Emlékív Than Mór 1849-es bélyegterve alapján |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| Than Mór bélyegterve | ||
| Verbuválás | ||
| A Magyar Képzőművészeti Társulat | ||
| Than Mór szülőháza Óbecsén | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Bár nem bizonyítható hitelt érdemlően, hogy Kossuth Lajos kérte föl a fiatal festőművészt, Than Mórt a bélyegterv készítésére, a Bélyegmúzeumban látható postajegy minden kétséget kizáróan eredeti, az alig húszesztendős Than Mór keze munkája. Az első hazai bélyeg nyomtatásának előkészületei Pesten, a Landerer nyomdában folytak, ott, ahol Than Mór a szabadságharc új bankjegyeinek grafikáit is készítette. A nemzeti címeres, piros-fehér-zöld színekben pompázó bélyeg - bár a magyar kormány egészen a világosi fegyverletételig hurcolta magával a grafikát - végül nem került forgalomba. A terve azonban igazi nemzeti ereklye, a szabadságharc jeles dokumentuma.
Forrás: http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1998/9835/lat/belyeg.html
1. Az állandó hadsereg felállítása (1715) után kialakult, mulatozással és tánccal egybekötött toborzás. Szervezeti kerete a Werbung Kommando volt, amely a hadkiegészítés egyéb teendőit is a közigazgatási apparátus segítségével látta el, így a hatósági sorozást, valamint a katonaszökevények körözését és előállítását. A tíz évenként, ill. háború esetén szükség szerint elrendelt hatósági sorozás, katonaszedés közötti időszakokban biztosították a Werbung Kommandók az újoncokat szabad toborzással, táncos verbuválással. A toborzó kerületek nagyságától függően az egyes ezredek Werbung Kommandói fiók parancsnokságokat tartottak fenn. A huszárezredek önálló toborzókerület hiányában viszont nem rendelkeztek állandó Kommandóval, hanem alkalmanként szerveztek ilyet. A szabad toborzás különösen a huszárezredek számára volt eredményes, olyannyira, hogy hatóságilag sorozott újoncokra alig volt szükségük. - A táncos verbuválás első történeti emlékeit a 18. sz. közepéről ismerjük. A vásárokat, sokadalmakat felkereső verbuváló katonák toborzásának egyik formája az oldottabb keretek közt zajló kocsmai mulatozás és táncolás volt, ami tovább élt a fokozatosan kialakuló, látványos táncos verbuválás mellett is. Gvadányi József leírásai alapján már e látványosabb verbuválás körvonalai rajzolódnak elénk, így az utcai vonulás, a virtuóz szóló, a csoportos (kerékben) táncolás, valamint a verbunkot követő párostánc szerepe. A táncos verbuválás reprezentatív típusát, a körverbunknak a néphagyományban is megtalálható formai sajátosságait Czuczor Gergely örökítette meg (1843), jellemezve a tánc vezető szerepét, a lassú és friss részre tagozódó felépítést, s ezek visszatérése alapján a tánc szerkezetét ...
2. A verbuválásról szóló történetek a szájhagyomány gazdag csoportját képezik. Nem tekinthetők ugyan mondáknak, mégis az idők során az emlékanyag néhány sztereotip motívumra redukálódott. Ilyenek: zeneszóval fogdossák az utcán a legényeket - aki parolázik a sorozókkal, erőszakkal elhurcolják. A szolgalegények a nemesi udvarházakba menekülnek a sorozók elől. A tizenkét éves szolgálat után hazatért szakállas katonát családja nem ismeri fel.
Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon
http://www.mek.ro/02100/02115/html/5-1274.html
Visszapillantás az Orsz. M. Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára
A választmány megbízásából írta: Szmrecsányi Miklós
(részlet)
. . .
...a Pesti Műegylet néhány igen becses magyar képet szerzett műlapjai számára és sokszorosítás után az eredeti festményeket a Nemzeti Múzeum képcsarnokának ajándékozta. . . .
Sarkalatos a különbség a Műegylet és a mi társulatunk keletkezése között. . . .
A rövid életű csonka alkotmányosság idején Pest város törvényhatósága megengedte -azonban 1862 elején a helytartó tanács újra megtiltotta - a társulat közgyűléseinek tartását. Időközben Barabás Miklós elnöklete alatt 1861 március 15-én megtartották az első értekezletet és a március hó 28-án végbement közgyűlésen a társulat megalakultnak nyilvánította magát s meg is kezdte rendszeres tevékenységét. Az alakuló közgyűlésen megválasztott elnök, gróf Keglevich Béla, néhány hónap múlva lemondott s már 1861 augusztus 1-én egy újabb közgyűlés helyébe nagy lelkesedéssel Andrássy Gyula grófot választotta meg. Csak az ő közbenjárásának lehetett köszönni, hogy a hatóságok akadékoskodásainak leküzdése után végre 1863 február hó 3-án ő Felsége az alapszabályokat szentesítette. S így a végleges megalakulástól számítva, Andrássy Gyula gróf volt a társulatnak voltaképen első elnöke. Az is maradt mindaddig, míg az alkotmány helyreállítása után a király és a nemzet bizalma, a kormány élére nem szólította.
. . .
Az igazgató-választmány első elnöke Henszlmann Imre volt, a sokoldalú tudós, ki a műemlékek rendszeres gondozásának volt úttörője hazánkban. Minthogy hosszabb időre elutazott, helyébe Harsányi Pált, a tőrül metszett lelkes hazafit és a művészet buzgó hívét választották. Kezdetben Plachy Ferencz, a szerény festő volt a társulat titkára. Mikor egy év múlva birtokára visszavonult, 1862 július 10-én Telepy Károlyt választották meg helyébe, ki haláláig, 1906 szeptember 30-ig, közel negyvenöt éven át megszakítás nélkül állt a társulat szolgálatában, 1880-ig mint titkár s aztán mint műtárnok.
. . .
Az ötven év multán elért óriási haladást semmi sem teheti annyira szembeszökővé, mint az ötven év előtti kezdetleges viszonyokból merített adatok néhány példája.
Társulatunk helyzete és működési köre kezdettől fogva más volt, mint a hasonló célú külföldi társadalmi szervezeteké. Megalakulásától fogva sok éven át oly feladatokat és olyan anyagi terheket kellett magára vállalnia, melyekről, régi hagyományok alapján, dúsabb forrásokból és hatalmasabb eszközökkel másutt az állam szokott gondoskodni.
A társulat első szervezőinek éppen az elévülhetetlen érdemük, hogy a maguk szűkebb érdekkörén felülemelkedve, a magyar művészet általános nemzeti fontosságát, jövő virágzásának megalapítását tartották szemük előtt és az egész vonalon megindították a hazai művészeti viszonyok gyökeres javítását. A nagy céltól el nem riasztotta kitartó törekvésüket eszközeiknek csekélysége és a boldogulás útját lelkes buzgósággal egyengették a következő nemzedékek javára.
Állami támogatásról, ösztöndíjakról, megrendelésekről szó sem lehetett. Az önkényuralom - és a rövid életű alkotmányosság után - a provizórium kormánya csak akadályokat gördített még a társulat megalakulása elé is. Társulatunk tisztán a magyar társadalom megnyerésére volt utalva, a maga erejéből kellett tért hódítania a magyar művészet számára. Keletkezésének idején a fővárosban két társadalmi szervezet volt tevékeny a művészet érdekében.
A Pesti Műegylet volt a régebbi, egyátalán az első e téren hazánkban. Létrehozása a Trefort Ágoston nevéhez fűződik.
Ez az elismerés még inkább megilleti a Nemzeti Képcsarnokot alakító egyesületet, mely szintén régebbi, mint a mi társulatunk. József nádornak ez állásában betöltött ötvenedik évfordulójára s az ő védnöksége mellett 1846-ban jött létre.
A Műegyletet kiváló műveltségű laikusok hozták létre. A művészeket ők vonták bele a társadalmi szervezkedésbe.
Ellenben azok, kik a Műegylettől a különválást megindították, egytől egyig művészek voltak. Tisztán művészek körében érlelődött meg a mi társulatunk eszméje és a művészek látták helyesnek és üdvösnek, hogy a maguk szűkebb körén túl a társadalomnak vezető férfiaival szövetkezzenek.
A fiatal tehetsegeknek felkarolását és támogatását a társulat kezdettől fogva feladatának tekintette.
Az elsők voltak ketten, éppen a legjavából: Izsó Miklós és Munkácsy Mihály...
Forrás: Művészet (szerk.: Lyka Károly), Tizedik évfolyam, 1911, Harmadik szám 97-158. oldal
http://epa.oszk.hu/00000/00009/10/097-158-tarsulat.htm
Than Mór szülőháza Óbecsén (Vajdaság)
Forrás: http://vajdasag.netoktato.hu/?page=3&telepules=93
