Önarckép pipával, festőállvánnyal (1930) |
ÉLETRAJZI ADATOK | |
| A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke | ||
| A Magyar Nemzeti Galéria honlapjáról | ||
| Önéletrajz | ||
| Időrendi áttekintés | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Aba Novák Vilmos (Budapest, 1894. márc. 15. - Budapest, 1941. szept. 29.): festő és grafikus. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára. Ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. 1922-ben rendezte első grafikai kiállítását az Ernst Múzeumban. Az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét magába olvasztó, harsány színezésű piktúrájának kedvelt témája volt a vásár, a cirkusz világa. 1921-23 nyarán Nagybányán járt. 1925-ben a Szinyei Társaság grafikai díját nyerte Savonarola c. rézkarcával. 1928-tól három éven át a római Magyar Akadémián dolgozott, az ún. római iskola egyik jellegzetes képviselője volt. 1931-ben mutatta be Budapesten Rómában festett anyagát, majd ugyanebben az évben Milánóban gyűjteményes kiállítást rendezett, több képe került olasz gyűjteményekbe. 1932-ben a paduai egyházművészeti kiállításon aranyérmet nyert. 1933-ban készült a jászszentandrási r. k. templom freskója, 1936-ban a szegedi Hősök Kapuja (1945 után lemeszelték), 1938-ban a székesfehérvári Szt. István-mauzóleum és a városmajori templom freskóit festette. 1933-ban állami kis aranyérmet, az 1936-i párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. 1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti tehetsége, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, az uralkodó osztály által hivatalosan támogatott művész volt. Halála után, 1943-ban a Nemzeti Szalonban, 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1963-ban pedig Varsóban, Prágában és Kassán, 1964-ben Székesfehérvárott rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Kéziratos önéletrajza a Művészettörténeti Dokumentációs Központ kézirattárában van. A Magyar Művészet 1931. évfolyamában jelent meg Vallomása. Megjelent nyolc rézkarcból álló gyűjteménye (Bp., 1923).
Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/
ABA-NOVÁK VILMOS
(Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.)
Középfokú tanulmányait a budai reáliskolában végezte, majd 1912-1914 között a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakán Révész Imre tanítványa volt. 1912-től használta az Aba előnevet, ezután Aba-Novák Vilmosként szignálta alkotásait. 1913 nyarán ösztöndíjasként dolgozott a szolnoki művésztelepen, Fényes Adolf korrigálta. 1914-1918 között katonai szolgálatot teljesített az első világháborúban. 1918-ban szerzett közép- és felsőfokú rajztanári oklevelet a Képzőművészeti Főiskolán. 1918-1919-ben a budapesti Műegyetem Rajzi Tanszékén kisegítő tanársegédként működött. 1919-1920 folyamán Berény Róbert Városmajor utcai műtermében együtt dolgozott Korb Erzsébettel és Patkó Károllyal. 1919-1924 között több nyarat töltött Bodajkon és Tarjánban. 1921-től 1924-ig továbbképzős művésznövendék volt a Képzőművészeti Főiskola Olgyai Viktor vezette Grafikai Tanszéken. 1922-ben nyílt meg első önálló kiállítása rajzaiból és rézkarcaiból az Ernst Múzeumban. 1923-ban tagjává választotta a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete, ekkortól rendszeresen részt vett itthon és külföldön rendezett kiállításaikon. Nyolc rézkarca 1923-ban a Magyar Műkiadó Rt. gondozásában jelent meg, melyekről illusztrált katalógus is készült. Festményeit először 1924-ben az Ernst Múzeumban mutatta be. 1924-től 1927-ig a Zugligetben élt és dolgozott. 1924-től részt vett a KUT, majd a Munkácsy-Céh tárlatain. 1925-ben Savonarola című rézkarcával elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díját. 1925 nyarán Patkó Károly, Kelemen Emil és Bánk Ernő társaságában Felsőbányán festett, ebben az évben feleségül vette élettársát, Vulkovics Katalint. A Szinyei Társaság ösztöndíjával 1926-ban franciaországi tanulmányutat tett. Ez évben rézkarcait Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenő és Szőnyi István alkotásaival együtt állították ki a Magyar Rézkarcnyomó Műhelyben. 1927-1928-ban többek között Patkóval, Tarjánival, Kelemennel, Barcsay Jenővel és Mattioni Eszterrel a Somogy megyei Igalon és Törökkoppányban töltötte a nyarat. 1927-ben gyűjteményes kiállítása nyílt az Ernst Múzeumban, még ebben az esztendőben Fonó Lajos vegyészmérnökkel megalapította a Norma Festékgyártó Üzemet, mely 1931-ig működött. 1928-ban elnyerte a Szinyei Társaság nagy aranyérmét, és a társaság tagjává választották. Ebben az évben megszületett lánya, Judit. 1928-tól a Belvárosi Szabadiskola tanára volt, majd 1930-1937 között művészeti magániskolát vezetett Budapesten. 1929-től 1931-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ettől az időtől kezdve folyamatosan részt vett a Velencei Biennálékon. Itáliában az olajfestésről áttért a temperatechnikára, olaszországi képeiből 1931-ben gyűjteményes tárlata nyílt az Ernst Múzeumban. Az 1930-as évek folyamán több nyarat töltött a művésztelep tagjaként Szolnokon, illetve 1935-től Nagy Imre meghívására Erdélyben, Csíkzsögödön. Ott készült cirkusz- és nép-életképeit többször bemutatták a Fränkel Szalon tárlatain. 1932-ben jelent meg Huszonnégy kép című önálló albuma, melyben temperafestményeit reprodukálták. 1931-től kezdve több egyházi és állami megbízású monumentális feladatot kapott (a szegedi Szent Demeter-kápolna falképe, 1931; a jászszentandrási templom freskói, 1933; a szegedi Hősök kapuja boltozata, 1936; a városmajori templom mennyezete és szentélye, 1938; a székesfehérvári Szent István-mauzóleum, 1938-1939). 1935-ben New Yorkban járt, kiállított a Silbermann Galériában és a pittsburghi Carnegie Institute-ban. 1936-ban a Milánói Triennálé magyar pavilonjának dekorációját, 1937-ben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának Magyar-francia kapcsolatok című monumentális pannóit készítette el. 1938-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Számos kitüntetésben részesült, elnyerte a padovai egyházművészeti kiállítás nagy aranyérmét (1932), a kis állami aranyérmet (1936), a párizsi világkiállítás aranyérmét (1937), a Corvin-koszorút (1939) és a Velencei Biennálé nagydíját (1940). Halála után, 1942-ben jelent meg válogatott rézkarcait és rézmetszeteit tartalmazó 12 lapos albuma. Ez évben rendezték meg emlékkiállítását a Nemzeti Szalonban, majd 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában és Szolnokon.
Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
http://www.arkadia.mng.hu/html/eletrajz/abanovak.html
Aba Novak Vilmos
Forrás: Születtem... / Magyar képzőművészek önéletrajza (szerk.: Csiffáry Gabriella)
Születtem 1894. márc. 15-én Budapesten. Középiskolai érettségi (reál) után 1912-ben a Rajztanárképző Főiskolán, két év elvégzése után 1914-ben kitört a háború. Bevonultam. 1918 őszén leszereltem. Nem lévén akkor se pénzem, se műtermem, a József Műegyetemen, a rajzi tanszéken tanársegédi állást vállaltam. 1919-ben télen kezdtem rajzolni és festeni autodidakta módjára. Mindent újra elölről kezdve. Amit 1912-14-ig a Rajztanárképző Főiskolán elsajátítottam, a Székely Bertalan-Lotz hagyományok erőtlen csökvényei és némileg a nagybányai ideológia - semmiképpen sem elégítettek ki. A formát vizsgáltam a legabszolútabb értelemben. Szinte kacérkodtam a kubizmussal. Majd a rézkarcolás érdekelt és 1922 őszén Olgyai Viktor tanítványa lettem, újra bejárva a Főiskolára, a Grafikai tanszékre. 1922 őszén első kiállításom az Ernst Múzeumban rajzokkal és grafikával. A grafika fehér-fekete lehetőségei közepette a szín is érdekelt. Festettem. 1924-ben az Ernst Múzeumban mint festő bemutatkoztam. Azután 1927-ben újra egy kollekciót állítottam ki ugyanott. - Külföldi szereplések: Róma (1927), Firenze, Velence (1924-1928), Moszkva (1923), amerikai turné (1927 Cleveland stb.), Zürich (1924), Varsó (1927), Stockholm (1926). Díjak: 1925-ben Szinyei grafikai díj, 1928. Szinyei aranyérem, 1925-ben Szinyei utazási díj.
Tagság: Szinyei Merse Társaság, K.U.T., Rézkarcolók Egyesülete, 1928-ban római küldetés a Collegium Hungaricumba.
Naturalista vagyok, de nem a betű, hanem a lényeg szempontjából. Földön járok, szemem a térben kutat, felfelé nézek.
Ezt a rövid néhány adatot életemből Elek Artúr szerkesztő úr kívánságára adom meg, 1928. okt. 11-i sorai kapcsán.
II. Margit krt. 54.
Budapest, 1928. X. 15.
(Lelőhely: Magyar Nemzeti Galéria Adattára: 12571/1959)
Palatinus, 2002, 283-284. oldal
1894 március 15-én született Budapesten 1912 rajztanár-jelöltként felveszik az Országos Képzőművészeti Főiskolára 1914-1918 harctéri katonai szolgálat 1918 tavaszán 3 havi tanulmányi szabadság: közép- és felsőfokú tanári oklevél elnyerése 1918-19 kisegítő tanársegéd a Műegyetem rajzi tanszékén 1921-22 a Képzőművészeti Főiskolán Olgyai Viktor növendéke 1922 szeptemberében az Ernst Múzeumban első grafikai kiállítása 1923 a "Magyar Rézkarcolók Egyesülete" tagjává választja 1924 az Ernst Múzeumban első festőkiállítása (18 festménnyel) 1926 Szinyei-grafikai díjat nyer 1927 az Ernst Múzeumban harmadik kollektív kiállítása 1927 a Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagja 1928 a Szinyei Merse Pál Társaság tagjává választja 1928 a Szinyei Merse Pál Társaság évi nagydíját nyeri el 1928-tól minden velencei Biennálén részt vesz 1929 januártól 14 hónapig római ösztöndíjas 1931 az Ernst Múzeum összes termében gyűjteményes kiállítása 1931 az Ernst Múzeumban a római csoport kiállításán vesz részt 1931 a pittsburgi Carnegie Institute nemzetközi kiállításán vesz részt 1931-32 és
Milano-Genova-Bergamo-Triestben csoportkiállításon szerepel Szőnyi Istvánnal és Iványi Grünwald Bélával 1932 Budapest Főváros jubileumi nagydíja (Árvíz-képéért) 1934 a londoni Knoedler Galériában kisebb kollekcióját állítja ki 1935 New York-i Silberman Galériában gyűjteményes kiállítása Iványi Grünwald Bélával 1935 a pittsburgi Carnegie Institute-ban kiállítása 1935 nyarán Zsögöd (Csík megye) 1935 nyarán Szolnokon
1936 a Fränkel Galériában székely népéletképeinek kiállítása 1936 a bécsi magyar kiállításon népéletképeivel Vindobona-érmet nyer 1936 a budapesti Nemzeti Kiállításon állami kisaranyérmet nyer 1936 a chicagói Modern Múzeum F. Blayr Prize kitüntetését kapja 1939 a Corvin-koszorút nyeri el 1930-1937 képzőművészeti magániskolát vezet 1938-1941 főiskolai tanár 1940 velencei Biennale nagydíja 1941 halála
1932-33 telén
(ide 1913 óta, a külföldön töltött évek kivételével folyamatosan jár, a Művésztelep tagja)
Forrás: B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos, Corvina Kiadó, Bp., 1966, 97. oldal
