A müncheni tanulmányok után közel másfél évtizedig Párizsban dolgozó Deák-Ébner Lajos 1875-től Szolnokon töltötte a nyarakat. Millet, majd Bastien-Lepage hatására kialakult plein-air látásmódjának jól megfelelt az alföldi környezet; festményein az akadémikus beállítás helyett az élet elevenségének visszaadására törekedett. Ha stílusában nem is, de a modelljei nehéz sorsával együttérző felfogásában felismerhető Munkácsy hatása, mint ahogy azt az 1878-ban festett "Hajóvontatók" c. kép is példázza. Deák-Ébner kompozícióin a tónusszépségek és különösen kisebb szolnoki képein a napsütötte színértékek érzékeltetése figyelemre méltó.
Forrás: http://www.hung-art.hu
Favontatók, 1885 körül.
A művész a finom naturalizmus elvei szerint igen tartózkodóan, de hatásosan komponálta képét. Összekötözött fatörzseket vontatnak partra a Tiszán. Két asszony húzza a rájuk hurkolt kötelet, a tutajszerű faépítményen pedig egy férfi áll, aki a part felé irányítja a fákat.
A parton már fatörzsek sora jelzi munkájuk eredményét.
Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon,
Corvina Kiadó, Budapest, 1985, 295. oldal
|