Háttal álló női akt (1916) |
A MŰ SZÜLETÉSE | |
| Szabó Júlia tanulmányából | ||
| Molnár Zsuzsa könyvéből | ||
| Akt tanulmányok | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Az 1910-es évek folyamán az arckép és a csendélet mellett egyre fontosabb szerepet kap Nemes Lampérth József művészetében a táj- és aktábrázolás. Feltűnő, s a kor európai és magyar gyakorlatával egyaránt ellentétes, hogy a kettő soha nem jelentkezik együtt, nem válik egyetlen kompozícióvá. Nemes Lampérth vagy az előtte lévő utcarészletről, hídról, folyóról készít tanulmányokat, s ismétli meg egyre kiérleltebb "írásmóddal" ezek formáit és színeit nagy kompozíciókon, vagy maga elé állít egy ruhátlan modellt és azt rajzolja, festi meg különböző beállításokban. A kettőt nem komponálja eggyé, mint tette korábban Lovasok a vízparton című festményén Kernstok Károly, más művein Márffy Ödön, vagy Pór Bertalan, vagy tette Nemes Lampérthtal egy időben az absztrakt táj és meztelen alak kompozícióját csaknem homogén organikus látvánnyá absztraháló Máttis-Teutsch János, Nemes Lampérth József szinte monomániásan, és önmagát kényszerítő koncentrációval festi újra meg újra az eredeti látványélmény után évekkel később is a trencsén-teplici házakat, a kolozsvári fákat és deszkakerítéseket, az 1913-as párizsi esztendő idején megismert Szajna-hidakat. Másik szenvedélyének hódol, amikor az emberi testet ábrázolja a mozgás és nyugalom ellentmondásait sugárzó, monumentális formákban. Nemes Lampérth József aktrajzainak és aktfestészetének naturalizmusát és új és hagyományos vonásainak összességét Kassák Lajos érezte meg először, amikor 1917-ben a Fiatalok című csoport kiállításán szereplő műveit méltatta, s talán nem tévedünk, amikor egy 1918-as tárlat kapcsán Lampérth műveire is találónak érezzük, hogy Kassák az akadémikus modernek aktjait kíssé gúnyosan Benczúr Gyula aktrajzaihoz mérte a MÁ-ban megjelent kritikájában.
Nemes Lampérth aktjai modern színkezelésük ellenére beállításukban, formáikban, a cézanne-i elvekhez alkalmazkodva a "múzeumok művészetéhez" mérhetők, de emellett a magyar közelmúlt hagyományban, a XIX. század, aktfestészetben viszonylag szegényes világában, még a késő akadémikus naturalista Benczúr Gyula aktjaihoz nem kevésbé. Nemes Lampérth aktfestményeinek (Háttal álló akt, Szemben álló akt, 1916) csupán egyik vonása az erősen expresszív naturalizmus. A gesztus, a tartás minden esetben modellpózra vezethető vissza. Bár a magyarországi aktfestészetben szinte botrányosan érzékieknek és valósághűeknek bizonyulnak ezek a festmények, a német expresszionista aktfestészethez viszonyítva sokkal tartózkodóbbak, hagyományosabbak. Tanulmány jellegük a kompozíció legfontosabb alapeleme.
Ha összevetjük Nemes Lampérth aktjait pl. Max Pechstein 1911-ben készült Fürdő után című olajképével; ezen folyóparton jelennek meg ülve, állva, szaladva a robusztus erejű női aktok. A képen az 1911-es nyár egyik pillanata éppenúgy jelen van, mint az archaikus formákkal felidézett aranykor, s a "vademberek" előítélet nélküli világa. A felmagasodó női testben a Nap felé nyújtózó föld őserejét képes felidézni a festő. Lampérth aktjainál nincsen semmiféle szituáció, sem szimbolizmus, sem az időnek másfajta, több dimenziójú jelzése. A szobrászat világához hasonló plasztikus formákban jelenik meg a háttal vagy szemben álló női akt, Maillol, Fémes Beck, Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc szoboraktjainak rokonaként, míg színezésében inkább Máttis-Teutsch János festett faszobrainak világához mérhetően. Az európai festészetben rokona Franz Marc kék vagy sárga lovakat ábrázoló képeinek plaszticitása, a magyar festészetben Máttis-Teutsch János Lélekvirágoknak nevezett, pasztellban és olajban egyaránt megfestett sorozata. Lampérth aktfestményeiben és rajzain nem kerülnek az ábrázolás szélső határaira a női test formái, de nem kevésbé tükrözik a természet azonos ritmusba rendezett gazdag világának egyik megtestesülési módozatát.
Forrás: Szabó Júlia: Tanulmány és kompozíció Nemes Lampérth József festészetében
(9-11. old.)
Nemes Lampérth József emlékezete
Miskolci Herman Ottó Múzeum közleményei. 25. köt., 3-15. old [1989?]
1914-ben is Párizsban volt még. Ebből az időből női aktok és arcképek maradtak fenn. Az aktrajzok egy része közvetlen előkészítője az 1916. évi női aktsorozatának és a két olaj női aktképnek. Ezek mellett ismertek lépő, izmos, artisztikus tanulmány rajzok, az Ülő női akt és egy Álló női akt.
Ez évben érintette, ha rövid időre is, a korai kubizmus, melyet utóbb mint egyéniségének nem megfelelőt elvetett. Két szénnel rajzolt arcképét ismerjük, az egyik Gáborvigh István költőt ábrázolja, a másik Pogány Kálmánt. A geometrikus formákból kialakított arcokból hiányzik a lampérthi egyénítés, túl kötött és merev volt számára ez az ábrázolásmód. Az első világháború kitörésekor hazatért, s bevonult katonának a 44-es somogyi gyalogezredbe. A Szépművészeti Múzeum igazolása tette lehetővé, hogy - érettségije nem lévén - jobb körülmények közé kerüljön, és karpaszományos önkéntes lehessen. Kiképzése Kaposvárott az év decemberéig tartott. Állandó összeköttetésben maradt a múzeumiakkal, Meller Simonnal, Takács Zoltánnal, aki a Nyugat folyóiratot rendszeresen elküldte neki, s főként Wilde Jánossal, aki iránt az érzékeny fiatal művész élete végéig a legnagyobb bizalommal vonzódott. Már maga a kiképzés, majd a frontharc megrázta. Galíciában megfagyott mindkét lába, s az orrát megsértette egy srapnelszilánk. Rövid sternbergi és kaposvári kórházi ápolás után 1915 júniusában ismét a frontra került. A nagy galíciai front lövészárokharcai közepette október elején megsebesült bal könyökén. Lernbergben, majd az Aréna úti helyőrségi kórházban ápolták. Karja meggyógyult, de merev maradt.
A háború megrázkódtatásai igen megviselték. Preskizoid állapotba került, szüntelenül nagy depressziókról, válságokról írt. Leveleiből kórképszerű pontossággal lehet betegsége előrehaladását követni. "Néha hatalmas belső vívódásokon megyek keresztül, és ezek megrázólag hatnak rám. De ilyenkor úgy érzem, mintha nagy fejlődésen mentem volna keresztül, tisztábban és élesebben látok." Dosztojevszkijt olvasott, nagy hatással volt rá (1915. XI. 10). Majd így írt: "Hatalmas átalakuláson mentem keresztül az utóbbi időben. Mintha megújhodtam volna, mintha egészen kicseréltek volna, és az élet minden megnyilvánulásában még mélyebb értelmet látok. És még hatalmasabb vágyakozás vonz a munkálkodás felé, és óriási erővel felzsong bennem, hogy »késedelem nélkül fel a munkára! Fel a küzdelemre!« Én hatalmas perspektívákban látom meg a fejlődésnek szövevényes útjait... egészen új fejlődési lehetőségek előtt állok... Borzasztó mód örülök, és szeretném elmondani mindenkinek az én nagy örömeimet... Hálát adok a Teremtőnek ezért... Már majdnem elviselhetetlenek voltak számomra azok a nagy depressziók, amelyen az utolsó hónapokban keresztülmentem. Ezek most már csak a múltnak az árnyai..." (1916. II. 16).
A katonakórházból is bejárt a múzeumba, majd márciusban belekezdhetett az áhított munkába. Kmetty János festő barátja műtermébe járt aktot rajzolni és festeni. Ekkor készült szemben és háttal álló női aktot ábrázoló tusrajzsorozata és két olajképe, melyeket a párizsi 1914-es rajzai készítettek elő. A két keskeny, magas formátumú olajkép párdarab, semleges, fekete és zöld stráfozott háttér elé állított Szemben álló és Háttal álló női aktot ábrázol. A két azonos színvonalú kép közül talán az utóbbi az érdekesebb. Az egyszerű modelltartásban, kontraposztóban álló alakot szobrászian mintázta meg, erőteljesen hangsúlyozva a test izmainak, a síkoknak és görbületeknek helyzetét. A kép egy végsőkig fokozott konstrukció-stúdium, melyen a nyak, a test, a comb bámulatosan erőteljes, ezt a hatást a stráfozó festés és a mályva-hússzínre vakítóan odavetett erős sárga fényfoltok húzzák alá. A tussorozat számos egymástól alig eltérő lapból áll. Ezek közül is talán a hátaktok a jelentékenyebbek.
Forrás: Molnár Zsuzsa: Nemes Lampérth, Corvina, Budapest, 1967, 14-16. oldal
1913 és 1916 között készült akt tanulmányok
Forrás: http://www.hung-art.hu
