Vázlat	A MŰ SZÜLETÉSE
	Szana Tamás könyvéből
	Genthon István könyvéből
	Részlet Oelmacher Anna cikkéből
	Bihari Sándor leveleiből (Szelesi Zoltán válogatása)
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A magyar faj kedély- és érzelem-világának kitünő jellemzésével aratott szép sikereket BIHARI Sándor. Már első művében: a Czilinderpróbá-ban egészséges humorra találtunk; a Kereszttűz-ben jelesül ábrázolta úgy a katonák közé szorult fiatal leány, mint a harczfiak derült galanteriáját; jellemzőképessége azonban a Biró előtt czimű művén nyilatkozott meg először teljes erejében. Ez a festmény kupaktanácsával, vádaskodó czigányaival s vádlott gyanánt szereplő hetyke parasztlegényével egyike a legigazabb magyar életképeknek. Kifejező és beszédes minden részletében. Hasonló előnyökkel dicsekednek: az Az ő nótája (a czigányzenét fütytyel kisérő parasztlegény), a Korteskedés s a Programmbeszéd. A magyar nép életének kiváló darabja a Falu roszsza, mely egy berlini amateur tulajdonába került. A reggeli szürkületben duhajkodó parasztlegény közeledik felénk, balkezében boros palaczkot tartva, jobbjával hetykén kalapjához kapva. Nyomában a czigánybanda, melynek minden egyes tagja reá függeszti tekintetét, mintegy lesve a parancsolatot.

Forrás: Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből, 1800-1900
             Athenaeum, Budapest, 1901, 277. oldal

Karl Wurngernél tanult, majd hazatért s Nagyváradon telepedett le. Ott festette első képeit, melyekben egyelőre igen szerény technikai felkészültséggel, a zsánerfestés műfaját próbálgatta. Később Pestre került, majd egy mecénás segítségével 1883-ban Párizsba ment, Jean Paul Laurens mellé, hogy tanulmányait befejezze.

Munkácsy ekkor állott delelőjén, egymás után aratta nagy sikereit. A francia fővárosba került Biharit azonban nem ő babonázta meg, hanem a bastien-lepagei finom naturalizmus, melynek friss szellője a festőiskola ablakain is beáradt. A napsütésnek, a világítási hatásoknak vizsgálata derűsebb színskálához vezette, de továbbra is csökönyösen ragaszkodott zsáner-tárgyaihoz, a mesét nem hagyta el az új festési mód szorgos tanulmányozása közben sem. Két első érettebb műve beszédesen mutatja e kettősséget, az egyik egy humoros zsánerkép (Cilinderpróba), a másik egy huszárjelenet (Kereszttűzben), mindkettő franciás könnyedséggel festve, mely németesen túlterhelt tartalmával oly ellentétes. Az utóbbit Ferenc József király Rudolf trónörökösnek születésnapjára megvásárolta s ezzel a festő hírneve egyszeriben meg volt alapozva.

Párizsból hazatérve Szolnokon dolgozott s a vidéki élet mindennapi képeit tanulmányozta. Itt született meg rendkívüli sikerű képe, a Bíró előtt (1886, Budapest, királyi vár), a magyar zsánerképek egyik legjobbika, melyen a vidéki bíró színe előtt megjelenő cigányok bepanaszolják a duhaj legényt, ki a hegedűt eltörte. Embereket festett, nem modelleket. Tősgyökeres humora, kitűnően megelevenített figurái miatt vált országosan népszerűvé, hozzá lehet tenni, hogy erős valószerűsége és ezüstös fehér háttér elé állított finom kompozíciói miatt is figyelmet érdemel. Az alakokban, főképp a ruházatuk érzéki erejű, s éles ecsetvonásokkal való megjelenítésében Munkácsy hatása félreismerhetetlen. Az irodalmi elem, a mese ezúttal is nagy szerepet játszik, de nem akkorát, hogy a kép festői értékeit nyomná. Az addigi zsánerképekkel szemben a humor, mely nem vált anekdótázássá s a keresetlenség újítást jelentett. Bihari megérdemelte a sikert.

"A festés a bécsi akadémián mellékes volt, fődolog a theória" - ezt írta emlékezéseiben. Párizsban megtanulta becsülni a festői előadást és sajátságos, hogy ennek ellenére a meséről sohasem mondott le az arcképeken kívül, hol a műfaj megkövetelte. Szerinte "a fődolog a festői hatás legyen, párosulva a természet pontos tanulmányozásával". Elmerült a vidéki élet szemléletébe. Megleste a hétköznapok ezernyi apró mozzanatát, kerülve az ünneplőbe bújt népet s az annak ábrázolásával kapcsolatos etnográfiai különösségeket. Inkább az egyszerű parasztok, furfangos cigányok, öreg nénikék világának halkszavú történeteihez vonzódott, azokhoz az eseményekhez, melyek a szereplőkben előre el vannak rejtve. Így vált a kisváros és a nép egyik legjobb ismerőjévé.

A Bíró előtt óriási sikere ráfeküdt további munkásságára, de dicséretére legyen mondva, ezután sem akarta a hatást erőszakos fokozással elérni. Következő kompozíciója, az Oláh temetés (1888, Budapest, Beczkói Bíró Henrik gyüjteménye) szabadban játszik, a temetési tömeget szinte pleinair tájkép veszi körül. Ebben a szomorú jelenetben sem tudta megtagadni derűs, optimista lényét, a napsütéses táj és a közömbös csoport nem árulja el, hogy itt temetés készül. A kisméretű kép szinte miniatűrszerű finomsággal készült s ennek ellenére levegős hatású.

Forrás: Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1880-tól napjainkig
              Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935, 147-151. oldal

A siker új problémák és új megoldások kísérletei felé vezeti. Egy plein air kép izgatja, az aratók ebédje. Erről azt írja Párisból, 1885. június. 7-én: "Ez volna az a tárgy, mely egyszerűségénél fogva, minden elbeszélés nélkül nagy hatású volna, hacsak egy kissé megközelíti az ember a természetet. Legjobb volna Szolnokon megfesteni." A képet ugyan csak évek múlva festette meg, de Szolnokra még az év nyarán elmegy Deák-Ébnerrel, aki akkor már többször járt Szolnokon. Bihari tudta - s Munkácsy életműve erre is tanulságul szolgált, - hogy a magyar realista életképhez a magyar táj és a magyar nép szükséges. Ez nagyon egyszerű szabálynak látszik, de átvinni a gyakorlatba annál nehezebb volt. Szolnokon mindössze műterem és modell nehézségek merültek fel s ha a műtermet helyettesíthette egy világos szoba, a magyar típust nem nagyon a cigány. A cigány ráérőbb fajta volt, szívesen is keresett munka nélkül - mert a vályogvetésnél könnyebb a modellállás - és így adódott kényszerből a cigány tárgyú képek sora. Szolnoki első képe, a Bíró előtt, ennek a helyzetnek a következménye. Az 1886-os őszi tárlaton szolnoki képeivel megint pályázik a Munkácsy-díjra, de azt ismét - bár helyezett volt - más viszi el. Kap rá 600 Ft-os társulati díjat s a képet újból a király vásárolja meg. A Bíró előtt óriási sikere megalapozza hírnevét s másik két kiállított képe is, a Fürdetés, más néven Víziszony és a Kéjutazás a Zagyván szintén vevőre talál.

Forrás: Oelmacher Anna: Bihari Sándor (1856-1906)
             Szabad Művészet IV. évf. 1950. október, 376-385. oldal

Páris, 1885. VI. 7.
...A tanulmányaimat illetően, szeretnék Szolnokra menni, ahol - amint halottam - megfelelő modelleket lehet találni. Ha mást nem is csinálhatnék, csak vázlatokat, már az is előnyös volna. Inkább, mint itt eltölteni a nyarat egy olyan képpel, amelyhez hiányoznak az előtanulmányok.


Bihari - miután helyi kiadásainak és szolnoki útiköltségének fedezésére Tauszig 500 frankot küldött -, másfélévi párizsi tartózkodás után hazajött és Deák Ébnerrel együtt lement Szolnokra. Itt vált Bihari Sándor azzá, akivé lett: a magyar népéletkép-festészet kimagasló alakjává. Ide tért vissza évek múltán sokszor, amikor a számára idegen környezetet jelentő külföldön elfáradt a reménytelen keresésben, lélekőrlő kísérletezésben. És mindig friss erőtől telítetten érezte magát itthon, az Alföldön, ahol művészetének tipikus alakjai éltek, akiknek tipikus környezetükben való realista ábrázolása, Bihari művészetének igazi értékévé lett.

Szolnokon 1885-ben természetesen még nem voltak olyan épületek, amelyek a tanyájukat ott felütő festőknek megfelelő műtermet tudtak volna nyújtani. Ez azonban kevésbé okozott súlyosabb problémát azoknak az úttörő osztrák (Pettenkofen és köre) és magyar (Aggházy, Deák Ébner, Mednyánszky) művészeknek, akik rendesen csak a nyarakat töltötték itt, és akkor pedig a szabadban künn, vagy valamelyik parasztház kertjében festegettek. A modellszerzés azonban már nem kis gond volt, mert a látástól vakulásig dolgozó parasztoknak, sem idejük, sem kedvük nem volt a "pózolás"-hoz. Így aztán a seholsem alkalmazott szolnoki cigány volt az, aki pár garasért a művész hűséges modelljévé vált, akinek festői külseje, "szerencsésen" párosult igény­telenségével.


Szolnok, 1885. VII. 10.
...Az a benyomás, amelyet Szolnok lesz rám, igen kedvező. Remélem, hogy mindazt megtalálom itt, amiről már régóta álmodozom. Ma még csak tájékozódom, holnap talán már hozzáfogok a munkához.

Szolnok, 1885. VII. 11.
...A munka egészen jól halad. Közben sokat tanultam, s különösen az foglalkoztat, hogy a napon való festés rendkívül nehéz kérdését megoldjam. Képemhez^[1] tanulmányokat készítek és a napokban komolyan hozzá fogok a munkához. Ébner társasága igen kellemes és nagyon tanulságos. Sok tekintetben olyan tapasztalatai vannak, amilyenekre az ember hosszú idő múlva tehet szert, és ezekkel ő nem fukarkodik. Nagy kedvet kaptam, hogy képemet tempera festékkel kezdjem meg és csak azután fogok olajfestékkel beledolgozni. Ez a mód a színeket sokkal derűsebbé teszi.


Bihari, bár a telet is Szolnokon töltötte, október végén rövid időre felutazott Budapestre, hogy Tauszig édesanyjának (Bihari 1906-os hagyatéki kiállításán, "T. A. úrnő arcképe" címen szereplő) portréját megfesse.


Szolnok, 1885. XII. 24.
...Az itteni élet igen kellemesen kezd kialakulni és a nagy hideg ellenére, szolnoki műtermemben meglehetősen kellemes meleg van. A képem már alá van festve és remélem, hogy valami jót fogok alkotni. A kompozíció tiszta és egyszerű és az ennek alapját képező humor nem tolakszik nagyon előtérbe. Ébner szerint a kép nagy haladást jelent számomra. Tervbevettem ezen felül egy másik képet^[2] is, amelyet a tél folyamán szeretnék elkészíteni. A vázlat csaknem teljesen készen van. Egészen egyszerű téma. Egy kis gyermeket az anyja fürdet, akinek két másik asszony segít. Kicsiny, de kedves téma.


Bihari a "Bíró előtt" c. képén nem kis kétségekkel ugyan, de szorgalmasan dolgozott. Befejezésére nem tűzött ki magának határidőt, hanem mindenekelőtt a "minőség"-re törekedett. Tauszig felkereste őt Szolnokon és véleményével nem éppen szerencsésen befolyásolta.


Szolnok, 1886. IV. 9.
...Különösen a cigányokat voltam kénytelen a színezésben megváltoztatni, mert az őket jellemző erőteljes, sajátos színezés, még hiányzott. A jegyzőt nagyobbra csináltam és még más kisebb változtatásokat hajtottam végre, amelyeket az Ön ittléte alkalmával megbeszéltünk.

Szolnok, 1886. VI. 18.
...Tegnap meglátogatott Roskovics kollegám,^[3] aki átutazóban volt. Felhasználta az alkalmat, hogy bennünket felkeressen. Végtelenül örültem, amikor azt mondotta, hogy képem nagy haladást jelent. Azt hiszem, elég őszinte ember, s nem akart hízelegni.

Szolnok, 1886. VI. 23.
...Remélem, hogy a "Fürdőjelenet" július végéig készen lesz. Ez alkalommal azt hiszem, nem fogok csalódni. Mihelyt a mostani képemmel készen leszek, én is a szabadban fogok dolgozni és a "Csónakázás"^[4] szintén ú. n. plein-air kép lesz.

Szolnok, 1886. VII. 17.
...Révész azt állítja, hogy a nagy képemmel^[5] egész biztosan megnyerem a Munkácsy-díjat. csak pályázzak vele. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az őszi kiállítás hogyan fog számomra alakulni. Vajon lesz-e sikerem munkáimmal, vagy sem? ...Cigányképem témáját egy parasztlányka, aki a képet először látta, úgy ismerte fel, ahogy én azt elgondoltam. Ez a naív ítélet tehát a mű mondanivalójával kapcsolatban, a legnagyobb értékű.


Bihari, miután Szolnokon festett műveit ("Bíró előtt", "Fürösztés", "Kéjutazás a Zagyván") beküldte az 1886-os őszi kiállításra, Velencébe ment tanulmányútra.

Forrás: Szelesi Zoltán: Válogatás Bihari Sándor levelezéséből
             A Móra Ferenc Múzeum évkönyve, Szeged, 1956, 109-111. oldal