1916 - Olaj, vászon, 98x70 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| Bajkay Éva elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Uitz a Kecskeméten töltött hónapokban próbára tette festői képességeit. Valójában grafikus volt és maradt egész életében. Igen csekély számú - összesen 26 - olajképet festett. Ezek nem egy hosszú művészi érési folyamat csúcsát jelentik, hanem - az Almaszedőktől eltekintve - inkább a mester harcát jelzik a matériával, ahogy grafikai stílusával próbálta ötvözni az olajfestést. (...)
A modern és klasszikus hagyomány közötti ingadozás idején született Uitz kecskeméti korszakának festői csúcsteljesítménye: az Almaszedők, amely Kernstok 1904-es Szilvaszedőkjével összevetve jól érzékelteti azt a többletet, amelyet e kép a plein air festéssel szemben reprezentál. Ezen sikeresen párosult a quattrocento kompozíciós formarendje a cézanne-isták színépítkezésével úgy, hogy a művész megőrizte az alföldi piktúra drámai mélységekhez, életképi szituációkhoz kötődő irodalmiasságának nyomait és a nagybányai, sajátosan poétikus tájfestészet egyfajta kontinuitását. A kép az uitzi életműben a kontúros színfelület kialakításának legszebb példája, amelyben - a sajátos plasztikai jelentésén kívül - megtalálható a köznapi látványtartalom, sőt ezen túl feltárul egy - a természet és az ember ősi kapcsolatát szimbolizáló - mélyebb jelentésréteg is.
Az Almaszedőkben még fontos a szüzsé, érezzük benne az élet-fa-termés, a termékenység, a növekedés és megújulás körforgását. Uitz köznapi módon fogalmazza meg az általános létproblémát. A kép klasszikus komponáltsága, egy olyan fogalmi-gondolati és képi-formai egységet eredményez, amelyet csak a művész legjobb művein figyelhetünk meg.
Forrás: Bajkay Éva: Uitz Béla, Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1987, 19. oldal
