Az opera varázslója

Díszlettervek Oláh Gusztáv életművéből

 


Oláh Gusztáv operaházi íróasztalánál. Várkonyi László felvétele, 1950-es évek

Oláh Gusztáv (1901–1956) a 20. századi magyarországi szcenika és színházművészet meghatározó, nagyformátumú személyisége. Széles látókörű, művelt polihisztor, aki kora kamaszkorától a színpad vonzásában élt. Zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán fejezte be, építészmérnöki tanulmányait a Műegyetemen végezte, Hevesi Sándor és Márkus László mellett pedig elsajátította a színpadi rendezés mesterségét. 1921-ben került az Operaházba Kéméndy Jenő mellé szcenikusnak, aki rábízta a díszlettervezési feladatokat. Hamarosan az állami színházak, az Operaház, a Nemzeti Színház és a Városi Színház díszlet- és jelmeztervezője lett, 1927-től az Operaház szcenikai főfelügyelője, 1936-tól az intézmény vezető rendezője élete végéig. 1938-tól haláláig vendégrendezője és tervezője külföldi operaházaknak (Firenze, Milánó, Verona, Stockholm és München), állandó tervezője a hazai szabadtéri színpadoknak (Szeged, Tata, Margitsziget). Az Iparművészeti Főiskolán a díszlettervezés tanára, 1950-1955 között a Zeneművészeti Főiskola opera-rendezői tanszakának vezetője, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész.

Életművének fennmaradt lapjai egy grandiózus egyéniség alázatos színházi szolgálatáról vallanak. Tervezései és rendezései mindig a műből és a zenéből kiinduló alkotói egységet szolgálták Igényessége, biztos és sokoldalú szakmai felkészültsége, mű-, stílus- és színpadismerete, ízlése, határozott és a születő előadásról alkotott kész elképzelése a többiek elé is magas mércét állított, ugyanakkor végig nyitott maradt az alkotó ötletek és gondolatok iránt. Működésének ideje egybeesik az Operaház máig legfényesebb – két háború közötti – korszakával, úgy a zenei, mint a színpadi megvalósítás szempontjából. Évtizedekig együtt dolgozott a rendező Nádasdy Kálmánnal, és a karmester Sergio Failonival, Ferencsik Jánossal, Otto Klempererrel; a tervezésben méltó társai Fülöp Zoltán és Márk Tivadar voltak.
Az Operaház milánói vendégjátékának plakátja Nevéhez fűződik számos magyar mű bemutatása és felújítása: Erkel Ferenc: Bánk bán és Hunyadi László, Kodály: Háry János, Bartók: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, Liszt Ferenc, Kósa György, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő művei csakúgy, mint Mozart (Varázsfuvola, Don Juan, Cosi fan tutte, Szöktetés a szerájból), Verdi (A végzet hatalma, Aida, Traviata, A trubadúr, Rigoletto, Simon Boccanegra, Álarcosbál), Puccini (Bohémélet, Tosca, Pillangókisasszony) és Wagner (A bolygó hollandi, Lohengrin, A nürnbergi mesterdalnokok, Tannhäuser) művei mellett a balett- és operairodalom klasszikus és modern alkotásai. Életművében kiemelkedő szerepet játszottak az orosz balettek és nagyoperák: Csajkovszkij: Diótörő, A hattyúk tava, Pique Dame, Muszorgszkij: Borisz Godunov és Hovanscsina, Borogyin: Igor herceg című alkotásainak monumentális színpadi megvalósítása. Korszakalkotó volt Respighi A láng című operájának rendezése, díszlet- és jelmeztervezése. Az előadás vendégjátékával Firenzében, a Maggio Musicalén és a milánói Scalában óriási sikert aratott. Nemzeti színházi tervezései közül kiemelkedik Az ember tragédiája, a Bánk bán és számos Shakespeare-mű bemutatója. Madách művét négyszer álmodta színpadra, kétszer tervezte meg Katona Bánk bánjának díszleteit.
Oláh Gusztáv munkásságának dokumentumai - cikkek, tanulmányok, vázlatfüzetek, eredeti díszlet- és jelmeztervek, útirajzok, fényképek - 1968-ban kerültek az Országos Széchényi Könyvtárba. Tervezői hagyatékának legszebb darabjaiból mutat be válogatást ez a virtuális kiállítás.

Bár úgy tűnik, neve a feledés homályába vész, egyedülálló, hogy halála után ötven esztendővel, festői terveivel és rendezésében még mindig két művet játszanak az Operaházban: a Bohéméletet és a Diótörőt.

A lap tetejére

Tartalom