A 100 forintoson Lotz Károly: Menekülés a vihar elől című képe látható

Forrás: http://papirpenz.hu/forint/1

Lotz Károly
Ámon Vilmosné beszélgetése Lotz Károly lányával

Az Andrássy-út egyik bérpalotájának művészi hagyományokat őrző otthonában beszélgettünk Lotz Károly leányával, Lotz Kornéliával, Magassy Dénes államtitkár feleségével. Ő nemcsak szerető gyermeke, de érdekes, finom szépségével múzsája is volt édesatyjának. Kedves apróságokat mondott el róla.

Édesapja gyakran mesélte, hogyan nyilatkozott meg először színérzéke. Alig volt négy éves, mikor egy narancssárga bekötésű képes könyvet kapott ajándékba s rengeteg más játékot. Megakadt a tekintete a narancssárga könyvön, a többi játékra rá se nézett. Azt szorongatta magához és elvitte ágyacskájába is. Azt mondta, életében sohasem látott annál a narancssárga könyvnél szebbet. Emlékében nagy szeretettel őrizte.

Festői tehetsége is nagyon hamar megnyilatkozott. Nyolcéves korában olyan szép lovat festett, hogy tanítója berámáztatta és kiakasztotta az iskola falára. A budapesti Piarista-intézetben nevelkedett. Jeles diák volt, tanárai nagyon szerették. Késő öreg korában is melegséggel beszélt a piaristákról és több rendtaggal volt baráti viszonyban.

Arra a kérdésünkre, hogy ez az óriási alkotó tehetség milyen volt munkaközben, meghatottan feleli Lotz Kornélia.

- Teljesen elmélyült, ha alkotott, nem szerette, ha zavarták. Munkájába merülve, nem is vett tudomást a külvilágról. Elfelejtkezett arról, hogy hétköznapi dolgok is vannak a világon. Nagyon könnyen dolgozott. Ha hirtelen valami új ötlete támadt és nem volt kéznél üres vászna, hamar ráfestette új ötletét egy kész képre. Ilyen módon sok kompozíció semmisült meg. E munka inkább játéknak, pihenésnek tetszett nála.

Szóvá teszem, hogy a Kornélia-képek megmutatják az akkori idők divatját. Megkapom rá a feleletet.

- Atyám nem szerette a festményeken a divatos ruhákat, azt mondta, rövid idő mulva úgy hatnak, mint régi divatképek.

A nagy művész nem soka törődött saját öltözetével. Évekig eljárt egy-egy kopott télikabátban. Egyszer sok rábeszélésre csináltatott egy újat, amit gondosan beakasztott a szekrénybe. Aznap délután egy valaha jobb napokat látott ember kopogtatott be hozzá. Útiköltséget gyüjtött, hogy hazautazhasson. Lotz Károly adott neki. Az utas hálálkodott és didergett a csípős hidegben. Könnyű nyáriruha volt rajta. Lotz visszaszólította az ajtóból, kivette új télikabátját s ráadta a bámuló emberre. Ő maga pedig még sokáig viselte a kopott télikabátot.

*

A Magassy házaspár hálószobájában az ajtó mellett, szinte észrevétlenül húzódik meg egy kis berámázott ceruzarajz. Lotz Kornélia leakasztja a falról,

- A kiállításra lekopasztottam a falakat, de ezt a rajzot nem adnám oda semmiféle kiállításra. Édesapámtól ez a legkedvesebb emlékem. Nézem a rajzot. Mária előtt térdeplő kis leány. A szűzanya csodálatosan finom mozdulattal áldólag nyujta a gyermek feje fölé a kezét. Egy franciaországi búcsún vett részt a kis Kornélia. Édesapja is elkísérte. Az ő buzgó imádságát emlékezetből rajzolta le. Csak halála után, mint utolsó ajándékot találta meg a mappájában. Ezért nem válna meg tőle még a kiállítás idejére sem.

*

Csaknem száz évvel ezelőtt, mély gyász sujtott a németországi Hessenben egy fiatal asszonyt. Férjét, Lotz német minisztert vesztette el. Hogy a csapást könnyebben viselje, hazajött Budapestre, édesapjának - a budai gyógyszerésznek - otthonába.

Az a kis fiú, akit a magyar édesanya hazahozott, kinek lelkébe az ő erős magyarérzését beoltotta, a mi nagy Lotz Károlyunk volt, a magyar művészetnek egyik legragyogóbb tehetsége. Széles skálájú művészetének tüneményes termékenységéről, alkotó erejének kiapadhatatlan forrásáról, alkotásairól, a centenárium alkalmából ismét sokat írtak. Aki a műcsarnokban kiállított műveiben gyönyörködött, bámulattal adózott magasrendűgégének, a tiszta, klasszikus formatökélynek, a harmonikus szépségnek.

Lotz Károly a falfestménynek volt szerelmese és Magyarországon Székely Bertalannal együtt legkiválóbb képviselője. De amíg Székely Bertalan a szigorúan vett történelmi kompozíciókat kedvelte és alkotását a monumentális erő és epikai kötöttség jellemzi, Lotz Károly a szabad, kötetlen, festőiségű stílust képviseli. Könnyedség, báj, harmónia és szelíd életöröm hatja át minden alkotását.

Midőn külföldi tanulmányai után hazajött, eleinte a tanyai életet festette. Művészlelke felitta az Alföld minden báját és eredeti szépségét, amit vászonra vetítve ajándékozott nemzetének. A 60-as években már nagy falfestményekre kapott megrendelést. Ő díszítette freskókkal a Magyar Kir. Operaház mennyezetét, a Nemzeti Múzeumot, Pécsett a Székesegyházat és közben akttal, női arcképpel vett részt a kiállításokon és vezetője volt az egyik mesteriskolának.

A Műcsarnokban rendezett kiállítás a lángeszű festőnek hódolt; de ez a hódolat a magyar géniusznak is szólt, a magyar géniusz diadalát is ünnepelte.

*

Lotz Kornélia még elmondja, hogy édesapja erős zenei tehetséget is örökölt magyar édesanyjától.

Nekünk legkedvesebb anyai öröksége: magyar lelke, mely ott él a magvar tájakról festett képeiben, az emberekkel telt és vágtató lovaktól száguldó parasztszekerekben s minden magyartárgyú alkotásában.

Most, a centenárium alkalmával egy hálás gondolatunk legyen a rég elporladt magyar anyáé, amiért a kis Lotz Károlyt az idegenből hazahozta.

Forrás: A Magyar Asszony, 14. sz. 1933. dec.1. 494-495. oldal

Kornélia, a modell

Lotz Kornélia fehér ruhában 1900 körül	Lotz Kornélia portréja 1890-es évek	Lotz Kornélia fekete ruhában 1895