Önarckép (1879)	ÉLETRAJZI ADATOK
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	A Pallas Nagy Lexikona szócikke
	Életrajzi részletek Wilhelmb Gizella könyvéből
	Önarcképek
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

(1828, Óbecse - 1899, Trieszt)

Festő. Than Károly vegyész bátyja. Jogi tanulmányokat folytatott Pesten, s közben Barabás Miklós növendékeként festeni tanult. A szabadságharc alatt Görgey mellett hadifestő volt. 1851-től Bécsben C. Rahl tanítványa. 1855-ben Párizsban tanult. Hazatérve a festészet csaknem minden ágát sikerrel művelte, 1857-től három évet Rómában töltött.

Első jelentős munkáját, Nyáry és Pekry elfogatása c. művét (1833, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona) az elnyomatás visszhangjaként egész sor történeti kompozíció követte (A mohácsi csata, 1855; Imre király elfogja pártütő öccsét, 1857, Magyar Nemzeti Galériában; Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost, 1882; Pázmány Péter tollba mondja műveit, 1885; stb.). 1860-ban Pesten telepedett le. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, s ez időtől kezdve egyik legelismertebb freskófestő. Fata Morgana c. képe 1867-ben sikert aratott a párizsi Salonban. 1873-ban első díjat nyert a történeti festménypályázaton.

Az 1880-as években Olaszországban élt. 1890-től a Magyar Nemzeti Galéria képtárának őre. 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója volt. Történeti képein kívül portrékat (Liszt Ferenc, Deák Ferenc; Hampelné Pulszky Polyxena; Önarckép; A nap szerelme a délibábbal, 1866; Priamus Hector holttestével, 1877; Jelenet Az Ember Tragédiájából; valamennyi a Magyar Nemzeti Galériában), egyházi témájú festményeket (Mater dolorosa, Szent Cecília, 1868, Magyar Nemzeti Galéria), életképeket (Olasz életkép, 1860; A jósnő, 1861; Stella, 1863; Fürdő leány, 1880, stb.) és falfestményeket (Vigadó; Magyar Nemzeti Galéria lépcsőháza, Lotz Károllyal, 1874; Operaház előcsarnoka stb.) is készített akadémikus stílusban.

Forrás: http://www.hung-art.hu

A Pallas Nagy Lexikona szócikke

Than Mór, történeti és arcképfestő, született Ó-Becsén (Bács) 1828 jun. 19. A gimnáziumot Kalocsán végezte, a filozofiát és jogot Pesten, de tanulmányait félbeszakította a szabadságharc. Than a táborozás alatt két éven át folyvást az alföldi lázat hordta magával s ennek tulajdonítható, hogy később nem sorozták be a császári seregbe. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal, a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy a művészi pályára lép. Bécsbe utazott tehát és itt Rahl Károly vezetése alatt folytatta tanulmányait, kinek helyettese is volt. Később Párisba, onnan pedig Olaszországba utazott, hol több évet töltött, mig a 60-as évek elején visszatért hazájába és Budapesten nyitott műtermet. Még Bécsben festette Jelenet egy magyar csárdában, Magyar puszta tavasszal, Nyáry Lőrinc elfogatása 1552. címü képeit s Párisban rajzolta hires Mohácsi csatáját, mely másolatok útján is nagyon ismeretessé vált. 1867. a párisi Salonban Fata morganájával keltett nagy feltünést. Nevezetesebb munkái: Attila lakomája; Jelenet az ónodi országgyülésből 1706 jun. 6.; Alkony a pusztán, Imre király András herceg táborában (1204); Zápolya halála; László király és Habsburgi Rudolf találkozása a harctéren az Ottokár fölött nyert győzelem után; Szent Lászlót vezérükké választják a keresztesek; Kálmán király megtiltja a boszorkánypöröket; IV. Béla újra benépesíti az országot; Nagy Lajos fogadja a külföldi követeket; Mátyás király tudósai körében. Than mint freskó-festő is nagy tevékenységet fejtett ki. Újabb időkben festette a nemzeti muzeum lépcsőházának 22 öles frízét, mely a magyar művelődés történetének főbb mozzanatait ábrázolja, a ferencvárosi templom freskóit s a központi vasúti indóház nagy felfestményét. Arcképei közül I. Ferenc József király, Deák Ferenc és Liszt Ferenc természet után festett hasonmásait említjük. Than, mielőtt a nemzeti muzeum képtárőrévé lett volna, újra hosszabb időt töltött Olaszországban, különösen pedig Firenze vidékén. Itt az amateurök nagyra becsülték művészetét s elhalmozták megbizásokkal.

Forrás: A Pallas Nagy Lexikona
             http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/100/pc010051.html#5

Életrajzi részletek Wilhelmb Gizella könyvéből

1828 június 19-én született Óbecsén. Atyja, Than János okleveles mérnök, kincstári tiszttartó, anyja setényi Schrott Ottilia. Családja német származású, később nemesített szepességi bevándorlóktól eredt s az előző generációban már a birtoktalan, hivatalnok nemességhez tartozott. A családot tehát nem fűzte gazdasági érdek a feudalizmus megkötöttségéhez, hanem értelmiségi munkával igyekezett magát fenntartani. Ez tágabb látókört, szabadabb mozgást biztosított, mint amivel a falujában ragadt kisnemes földesúr rendelkezett. Thannak kilenc testvére volt, közülük öt fiú nőtt fel. Ezekből három, beleértve a festőt is, a középiskolát elvégezve jogásznak ment, vagyis a nemesség fiainak szokásos pályáját választotta. Kettő ellenben mérnöknek, illetőleg kémikusnak készülve, a lassan polgárosodó élet területén kívánt boldogulni. Than Mór 1846-ban iratkozott be Pesten a jogi fakultásra, de közben, hogy művészi tehetségét is fejlessze, Barabás Miklós magánnövendéke lett. Képzőművészeti tehetsége nem volt egyedülálló a családban, mert két testvére, László és Ferenc szintén kora ifjúságuktól kezdve rajzolgattak, ha dilettáns fokon is, életük végéig.

A témaválasztásban azonban már kezdetben megmutatkozott a különbség a későbbi nagy történeti kompozíciók mestere és a mindennapok kisebb-nagyobb eseményeit kedvtelésből megörökítő műkedvelők között.

1846-ban, amikor a fiatal Than Pestre került, a város már az ország politikai és kulturális életének középpontja.

. . .

A magyar festészetnek ebben az úttörő korszakában legjelentősebb alakja Barabás Miklós (1810-1898), a fiatal Than első mestere.

. . .

Barabás Miklós 1846-ban, amikor a fiatal Than megkezdi tanulmányait, már 10 éve beérkezett művész. A mester tanítási módszerét nem ismerjük, de könnyen elképzelhetjük Than korai akvarelltermése alapján. Legelső műve 1845-ben készült s egy korabeli, történeti tárgyú színdarab egyik jelenetét örökíti meg. Különös érdeklődése már itt is megnyilatkozott. További ifjúkori műveit három csoportra oszthatjuk: történeti jelenetekre, tájképekre s a Barabás után másolt genre-jelenetekre. Az utóbbi két csoport szorosan összefügg egymással, mert bár a tájrészletek szignaturájának tanúsága szerint önálló alkotások, az ösztönzést Barabás pesti akvarell-lapjaitól kaphatta, hiszen több darab a budai hegyek kirándulóhelyeit ábrázolja. Legeredetibbek a szűnidőben otthon, Óbecsén komponált magyar történeti jelenetek. Jellemző ezekre a kisméretű kompozíciókra, hogy több később megfestett jelenetét megtaláljuk közöttük, így az "Attila lakomájá"-t, a "Mohácsi csatá"-t, az "Ónodi országgyűlés"-t és az "Imre király"-t. Több ránkmaradt ifjúkori műve részben a honfoglalás korának eseményeit örökítette meg, a témakör iránti érdeklődését valószínűleg a kor költészete sugallta, mely, hogy csak a legismertebbeket említsük, Vörösmarty, Pázmándi, Horváth Endre és Garay János műveiben énekelte meg történelmünk e jelentős korszakát. A további vízfestmények közül csak egy mutatja meg történelmünk egyik haladó mozzanatát: "Rákóczi visszautasítja a szatmári békét" című, míg egyébként jelentéktelen epizódokat ábrázolnak. Alakjai egytől-egyig alacsony, inkább tömzsi emberek egyforma arcvonásokkal. Rajztudása kezdetleges, bár egyes különleges beállítású figurák megoldása jól sikerült. Képeinek szereplőit erős belső izgalom fűti. Színezésben a sötét tónusokat kedveli, csak az "Ónodi országgyűlés" koloritján látszik meg Barabás gyengéd színharmóniáinak hatása. E kor művei közül technikailag a legjobb, és művelődéstörténetileg a legértékesebb a "Barabás Miklós műtermében" c. genre-jelenet. (Fővárosi Képtár.)...

Eközben beköszöntött az 1848-as év s márciusban a magyar nép döntő jelentőségű történelmi győzelmet arat, a polgári-demokratikus szabadságjogok forradalmi kivívását. Than akkor szüleinél tartózkodott Óbecsén s így nem vehetett részt az iskolatársai (Vasvári) vezette pesti ifjúság forradalmi akcióiban. A délvidéken kitört lázadás megakadályozta abban, hogy hamarosan visszajusson Pestre. Később a honvédség szervezésének idején, amikor már a fővárosban tartózkodott, betegsége miatt nem vették be honvédnak s nem követhette négy fiútestvére példáját.

. . .

Buda bevétele után a dunántúli előnyomulás alatt Than felkereste a tatai főhadiszállást, ahol három fivére révén bejáratos lett s mint állandóan betegeskedő, civilben mindenhová követte a sereget egészen Világosig. A hadjárat ütközeteiről számos vázlatot készített részint mint szemtanú, részint a csatákban résztvett tisztek elbeszélései alapján. A világosi fegyverletétel után ezeknek a vázlatoknak másolásával és titokban való terjesztésével szerzett magának pénzt arra, hogy Bécsbe utazhasson az Akadémiára s ide magával vitte az eredeti vízfestményeket is. Egy magyarországi levél miatt gyanúba keveredve letartóztatták, vázlatait elkobozták és valószínűleg megsemmisítették; őt is csak kezesség mellett bocsátották ötheti fogság után szabadon. Még ezután is hosszú ideig rendőri felügyelet alatt volt.

Szabadságharci vázlatainak zöme tehát elpusztult és az idehaza maradt lapok jórésze szintén elkallódott, mert jelezve természetszerűleg nem voltak. A művész visszaemlékezései és egyes, Than művekként eladott darabok alapján sikerült a Magyar Történelmi Képcsarnokban egy nagyobb sorozatot összeállítani, Than szabadságharci műveiből. A megörökített események a tavaszi hadjárat legfontosabb csatái és az 1849-i nyári dunántúli hadjárat ütközetei.

. . .

Összegezve szabadságharci vázlatsorozatának jelentőségét, érdeme, hogy a gyér egykorú magyar művészeti alkotások legnagyobbszámú és legegységesebb sorozata. Ezek a vázlatok azért is értékesek, mert a kor ifjúságának képviselője készítette, annak szemléletét ismerjük meg belőle. Bár ingatag volta, a korának és osztályának természetéből fakadó kettősség helyenként engedményeket tesz Görgey személyes hiúságának, a főúri származású tisztek tábori életet sportnak vevő felfogásának, másrészt hűen, igaz lelkesedéssel adja vissza a döntő ütközetek forró pillanatait, amit a honvédek személyes bátorsága és önfeláldozása vitt diadalra. Betegsége miatt nem mehetett el katonának, de megtalálta azt az utat, amelyen méltóképpen követhette a csaták hőseit. Művészetével kívánta szolgálni a szabadságharcot s kezdő, primitívebb technikája áttüzesedik témájától, lendületet nyer, hogy méltóképpen fejezhesse ki mondanivalóját. A történelem egyes irodalmi feldolgozásából ismert epizódjait kedvtelésből megörökítő dilettánsból itt válik a magyar történelem mozzanatait tudatosan ábrázoló művésszé. A magyar történeti téma szeretete végigkíséri egész pályafutásán a múlt jelentős eseményeinek szemléltetve-tanító előadása mellett.

*

Than Mór a szabadságharc leverése után egy ideig Pesten élt és szabadságharci vázlatainak másolásával igyekezett pénzt keresni, hogy Bécsbe mehessen a festészeti Akadémiára. A festészet melletti végleges döntésnél valószínűleg szerepet játszott a politikai helyzet és a volt "hadifestő" elhelyezkedésének nehézségeivel való leszámolás is. 1851 április 29-én iratkozott be a bécsi Akadémia festészeti szakosztályára, ahol Kuppelwieser igazgató mellett Rahl Károly és Dobiaschofsky voltak mesterei.

. . .

Than Bécsben is folytatta tanulmányai mellett akvarell-vázlatai készítését. Amióta szabadságharci vázlatait elkobozták, teljesen felhagyott ezeknek a témáknak megörökítésével. Érdeklődése magyar genre-jelenetek, a puszták fiainak élete felé fordult, az államhatalom ellen fellázadó betyárokat örökítette meg.

. . .

1857-ben kapja az első hivatalos elismerést. "Imre király elfogja lázadó öccsét" c. művével megnyeri a Műegylet történeti festménypályázatát, az 1000 pft-os első díjat. A téma visszaesést jelent előbbi, forradalomra, szabadságharcra, a Habsburg-önkényre utaló tárgyaival szemben, hiszen a király személyének sérthetetlenségét hirdeti az ellenszegülők felé. A Műegylet reakciós vezetősége, melyet ebben az időben úgyis elég támadás ért a magyar művészet elhanyagolása miatt, természetszerűleg ilyen témájú képet jutalmazott meg.

. . .

1858/59-ban a pályadíj elnyerése után Rómába megy tanulmányútra. Ebben az időben Cornelius és Overbeck köre az ú. n. "nazarénus" iskola volt a Rómában dolgozó külföldi művészcsoportok közül az érdeklődés tárgya. Ezek a német nemzetiségű művészek a XIX. század stíluskereső korszakában, amikor már kezdtek megmutatkozni a polgári társadalom ellentmondásai, az ellentmondások elől, a velük szemben való állásfoglalás elől a Quattrocento umbriai mestereinek álmatag vallásos stílusához menekültek. Művészetük és életük ebben a világtól mesterségesen elzárt, túlélt formákat felelevenítő légkörben mozgott.

. . .

Itáliai tanulmányútja lényegében nem hagyott komolyabb nyomot stílusán az új témák jelentkezése művészetében csak időleges.

Az olasz függetlenségi harcok távozásra késztették. Bécsbe való visszatérése után még rövid ideig ottartózkodik, majd 1860-ban véglegesen visszatér Magyarországba.

Ezzel bezárul művészetének első korszaka. Kész kiforrott a stílusa. Milyen összetevőkből alakult ki ez a stílus? Than két mestertől tanult, Barabástól és Rahltól. Voltaképpeni mestere Rahl volt, akitől művészeti tudását vette s mivel érdeklődési köre inkább a heroikus-történeti témák felé vonzotta, az itt tanultak képezték művészete alapját.

. . .

Than 1860-ban telepedett le végleg Pesten. Valószínűleg Olaszországban kötött házasságot Paganini Karolinával. Ebből a házasságból három gyermek született, egy korán elhalt fiú és két leány.

Az 1860-as évek elején néhány nagyméretű festménnyel jelentkezik. 1861-ben festi "Ujoncozás az 1848 előtti időkből" c. népéletképét (Szépművészeti Múzeum). Az 1848 előtti időket a rendőrség miatt kellett hozzátenni a címhez, nehogy időszerű politikai utalást lásson a műben. ...

Forrás: Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899), Képzőművészeti Alap Kiadó, Bp.,1953

Önarcképek

1849	1850	1882