SZÁZ SZÉP KÉP - Uitz Béla: Almaszedők

Kalapos fej (Önarckép), 1915

ÉLETRAJZI ADATOK

A "Képzőművészet Magyarországon"
c. kiállítás ismertetője

(1887, Mehala - 1972, Budapest)

Festő, a magyar aktivizmus egyik legnagyobb tehetségű monumentális ihletésű művésze. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, 1912 után alakította ki Nemes-Lampérth József példájára konstruktív-expresszív szellemű stílusát, amely iskolát teremtett. 1915-től a TETT, majd a MA körül csoportosuló művészgárda egyik vezéregyénisége, a MA folyóiratnak egy ideig Kassák Lajos mellett társszerkesztője volt. 1916-ban grafikái aranyérmet nyertek a San Francisco-i nemzetközi kiállításon.

A Tanácsköztársaság idején a proletár tanműhely igazgatója lett. A bukás után előbb Bécsben, majd Párizsban élt. Bécsben részt vett a kommunista emigráció munkájában, itt alkotta a General Ludd rézkarcsorozatot (1923). Ez idő tájt számos monumentális freskótervet készített, amelyben a konstruktív szerkesztést a reneszánsz freskófestés elvével kapcsolta össze.

1926-tól a Szovjetunióban élt, tevékenyen részt vett a harmincas évek haladó képzőművészeti mozgalmaiban. 1968-ban nagy sikerű gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből a Magyar Nemzeti Galéria, majd hazaköltözött.

Forrás: http://www.hung-art.hu

Uitz Béla (Mehala, 1887. márc. 8. - Budapest, 1972. jan. 26.): festő, grafikus. Sokgyermekes parasztcsaládban született. Három évig géplakatosként dolgozott. 1907-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában, 1908-tól 1914-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914-ben a fiatalok kiállításán a Nemzeti Szalonban festői szénrajzaival aratta első sikerét. Ezután Olaszországba utazott. 1915-ben a sógora, Kassák Lajos körül csoportosuló antimilitarista művészek közé tartozott. Folyóiratukban, A Tettben jelentek meg expresszív tusrajzai. 1916 nyarát a kecskeméti művésztelepen kiállításon, női portréja aranyérmet nyert. 1916 nyarát a Kecskeméti Művésztelepen töltötte (Almaszedők, 1916, Magyar Nemzeti Galéria). A Ma folyóirat társszerkesztője, e lapban jelentek meg rajzai, kiállítási kritikái. Cézanne, Goya, Picasso és a Nyolcak hatottak művészetére. Expresszív, monumentális tusrajzai barátjának Nemes Lampérth Józsefnek hatását is mutatják. A magyar aktivisták legjelentősebb képzőművész egyéniségévé vált, stílusa 1919-re teljesen kiforrott. A Tanácsköztársaság idején a Művészeti Direktórium tagja volt. Monumentális falképtervekbe kezdett a parlament részére (Építők, 1919, MNG; Halászok, 1919, MNG; Emberiség, 1920), toborzó plakátot készített (Vörös katonák, előre, 1919, MNG); megszervezte az új típusú művészképző iskolát, a Proletár Képzőművészeti Tanműhelyt, dekorációs pannókat festett május elsejére a Hősök terére. - A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. 1920-ban Bécsbe emigrált és az újjászerveződött Ma körben folytatta tevékenységét. A kubista formaeredmények, a hideg-meleg színek problémája még fokozottabban foglalkoztatta. Témáit leginkább környezetéből merítette. Műveiből rendezték a Ma X. kiállítását Bécsben. Megjelent 8 lapból álló rézkarcalbuma Versuche címmel. 1921-ben Berlinen keresztül Moszkvába utazott. 1921. jún.-ban részt vett a Kommunista Internacionálé (Komintern) III. kongresszusán, belépett a KMP-be. Hatott rá az orosz konstruktivista művészet, később Bécsben Rodcsenko nyomán formaanalízisekbe kezdett (Analízis sorozat, 1922, Skót Nemzeti Galéria). Ez a bécsi és moszkvai látképek expresszív színes tusrajzai mellett a konstruktív hatás erősödését hozta. - 1922-ben Bécsben szakított Kassákkal és az elkötelezett művészet jegyében Komját Aladárral megindította az Egység c. folyóiratot. A magyar proletárművészet első jelentős grafikai sorozatát (General Ludd, 1923, MNG) az angol gépromboló mozgalom történetéből vett témából készítette el expresszív-konstruktív stílusban. Monumentális freskómegbízás reményében Londonba indult. 1924. okt.-től két évig Franciaországban dolgozott. A párizsi emigráns szervezetben széles körű proletkultos tevékenységet fejtett ki. Sorozatokban rögzítette párizsi élményeit: városképek gótikus épületekről készített tanulmányok, gyűlésrajzok. A Francia Kommunista Párt megbízásából politikai rajzsorozatot készített (Az imperialista háború ellen). 1926 nyarán a dél-franciaországi Collioure-ban készítette nagyméretű, alapszínekre, ellentétekre épülő színes tusrajzait. Művei, cikkei többségében Uitz vagy B. U. aláírással jelentek meg a párizsi Clarté c. folyóiratban. - 1926 okt.-től a Szovjetunióban élt, az új típusú moszkvai főiskola, a Vhutein tanára volt (1927-30). Ünnepi dekorációkon, a Kultúra és Pihenés Parkjának kialakításán dolgozott, hagyományos képzőművészeti tevékenységre kevés lehetősége maradt. A proletár realizmust, a tömegművészetet és a térbeli művészetek szerves egységét megvalósítani akaró, később formalistának bélyegzett Oktyabr művészcsoporthoz tartozott. 1930-ban a Vhutein bezárása után a Forradalmi Írók és Művészek Nemzetközi Szövetségének titkáraként működött öt évig. Rajztevékenysége ismét előtérbe került. Újságpapírra készítette a monumentális fejek egész sorát szín- és formatanulmányul, a realista ábrázolás típuskeresése jegyében, freskómegrendelés híján (Sallai, 1932, Leningrád, Ermitázs). 1933-ban a krími szanatóriumban kezelték, ekkor rajzolta tollal utolsó, expresszív tájsorozatát. Egyre inkább foglalkoztatták a freskófestés kérdései, falképvázlatokban rögzítette monumentalista elképzeléseit. 1936 őszétől Kirgíziában megbízást kapott a frunzei Kormányzósági Palota murális dekorációinak elkészítésére. Kis kollektívájában együtt dolgozott O. Pavlenkón kívül Mészáros László szobrásszal. A kirgiz népművészet és sajátos embertípus tanulmányozása után, melyet számos rajz örökített meg, a klasszikus reneszánsz tradíciót követve láttak munkához. ~ az 1916. évi kirgiz felkelés történetét ábrázoló freskón dolgozott (karton, 1937, MNG). - 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták. Egy év múlva tért vissza Moszkvába. A Szovjetek Palotájának díszítésére alakult freskóműteremben tevékenykedett egy kollektíva élén. A szocializmus építése, majd a sztálingrádi csatának témái foglalkoztatták. Művészete egyre inkább megmerevedett. A proletariátus harcának megörökítését tervezte befejezetlenül maradt utolsó freskókartonján (Láncoktól a csillagokig, 1959-70, Moszkva) 1970-ben végleg visszatért Magyarországra. Csak korai tevékenysége kapcsolódott szervesen a magyar képzőművészethez, melyre így is, aktivista stílusával, műveinek drámai erejével, biztos formaépítésével, az izmusok tanulságait magába olvasztó realizmusával és michelangelói ihletésű monumentalitásával termékenyítően hatott. 1969-ben a MAFILM portréfilmet készített róla (rendezte: Kis József). 1978-ban múzeuma nyílt Pécsett.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/

Önéletrajz

1887. március 7-én születtem Magyarországon egy Mihal nevű faluban (ma Timisoara-Temesvár városnak része) sokgyerekes parasztcsaládból. A két világháború során valamennyi rokonom elpusztult, egyetlen testvérhúgom maradt csak életben, aki jelenleg Romániában él, de azzal sem tartok fenn kapcsolatot.

A temesvári gimnázium negyedik osztályából kicsaptak azzal, hogy semmiféle burzsoá középiskolában nem tanulhatok tovább. Ezek után Temesvárott dolgoztam mint esztergályos. A munkásosztállyal 1905 óta állok kapcsolatban. A középiskolát magántanulóként fejeztem be. 1912-ben Budapesten elvégeztem a Művészeti Akadémiát és hivatásos festőművész lettem. Alapjában azonban maga a zajló élet, az "új"-ért és igazságért folytatott fáradhatatlan harc jelentette számomra a "főiskolai tanulmányokat". De az igazi műveltséget csak a szocializmusért, a kommunizmusért vívott küzdelemben sajátítottam el, melyet már több mint ötven évvel ezelőtt kezdtem meg. Mind a mai napig a művészet terén dolgozom.

Műveim a világ számos városában értek el sikert.

Budapest. 1914-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításon az állami bizottság és a világszerte ismert Nemes Marcell műkereskedő megvásárolták mind a 24 kiállított képemet.

Wien. Emigráns időmben a bécsi Albertina megvásárolta Ludd tábornok című albumomat, mely 14 metszetet tartalmaz az angol munkásosztály forradalmi mozgalmának témáiról. (A luddista mozgalom egyike volt a legviharosabbaknak és megelőzte az ún. chartista mozgalmat.) Az album a világ sok városában közismertté lett.

Moszkva. A Ludd tábornok 1922-ben szerepelt első ízben nemzetközi kiállításon, ahol szintén nagy sikere volt. Napilapokban és folyóiratokban kedvezően nyilatkoztak róla olyan nagy tekintélyű kritikusok, mint Lunacsarszkij, Scsetokov és Tugendhold.

Párizs. 1923-ban a "Clarté" két kiállítást rendezett műveimből. A Ludd tábornok-ot a kritika itt is igen kedvezően fogadta. 1925-ben nagy sikere volt Párizsban az Anya című színdarabnak; M. Gorkij regényét a francia KP megbízásából én rendeztem színpadra. Ebben az időben készült többek között Contre la guerre impérialiste című albumom 14 kompozícióval, melyhez Marcel Cachin írt előszót.

San Francisco. 1916-ban Nemes Marcell elküldte a nemzetközi kiállításra azokat a műveimet, amelyeket 1914-ben Budapesten vásárolt első kiállításomon. Ezen a nemzetközi kiállításon egy női képmásomat aranyéremmel tüntették ki.

London. A Ludd tábornok 1922-ben került kiállításra a British Museum-ban; a Múzeum megvásárolta az egész kiállítási anyagot.

Peking. A Ludd tábornok-ot Pekingben is ismerik. Munkámban nagy segítséget jelentett, hogy tanulmányozhattam a régi kínai kultúrát.

Moszkva. 1928-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveimből, melyeket az egész sajtó igen nagyra értékelt.

Moszkvában 1930-tól 1935-ig a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkáraként működtem; ezen idő alatt a Nyugati Művészet Múzeumában több mint 30 kiállítást rendeztem, melyek egy részén saját műveim is szerepeltek.

Publicisztikai tevékenységem

Budapest: Vörös Újság.

Wien: Rote Fahne.

Párizs: Clarté, Cahiers du bolchévisme. Nők Lapja, Humanité és más lapok.

Moszkva: Internacionalnaja lityeratura.

Levelezésben álltam többek között Diego Rivera, Paul Signac, Frans Masereel festőművészekkel; cikkeket írtam az Izkussztvo és más folyóiratok számára.

Budapest. Eleinte a Tett című folyóirat szerkesztőségében dolgoztam, melyet a rendőrség az első világháború idején antimilitarista irányzata miatt betiltott; írtam a Ma című folyóirat számára is, de ezt a kapcsolatot a lap anarchista és antimaterialista szemlélete miatt 1922-ben megszakítottam.

Wien. Az emigrációban Komját et. és néhány más elvtárs társaságában részt vettem az osztályharc alapján álló Egység című folyóirat megalapításában. Az Egység szoros kapcsolatban állt a magyarországi KP-val.

A fiatalság körében kifejtett munkám

Életem során sokat foglalkoztam a fiatalsággal. A magyarországi forradalom idején, 1919-ben Károlyi gróf budai palotájában megszerveztem a Proletár Műterem nevű művésziskolát.

Wien. Az emigrációban a haladó gondolkodású fiatal festők körülöttem csoportosultak. Szoros kapcsolatot tartottam fenn az ausztriai és magyarországi KP-val.

Párizs. Sok fiatal kommunista - festőművész és munkás - csoportosult körülöttem, akikkel tüntetéseket, ünnepi felvonulásokat szerveztünk és a fiatalok számára tanulmányi kirándulásokat rendeztünk.

Moszkva. A Művészeti Főiskola dékánja és a művészi kompozíció tanára voltam. Forradalmi ünnepek alkalmából sokszor én szerveztem meg az egész Szokolnyik-körzet művészi kialakítását. A Moszkvai Városi Tanács új választásain 1928-ban én irányítottam egész Moszkva feldíszítését. Ennél a munkánál elsősorban a fiatalságra támaszkodtam. A moszkvai Szórakoztató- és Üdülő Parkban - mint az intézmény vezető festőművésze - különböző ünnepek alkalmából gyakran magam végeztem a művészi díszítési munkákat. [...]

A Magyar Tanácsköztársaság idején betöltött szerepem

Az első világháború elleni küzdelem után 1919-ben egy kis csoportot alakítottunk, amelyből később sok kiváló forradalmi író és költő (Komját, Kohán, Zalka Máté, Komját Irén, Hidas), politikus, katona, festőművész, muzsikus lapszerkesztő (Kassák Lajos), teoretikus stb. került ki. Folyóiratunk - a Tett - az osztályharc elvi alapján állt és ezért a rendőrség betiltotta. Ekkor új folyóiratot alapítottunk Ma címmel. Itt belső viszálykodás tört ki két irányzat, illetve két világnézet: egyrészt az anarchista-idealista, másrészt a tudományos-materialista kommunista felfogás között. 1922-ben a bécsi emigráció idején a lap elkeseredett harcok után két csoportra szakadt. [...]

Az emigrációban

Wien. Itt szoros kapcsolatot tartottam fenn az ausztriai és magyarországi KP-tal. Sokat dolgoztam, minden vasárnap előadásokat tartottam a múzeumokban és kirándulásokat rendeztem Bécs környékére. Engels: Anti-Dühring című művének és a magyarországi KP Központi Bizottságának befolyása alatt 14 metszetből álló nagy kompozíciót készítettem Ludd tábornok címmel [...], valamint vázlatokat egy falfestményhez Az angliai ipari proletáriátus születése címmel.

1921-ben a magyar KP Központi Bizottsága a Kommunista Internacionálé III. Kongresszusára küldött ki engem. [...]

Párizs [...]

Mint kommunista emigránsnak a rendőrség nem adott tartózkodási engedélyt és azt követelte, hogy álljak be Horthy hadseregébe vagy a román király szolgálatába. Erre az esetre megígérték, hogy majd visszatérhetek Franciaországba, más szóval: az ördögbe küldtek, csak azt engedték meg, hogy választhassak, melyik ördöghöz akarok menni! Megszerettem a francia kommunista pártot, mely lakást és nevet (U.B. Martel) adott nekem. Így lett belőlem a francia Martel.

Párizsban beléptem a francia KP magyar részlegébe, ahol sokat dolgoztam. A párt megbízásából Contre la guerre impérialiste címmel 14 kompozícióból álló albumot készítettem. Az albumot a francia KP kiadója adta ki; szerzője U.B. Martel, vagyis én voltam. Később a rendőrség elkobozta az albumot és engem kiutasítottak Franciaországból, de két hét múlva mégis újból Párizsban voltam.

A francia KP kulturális bizottsága megbízott egy olasz író: Az anya című színdarabjának rendezésével; a darab M. Gorkij regénye után készült. Díszleteimnek, különösen egy gyár látképének, nagy sikere volt; A reakciós Matin című napilap ezt írta: "Egy bolond festő a kommunistákkal dolgozik együtt!" Ha a reakció észreveszi és méghozzá szidja az embert, akkor ez jót jelent: a mű célba talált.

Párizsban a Clarté helyiségeiben két kiállításom volt. Egyik az "absztrakt művészet" elemzésének volt szentelve. [...]

A Lenin-Luxemburg-Liebknecht emlékesten előadást tartottam. (Az előadás formailag a proletáriátus három nagy harcosának éposza volt.) Itt a színpadot és a nézőteret is én alakítottam ki.

Ezután a francia KP magyar részlegének tagja lettem. [...]

Párizsból beutazási engedélyt kértem az Orosz Sz.Sz.K.-ba: Lunacsarszkij, Fritz Heckert, Kun Béla és a Komintern III. kongresszusának delegátusai jól ismertek engem az 1921. évi moszkvai konferencia idejéből.

Megkaptam a beutazási engedélyt és még Párizsban az Orosz Sz. Sz.K. állampolgára lettem.

1926 őszén újból Moszkvában

Moszkva lett második szülőhazám; itt élek már 36 esztendeje. Sokat dolgoztam Moszkváért és ott sokat is tanultam.

Beléptem a pártba, VHUTAMASZ pártsejtbe. Belépésemet a párt Szkolnyik-kerületi bizottsága jóváhagyta. [...]

A Művészeti Akadémián a kompozíció tanszékének vezetője lettem.

Műveimből 1928-ban gyűjteményes kiállítást rendeztek, melyet az egész sajtó kedvezően fogadott. Az Izvesztyijá-ban Lunacsarszkij azt írta, hogy a bolsevizmus táborának nemzetközi viszonylatban is legnagyobb művészei: Käthe Kollwitz, George Grosz és Uitz Béla.

1927-ben a moszkvai Gorkij Szórakoztató és Üdülő Park festőművésze lettem, ahol minden vasárnap 200-400.000 látogató számára én terveztem meg a Park művészi kialakítását. Forró idők voltak ezek, de hiszen Moszkvában mindig forró az idő! Egy nagy terjedelmű tanulmányt írtam a parkok történetéről: a rabszolgatartó, feudális és burzsoá társadalmi rend parkjairól, valamint a most épülő szocialista parkokról. Sajnos ez a munkám nem került befejezésre. [...]

1928-ban a Képzőművészeti Főiskola dékánja lettem. Itt fáradhatatlan munkával sikerült a festészeti oktatást szocialista alapokra fektetnem, ami a diplomamunkákban hamarosan kifejezésre is jutott. Az oktatásba munkafegyelmet vezettem be. [...]

1930-ban az "Érdemes Művész" címével tüntettek ki. 1931-ben a Harkovi Nemzetközi Író-, Színész-, Muzsikus- és Művészkonferencián, melyen Hoppner et. elnökölt, engem a Komintern mellett működő forradalmi festők csoportjának titkárává választottak. [...]

Harkovban Marx-Lenin - című két falfestményemmel díszítettem ki a Krasznozavodszkij Színház színpadának homlokzati falait. Harkov okkupációja idején a németek sok más freskóval együtt ezeket a falfestményeket is megsemmisítették.

A Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának likvidálása után, 1935-ben a Szovjetek Palotája körüli munkálatokban vettem részt. Itt A szocializmus építése a Szovjetunióban címmel egy kompozíció-sorozatot készítettem. 1936-ban Kirgíziába mentem és Frunze városban dolgoztam, ahol a Frunzei Városi Tanács üléstermében Marx-Engels-Lenin-Sztálin falfestményeket és dekoratív díszítéseket festettem. A régi kormányzati épületben kidíszítettem a mennyezetet, megterveztem az elnökség, a tribünök és az egész terem elhelyezését. Itt kitüntetést is kaptam.

Az első kirgíziai színház mennyezetét, falait és függönyét is én alakítottam ki.

Én hoztam létre az első kirgiz művészi szervezetet a szőnyegszövő műtermet és én rendeztem meg Kirgíziában az első kiállítást is.

Itt, Frunze-ben a nép ellenségei meg akartak engem semmisíteni, de 1939-ben leleplezték őket. Ezután visszatértem Moszkvába, ahol a Párt Központi Bizottsága a Szovjetek Palotája munkáira jelölt ki engem. A Sztálingrádi eposz és több más munkán kezdtem dolgozni. Egy hatalmas (3x8 méteres) falfestményhez különböző kisebb vázlatokat készítettem. 1943-ban az evakuáció után műtermemmel visszaköltöztem Moszkvába. Itt a párt Frunze-i kerületi bizottsága helyiségének kiképzésén dolgoztam (abban az időben Frunceva elvtársnő dolgozott ott) és folytattam a Sztálingrádi eposz megkezdett munkáját.

A Szovjetek Palotája körüli munkálatok céljára nyolc fiatal festőből álló freskófestő-kollektívát szerveztem. Megtanítottam őket a klasszikus al-fresco [freskó] technikára és állandóan együtt dolgoztam velük. Megtanítottam őket a monumentális művészet történetének a materialista filozófia szellemében való elméleti és gyakorlati elemzésére. Gyakorlatilag megtanítottam a fiatal festőket a különböző társadalmi rendszerek és a dialektika szerepének, az idealizmus és materializmus művészettörténeti jelentőségének, valamint a művészeti világnézet szintézisének helyes értelmezésére. Megmagyaráztam nekik ezeknek a fogalmaknak a szerepét a színek, az anyagok és a tudomány vonatkozásában, az aranymetszet, a pentagramm [boszorkányszög, melynek misztikus száma a 36], az ember szerepét és arányait a művészetben, a normális és fordított perspektíva arányait stb., stb.

A Szovjetek Palotája építkezésének beszüntetése után az Országos Mezőgazdasági Kiállításon dolgoztam. Itt két nagy freskót készítettem az Orosz Sz.Sz.K. pavilonjának (80 négyzetméter) és a Bjelorusz Sz.SZ.K. pavilonjának (98 négyzetméter) homlokzatán. Ezért a munkámért megkaptam a kiállítás aranyérmét.

Moszkva 800 éves fennállásának jubileumán én végeztem a Szovjetek Palotája körüli tér művészi kialakítását (80x42 m). A "800 éves Moszkva" ünnepének nagy sikere volt.

A dekoratív művészetek kombinátja számára a Szerebrjak-i kultúrpalotában (Sztálingrád közelében) két kompozíciót készítettem. Szocialista városépítés az ipari technika legkorszerűbb anyagaival és A fiatalság kulturált üdülése címmel.

Vázlatsorozatot rajzoltam a Magyarország harcol című falfestményekhez "a nemzetközi reakció támadása a szocialista Magyarország ellen 1956-ban".

Ez idő szerint Orosz proletáriátus illetve A láncoktól a napfényig című nagyméretű falfestményen dolgozok. Az eredeti nagyságú (4x2 m) kartonvázlatot már elfogadták és a falfestmény most készül. [...]

Budapest, 1961. június havában.

Uitz Béla

Forrás: Születtem... Magyar képzőművészek önéletrajzai [összeáll. Csiffáry Gabriella]
Palatinus, Budapest, 2002, 240-249. oldal