A festmény egy részlete |
A MŰ SZÜLETÉSE | |
| Bajkay Éva könyvéből | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Az első világháború nehéz korszaka elősegítette Uitz eszmei tisztánlátását, de művészetének kibontakozását lefékezte. A feltörő ifjú tehetségnek az élettel, a napi gondokkal még fokozottabban kellett megküzdenie, bár felesége is nagy segítségére volt ebben, képeit ő próbálta értékesíteni. Ekkor pedig már nem volt ismeretlen művész. Amióta Nemes Marcell megvásárolta első kiállításának anyagát: ...attól kezdve nőtt meg tekintélyem a művészet kedvelőinek körében; ahová köptem, azt is szívesen megvették. Művészbarátaival (Nemes Lampérth, Kmetty, Dobrovits, Gulácsy, Perlrott, Diener) együtt sikerrel szerepelt 1916-ban is a fiatalok Nemzeti Szalon-beli kiállításán. De a megélhetés biztosítása, a jobb munkalehetőség megteremtése mégsem volt egyszerű. Nyilván ezért fordult a Magyar Képzőművészek Egyesülete Segítő Bizottságához, amelynek 1916. június 30-án kelt jegyzőkönyve szerint helyet biztosítottak számára a Kecskeméti Művésztelepen. A művészkörökben megbecsülésnek, sőt hivatalos elismerésnek is tekinthetjük, hogy Uitz Béla feleségével és a már totyogó Béluskával együtt Kecskeméten a Kada Elek polgármester által pártfogolt művésztelepen megkapta Falus Elek műtermét.
Kecskemét, a telep gyönyörű parkja a fővárosi élet zajló világa után a szabad természet nyugalmát, békéjét hozta. Uitzra nem az alkotókollektíva - akik közül Iványi Grünwaldra, Perlrott Csabára, Kandó Lászlóra, Hermán Lipótra, Faragó Gézára emlékezhetnénk, mint akikre a mester szívesen gondolt vissza később - hatott leginkább, hanem a számára ismeretlen táj, a vidéki élet érdekelte, s kicsit a XIX. századi szolnoki festőkhöz hasonlóan: a cigányok egzotikus világa. "A gémeskút és a cigányok a favorizáltjai most a telepnek. Uitzban is felébred a festő, és ő is a cigányok felé kacsint. A fekete lányokat föl szeretné ültetni a pódiumra, drapériát dobni köréjük, és sárga, vörös színekkel megfesteni az új képeket - írja Kassák. - De a cigányokkal nehezen boldogult, pedig az egyes jellegzetes típusok, a színes ruhák erősen megmozgatták festői fantáziáját. Egy ízben, mint »oroszlánvadászatra«, úgy indult el festékdobozával, és végül megtépve, menekülve kellett megtérnie, félve a botokkal, késekkel felfegyverzett cigánylegényektől." Uitzék maguk is mezítlábasan, szinte nomád módon élvezték a természetet, elkülönülve éltek, és "bocskorosoknak" számítottak a "finomabb" művésztársaságban. Uitz egyedül a képzőművészetnek szentelhette végre magát; a természettel való közvetlen kapcsolat nyomán születtek tusrajzai. A szüret, a kecskeméti dűlők, a park buja vegetációja mindmegannyi elem, részletek, amelyek Uitz vázlatkönyvének lapjait megtöltötték. Energikus, gyors tusvonásokkal rögzítette benyomásait. Módszere látszólag a nagybányaiakéval rokon, de valójában a velük szakítani vágyó expresszionista megfogalmazás irányába mutat. Az Almaszedők című nagy vászna Kernstok Károly 1904-ben készült Szilvaszedőkjére tekint vissza, de színkezelésében, a tiszta színek keresésében és a színkompozíció ritmikájában, a hideg és meleg színek ellenpontos felépítésében már túlhaladta a plein-air piktúrát. Érdekes azonban megjegyezni, hogy Kernstok Károly, már mint a Nyolcak vezéralakja, az 1910-es évekre messze túlhaladja az előbb idézett nagybányai művét éppúgy, mint később az aktivista Uitz ezt a fauves-ok stílustörekvéseihez közelálló Almaszedők című képét.
A kecskeméti időszak másik fő művének, a Fürdőzőknek ihletője szintén a táj, a ma már feltöltődött tó idilli környezete. A tuskompozíció, amelyben éppúgy visszacseng Giorgione Mezei koncertjének és Manet Reggeli a szabadban című képének, mint Cézanne Fürdőzőkjének emléke, Uitz művészetébe a táj és az ember frissen meglelt új harmóniáját hozta. Míg a kecskeméti vezéregyéniség: Iványi Grünwald hasonló témájú képén a színek elrendezésében a szecesszió és Nagybánya tanulságai érződnek, Uitz inkább az erőt sugárzó emberi testek expresszív megfogalmazásával reneszánsz tanulságú, klasszikus elrendezésű, modern kompozíciós alaptípust nyújtott a következő nemzedék számára Aba Novak Vilmostól Gábor Jenőig, Patkó Károlyon át Szőnyi Istvánig. Ha Uitz Fürdőzőkjét az olajképben megfogalmazott változatával - a Kompozíció a szabadban című művével - vetjük össze, korai bizonyosságot kapunk az életmű későbbi konklúziójáról: hogy Uitz alkotóerejének igazi megjelenítését a grafikai vonalra, és nem az olajfestékkel színekre épített alkotások adják. Önvallomása szerint a művész maga is az egyszeri lendülettel alkotott, átdolgozatlan, tiszta műveket szerette, s a kecskeméti rajzok igazolják is szavait.
Uitz Béla 1916-ban kezdte csak igazán próbára tenni tehetségét a sokszorosított grafikában. Az Akadémián Olgyai Viktornak, a müncheni festői rézkarc hívének segítségével elsajátított technikai tudás ekkor hozta meg gyümölcsét. A kezdeti tapogatódzás után (Ádám és Éva, Kisfiú...) a Fürdőzők cinklemezre való átültetése már gyakorlott kézre mutat - nem véletlenül aratott sikert négy év múlva a Ma szerkesztőségében rendezett kiállításon, s kompozíciója nyilván ekként válhatott az új generáció előtt széles körben ismertté. Stílusára vonatkozóan Kállai Ernő találóan a "szerkezetes naturalizmus" kategóriáját használta, és értékelte újító energiáját a magyar aktivizmust elemezve, "amely Uitz Béla művészetében érte el heroikus delelőpontját, és Szőnyi Istvánban békélt meg a nagybányai magyar plein-air hagyományokkal". Uitz - paradox módon - mint festő a rajzos elemeket kereste, rajzain pedig a festőiség dominált. Leginkább a savkezelés nélküli hidegtű-eljárást követte, amellyel a cink lágyabb anyagára erőteljes tűhasználattal kezének lendületes energiáját vitte át. Ez a festészethez közelebb álló, ritkán alkalmazott hidegtű-karc csak kevesek munkásságában vált igazán számottevővé. Bayer Ágost, Meilinger Dezső, Prihoda István korukban divatosak voltak ugyan, de a nagyobb mélységi fokozatokkal súlyosabb emóciókat megfogalmazó technika lehetősége igazán Uitz Bélában talált megújítójára.
A termékeny kecskeméti intervallum, sajnos, nem tartott sokáig. Uitz tüdőbetegsége kiújult, így került be, csaknem egész évre a Korányi-Szanatóriumba, ahol nemcsak orvosmecénásra lelt, hanem egy életre kiható ismeretséget kötött Sallai Imrével.
Forrás: Bajkay Éva: Uitz Béla ("Szemtől szemben" sorozat), Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1974, 47-52. oldal
