1875 - Falfestmény |
MŰELEMZÉSEK | |
| Szabó Júlia írása | ||
| Basics Beatrix írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Falfestmény középső része a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának mennyezetén
A Nemzeti Múzeum lépcsőházában a program szerint nemcsak a nemzet történetének nagy eseményeit, de az emberiség "nagy szellemi érdemeit is meg kellett örökíteni". Lotz a mennyezetképen az utóbbira vállalkozott. A középső részben Raffaello kompozíciótípusait felhasználva, kör alakban festi A Géniusz ihleti a Fantáziát című kompozíciót. A kört átmérői meghosszabbításával négyzet veszi körül, s az így nyert síkokban négy, többféleképpen is értelmezhető és értelmezett alakot fest a művész: a szép iránti lelkesedést, illetve a festészetet egy ifjú fejezi ki, aki a görög mondai elemek alapján kedvesének árnyékát igyekszik egy falon körülrajzolni. Ez egyben a fényes dél szimbóluma is. A szemközti oldalon a költészetet vagy ihletet megszemélyesítő, kasztíliai forrásnál ülő nőalak látható, egyben a hajnal szimbólumaként. A jobb felső sarokban megjelenik még egy michelangelói tartású nőalak, mint a szemlélődés, a szemlélet szimbóluma, s a holdas este. Kiegészítője a másik oldalon egy öreg nő, akinek tekintete a "múltba révedez". Ő a hagyomány, a monda, az éj. Mellette a fehér szakállú Kronosz, az idő istene. A program kitűnően illik a múzeum, mint a művészet temploma eszmeköréhez.
Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon, Bp., Corvina, 1985, 245. oldal
Than Mór és Lotz Károly részletes falkép-programja 1866-ban elkészült. A tervezés évei alatt ennek megfelelő vázlatok születtek, amelyek azonban több, kisebb-nagyobb változtatást szenvedtek. A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falképei három fő részből állnak: a Lotz-féle mennyezetdekorációból, a főfalak tetején körbefutó, Than és Lotz együttes munkájaként elkészült frízből és az oldalfalak monumentális allegorikus figuráiból, melyeket Than Mór készített el. A két művész a programleírást együtt dolgozta ki és együtt készítette el, s az tartalmilag elválaszthatatlan, annál inkább eltér és különbözik a formai megvalósítás, kompozíció és stílus tekintetében egyaránt.
A mennyezet középső tondóján a Képzelet allegóriája jelenik meg. A négyzetbe zárt tondó sarokképein a szép iránti lelkesedés, az ihletettség, a szemlélődés és a hagyomány allegorikus kompozíciói láthatók. A középső négyzetes mezőt kétoldalt két nagyméretű téglalap alakú képmező veszi körül, a tudományok és művészetek allegorikus figuracsoportjaival. Lotz pontosan megmagyarázta, miért ilyen módon készítette el a mennyezetdekorációt. A Képzelet "az emberi szellem működésének szülő anyja" került a centrumba, s az őt körülvevő alakok szoros kapcsolatban vannak vele, mint a szellem működésének megtestesítői. A Képzelet lábánál fekvő alvó ifjú azt az álmot jelképezi, amelyből a nemzetnek fel kell ébrednie. A szellem működésének általános megjelenítése kibővül a tudományok és művészetek allegorikus csoportjai révén azok konkrét megfogalmazásával. A mennyezet közepétől induló kompozíció tehát az általánostól az egyre konkrétabban és egyértelműbben megjelenő, mintegy a központi figurát magyarázó újabb részletelemekkel gazdagítja az egészet.
A kompozíció kialakítására nagy hatással volt a mester, Rahl Páris életét ábrázoló mennyezetképe a bécsi Todesco palotában. De nemcsak Rahl, hanem Wilhelm von Kaulbach müncheni falképeinek hatása is kimutatható, amint ezt Lotz monográfusa is megállapította. A mennyezetképeknek volt azonban egy jóval korábbi modellje is: Raffaello vatikáni stanzáinak mintaadó szerepe mindenképpen jelentős. Lotz falképein később már egyre kevésbé érezhető ez, sőt az oldalfalak frízének történelmi jelenetei is eltérnek stílusukban a mennyezetképektől. A világos színek, az erős linearitás, a kiegyensúlyozott, szimmetrikus kompozíció együtt csak itt, a Nemzeti Múzeum mennyezetfreskóin figyelhető meg Lotz munkáján. A reneszánsz-utánérzést még inkább erősíti a most helyreállított díszítőfestés, amelynek egyes motívumait Lotz tudatosan reneszánsz motívumok, jelen esetben a Corvinák ornamentikájának ideidézésével hangsúlyozta, amint erről programszövegében is említést tett. Az is megfigyelhető azonban, hogy amint kifelé haladunk a középpontból, a kissé steril és merev hatás enyhül; az alakok beállítása könnyedebb, olykor akár szobrászati reminiszcenciákat ébresztenek, mint a művészetek figurái esetében a Festészet és Szobrászat egymás kezét fogó, egymásra támaszkodó nőalakjai.
Forrás: A modell - Női akt a 19. századi magyar művészetben : kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
2004. október 14 - 2005. február 6.
Budapest, MNG; Pannon GSM, 2004, 359. oldal
