párdarabjaként készült. A háttér itt is ugyanaz a meghatározhatatlan táj, s az alakok is szinte azonosak. A hatalmas, erőteljes nőalak kissé elkülönülve helyezkedik el, ő testesíti meg az áhított, de még el nem ért "tiszta szerelmet". Felé fordul a térdelő férfi, az álló figura pedig magányosan, befelé fordulva mereng. A nő felemelt kezei vezetik át a szemet a térdelőhöz, innen a harmadik szereplőhöz, s a mozdulatoknak ez a belső vonala kapcsolja össze az alakokat. A szilárd, erős testekkel ellentétben a tekintetek fátyolos, merengő kifejezésűek, de éppen ezzel közvetítik a néző számára a kompozíció rejtett tartalmát, a "tiszta szerelem", vagyis az új, emberségesebb, tiszta élet utáni vágyat.
Forrás: Kovalovszky Márta: Kozma Lajos, Ferenczy Béni, Pór Bertalan ("Az én múzeumom" sorozat)
Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1974, 26-27. oldal
A kép már Pór kortársai között is sok vitát váltott ki. Hatása megdöbbentő. Hatalmas terrakotta színű figurái megállásra késztetnek. Elrendezése a klasszikus középtengelyre épített szimmetrikus kompozíció. A figurák monumentális szoborcsoportként válnak ki a lazán, festőien felrakott pasztellkék háttérből. A kontúrvonalak erős kiemelése a szecessziót idézi, az izomkötegek és a test anatómiai felépítésének részletezése a Pór által annyira csodált reneszánsz mesterek megoldásaira utalnak. Az alakokat csak ezek a külső jegyek fűzik össze. A tekintetek különválnak, mint a Család c. képnél is, bár itt erősebb, elsősorban lírai érzéseket fejeznek ki. A két legszélső, félig hátraforduló alak közül az egyik a teljes kétségbeesést, a másik a reményt sugallja.
Szabó Katalin
Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat. A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa
(főszerk. Csorba Géza) Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 253. oldal
A Hegyibeszéd és a Tiszta szerelem ... robusztus, csupa izom figurái ellenére gyengéd és törékeny vágyat fejez ki a jobb és szebb élet után. Ezek az erőteljes és az antik szépségre és harmóniára utaló kompozíciók új tartalommal telítődtek. A Hegyibeszéd hatalmas prédikátora új világ eljövetelét hirdeti - ezen a földön. A Tiszta szerelem két szemérmes férfialakja olyan magasra helyezi a nőt, amilyen alacsonyra a kapitalizmus korának valósága helyezte. A két nagy kép az adott helyzettel ki nem békült, küszködő művész nehezen megfogalmazható kívánságát, vágyakozását fejezi ki. Az Állami Vásárlóbizottság tagja volt akkor Szinyei-Merse Pál, aki nagyra becsülte a Családot, és megvásárlásáért harcolt. De még az ő tekintélye sem volt elég a Tisza István által szított ellenállással szemben. A három nagy kompozíció azonban ráterelte a figyelmet Pór monumentális készségére, és ezek alapján megbízást kapott Márkus építésztől az épülő Népopera színpad-oromfalának díszítésére.
Forrás: Oelmacher Anna: A szocialista képzőművészet nyomában, Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1975, 141. oldal
