NAGYÍTHATÓ KÉP 1936 - Freskó, 243m2 Szeged, Hősök kapuja	MŰELEMZÉSEK
	Tóth Attila írása
	Vinkler László elemzése
	Kozma János fotói a Hősök kapujáról
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Tóth Attila: Mit rejt a vakolat?
A Hősök kapuja freskóiról
(részlet a cikkből)

A freskók eredeti méretű szénvázlatait júliusban bírálták el és ezután kiállították azokat a szegedi múzeumban. A freskók megfestéséhez 1936 augusztusában fogott hozzá, hat hét alatt elkészült a hatalmas festői vállalkozással. A teljes freskófelület 243 négyzetméter volt, akkoriban a világ legnagyobb freskójaként(?) adtak róla hírt az újságok.

A középső boltíven lévő freskók tematikájával ismerkedjünk meg Aba Novák Vilmos leírása alapján. "A kompozíció főalakja a feltámadt, ítélethirdető Krisztus, akinek alakja kinő az ítélethirdető angyalok apokaliptikus képletéből. A dongafelület bal alsó hajlatából kiindulva a "kegyelet"-et és "remény"-t érzékeltettem: özvegyek és árvák, valamint vigasztaló lelkipásztorok hódolnak a hősök emlékének. De nemcsak emléküknek hódolnak, hanem szent esküvel fogadják, hogy a hősök áldott vérüket nem ontották hiába. Ugyanott hősi temető képlete: három hang, három fakereszt, (...) A középső kereszt előtt katonai rohamsisak, az ismeretlen katona arca helyén piros felkiáltójel mint mementó (...) Az egész csoport felett két főangyal írásos szalagot lenget. "Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért" (...) Ezt a mezőt lezárja egy esküre emelt jobb kéz: szimbóluma nemzeti hitünk életerős, igaz voltának. A dongaboltozat jobb szélén helyeztem el azt a jelenetet, amikor Horthy Miklós mint vezér lelkesíti önkénteseit, mutatván a célt és irányt. A vezér rohamlépésben követő önkéntes katonák csoportja felett a másik két főangyal lelkesíti a csoportot, amit az általuk lobogtatott szalag felirata is jelez: "Magyarok! Hőseink áldozatos vére kötelez!" A vezér az élen halad, előtte az úton töviskoszorúk jelzik a tragikusan nehéz utat. A felirattal ellátott szalag a bal alsó részen indul lassú ritmussal, átölelve a hit jelképeit a keresztet, majd folyamodó lendülettel teljesedik ívvé, dinamikusan kifejezve a vezér lelkesítő parancsszavát."

Az oldalsó boltozatokba - részben helyi igényeknek megfelelően - további freskókat festett Aba Novák. A dongaboltozat város felőli oldalán a keresztboltozat alatt látható a "montellói fa" ábrázolása, a tövében földre rogyott rémülten összebúvó katonákkal. A háborúban híressé vált ez a fatörzs, mert kiszáradt a többszáz fölfogott golyótól, védve a szegedi bakákat. A vele átellenben lévő falon megdöbbentő vízió: a freskón halott katonák menete látszik, amint zárt rendben fakeresztes sírokba menetelnek. Itt még kisebb freskók látszanak feliratokkal. Az internátus kapuján a "hiszekegy" sorai voltak olvashatók. A "Hit" oldalán levő keresztboltozaton a tér felől a "Huszárroham" jelenetét festette meg Aba Novák, a hősies katonai virtus jelképeként. Vele átellenesen a falon a háború keresztjét vivő katonák megrendítő víziója látszik. A többi falfelületen a háborús helyszínek neveit örökítették meg.

A Hősök kapuján emléksorokat is elhelyeztek. A tér felőli oldalon a "Porta heroum" felirat látszik ma is, alatta ez a hexameteres sor volt olvasható: "Hősi halált halt hű fiaink emlékét őrzi az élet." A felül ma is meglévő erkélyen a koronás magyar címer volt látható. A sugárút felőli oldalon a "Porta heroum" felirat szintén látszik, alatta ez volt olvasható: "Haladás útja dicső múltból diadalmas jövőbe vezet". A keresztboltozatokban bronzból öntött, díszes örökmécseseket helyeztek el. Az egyik felirata volt: "Hit, haza, munka vezérli diadalra a hont", a másiké "Dicsőségetek fénye ragyog múltunk, s jövőnk felett". Az Élő és Halott katona szobrait októberben 1936-ban helyezték el. Decemberben tervezték az emlékmű felavatását, de elhalasztották a következő év májusának utolsó vasárnapjára, a hősök napjára. Hóman Bálint kultuszminiszter 1937. május 30-án avatta fel, majd Horthy Miklós helyezett el pálmakoszorút az emlékművön. A freskó elkészültekor valószínűleg a legnagyobbak közé tartozott Európában. A művészi kvalitás tekintetében is a legigényesebb művek egyike.

Forrás: Szeged, 1993. márc. 30-31. oldal

Részletek Vinkler László: Aba Novák Vilmos c. tanulmányából

... (Aba Novák) alkatát erő és ösztönösség, tudat és fegyelmezettség, lankadatlanság és hatószándék jellemzik. Az erő képeinek dinamikájában, az ösztönösség alakjainak népies, babonás arckifejezésében, a tudatosság a képszerkesztés geometrikus elvontságában, a fegyelmezettség előadásának következetességében, a lankadatlanság töretlen ütemességében, a hatószándék képeire festett felirataiban, színeinek csattanóiban rögtön nyilvánvaló. Ugyanezek a sajátságok természetesen több vonatkozásban is kimutathatók lesznek.

Igen célszerűnek látszik a szegedi "Hősök kapujának" például állítása. Korántsem azért, mintha Aba-Novák művészetének ez csúcspontját jelentené, de van annyira sikerült alkotás, hogy feladatunk elvégzésére elegendő támpontot nyújtson.

Azt írtam föntebb, hogy a kép dinamikájában rejlik az, amit "erő"-nek nevezhetünk. A kép akkor dinamikus, ha az időkiterjedések, a fény, a ritmus és gondolat minél inkább szerephez jutnak benne. A térkiterjedések nagyobb szerepe statikussá teszi a műveket. Tehát minél észlelhetőbb a fény, minél sebesebb a ritmus, minél több a megfestett gondolat (a cselekmény, a téma, a mozdulat), a mű annál több időbelit, azaz változót fejez ki, annál dinamikusabb.

Aba-Novák vonalaiban a statika csökkentését kell látnunk abban, hogy élesek: az éles vonal inkább emlékeztet arra, hogy a vonal a pont mozgásából, tehát dinamikus úton származott. Általában a keletkezésükre utaló térkiterjedések kevésbé statikusak, mondhatnám: dinamizáltak. Ez az eset áll fenn síkjainak fésűsségében is: itt a sík a vonal elmozdításából keletkezett. (A hősök kapuján az angyalok ruhái, a keresztelő kápolnában a háttér stb.) Nemkülönben a testek sokszor síkok mozgatásából adódnak nála, vonalak, kontúrok mutatják a testek tulajdonképpeni helyét, a testeket elmozdulásukkal képző síkok nincsenek pontosan a végleges helyükön, most akarnak éppen odamozdulni.

Színeiben a szürkék mozdulatlanságát éles színek törik meg ritmikus váltakozásban. A szürkék vannak hivatva a monumentalitás kifejezésére, míg a pirosak, sárgák "kiugrása" átszövi, "dinamizálja" azt.

Az atmoszféra szerepe Aba-Nováknál kiesik, ennek szerepét a vakolat és festékanyag, mint "közeg" veszi át. Tompított színeiről, ezüst háttereiről később is szó lesz még.

A fény szerepe a nevezett freskón csökkentett. A fény játékáról itt nem eshet szó, hiszen falkép előtt állunk, ahol a monumentalitás, a változatlanság a műfaj elengedhetetlen kelléke. Mégis: Aba-Novák dinamikus egyénisége átbújik a monumentalitás tételes törvényének paragrafusán. Az alakok testformáit ugyanis úgy ábrázolja, mintha egyirányú, mégpedig alulról ható fény világítaná meg azokat. Elkerüli tehát a szétszórt fényt, amely szinte érzékelhetetlenné teszi a fénysugár haladását, minek következtében inkább csak fénnyel töltött teret éreznénk, s ez statikusabbá tenné a képet. Ezenkívül vetett árnyékokat is fest, ami megint a futó fény jelenlétére utal. Azonban itt is sikerül neki a veszélyes játék, ezeket az árnyékokat síkdíszítményszerűvé formálja, ritmussá és gondolattá változtatja, miáltal ismét eleget tesz a falon kötelező statika szabályainak is. A statikát, a mozdulatlanságot szolgálja az egyszínű sötétszürke háttér is. Ám Aba-Novák itt sem nélkülözi sokáig a dinamikát: felfedezi az aluminium lapokra való festést. Ezek a falra illesztett, tükröző, fényes felületek éppen fényük által válnak dinamikusakká, anélkül, hogy változatlan simaságuk és szürkeségük megszűnne monumentális maradni. Itt, a "Hősök kapujánál" a háttér mozgalmasságát csak azzal kívánja biztosítani, hogy durvább habarccsal vakoltatja festés alá. Már itt is jelentkezik tehát az a törekvés, hogy az alakokat elválassza a háttértől. Ez az aluminiumháttér alkalmazásával teljesedik be. Kisebb képein, az úgynevezett függő vagy táblaképeken természetesen szabadabban bánik a fénnyel, a vetett árnyékok nagyobb szerephez jutnak. Tompa színekkel - temperával - készített képeit pedig üveglapokkal borítva keretezteti. Az üvegezett kép üveg nélkül úgy hat, mint a márványszoborhoz képest annak gipszből készült fénytelen másodpéldánya. A márványon ugyanis éppúgy szerepel a fénynek dinamikája, mint az aluminiumon, vagy az üveglapon.

Megnyilatkozik azonban a dinamika a ritmusban is. A ritmusnak talán a kompozicióhoz van a legtöbb köze. Itt is ugyanúgy, mint a fény tárgyalása esetében, a statika és dinamika átfűződéseiről lesz szó. Ez az átfűződés szükségszerű következménye annak, hogy Aba-Novák alkatában egyszerre szerepel erő és fegyelem, szétvetés és összefogás, aszimmetria és szimmetria. Aszimmetria és szimmetria már a kompozició fő sajátságai közé tartoznak. Kompozició fűzi össze a mű minden részletét, mégis a gyakorlatban inkább a nagyobb részcsoportok összefüggését, a nagy szerkezetet szokás kompoziciónak nevezni szemben a kisszerkezettel, ami a részcsoportokban szereplő belső összefüggéseket jelenti. Ebből az következik, hogy például egy arcon belül az egyes vonások összefüggései valamiképpen összefüggnek az egész alak szerkezetével, sőt ennek az alaknak a képen szereplő többi alakhoz való viszonyával. Aba-Novákra jellemző, hogy a szimmetrián, monumentális ritmuson belül aszimmetriákat sorakoztat fel, dinamikus ritmusokat. A szimmetriában kétségkívül mellérendeltségi viszonyt, míg az aszimmetriában inkább alárendeltségit érzünk. Aba-Novákra jellemző, hogy ebben az esetben is két végletet kovácsol össze. A szimmetria inkább térritmusnak nevezhető, hiszen csökkenti a ritmus "idő"-hatását azáltal, hogy azzá változik a jobboldal, ami volt a baloldalon; nem érzünk tehát annyi változást, mint aszimmetria esetén: hiszen ott a jobboldalon a szóbanforgó motivum megváltozva jelenne meg. Az aszimmetria valami individuálisat, valami egyszerit jelent, míg a szimmetria valami kollektivet, valami törvényszerűt fejez ki. Aba-Novák ezt a két végletet egyesíti szóbanforgó példánkon is. Figyeljük meg például a nagyszerkezet szimmetriáját. Az egész kép szimmetria tengelye: Krisztus alakja. Tőle jobbra-balra szimmetrikusan helyezkedik el két-három angyal. Alattuk a tengelyre ismét szimmetrikusan a szalagok, majd az alsó szegélyt alkotó csoportok. Ezt a nagy szimmetria-szerkezetet egy kis részcsoportokból felnövekvő szimmetria sorozat hajszolja mind nagyobb és nagyobb léptekkel. A nagy és kisszimmetriasor kiindulása közös: Krisztus alakja. Míg a nagyszimmetria rögtön az angyalok hatalmas alakjaira ugrik át, a kis szimmetria lassan indul növekedésnek a Krisztusfejen. Az arc teljesen szembefordul, hogy a két oldal egymásra szimmetrikus, egymásnak tükörképe legyen. Az orra, mint tengelyre szimmetrikusan helyezkedik el a két szem, a homlokcsont rajza, az arcélek, a hajfürtök, majd a vállak; a karok az ujjakig menő szimmetriában rajzolódnak. Az arcközépről az egész alakra így felnövő szimmetria leszabadul onnan és átsiklik az angyalpárokra. A párok tagjai, s egyes angyalalakok felsőtestei egymásközt is tükörképek. Tehát szimmetriájuk tengelye éppen keresztalakban áll az első szimmetria tengelyre. Az angyalok alatt gyűrűző szalagok ismét csak a hosszanti tengelyre szimmetrikusak, míg az alsó figurasorok szimmetrikusak mindkét tengely szerint. Ezt a lüktető váltakozást még gazdagítják a minduntalan átfonódó aszimmetriák. Ilyenek például a kereszttengelyre vonatkoztatva az angyalok lábai, (bár a főtengelyre vonatkoztatva szimmetrikusak) valamint a szalag- és figurasorok. Aba-Novák ritmusa tehát két végletből tevődik össze, a szimmetria nyugalmából és az aszimmetria nyugtalanságából. Nyugodtság és nyugtalanság fonódik össze és szeldeli egymást anélkül, hogy egymásba olvadna. Ezt a kettősséget egy kattogó, zakatoló ütemesség fűzi össze csupán. Van ebben az ütemességben valami a gyárak gépies zakatolásából, de van benne valami az ősi népies-babonás ütemességből is. Ritmusát nyomon kísérhetnénk különböző motivumok ismétlődésein és kapcsolódásain is, ugyanerre az eredményre jutnánk. A szimmetria statikus, törvényszerű nyugalmát az aszimmetria egyszeri, dinamikus, kifürkészhetetlen nyugtalansága töltené ki és váltaná fel. Az individualista mult és a kollektiv jövő összekényszerítése ez, mégpedig a lélekelemzésnek és a babonásság utáni vágynak eszközeivel. A dinamika, a változandóság ugyanis az elemzőknek, a kísérletezőknek kifejező formája, míg a statika a rendszerezőké. A babonásság vagy a fejlettebb kulturára jellemző kultikusság vagy szakralitás tulajdonképpen nem mondható sem kifejezetten statikusnak, sem pedig dinamikusnak, mert az álló vagy mozgó mindig valamihez viszonyítva áll vagy mozog, ezek a dolgok azonban éppen a viszonylagosságot zárják ki.

. . .

A "Hősök kapuján" együtt szerepel háború és béke, Ég és Föld, hősiesség és iszonyat, Krisztus és kísértetek. Van valami barokkos ebben a sokrétűségben és belső ellentmondásban, de éppen úgy valami barokkos van abban is, hogy mindezt a transzcendentalitás, mindent elbíró köpenyegével és a bőség szédítő áradatával fogja össze. Nélkülözi ugyan a barokk csigás lendületét, de nem nélkülözi a hangosságát és kiapadhatatlan vitalitását. Megvan benne Bizánc komor rendje, de nincs benne Bizánc hideg csillogása. Van benne valami románosan népies, de a román kor nagy nyugodtsága nélkül. Van benne valami kubisztikus, de a kubizmus elvontsága nélkül, van benne valami expresszionisztikus, de az expresszionizmus estlegessége nélkül, van benne valami muzsikalismus, de a muzsikalizmus magáértvalósága nélkül és van benne valami programmszerű, de a programmszerűség olcsósága nélkül. A virtuóz leleményességével rak össze történelmi jeleneteket, szimbólumokat, szent tárgyakat és írásos szalagokat. Páncélok, köpenyek, palástok, zászlók és fegyverek tömegét vonultatja fel. Felírások könnyítik meg a szemlélőnek a szimbólumok felismerését. Tenyerek védenek és jelennek meg hatalmasan, áldóan, ferde kézfejek viszik a tekintetet, vitézek sorakoznak zakatoló motivumokká. Harcosok törtetnek és művesek működnek, főpapok áldanak és uralkodók osztanak. Próféták fejei épülnek és szentek emelik tiltó kezeiket. Árpádok fái ágazzák kövesülten az utódokat és angyalok vörös glóriái parázslanak tompán a csillogó ezüstön. Kerubok és üdvözültek hatalmas kandeláberei fogják körül az ítélkező Krisztus óriási alakját. Zöldruhás katonák menetelnek és angyalok bontják meg az eget.

Forrás: Vinkler László: Aba Novák Vilmos.
             Különlenyomat a Délvidéki Szemle 1942. jan-febr. számából 1-9. oldal

Kozma János fotói a Hősök kapujáról

DIAVETÍTÉS

Forrás: http://www.flickr.com/photos/kjano/sets/