A Magyar Posta Festmény II. |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| Ki volt Deák Szidónia? | ||
| Részlet Györgyi Géza önéletrajzából | ||
| Giergl Alajos ötvös, ezüstműves munkái | ||
|
Györgyi (Giergl) Alajos sírja a budapesti Kerepesi temetőben |
||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Dr. Györgyi Gézáné: Ki volt Deák Szidónia?
(Olvasói levél)
A múlt század második felében a politikai átalakulás izgalmában, a millenáris ünnepségek lázában kevés figyelmet szenteltek a művészetek fejlődésének hazánkban. A XX. század elején viszont megindult a kutatás, múzeumok, képtárak létesültek, és egyre több könyv jelent meg a XIX. század művészetéről. 1937-ben a Műcsarnokban rendezik a Magyar Biedermeier Kiállítást, ahol Györgyi (Giergl) Alajos (1821-1863) 31 olajfestménye külön teremben került bemutatásra. Sok kitűnő arcképe került akkor elő vidéki kastélyokból, neve ismert lett. 1938-ban könyvalakban megjelenik B. Bakay Margit disszertációja: A biedermeier kor elfelejtett festője, Györgyi Alajos címen. Ebben olvashatjuk, miképp jött hazánkba 1724-ben Giergl Martin szabómester a tiroli-bajor határvidékről. Utódai sok kiváló mestert neveltek Pest városában. Unokái és dédunokái között üvegműves mesterek, kártyafestők, építész, szobrász, ötvösmester is van. Az ötvösmester fia a kis Alajos. A sikeres apa, akinek ezüstművei ma is láthatók az Iparművészeti Múzeumban, fiát is ötvösnek tanítja, de az anya, híres prágai festőművész lánya felfedezi fiában a festői tehetséget. Tizenhét évesen az ifjú Giergl Alajos kész ötvösmester, és Peskynél tanul festeni. A szülőknek sikerül Pejacsevich János grófban pártfogót találni, aki a bécsi Akadémiára segíti a fiukat (1842). Ott nagyon konzervatív az oktatás. Hazatérése után jelenetes képeivel válik ismertté a pesti Műegylet kiállításain, 1848-ban megnősül, két gyermeke születik, felesége hamarosan meghal, a két kis árva sorsa sok gondot okoz neki. Gyenge egészsége miatt nem lesz nemzetőr, de arcképei (Erkel, Széchenyi, Deák) híven tükrözik hazafias érzéseit. 1855-ben jön a nagy fordulat. Rahl, a bécsi haladó szellemű professzor Pestre jön és Pejacsevich összehozza Giergl Alajossal, aki 1859-től Györgyi néven szignálja képeit. Rahl felismeri tehetségét, meghívja Bécsbe, magával viszi itáliai útjára. A jóságos nagyanya gondot visel a kis árvákra, míg apjuk Velencében tanulmányozza a "Graumalen"-t Rahl tanácsai szerint. Nem a régi bécsi "Weissmalen", hanem a szürke alapra festett élénk színek adják meg az arcképfestő új stílusát. Hazatérve alig győzi a sok megrendelést teljesíteni. Most megjelenik a család védangyala, Haliczky Amália, a pesti főorvos finomlelkű, művelt árvája. Ő lesz a második feleség, a jóságos mostoha, hatása alatt Györgyi Alajos óriásit fejlődik, kitartás, türelem és lelki elmélyülés kíséri kapcsolatukat. Esküvő előtt még egy munkatúrára vállalkozik, hogy anyagi alapot gyűjtsön a család jövőjéhez. Az egész országot bejárja, nagyon sok arcképet fest. 1857-ben esküvő a Bazilikában. Még két gyermek születik. Györgyi boldog, kiegyensúlyozott, élvezi a népszerűséget, bár néha már kimerül az egyre sürgetőbb, határidős megrendelések hatása alatt. A hazai birtokos családok kézről kézre adják, lassan a főúri családok is versengenek érte. A női arcképben utolérhetetlen. Nekem különösen Deák Szidónia portréja tetszik, Bakay Margit könyvében 141. sz. alatt, előtte egy sorral Deák Ferenc arcképe, évszám 1861 mindkettőnél. Gondolom, rokonok lehetnek. Sajnos 1863-ban, miután I. Ferenc József arcképét befejezte, gyomorbaja súlyosbodik, s sikerei csúcsán, az elért családi boldogság közepében lehunyja szemét örökre. Mióta megvan a Bakay-könyvem, magam is kezdem figyelni a Györgyi-képek sorsát. A véletlen szerencse több ismeretlen képet hoz a szemem elé, ezekről már listát vezetek. De Szidóniámról is jegyezem, hol van. Kezdetben a Turóczi gyűjteményben őrzik. 1942-ben a Fővárosi Képtár igazgatója, Kopp Jenő közli. 1953-ban a Szépművészeti Múzeum fuzionál a Fővárosi Képtár anyagával. 1957-ben a Nemzeti Galéria alakul a volt Kúriában. 1967-ben a Magyar Posta bélyegsort ad ki híres magyar festőktől, 1968-ban a hamburgi Merian folyóirat közöl 8 híres magyar női arcképet. Evvel a Deák Szidónia-portré egész Európában ismertté lett. 1968-ban kapok egy levelet dr. Brand Imre soproni bélyeggyűjtő orvostól. Címemet a Galéria főigazgatójától kapta, aki azt gondolja, hogy én tudok válaszolni arra a kérdésre: Ki volt Deák Szidónia?
Hosszas levélváltás következik. Brand doktor úr írja, hogy egy angol bélyeggyűjtő társa kért tőle információt. Ő már egész Zala megyét végigkutatta, talált egy Deák Szidóniát a matriculában, de ez a festés évében már 42 éves volt. Ez nem lehetett a modell. Én is kutatok. Ismét a szerencsés véletlen segít. 1971-ben indul a Budapesti Helytörténeti vetélkedő. A Televízióban Vitray Tamás rendezi a kerületi vetélkedőt. Érdeklődéssel hallgatom. Telefont kapok. Dr. Bodnár Éva a Galériából keres. A XVIII. kerület (Szentlőrinc) versenycsapata talált Deák Szidóniáról érdekes adatokat, ezt közölte vele Tekes Sándorné tanárnő, a versenycsapat vezetője! Megköszönöm, másnap reggel sietek a szentlőrinci iskolába. A tanárnő szívélyesen elkísér Deák Szidónia régi házába, ahol most úttörők tanyáznak a kertben, és megkapom az egyik unokájának a címét, aki Pasaréten lakik, nem messze tőlünk. Otthon megbeszélem telefonon a találkozás időpontját. Az unoka neve Bókay Árpád, szívesen fogadnak feleségével együtt, és mesélni kezdik a család történetét. Első kérdésem: muzeológus lányom a Kerepesi temetőben látott egy sírt, evvel a felirattal: Sidonie Deák geb. Faller. Ez ki volt? Felmutatnak a falon függő olajfestményre: Ő volt a szépséges Szidónia édesanyja. Pozsonyi magyar színésznő, korán özvegy lett, egy kis árva leánykával, Pesten megkérte a kezét Deák Ignác építőmester, hozzáment, és az adoptálta az idegennevű kis Szidóniát, akinek az apja az elhunyt férj, Witt Leopold volt. Megcsodálom az anyai arckép finom vonásait. Mellette függ egy komoly, szakállas férfi arcképe. Ez a kép Szidónia férjét ábrázolja, mondják a háziak. És ki volt a művész, aki megörökítette őket? - kérdem én. Györgyi Alajos festette mind a kettőt. Egészen meghatódom. Több mint száz éve lappanganak itt ezek a képek. Hogy hívták a férjét Deák Szidóniának? - Herrich Károly, aki Pestszentlőrincet alapította. Akkoriban adta el Sina báró pestkörnyéki birtokait, Herrich nagyobb területet vásárolt tőle. Először 10 házat épít, eladja, újra épít, eladja és így tovább. Így született a XVIII. kerület és később Kispest. Ott már Kós Károly is közreműködött. Herrich úr jogász, de nagy műpártoló, kapcsolatban van Deák Ignác építési vállalkozóval. Egy fiatal mérnök megkéri, akkor ez volt a szokás, kérje meg nevében a szép fiatal Deák lányt. Herrich úr elvállalja. Előadja a bájos 17 éves leánykának, mivel bízták meg. A kis Szidónia zavarba jön. - Fiatal vagyok még, nem akarok férjhez menni. - És ha én kérném? - mondja a 40 éves Herrich úr. - Azt már meggondolnám, válaszolja pirulva a leányka. 20 év volt a különbség köztük. Egy év múlva esküvő. Herrich úr barátjával, Györgyi Alajossal megfesteti az arcképeket. Esküvő után egy évre megszületik a kis Herrich Szidónia, aki majd Bókay Árpád kolozsvári orvosprofesszor felesége lesz. Neki négy gyermeke születik, egy fiú és három lány. Fia szintén orvosprofesszor, a leányok pedig professzorfeleségek lesznek (kettő közülük Verebélyiné). Búcsúzóul még egy festményt mutatnak, Than Mór festette 1864-ben, Deák Szidóniát ábrázolja. Fáradt, bánatos, hervadt családanya. Vajon tényleg ennyire megöregedett, vagy ekkora a különbség a két művész stílusa közt? A csodálatos élményekben elmerülve tértem haza, és megírtam mindezt a soproni orvosnak, aki válaszában kicsit elszomorodott, hogy Szidóniánk nem zalai, de végül is örült az orvosi kapcsolatoknak. Nemrég olvastam, hogy Herrich volt az 1885-ös Iparművészeti Kiállítás egyik rendezője. Az Iparművészeti Társulat tagjai közt századunk elején szerepel özv. Herrichné neve is. Később meglátogattam kedves régi barátnőmet, Kopp Jenőnét, nekik is elmeséltem a regényes históriát. A nyugdíjas képtárigazgató elmosolyodik, és mesélni kezd. Mikor a Szidónia-portré a Fővárosi Képtárba került, 1938-ban egy kiállításon nagyon idős hölgy állt a kép előtt és könnyezett. Az igazgató tapintatosan megkérdezte, segíthetek valamit? - Köszönöm, csak azért érzékenyültem el annyira, mert itt láttam viszont édesanyám arcképét, amit az örökösök eladtak. Én ötven évvel később jártam a régi ház felé, kinéztem a kocsi ablakán, a Herrich Károly utcában járunk. Még emlékeznek az emberek. 1984-ben Lindner Magdolna disszertációjában mint egyik "legkitűnőbb alkotását" említi Györgyi Alajos művei sorában Deák Szidónia portréját. Ő volt az az ügyes és szerencsés, aki a felfedezett képeket lefényképezte, és beleegyezésével most közölhetjük Deák Ignácné és Herrich Károly arcképét Györgyi Alajos művei közül. Hogy ez milyen érték, akkor döbbentem rá, mikor néhány év múlva újból meg akartam látogatni Bókay Árpádékat, és a telefonérdeklődésemre azt a szomorú hírt hallottam, hogy Árpád bácsi meghalt, özvegye Párizsba költözött gyermekeihez, s a képeket magával vitte.
Forrás: Új Művészet, 3. évf., 1992/6 június 81-83. oldal
Györgyi Géza (1851-1934) építész önéletrajza (írta 1931-ben)
(részlet)
Györgyi (Giergl) Alajos festő (első - Musch Elzával kötött - házasságából született) legidősebb fia.
Testvére: Györgyi Kálmán (1860-1930) tanár, iparművészeti író, szerkesztő
"Nagyatyám, Giergl Alajos, jóhírű ezüstműves volt, 12 gyermeke közül a legidősebb
fiú, szintén Giergl Alajos volt az édesapám. Őt apja ezüstművesnek tanította, de apám
mindenképpen csak festő szeretett volna lenni. E hajlamát talán anyjától örökölte, akinek
atyja igen jóhírű festő volt Prágában. A Györgyi nevet 1860-ban vette fel megrendelői, a
főurak tanácsára. Én, Györgyi Géza, 1851. IV. 10-én születtem, sajnos, anyám pár év
múlva meghalt. Apám 1857-ben újra megnősült. Ebben az időben ő már jóhírű festő volt,
Andrássy, Károlyi, Lónyay családokban elhalmozták munkával. Ezen időben a művészete
általános elismerésben részesült. Laxenburgban a királyt festette, amikor hirtelen rosszul lett, és meghalt."
Forrás: Dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda (1907-1994): A Györgyi (Giergl) és
Zámor család története
(A Magyar Történelmi Társulat 1990. évi családtörténeti pályázatán
különdíjat kapott dolgozat)
Györgyi Giergl Alajos édesapja, Giergl Alajos (Alois)
(1793. II. 22. - 1868. VIII. 17.) ötvös, ezüstműves munkái
"Az 1817-ben mesterré lett Giergl Alajos a pesti ötvösség egyik legkiválóbb mestere, az ötvöscéh megbecsült tagja. Munkái nagy mesterségbeli tudásról és kifinomult ízlésről, az edényeit olykor díszítő figurális ábrázolások pedig fejlett plasztikai érzékről és pontos anatómiai ismeretekről tanúskodnak. Ékes példája mindennek a lakatoscéh részére 1834-ben készített díszserleg. Giergl működéséről 1860 után nincs adat."
Forrás: A bal oldali fotó a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának honlapján található
http://www.btm.hu/Kiscell/Allando/Kozterek/58.htm
A szöveg Semsey Balázs: Ötvöstárgyak c. írásából származik
http://www.btm.hu/ihm_anyagok/Ujkor/rostas/esszek/17_semsey_balazs.html
Györgyi (Giergl) Alajos sírja
a budapesti Kerepesi temetőben
Györgyi (Giergl) Alajos sírja
Eggenberger-Wieser kripta
Györgyi (Giergl)Alajos sírja
sírfelirat
Forrás: Zimányi Magdolna felvétele
