NAGYÍTHATÓ KÉP 1901 - Olaj, vászon, 180x70 cm Magyar Nemzeti Galéria
MŰELEMZÉSEK
Ybl Ervin elemzése
Feszty Árpád írása
Bálint Aladár írása
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A 900-as években a Fürdő nő című festménnyel az álló női alak egyik fő probléma lesz Lotz művészetében. Az állam, mivel akkor nem volt a múzeum birtokában még megfelelő Lotz-akt, megbízást adott a mesternek egy ilyen kép festésére. Már régebben több tanulmányt készített hozzá, valamint egy kagylós fülke előtt álló aktot, amint a medence előtti lépcsőfokon áll. Végre megállapodott Ingres Forrásánál (Paris, Louvre), melynek beállítását összeolvasztotta F. Leighton Psyche fürdője (1890) című festményének architektonikus megoldásával. Már a vászon hosszú, magas alakja is erre a két festményre emlékeztet. Lotz Ingres aktjának még kar és lábtartását is követi, csak a fej, az arc típusát hangolja át stílusában melegebbre és az akt árnyék nélküli, szoborszerű klasszicitását eleveníti meg sötétebb foltokkal, fekete hajkoronával. Jobboldalt nem a korsó víz csurog le, mint Ingresnél, hanem a lepedő redői omlanak alá. Az akt lábánál illatszeres edény van, mint Leightonnál, mögötte pedig két antik oszlop között fehér függöny van kifeszítve. A kép világos harmóniáiban Lotz Leightont követi, de nem olyan előkelően kimért és hűvösen rajzos, mint az. Minden kölcsönzés ellenére, festői stílusa miatt mégis beleillik a festmény Lotz késői œuvre-jébe. Ekkor már freskói is mindinkább megvilágosodtak.

Forrás: Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete (rövidített, átdolgozott kiadás)
             Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1981

Női alakjaival bájt, graciozitást fejt ki.

Az élet derűs felfogása nyilvánul meg nála nemes formákban.

Megérzi a nőben az örök nőiességet, az ő mezítelen nőalakjai nem aktok, nem női test-tanulmányok, az ő mezítelen nőalakjaiban a női szépségnek egy tiszta lelken átszűrődött melegsége és bája nyilvánul. (...)

A nagy alkotásokon kívül leánya, Kornélia tölti el szívét meleg szeretettel, aki, mint a folyondár, gyöngéden tapad a vénülő cédrus derekához, aki vigasztaló öröme, buzdító múzsája lesz, aki iránti szeretetét a nagy alkotásokban ki nem fáradt lelke azzal mutatja ki, hogy körülbelül száz arcképben megfesti az ő apoteozisát.

Forrás: Feszty Árpád: Lotz Károly
              Művészet, 3. évf. 6. sz., 1904
              http://epa.oszk.hu/00000/00009/03/3-6-1-lotz.htm

Lotz Károly nem tudott betelni az asszonyi test kimeríthetetlen szépségeivel, pogány szerelemmel rajong érte, minden helyzetben végighengergeti vásznain.

Forró erotika lüktet művészetében, de ez az erotika nem roncsolja széjjel a klasszikus tradíciók kereteit. Erotikája nem eruptív, inkább cirógató, gyöngéd, talán kissé öreges. Csöppenként szürcsölte e művész a szépség aranyitalát.

Forrás: Nyugat, 1916. 7. szám / FIGYELŐ
             http://epa.oszk.hu/00000/00022/00195/06103.htm