Részlet a műből	A MŰ SZÜLETÉSE
	Wilhelmb Gizella könyvéből
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Itáliai tanulmányútja lényegében nem hagyott komolyabb nyomot stílusán az új témák jelentkezése művészetében csak időleges.

Az olasz függetlenségi harcok távozásra késztették. Bécsbe való visszatérése után még rövid ideig ottartózkodik, majd 1860-ban véglegesen visszatér Magyarországba.

Ezzel bezárul művészetének első korszaka. Kész kiforrott a stílusa. Milyen összetevőkből alakult ki ez a stílus? Than két mestertől tanult, Barabástól és Rahltól. Voltaképpeni mestere Rahl volt, akitől művészeti tudását vette s mivel érdeklődési köre inkább a heroikus-történeti témák felé vonzotta, az itt tanultak képezték művészete alapját. Kompozícióinak lényeges vonása a középponti elrendezés, az eseményeknek az előtérben való elbeszélése, robosztus, plasztikus alakok. Érett stílusában a megvilágítás egyenletes, a sötét színárnyalatokat kedveli inkább. Ezek a jegyek mind Rahl hatására vallanak. Viszont mit kapott Barabástól azalatt a néhány év alatt, míg növendéke volt? Népies életképei a Barabás-féle biedermeier irányt követik, akár az ábrázolt típusokat, akár a tájrészletek visszaadását, vagy a világos színeket nézzük. Portréfestészetének erőteljes plasztikával a semleges háttérből kiemelt alakjai Rahl hatását mutatják, bár színei ebben a műfajban fakóbbak mesterénél, amiről Than Rahl Károlytól festett arcképe tanúskodik (Szépművészeti Múzeum). Összegezve az elmondottakat, hazánkba visszatérve megvolt benne minden képesség arra, hogy az itt reá váró feladatokat megoldja. Spekulatív egyénisége, rajztudása, kimért szerkesztésmódja nagy elbeszélő falképciklusok mesterévé avatták. A kialakuló kapitalizmus fővárosunkban egyre-másra létesülő kulturális-politikai intézményeinek épülő hajlékai falán a saját történelemszemléletét kívánja látni. Ez a történelemszemlélet az események folyamatát, mint nagy egyéniségek kezdeményezéseinek továbbrezgését látja, ami megfelelt a korai kapitalizmus egyéni kezdeményezésen és érvényesülésen alapuló rendszerének. Szívesen mennek vissza a nemzeti történelem régmúlt korába, különösen a középkorba, az első államok kialakulásának idejébe. Ez utóbbi tény Magyarországon azért is felkapott volt, mert nemzeti királyságunk idejének dicsőségére emlékezni politikailag veszélytelenebb dolog volt, mint a Habsburg-ház elnyomásával kapcsolatos szabadságmozgalmakra. Than további működésében, gyakorlatban mutatta meg a fent vázolt társadalmi igény érvényesülését.

Than 1860-ban telepedett le végleg Pesten. Valószínűleg Olaszországban kötött házasságot Paganini Karolinával. Ebből a házasságból három gyermek született, egy korán elhalt fiú és két leány.

Az 1860-as évek elején néhány nagyméretű festménnyel jelentkezik. 1861-ben festi "Ujoncozás az 1848 előtti időkből" c. népéletképét (Szépművészeti Múzeum). Az 1848 előtti időket a rendőrség miatt kellett hozzátenni a címhez, nehogy időszerű politikai .utalást lásson a műben. A falu főutcáján búcsúzkodó újoncokat a kép balszélén álló érzéketlen osztrák hivatalnokok és a falusi bíró figyelik. A kép jobbsarkában már el is indult egy szekér a bevonulókkal. Asszonyok, gyermekek, öregek szaladnak sírva utána. A kép középpontjában álló legény kinyújtott karral int búcsút anyjának és kedvesének. Ez az Imre királyra emlékeztető kézmozdulat egyensúlyba hozza a kép történéssel telt jobboldalát az aránylag levegősebb baloldallal, összekötő kapocs a két rész között. Az anya alakját, kétségbeesését kiváló drámai megjelenítő erővel adja vissza. A szereplők lelki rajza egytől-egyig jól sikerült. Látszik, hogy a festő személyes tapasztalatból látta és átérezte a katonafogdosás körű menyeit. Tárgya több volt számára egyszerű megelevenítendő mondanivalónál, felfogásából a nép iránti szeretet szenvedései iránti mély rokonszenv tükröződik. A háttérben gondosan megfigyelt és hangulatosan visszaadott falurészletet látunk. A cselekményt ismét teljes egészében az előtérbe tolja. Alakjai még a XIX. század eleji ábrázolásokról ismert idealizált paraszttípusok közül valók. Színezése eléggé élénk, bár a megvilágítás borús-szürkés és sok a fehér árnyalat, amit helyenként szakít meg egy-egy élénkebb színfolt. Ezzel a képével ismét aktuális problémára hívta fel a figyelmet, a magyar katonáknak idegen uralkodóház érdekében történő felhasználására.

Forrás: Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899), Képzőművészeti Alap Kiadó, Bp., 1953, 18-19. oldal