CIKKEK, DOKUMENTUMOK
	Kacziány Ödön: Pesti művészélet az ötvenes és hatvanas években
	"Hir a müvészi világból"
	Kakas Márton: Az idei műtárlat
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Kacziány Ödön:
Pesti művészélet az ötvenes és hatvanas években
(részlet)

Valamelyik külföldön élő művészünk szülőföldjére utaztában a fővárosban egy ismert műkritikust és újságírót akart felkeresni. Bécsben egy közös ismerősüktől kérdezte lakcímét.

:- Ugyan minek? - felelte az ismerőse - eredj végig délelőtt a Váci- meg az Úri-utcán s bizonyosan találkozol vele.

Úgy is volt.

Az akkori Pest életviszonyai olyan patriarchálisak voltak, nyoma nélkül a nagyvárosi életnek, akár manapság Pozsonyé, Debrecené vagy Kecskemété. A közélet szereplői ott sétáltak délfelé ebben a két utcában, hangosan tárgyalva az irodalom, a művészet vagy a társadalom eseményeit.

A Pesti Napló vezéremberei, az Akadémia kitűnőségei, a Nemzeti Színház jelesei, néhány képzőművész és zenész, többnyire láthatók voltak ez élénk csoportokban.

Az ötvenes évek nyomott levegőjében, mint minden, úgy a művészet s a művészek élete is a szabad mozgás s a társulhatás híjján, a nagy nyilvánosságtól elzárva s a kenyérkeresés küzdelmére utalva, pislákoló mécsként alig-alig világolt, épp úgy békóba volt verve, mint a társadalom.

Barabás, mint az arcképfestészet már európai hírű képviselője s a felsőbb körök kedveltje, volt a legtekintélyesebb művész. Érdekes és jellemző, hogy miként jutott ez időben egy felelte megtisztelő megrendeléshez. Valamelyik este rendes sétájáról hazatérve, a hírhedt Prottmann idézését találta asztalán. Megdöbbent s elgondolkozott, miféle kihágást vagy büntetendő cselekményt követhetett el tudtán kívül, hogy a hatalmas Prottmann maga elé idézte. Bizony-bizony rossz éjszakája volt.

Prottmann soká várakoztatta, végre színe elé bocsájtották.

- Hallja, Barabás - így szólt hozzá a nagy úr - maga a császárt fogja lefesteni. Aztán iratot vett elő s ebből felolvasta, hogy hol, mikor s hogyan kell megjelennie a munka átvétele végett.

- Figyelmeztetem, hogy összeszedje magát és becsületet valljon a munkájával - tette hozzá búcsúzóra s kegyesen elbocsájtotta a felvidult művészt. Ez arckép egyik legkiválóbb alkotása Barabásnak, ma is látható a történeti arcképcsarnokban,

Barabáson kívül mint kiválóan jeles arcképfestő s a közönség bizonyos körének kedveltje volt Giergl Alajos s az Olaszországból rövid időre visszatért Kovács Mihály.

Mindkettő meleg s erőteljes színezetével s egyéni és teljesen eredeti felfogásával tűnt fel Kovács, mind Giergl oltárképeket is festett s az előbbinek a polgárdi templom számára festett oltárképe úgy kolosszális méreteivel, mint erőteljes meleg színezésével nagy hírre jutott. Igen érdekes oltárkép-pályázatról - épp az ötvenes évek vége felé - tartott fenn egyet-mást a szájhagyomány.

Valamelyik kegyes grófnő két oltárképet rendelt, az egyiket egy vidéki, a másikat egy fővárosi templom számára. Giergl Alajos s az olasz származású Rostagni Alajos voltak a megrendelés teljesítői. Mindkét oltárképet kiállították a szerviták templomában s a művészeknek és műbarátoknak afelett kellett dönteni, melyik küldessék a vidékre s melyik maradjon a fővárosban. Giergl részén voltak a művészek s néhány komoly, értelmes, jó-ízlésű műbarát. Rostagni, ki főúri házaknál rajzórákat adott s olasz dalokat énekelt, szintén számíthatott pártfogókra. Nagy lótás-futás s hosszas korteskedés után végre is Giergl győzött. ...

Forrás: Művészet, Szerk.: Lyka Károly, Kilencedik évfolyam, 1910, Első szám, 10-22. oldal
             http://epa.oszk.hu/00000/00009/09/010-022-hatvan.htm

Egy hír az l863. február 1-i Vasárnapi Ujság-ból

- (Hir a müvészi világból.) Azon érdekeltségnél fogva, melylyel e lapok olvasói a hazai müvészek és müvészet viszonyai iránt viseltetnek, bízonyosan kellő figyelmet fog ébreszteni azon hir, melyet biztos forrásból meritettünk, miszerint gr. Forgách Antal főkanczellár ur legközelebb felszólitást intézett Györgyi Alajos jeles pesti festészünkhöz, hogy ez a m.udv. kanczellária számára Ő cs.k. Apostoli Felsége arczképének festését vállalja el. Mint halljuk, Györgyi Alajos e felsőbb megbizatás folytán már Bécsbe is utazott. Azon körülmény, hogy a főkanczellár ur bizalma s választása, ott, hol művészekben válogatnia lehetne, hazai müvészre esett, szintén egyike azon kedvező jeleknek, melyeket örömest jegyzünk fel s melyeknek jó hatása el nem maradhat.

Forrás: Vasárnapi Ujság, Tizedik folyam, 5. sz. 1863. febr. 1.
             http://epa.oszk.hu/00000/00030/00466/pdf/00466.pdf

Kakas Márton: Az idei műtárlat

Május 14-én lesz a műegylet által összevásárolt festmények és egyéb műdarabok kisorsolása a részvényesek között. A 73 olajfestvényből és 207 műlap és mellszoborból álló gyüjtemény május 13-áig megtekinthető a műtárlatban. Az egész gyüjtemény értéke 15,206 pft., a miből látszik, millyen jelentékeny keletet szerez a műegylet évenkint a művészi iparral hazánkban. A nyomtatott sorozatban áraik szerint vannak a művek feljegyezve; a legelső mű 550, az utolsó 50 pft. értékű; én megvallom, hogy egyiket sem ohajtom elnyerni a kettő közül: Az első "marhalegelőnek" in natura is drága volna; a másodikon pedig van fej, de nincs tanulmány; hanem a közbe eső 71 kép közül azután nehéz volna a választás, ha Fortuna istenasszony azt kérdené tőlem: mellyik kell fiam? No természetesen mint jó hazafi, legelőször is a kenyérmezei diadalhoz nyulnék; ezzel azonban nem műizlésemet, hanem csak buzgó érzelmemet kivánnám tanusitani; mert vannak ott jobbak is: például az első hazugság: öreg ur feddi unokáját az első hazugságért, a tizennégy éves leányka zavarodva áll előtte; az egész kép minden vonása olly igaz, olly lélekhű: az első tekintetre látni, hogy ez szégyenpir az arczon; a kis hároméves unoka a nagy apa mellett ugy néz fel rá, látszik, hogy még nem tudja miről van szó. Kevésbé ohajtanám Sámson elfogattatását, ámbár a szobám egyik falát egészen eltakarná, azt nem kellene meszeltetni soha. Csak ollyan szinpadi verekedés biz az, a mikor az embert meg se szurták, még is elesik. - Gyönyörü kép megint az "első kabát," a kis paraszt gyerek kabátot kap ünnepnapra csokoládé szinűt; a szabóműhelyben felpróbálják; fölségesen áll rajta, a szárnyai bokáig érnek; a szabómester rendkivül meg van elégedve vele: mig az öreg anya egy sereg uj sipka közül egy jó nagyot próbálgat a fiu fejébe, a kinek ragyog az arcza az uj kabát öntudatától, még azt is látni, hogy szíja az órrát; négy ujját, mi a kabátból kilátszik, szétmeresztve. - Szép mű azután a prágai főtemplom, a Szent János templomának belseje; csak az az alkalmatlan, hogy az embernek mindig a markán keresztül kell rájuk nézni; erre egy festő tanitott meg ottan: azt mondja, hogy ugy szebbek. Nem sok örömem lenne azonban a két beszélő asszonyban, még akkor sem, ha tudnám, hogy miről beszélnek; érdektelen, gondolat nélküli kép. A tót zenészt már minap kiemeltem; azóta is jó maradt. Hanem hogy Seidel August tavaszi tájképén mi van háromszáz forint ára, azt nem tudom senkinek megmagyarázni: ollyan az, mintha tejfeles spenótot végig öntöttek volna egy asztalon, s azt mondanák rá, hogy tájkép. Kitünő művek a három királyos gyerekek, és Cleopatra Giergl hazánkfiától; ez utóbbinak a festészeti modora is kedves. Érdekes képek a freyburgi vámház, a vasárnapi iskola, puritán kém; Voltz Frigyes juhainak a rámája, Löffler és Waldmüller életképei, Heckel Legendája (értsd biblia olvasás), Zimmermann hirlapolvasó hölgye, Than Mórtól egy tanulmányfő, Jankó oláh czigányai, de nem a zöldegü tájképe. Az olajfestmények után következnek a vizi festmények (bizonyosan tengeri és folyóvizi), szoborművek stb. miket még mindig módjában áll akárkinek elnyerhetni, a ki öt forintot lefizet egy részvényért, melly árért még azonfelül a társulat pompás műlapját is megkapja, a mit az idén Barabás rajzolt, s a mi maga megéri az öt forintot.

Forrás: Vasárnapi Ujság, 16. szám 1857. április 19. (Tárház)
             http://epa.oszk.hu/00000/00030/00164/