Öltöztetés (1904), szénrajz	A MŰ SZÜLETÉSE
	Az 1960-as emlékkiállítás katalógusából
	A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei c. könyvből
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Ha a paraszti lét nehezének, a kizsákmányolás mélységének ábrázolásával és megmutatásával a művész nem érte el a kívánt eredményt, úgy 1905 és 1912 között festett képeivel a világos, komoly, bámulatos bensőséggel készült kompozíciókon, de a tájképeken és csendéleteken keresztül is megkövetelte a jogosan kijáró megbecsülést és rokonszenvet a szegényemberek élete iránt. A Szegényemberek élete sorozatra azt mondta a közönség, hogy: "taszító világ, állat az emberben." Lássátok, mutatta a festő, emberségét, tisztaságát, ízlését, melyet a szörnyű elnyomás és kizsákmányolás ellenére is megőrzött. A nép elpusztíthatatlan erejéről vallanak ezek a képek. E kiállítás kiemelkedő darabjai a Látogatóban (1907), a Testvérek (1906), amelyen a két kis gyermek bája, a kompozíció egyensúlya és aránya, valamint az egymásnak felelgető világos színek szívmelengető mesterművé avatják a képet.

Forrás: Fényes Adolf emlékkiállítása Budapest, Magyar Nemzeti Galéria 1960 [a kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Oelmacher Anna, N. Pénzes Éva] [bev. Oelmacher Anna] Budapest, Révai Ny., 1960, 11. oldal

A századforduló idejére jellemző, hogy az akademizmussal szembefordult, új utakat törő művészek Európa-szerte szervezetten léptek fel. Nálunk is jöttek létre művészi csoportosulások, és hazánk különböző vidékein művésztelepek alakultak. Ezek közül a szolnoki művésztelep gyökerei már a múlt század második felébe nyúlnak vissza. A kolónia legjelentősebb mestere, Fényes Adolf 1903-tól nyaranta főként ebben a Tisza-Zagyva találkozásánál fekvő alföldi városkában dolgozott. Korai, sötét tónusú Szegény emberek sorozata után itt vált festészete napfényessé, világossá. Testvérek című képét is már ragyogó, csaknem töretlen színekkel festette: a világoskék háttér előtt piros szoknyás, fehér kendős parasztleányka barna kalapos kis öccsét öleli magához. Ez a mű a fiatalság, a testvéri szeretet érzelemgazdag ábrázolása. Fényes későbbi, még inkább erősödő stilizáló hajlama már itt is megnyilvánul: a sík háttérre rajzolódó figurák játékos sziluettvonala, a különböző képelemek elrendezése dekoratív hatást kelt. A festmény állami vásárlás útján Szilágyi Sándor budapesti gyűjteményéből 1961-ben került a Magyar Nemzeti Galériába.

Forrás: A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei (szerk. Solymár István), Corvina Kiadó, 1975, 56. oldal