Önarckép	ÉLETRAJZI ADATOK
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke
	Telepy Katalin: Benczúr c. könyvéből
	Időrendi áttekintés
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Benczúr Gyula
(1844, Nyíregyháza -1920, Dolány)

Festő, a 19. századi magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910). Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása c. műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és Benczúr Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (Magyar Nemzeti Galéria).

Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bachásnő, Perseus és Andromeda stb.) virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festet. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.

Forrás: http://www.hung-art.hu

A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. jan. 28. - Dolány, 1920. júl. 16.): festő, a 19. sz.-i magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910). ~ Béla építész bátyja. Kassán folytatott középisk.-i tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magánisk.-jában. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Ak., 1865-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és ~ Gézáról. II. Lajos bajor kir. megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (MNG). Olaszo.-i tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Ak. tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesterisk. ig.-jaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gr. Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bacchánsnő, Perseus és Andromeda stb.), virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festett. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád m.) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit az MNG, valamint több vidéki és külföldi múz. őrzi. - Irod. Mihalik Sándor: B. Gy. (Kassa, 1944); Telepy Katalin: B. Gy. (Bp., 1960, Nyíregyháza, 1964). Sok nem közölt adatot és művek jegyzékét tartalmazó életrajzát fia: dr.~ Gyula írta meg 1945-ben, kézirata a Salgótarjáni Múz. adattárában található; Bernáth Aurél: Benczur (B. A.: A múzsa körül, Bp. 1962).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
             http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/

Részlet Telepy Katalin: Benczúr c. könyvéből

Munkácsyval, Mészöllyel és a nagy orosz realista festővel, Repinnel egy esztendőben született, 1844-ben, január 28-án, Nyíregyházán. Apai ágon régi nemesi családból származott, ősei között nem egy tollforgató, író ember akadt. Nagyapja Nógrád megyében evangélikus lelkész volt, s Vilmos fia - Benczúr Gyula apja - gyógyszerész lett. Ilyen minőségben két esztendeig Nyíregyházán dolgozott. Egy kassai család lányát, Lassgallner Paulinát vette el feleségül. A házasságból két gyermek, Gyula és Géza Nyíregyházán született, három pedig Kassán, ahová a család az anyai nagyszülőkhöz rövidesen átköltözött. Benczúr Vilmos itt a Biztosító Társulat tisztviselőjeként talált foglalkozást.

A leendő művész, elemi iskoláinak elvégzése után, az evangélikus gimnáziumban folytatta tanulmányait. Rajztehetsége korán megnyilatkozott. Apja ezért mérnöki pályára szánta, így 1859-ben a reáliskola növendéke lett. Az iskolai rajzoktatáson kívül a gondos szülők a helybeli jó hírű Klimkovics Béla és Ferenc festők magánrajziskolájában is taníttatták. Hamarosan kitűnt nem mindennapi tehetsége a szabadkézi rajz terén. A család elhatározása módosult, és hozzáértő barátok tanácsára fiukat művészi pályára indították. 1861-ben Münchenbe küldték, s itt a Képzőművészeti Akadémia felvételi vizsgáján abban az évben legelsőként került a nagy múltú intézet új hallgatói közé. Hermann Anschütz tanítványa lett a festőosztályon Szinyeivel együtt, míg végül a két tehetséges magyar fiú magára vonta az Akadémia híres tanárának, Pilotynak figyelmét, s nála folytathatták tanulmányaikat.

Az Akadémia falai között ekkor a magyar művészifjúság színe-java tanult, érlelődött, Szinyein és Benczúron kívül Székely és Liezenmayer, Mészöly és Wagner, Munkácsy, Paál és sokan mások hosszabb-rövidebb időre megtelepedtek a bajor fővárosban. München ez időben a történelmi és zsánerfestészet terén nagy népszerűségnek örvendett. Karl von Piloty, a historizmus európai hírű tekintélye vonzotta ide a fiatalokat. Egyéniségük más-más utat írt elő számukra, de a kezdet nehézségein tagadhatatlanul az Akadémia segítette át őket.

Amíg a rendkívül látogatott Piloty-osztályon üresedésre számíthattak, a vezető mester a fiatal magyaroknak közös műtermet ajánlott. Így került egy időre össze Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula és a fiatalon, tragikusan elhunyt Salamon Géza. Piloty tanítványa, Josef Flüggen irányította, bírálta el munkájukat, és gyakran segített tanácsaival Székely Bertalan is, aki akkor már náluk ismertebb névvel dicsekedhetett Münchenben.

Benczúr Szinyeivel egyszerre, 1864-ben került Pilotyhoz. A két magyar festő ezt megelőzően lázasan kutatta a témát, keresgélte a kompozíciót, melynek megoldása a felvételt lehetővé tette volna. Végül Szinyei Az akasztott elszállításával, Benczúr pedig a Balatoni halásztragédiával érte el célját. A kép a korabeli népdal- és népszínmű-ízlés szerint készült, és erősen emlékeztet zsánerfestészetünk akkori általános felfogására. A romantikus életképfestés, melynek hatása nálunk Székely Bertalan, Lotz Károly és Munkácsy Mihály korai műveiben is szerepet játszott, Benczúr művészetében ezzel az egyetlen képpel szintén nyomot hagyott. Feltétlen hathatott rá ezenkívül Székely Bertalan akkor már elkészült nagy műve, a II. Lajos holttestének megtalálása. Az utánérzés kimutatható a téma előadásában, az alakok mozdulatában, de még egyes részletek, így például a sötétszürke, viharos égfelület megoldásában is.

A két ifjú magyar az együtt töltött idő alatt figyelemre méltóan hatott egymásra. Szinyei Benczúr érdeklődését felkeltette a természetábrázolás iránt, amint ezt erdőrészletei is elárulják. Ugyanazon modellről készült akt-képük, az Alvó nő az akadémiai stúdiumok emléke, ahol viszont Szinyei kutatta a zárt térbe helyezett alak megjelenítésének megoldását. Benczúr ekkortájt festette merész rövidülésben ábrázolt, hibátlanul megoldott női aktját, A művésznő álmát.

A festő már növendék korában a Piloty-féle irányzatnál sokkal élettelibb útra térve, áttekinthető kompozícióval, alakjainak természetes mozgásával, mély tüzű színeivel a történelmi festészetnek reálisabb szemléletét követte. Egyetérthetünk tehát Gerevich Tiborral, hogy "több más magyar festőtársához hasonlóan, az akkor Münchenben uralkodó s végeredményben francia romantikus festészetből táplálkozó pilotyzmusból indult ki, melynek azonban föléje emelkedett".

A történelmi festészet ekkor egész Európában uralkodó műfaj volt. Az osztrák Makart, a lengyel Matejko - a krakkói Akadémia későbbi tanára - szintén Münchenben tanult, és nagyméretű festményeiken rokon hangot ütöttek meg Benczúrral. A Piloty mellett töltött idő és a régi nagy mesterek tanulmányozása - amelyre bőven nyílott alkalom a müncheni képtárakban - Benczúr művészetét egyre jobban elmélyítette. Tehetsége teljes mértékben ekkor kezdett kibontakozni. Technikai felkészültségét és nagyszerű rajztudását mestere is igénybe vette megrendeléseinél. Az akkor készült és azóta elpusztult müncheni Maximilianaeum és Rathaus falán levő freskók festésénél is munkatársa volt. A nyarakat a kedves kassai házban töltötte négy testvérével - közismerten szép családi körben -, s ilyenkor a kiterjedt rokonságot bensőséges arcképeken örökítette meg. Még húszéves sem volt, amikor Kislány bábuval című, friss, derűs színekben gazdag, bájos leánykaportréját festette. Édesanyjáról, édesapjáról, Etelka és Géza testvéréről több példányban is készült ábrázolásai művészete korai korszakának megbecsült értékei.

E korai arcképek még a biedermeierre emlékeztetnek, de a külsőségek pazar megjelenítésében már ezeken is tapasztalható Benczúr portréfestészetének későbbi nagy erőssége. Az 1864-es esztendő az első megrendelést tartogatta számára: a kassai Takarékpénztár vezetősége volt igazgatójának, Fiedler Károlynak arcképét rendelte meg nála.

A fiatal Benczúr már otthon, a szabadságharc eszméivel rokonszenvező kassai családban fogékonnyá vált a magyar történelem rebellis hagyományai iránt. Képességei, érdeklődési köre is e műfaj művelésére predesztinálták. Ifjú korától haláláig kitartó érdeklődéssel tanulmányozta, jelenítette meg a magyar történelem nagy eseményeit.

Nagy sikerű történelmi festményeinek sorát a Hunyadi László búcsújával kezdte meg, amely a fiatal festő művészetének legjava eredményeit foglalja össze. A kiegyezés évében mutatta be művét Pesten, a Képzőművészeti Társulat kiállításán, és kvalitásai - az eszmei tartalom és a forma egysége, a szerkesztés harmonikus megoldása, a színek tartózkodó és mégis erőteljes szépsége - megérdemelt sikert hoztak számára.

Itt kísérletezik először a több alakos képszerkesztéssel, melynek később kiváló mestere lett.

...

A mű nemcsak legszebb alkotása a mesternek, de történelmi festészetünk egyik legkiemelkedőbb emléke is. A párizsi 1867-es nemzetközi kiállításon 11 magyar festő műve között került bemutatásra, majd 1869-ben a Pesti Képcsarnok Egyesület a Magyar Nemzeti Múzeum számára vásárolta meg.

Benczúr művészetét még sokáig táplálják a Kassáról hozott élmények. Ez időben dolgozik a Szokoly-féle Honvéd-album számára is. A visszatért Lenkey huszár és a Temetői csata című fametszetei csakúgy, mint Munkácsy Honvéd újoncozása, Szinyei Előőrse a szabadságharc eszméjét népszerűsítették, és hasonlóképpen egy-egy önálló lapot foglalnak el az albumban.

Benczúr 1869-ben a hozzáfűzött reményeket újabb sikerrel váltotta be, amikor II. Rákóczi Ferenc elfogatását festette meg, ahol a színek gazdagsága barokkos pompával párosul.

. . .

A Hunyadi- és Rákóczi-kép még a szabadságeszme hordozója, és a soron következő nagy mű, a Vajk megkeresztelésének első megfogalmazása és vázlata is a szabadság gondolatát dicsőítő eszmekörben fogant.

Eötvös József kultuszminisztertől magyar történelmi képekre hirdetett pályázati felhívásra fogott hozzá Benczúr e festmény felvázolásához, s az 1870-ben bemutatott vázlat alapján Székely, Lotz, Madarász előtt őt bízták meg a terv megvalósításával. Az elkészült hatalmas kompozíció már az 1875-ös dátumot viseli - és az időközben eltelt évek alatt eszmei tartalma megváltozott: a feudálburzsoázia politikai mentalitását tükrözi.

Hogy az eszmei tartalom átformálását, a megjelenítés barokk mesterekre emlékeztető felfogását, a reprezentatív külsőségek hangsúlyozását megérthessük, Benczúr fejlődésének 1875-ben zárult hat esztendejét kell végigtekintenünk. 1869-ben fejezte be tanulmányait Pilotynál. Az ekkor már kiforrott művészi előadókészséggel rendelkező fiatal magyar festő tudását nemcsak közvetlen környezete értékelte, hanem II. Lajos bajor király is. A tékozlásairól hírhedt uralkodó ez időben építtette kastélyait (Chimsee, Hohenschwangau, Linderhof), s Benczúrban vélte megtalálni azt a művészt, aki káprázatos rokokó témájú elképzeléseit megvalósítja. A királyi nyaralók dekorációs díszeit többek között vele festette meg. Elhalmozta megrendelésekkel. A királyt főleg a Bourbon-ház uralkodóinak csillogó udvartartása érdekelte. A Benczúrnál megrendelt művek legnagyobb része XV. és XVI. Lajos korának gáláns jeleneteit eleveníti fel. A király 1874 nyarán Fontainebleau-ba is elküldte tanulmányútra. A francia művészet tanulmányozása közben Boucher pikáns jeleneteinek könnyed rokokó bája is megragadta. E témakörbe tartozó művei közül a XV. Lajos és Dubarry egyike a legsikerültebbeknek; négy változatban is elkészítette. A művész sokszor panaszolta e témák sivárságát, melyeknél a király személyes kívánságához kellett igazodnia, s amelyek művészetét előbbre nem vihették. Ugyancsak több változatban festette meg XVI. Lajost és családját a versailles-i palota megostromlásakor. A legszebbik jelenleg a New York-i Silbermann Gallery gyűjteményében van. XV. Lajos és Dubarry című képével kapcsolatban nyilatkozott meg itthon először a kritika hangja. Már maga a téma - korábbi történelmi festményeinek komolyságával összehasonlítva - ellenérzéseket váltott ki, a színek és anyagok tobzódását pedig túlhajtottnak érezték.

1869-ben Olaszországba is ellátogatott Piloty, Kaulbach és Passini társaságában. A nagy képtárak tanulmányozása előrelendítette művészi fejlődését. Tiziano, Veronese, Tiepolo festményein érlelődött, teljesedett ki kolorizmusa. Tanulmányútján több vázlatot is készített. Egyike ezeknek a velencei Szent Márk-templom belseje. A friss tanulmányon ábrázolt oszlopfejezeteket felismerhetjük a Vajk-kompozíció végső megoldásán.

II. Lajos megrendelései, az olasz barokk és a francia rokokó mesterek tanulmányozása érthetővé teszik a művészetében beállott változást, s így - a politikai szempontokon túl - a Vajk megkeresztelése című művének teljes átkomponálását is.

Müncheni éveit, derűs természetének megfelelően, elmélyült baráti kapcsolatok jellemzik. A közösségi szellem hasznos és szükséges művészeti vitákra adott alkalmat, s így igen termékeny légkör teremtődött a fiatal művészgeneráció számára. Baráti köréhez tartoztak Böcklin, Makart, Seitz, Herterich, Kaulbach, de sokan mások is. Szinyei 1869-ben történt hazaköltözése után Benczúr Gabriel Max nevű festőtársával dolgozott közös műteremben, kinek húgát, Karolinát 1873-ban feleségül vette.

Házasságkötése szomorú eseményekkel esett egybe. Esküvője napján veszítette el régebben betegeskedő Etelka testvérét s a pusztító kolerajárvány első áldozataként édesapját. A járvány Münchenig űzte a fiatalokat, akik a nyári hónapokra a Starnbergi-tó partján, Ambachban telepedtek meg. A festői környéket úgy megszerették, hogy 1910-ig Benczúr a nyarakat családjával ott épített saját villájában töltötte. (1910-ben vásárolta meg a Nógrád megyei Dolányban kis birtokát. A falut halála után Benczúrfalvának nevezték el.) Fiatal házaséletének emléke néhány igen szép, plein-air problémákat felvető, természetben alkotott kép, így a Vörösköpenyes nő, a Nő az erdőben, és a Pihenés az erdőben, mely nemrég került Münchenből állami tulajdonba. Szinyei Majálisa ekkor már festőtársai elragadtatott dicséretét váltotta ki, s Benczúrra kimutathatóan hatott Szinyei felfogása. Azonban míg a Majális csupa fortissimo, lángolás, lendület, Benczúr tájfogalmazásán óvatos nyugalom ömlik el. Mindhárom kép modellje felesége volt. A külföldre került Anya gyermekeivel (Koszorút a mamának!) Szinyei azonos című és felfogású alkotásával rokon. A feleségéről készült komoly, szép arckép egyszerű, mégis gazdag festői eszközökkel megoldott portré, mely a komoly, fiatal nő értékes jellembeli tulajdonságait megkapóan juttatja kifejezésre. A Vilma nővéréről ez idő tájt készült arckép a Van Dyck-i ábrázolásmód jegyében született. A magasrendű festői tudással visszaadott gazdag csipkegallér és kézelő is a XVII. századi németalföldi polgárság viseletét idézi. Kvalitásában a kép a fekete csipkekendőt viselő Etelkáéval rokon.

1875-ben, az elmúlt esztendők festői munkásságának eredményeképpen, elkészült a Vajk megkeresztelése. A mű eszmei tartalmának megváltoztatása az időközben kialakult új politikai felfogást tükrözi. A lendületes kompozíció barokk mesterekre emlékeztető megoldása mondanivalójában már behódolást jelentett a hivatalos Magyarország politikai köreinek. Míg a vázlaton a pogányság még meg nem győzött erőinek tiltakozása nyílt ellenkezésben jut kifejezésre, itt e csoportot teljesen kiiktatta, mert a kiegyezés megtörténte nem fért össze az ellenállásra emlékeztető gondolatok megformálásával.

. . .

A képességeinek tetőfokát jelentő mű azonban valójában már születése idején is a festészet múltját reprezentálta. A jövő bontogatta szárnyait - előző évben rendezték meg az impresszionisták első kiállítását Párizsban; a galériatónus, a kosztümös, parádés történelmi vásznak ideje lejáróban volt.

1876-ban, művészetének elismeréséül, II. Lajos a müncheni Akadémia tanárává nevezte ki Benczúrt, aki csak magyar állampolgárságának megtartásával vállalta e tisztséget. Itt három évig az antik, majd a természet után való festés osztályán tanított. Az uralkodó kegye továbbra is fogva tartotta, s ő e megrendelések unalmának elűzésére sokszor keresett felüdülést családja körében. Így keletkezett négy gyermekének arcképe, ahol a művész szeretettel vetíti ki a bájos fiatal arcvonásokra a gyermeklélek ártatlanságát. A rubensi példa hatását portréművészetében a Szerecsen fejedelem című 1876-os tanulmányán érzékelhetjük. A fényes fekete arcbőr mellett a vakító fehér selyemturbán, a drágakövek, gyöngyök, a bársony nemes anyaga káprázatos előadókészséget bizonyít.

A portréábrázolás összetettebb formája Az Első Magyar Biztosító Társulat első ülése című, azóta elpusztult képe. A holland csoportképek tanulságait értékesítette benne. A csoportfűzés jó érzékkel megragadott, természetes szerkesztését és ezen belül az egyes alakok jellemző tulajdonságainak ábrázolását - e kettős feladatot - a művész kitűnően oldotta meg. Általában elmondhatjuk, hogy Benczúr erőssége a könnyed, minden erőltetettségtől mentes előadási mód.

1882-ben Budapesten a Képzőművészeti Társulat 200 aranyból álló nagydíját nyerte el Bacchánsnőjével, mely az aktfestés terén elért eddigi eredményeinek összesítése. Ekkor már második olaszországi útja is mögötte volt, de Rubens és Van Dyck tanulmányozása is. A Bacchánsnő a telt idomú egészséges női test feszülő bőrének rózsaszín árnyalataival, a megjelenítés dús pompájával a rubensi nőideálnak XIX. századi átfogalmazása, míg az ugyanakkor készült Nárcisz hajlékony, izmos fiúaktja olasz előképekre enged következtetni. A figura tükörképét fedezhetjük fel két évvel később készült Hypnos című művén, amely mindeddig lappangott, s csak nemrég ajánlotta fel megvételre egy bécsi műkereskedő.

Néhány sokalakos, mozgalmas kompozíciója ez időből vázlatban maradt fenn. Ilyen a Charon hajója és a Kun László halála.

. . .

Benczúrt sikerei gyors lépésekkel vitték előre pályáján. A prágai akadémia igazgatói állást kínált fel, és a weimari festőakadémia is szívesen látta volna tanárai sorában. Művészi megbecsülése nemzetközi viszonylatban is felfelé ívelt. Mégis szívesen fogadta el hazájának meghívását, amikor Trefort Ágoston kultuszminiszter 1883-ban a Budapesten felállítandó művészképző intézmény vezetésével bízta meg. A müncheni Akadémia nagy múltú épülete helyett itthon egyelőre még műtermet sem tudtak biztosítani számára - csak később készültek el az epreskerti épületek. Örömmel vállalkozott a nem könnyű feladatra, s viselte a nehézségeket a Mesteriskola élén. A társadalom hálásan fogadta és értékelte elhatározását.

Itthoni megtelepedésének első akkordjaként kiállítást rendezett addig készült portréiból. A bemutatkozó tárlat képességeinek teljes elismerését hozta meg számára. Ez időtől kezdve elhalmozták megrendelésekkel. Ebben az évben festette meg egyik legszebb férfiportréját, Trefort Ágoston arcképét, ahol reprezentatív külsőségektől mentesen, végtelen egyszerűséggel, sötét színekkel fejezi ki az ábrázolt államférfiúi komolyságát, emelkedett szellemiségét.

A soron következő nagy megbízatás a Budavar visszavétele volt. A képet Buda visszavételének kétszázadik évfordulójára elkésve rendelték meg, így csak tíz évvel később készült el. A nagy millenniumi kiállításon mutatta be, s a Szent István-rendet nyerte el vele. A téma tíz esztendőn keresztül foglalkoztatta, s az elkészült kép a műfajnak európai viszonylatban is egyik legmonumentálisabb alkotása.

. . .

A hatalmas tömeget mozgató kompozíció ragyogó megoldása itthon, de egész Európában is igen nagy sikert aratott, s a Benczúr művészetét csodálok tábora egyre nőtt. Elhalmozták arckép-megrendelésekkel, és az elfoglalt mester, aki most már saját házában lakott a Lendvay utcában, sokszor belefáradva a megrendelőitől diktált kívánságok teljesítésébe, családjánál mindig megtalálta nyugalmát. 1890-ben nősült másodszor, miután négy gyermekének anyját elveszítette. Ürmösi Kata Piroska szeretettel nevelte fel a négy árvát, és mindvégig hű segítőtársa maradt férjének. Komoly, vonzó egyéniségét a fentmaradt portrék őrizték meg.

Ugyancsak ebből az időből való Önarcképe mely hasonló az Uffizi-képtár számára készült portréjához. Számtalan önarcképe közül ez egyike a legrokonszenvesebbeknek. A sötét, sima felsőkabátot és hetykén félrecsapott barettet viselő művész mosolygós arccal néz velünk szembe. Derűs egyéniségét, kiegyensúlyozott lelkivilágát tükrözi ez a portré.

Benczúr keze nyomán a kevéssé festői téma is élvezetes ábrázolássá válik, ezt igazolja Konyharészlete, ahol a tárgyakat és anyagokat Chardin reális, anyagszerű felfogásához hasonlóan ábrázolta.

1894-ben az antwerpeni kiállításon Ferdinánd bolgár cár arcmása megszerezte számára a Médaille d'Honneurt. Műtermében külföldi arisztokraták, sőt I. Ferenc József és Erzsébet királyné is többször megfordult. Az uralkodó párt több alkalommal megfestette. Erzsébet királyné törékeny alakját fekete gyászruhában örökítette meg 1899-ben. Méltóságára csupán a háttér aranybrokát selyme utal.

Reprezentatív portréfestészetének egyik kiemelkedő darabja Károlyi Lászlóné képmása.

. . .

Reprezentatív rendeltetésű arcképeivel szemben Petőfí Sándor lírai megfogalmazású portréja egyszerűségében is komoly festőiséggel jeleníti meg a költő rendkívüli egyéniségét.

Monumentális tömegjeleneteinek legnagyobb teljesítménye a Millenniumi hódolat, ahol hetven arcképből kényszerült lényegében egyhangú, konvencionális képmássorozatot harmonikus szerkesztésben összeolvasztani. Bár a kísérlet várakozáson felül sikerült - Berlinben 1910-ben nagy aranyéremmel tüntették ki -, megoldásában messze mögötte marad többi nagyméretű történelmi kompozícióinak. A királyi várban 1945-ben elégett festményről most már csupán a nyíregyházi múzeumban levő színvázlat adhat némi fogalmat. Még a mű elkészülte előtt, a századfordulón művészetével, oktatási módszerével kapcsolatban bírálatok hangzottak el. A Mesteriskola élén őt ért kritika a Párizsból mindinkább előretörő modern festészeti irányok rohamos terjedésének természetes következménye volt. Benczúr az elvei mellett következetesen kitartó művészegyéniségek közé tartozott. Fogva tartotta és kielégítette az akadémiai stílus tökéletesítése, és e feladathoz haláláig hű maradt. Mint ahogy Munkácsy nem változtatta meg szemléletét élete végéig - bár Párizsban élt, s körülötte zajlott az új, fejlődő, modern művészet nemzetközi csatája - ugyanúgy Benczúr sem volt hajlandó arra, még az őt ért bírálat hatására sem, hogy képességeinek, adottságainak, lelki alkatának, elképzeléseinek legjobban megfelelő festési módját áthangolja.

A Mesteriskola élén mindvégig a becsületes technikai felkészültséget tartotta a művészképzés legfontosabb célkitűzésének. Ellensége azonban soha nem volt az új művészeti utakat kereső ifjúságnak - három tanítványa, Fényes, Kernstok, Koszta festészete tanúskodik erről. A reformot követelők egyik szószólója, Hock János, felületes megállapításaival még inkább növelte a zavart és értetlenséget a művészet területén. "Művészeti reform"-jában támadta Benczúrt, aki méltatlannak tartotta, hogy a durva kirohanásra a sajtón keresztül vagy bármilyen formában reagáljon, ezt helyette tanítványai tették meg. A maga részéről megelégedett azzal, hogy ellenfelét Mefisztóként ábrázolja. Művészetének hivatalos elismerése ezután sem szenvedett csorbát, a nagyarányú megrendelések továbbra is az ő ecsetjére vártak.

Nyilvánvaló, hogy akit a hivatalos Magyarország elhalmozott megrendelésekkel, a vallásos ábrázolások terén sem maradhatott tétlen. A Bazilika oltárképét Szent István felajánlja a koronát címmel a meglevő vázlatok tanúsága szerint többször átkomponálta a végső, barokkos megfogalmazásig. Ugyanitt az apszis mennyezetét díszítő öt cikkely nyugodt szépségű, reneszánsz angyalait szintén Benczúr kartonjai nyomán ültette át mozaikba a velencei Salviati Gyár művésze.

Az 1902-es év igen termékeny Benczúr életében. A királyi vár számára nyolc képből álló sorozat megfestésére kap megbízást.

Hauszmann Alajos építőművész vezetésével a királyi vár átépítése folyik, ahol a nagyméretű Hunyadi-terem díszítése során Mátyás életéből vett jelenetek megfestését bízzák rá. A nyolc kép vázlatát rövid időn belül el is készítette. Az 1921-ben rendezett "Benczúr Gyula és tanítványai" című kiállításon még mind a nyolc szerepelt, jelenleg mindössze hármat tartunk számon: 1. Mátyás művészei körében, 2. Mátyás és Holubár, 3. Mátyás fogadja a pápa követeit.

. . .

Benczúrt hosszú pályafutása során a hivatalos elismerés minden jelével elhalmozták. A kolozsvári egyetem díszdoktorává avatta, a főrendiház tagjai sorába iktatta, sok képe kapott itthon és külföldön aranyérmet és első díjat. A Tudományos Akadémia tagjává választotta, s ő ez alkalommal - mivel mindig távol tartotta magát a nyilvános szerepléstől - székfoglalóul Mikszáth Kálmán arcképét festette meg. Az élethű, közvetlen ábrázolás 1913-ban került az Akadémiára. Általa irodalomtörténetünk e nagy alakjáról jól összefogott jellemzést kapunk.

A fáradhatatlan, örökké tevékeny, magát művelő mester még pihenés közben sem tette le kezéből az ecsetet. Szórakozásul mitológiai jeleneteket, telt, rózsaszín testű amoretteket festett, melyeknek számos variánsát ismerjük. A vidám jelenetekhez ízléssel válogatott, erőteljes színeket használt. Kedvelt mitológiai jelenetei közé számít a szerelmespárt ábrázoló Idill is, melyet hosszú időn át érlelgetett, s közvetlenül halála előtt, 1919-ben fejezett be.

Még a müncheni Akadémián barátjával, Böcklinnel együtt, csakúgy mint Szinyeivel, hasonló színproblémákat vetnek fel. Idősebb társa elgondolásait a természet ábrázolásában - megfontoltan bár - átvette. Böcklin ragyogó színei már a tanulóévek alatt is nagy hatással voltak rá, faun- és nimfa-jelenetei, de még néhány képcím is az ő témaválasztását idézik. Páni félelem című mulatságos képének magvát is Böcklintől kölcsönözte, aki a fauntól megijedt, s kecskéivel a hegyről lerohanó pásztor figuráját festette meg e címen; Benczúr pedig a gúnár támadása elől rózsaszínű kis puttót védő gyermekfaunt jeleníti meg. A Hullámok játéka Böcklin azonos című és témájú képével rokon.

Érett festői tudásának bizonyítéka az az 1907-ben festett kompozíció is, amelyen önmagát ábrázolja feleségével és kedvenc kutyájukkal. A napfénnyel átitatott kép a plein-air kísérletek felhasználásával készült, s a korabeli nagy német festők; Leibl, Böcklin, Uhde hasonló eredményei mellett is kiemelkedő jelentőségű.

Az önarcképek között érdeklődésre tarthat számot a Pán a nádasban. Az idős mester Pán alakját ölti fel, hogy még egyszer kedvére kikacaghassa magát. De a féktelen nevetésbe az öngúny némi színezete is vegyül. Olyan ember búcsúja ez, aki bár mindent megkapott az élettől, most az erő s ifjúság elmúltával saját magát neveti ki.

A másik öregkori Fehérsapkás önarcképben egészen más emléket állít önmagának. A Mesteriskola vezetője, a nagy hírű festő, számtalan kitüntetés birtokosa, mint egyszerű ember jelenik meg előttünk. A sötét háttérből a rózsaszínű arc, a fehér szakáll és a fehér sapka foltja erőteljesen bontakozik ki. Igen szép a fej megformálása, az arc modellálása.

*

A magyar művészet Benczúr óta hosszú utat járt be. Modern festői alkotómódszerekhez szokott szemeink csak lassan nyílnak meg a benczúri értékek befogadására. Nem is alkotói módszerét akarjuk átvenni, mely menthetetlenül idejét múlta, hanem csupán művészetének tanulságait. Tudjuk, hogy egy örökre letűnt világ művésze, tárgyköre a millenniumi időszak jellegzetes politikai irányvonalát követi, kifejezési formája az akadémizmusban gyökerezik - de el kell ismernünk ritka technikai tudását, festményeinek szinte tökéletes anyagszerűségét s hibátlan kompozíciós készségét. Korai történelmi képeinek bensőséges, ünnepélyes megfogalmazását, családi portréinak lírai átélését, derűs jeleneteinek optimizmusát, valósághű ábrázolását pedig legjobb hagyományaink közé sorolhatjuk. Művészetének e vonásai tanításul szolgálhatnak minden korban, mert festői realizmusa a valóságban való gyönyörködésre tanít, s figyelmezteti korunk művészeit a magas színvonalú festői tudás megbecsülésére.

Forrás: Telepy Katalin: Benczúr (A művészet kiskönyvtára), Corvina Kiadó, 1970, 7-26. oldal

Fontosabb életrajzi adatok időrendi sorrendben

1844	január 28. Nyíregyházán megszületik Benczúr Gyula, Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina második gyermeke.
1846	A család Kassára költözik a Laszgallner-rokonokhoz.
1852-1858	Az evangélikus elemi, illetve a premonteri gimnázium tanulója.
1858-1860	A kassai reáliskola növendéke, festőtanára Klimkovics Béla.
1860-1861	Klimkovics Ferenc művészeti magániskolájába jár.
1861-1864	A müncheni képzőművészeti akadémia növendéke. Tanárai Johann Georg Hiltensperger és Hermann Anschütz. Első portrémegrendelése Fiedler Károly kassai bankigazgató arcképére.
1864-1865	Magánműtermet bérel Szinyeivel és Salamon Gézával Münchenben. Balatoni halász tragédiája
1865-1869	Piloty osztályának növendéke. Osztálytársai Hans Makart, Wagner Sándor, Franz Défregger, Szinyei Merse Pál. Hunyadi László búcsúja, Rákóczi Ferenc elfogatása
1869-1876	Első párizsi útja. Önálló műterem Münchenben. A Vajk megkeresztelése vázlatával megnyeri az állami történeti festménypályázatot (1870). 1873 feleségül veszi Karolina Maxot, Gábriel Max festőbarátja húgát. 1874 és 1879 között négy gyermeke születik. 1874 második párizsi tanulmányútja II. Lajos bajor király megbízásából. Meglátogatja Paált, Munkácsyt, Mednyánszkyt, Zichyt, 1875-76: itáliai tanulmányút. XVI. Lajos és családja elfogatása, Madame Dubarry és XV. Lajos, Vajk megkeresztelése, Olvasó nő az erdőben, Ambachi partrészlet, Koszorút a mamának!
1876-1883	A müncheni akadémia tanára. 1876 és 1881 között II. Lajos linderhofi és herrenchiemseei palotáiba fest képeket, a király páváit festi. 1878 a párizsi világkiállításon aranyérmet nyer a Vajk megkeresztelésével. 1879-ben a Ferenc József rend lovagja. Bacchánsnő című képével a Képzőművészeti Társulat nagydíját nyeri el. Gyermekeim
1883	Hazatelepül Budapestre, az ekkor alapított festészeti mesteriskola igazgatója lesz.
1883-tól	Először az Andrássy úton, 1890-től a Lendvay utcában lakik. Első itthon befejezett képe Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság alakuló ülése 1857-ben. Itthon az előkelő világ arcképfestője lesz, portrét fest a királyról, a királynéról, Rudolf trónörökösről, Andrássy Gyuláról, Tisza Kálmánról, Trefort Ágostonról, hercegekről, miniszterekről, vagyonos polgárokról (mintegy 150 arcképet).
1886	Állami aranyérem a berlini jubileumi kiállításon.
1887	A legmagasabb, a "Pro Litteris et Artibus" művészeti díj kitüntetettje.
1888	A bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választja, Bécsben a "Kaiser Preis" kitüntetettje. Münchenben aranyérmet nyer.
1890	38 éves korában meghal első felesége.
1891	Állami nagy aranyérem a Mályvák között festményért. Berlinben elnyeri az "Ehrendiplom der Meisterschaft" díjat. Erre a kitüntetésére volt a legbüszkébb. Ősszel Szófiában festi Ferdinánd bolgár cár arcképét.
1892	Az antwerpeni kiállításon "Medaille d' honneur"-t nyer Ferdinánd cár arcképével. Újra nősül, felesége Boldizsár Kata Piroska, az Első Állami Tanítónőképző tanára, aki 1883-tól a Benczúr-gyerekeket magyar nyelvre oktatja.
1896	A Szent István rend kiskeresztjével tünteti ki a király. Budavár visszavétele 1686-ban
1900	A párizsi világkiállításon "Grand Prix" díjat nyer a Budavár visszavételével.
1906	Főrendiházi taggá választják.
1908	Befejezi legnagyobb képét, a 23 nm-es Millenniumi hódolat című 70 alakos csoportportrét (elpusztult 1945-ben).
1909	Október 17-én Nyíregyháza díszpolgárává avatják.
1910	Berlinben állami aranyérmet nyer a Millenniumi hódolattal. Az MTA tagja. Akadémiai székfoglalóul festi meg később Mikszáth Kálmán arcképét (1913). Ebben az évben eladja 1885-ben építtetett ambachi nyaralóját, Dolányban (ma Benczúrfalva) vesz kúriát; a nyarakat ettől kezdve itt tölti.
1914	A kolozsvári egyetem díszdoktora. Hetvenedik születésnapja alkalmából az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat örökös tiszteletbeli tagjává választják. Díszmagyaros önarckép
1919	A Tanácsköztársaság alatt felfüggesztik mesteriskolai állásából.
1920	Február. Szinyei Merse Pál halála után egyesek Benczúrt javasolják a Képzőművészeti Főiskola igazgatójának, de ő nem vállalja a megbízatást. Július 16-án hajnalban hal meg Dolányban.
1921	Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a Műcsarnokban megrendezi a Benczúr Gyula és tanítványai című kiállítást, az első és mindmáig legnagyobb életműbemutatót Benczúr 183 festményével és 153 rajzvázlatával.

Forrás: Bellák Gábor: Benczúr, Corvina, 2001, 14. oldal