1861 - Olaj, vászon, 126x191 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
| A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból | ||
| Wilhelmb Gizella elemzése | ||
| Végvári Lajos írása | ||
| Lyka Károly elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A Bach-korszak, az 1848-as szabadságharcot követő Habsburg elnyomás súlyos éveiben festette Than Mór az osztrákok katonafogdosását megörökítő Újoncozás képét, melyet a szigorú cenzúra csak "Újoncozás az 1848 előtti időből" címen engedett kiállítani. Császári katonákkal szedik össze a magyar parasztlegények legjavát, asszonyok, lányok sírnak, öreg szülők búcsút intenek, gyerekek bámészkodnak - a falu apraja-nagyja együtt van az élénk, mozgalmas életképben. Than képszerkesztésének jellemző vonása, a központi elrendezés - melyet a csoportok mozdulatainak a közép felé irányuló összekomponálásával ér el - ebben a mozgalmas tömegjelenetben is érvényesül.
A festmény a Pesti Műegylet ajándéka 1863-ból. Than művészi stílusára bécsi mesterének, K. Rahlnak tanítása, színvilágára pedig az olasz művészet tanulmányozása hatott. Témáit főként a nemzeti történelem eseményeiből és a nép életéből merítette.
Forrás: Képzőművészet Magyarországon
http://www.hung-art.hu/index-hu.html
Than Bécsből pesti kiállításokra küldött képei között több életképet találunk, bár művészetében a zsánerműfaj nem töltött be olyan jelentős szerepet, mint Lotznál. A címnek egyébként az életkép műfajban szokatlan pontos kormeghatározása a cenzúra miatt történt, mert enélkül a rendőrség célzást fedezhetett volna fel az olasz-osztrák háborúra. Than képe felépítéséhez az Imre király kompozíciós szerkesztésmódját szembetűnően használta fel. A középen álló, búcsút intő főalak mozdulatához a korábbi festménnyel ellentétesen járulnak a kisebb csoportok. A tőle balra látható síró leány mozdulata Endrét utánozza, a kép bal szélén álló hármas csoport megfelelője tömegben a falusi bíró és az osztrák hivatalnokok. A jobboldalt összekapaszkodó gyermekek kompozicionális szerepe azonos az Imre lábaihoz boruló két alakéval. A fő történés mögötti képsíkban felmagasodó csoportok szerepét először a Mohácsi csata ábrázolásán próbálta ki. Az egyes figurák lélektani kidolgozása kitűnő, az alaphangulathoz igazodik a borús égbolt is. A parasztság egyhangúbb hétköznapi öltözködése meghatározza a színeket, a szürkés és fehér árnyalatok között helyenként tűnik fel egy-egy élénkebb színfolt, így a síró leány szép rózsaszín szoknyája.
Forrás: Cennerné Wilhelmb Gizella: Than Mór (1828-1899), Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1982, 56. oldal
1861-ben készült egyik legjelentősebb műve, az "Újoncozás az 1848 előtti időkből" (a címet a cenzúra miatt fogalmazta így). Ez a mű sok, Rahlra emlékeztető konvencionális formát tartalmaz, de fogyatékosságai ellenére is a magyar életképfestészet egyik fontos eredménye. Ezzel a képpel kezdődik a kritikai realizmus a magyar festészetben. Az "Újoncozás"-sal Than Mór az elnyomott nemzet egyik legnagyobb sérelmét, a szegényparasztok tíz-tizenöt évi katonai szolgálatra való elhurcolását ábrázolta. A kép - címe ellenére is - félreérthetetlen volt, mindenki érezte, hogy az elnyomatás éveinek egyik jellegzetesen tragikus jelenségéről beszél a művész. Ezen a festményen Than Mór megbírálta az elnyomatás idejének nemzetietlen elemeit, a falu szolgalelkű vezetőit - a zsarnokság támaszait -, a közigazgatási tisztviselőket.
Forrás: A magyarországi művészet története (Főszerk.: Fülep Lajos), Corvina Kiadó, 1970, 400. oldal
(Végvári Lajos: A magyar művészet a XIX. század második felében c. fejezetből)
1861-ben festette Than Mór egy népszerűvé vált képét, amely Újoncozás az 1848 előtti időből címmel került a kiállításba. A császár katonái viszik a gatyás legényt, asszonyok, lányok sírnak, öreg apák búcsút intenek, hátul még néhány katonának fogott parasztlegény a kocsin, elbámészkodó gyerekek, szóval a falu apraja-nagyja, élénk mozgalomban, az alakok mozdulatai, a taglejtések kissé keresetten magyarázgatják a cselekményt, egyébként Than egyik leggondosabban festett képe, amely mintegy összeköti a falusi népéletképet a katonaképpel. Ez utóbbinak szintén akad képviselője. Than ilyet is festett: 1851-ben jelent meg kőrajzban A honvédéletből c. műve... De ez a tárgy az elnyomatás korában szinte száműzött volt, hiszen Thannak a szabadságharc viharai közt készített vázlatait is elkobozta az osztrák hatalom.
Forrás: Lyka Károly: Nemzeti romantika / Magyar művészet 1850-1867, Corvina Kiadó, Bp., 1982, 117. oldal
