Fényes Adolf: Kosarat vivő parasztlány (1904)	A MŰ SZÜLETÉSE
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	Végvári Lajos könyvéből
	Fényes Adolf 1960-as emlékkiállítása katalógusából
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Kosarat vivő parasztlány (1904)
A kép helyszíne visszatérő motívum Fényes Adolf festményein: a Magyar Nemzeti Galériában lévő Babfejtők című képén ugyanezt a parasztudvart festette meg.

Forrás: http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/f/fenyes/muvek/1/fenye112.html

A napfényes, derűs ábrázolás Fényes Adolf újabb programjává lett. Minden átalakítás nélkül, a maga valóságában akarta megragadni a szolnoki életet, ezért a nagybányaiak fejlődéséhez hasonlóan egyre több tájképet festett. Az érzelgéstől való félelme következtében - a nagybányaiakkal ellentétben, akik a táji élmény okozta hangulatot akarták megragadni - Fényes Adolf benyomásait az impresszionistákhoz hasonló módon objektívebben, hidegebben nézve törekedett visszaadni. Bár napfényben úszó udvarokat festett (pl. "Babfejtők"), attól, hogy impresszionista legyen, visszatartotta őt nemcsak tárgyias szemlélete, hanem az élményeihez való bensőséges érzelmi viszonyulása is. Éppen ezért művészete lassanként egyfajta foltszerű, a dekorativitás határán járó szemléletmódba csapott át.

Forrás: Végvári Lajos: Szolnoki művészet, 1852-1952, Művelt Nép Kvk., Bp., 1952, 46. oldal

Az 1905. évi Nemzeti Szalónbeli gyűjteményes kiállításán tíz kiérlelt esztendő termését sorakoztatta fel Fényes Adolf. E kiállítás középpontja a Szegényemberek sorozata volt. A nagy orosz forradalom éve volt ez, amikor az orosz "szegényemberek" hatalmas megmozdulása megrengette a feudális maradványokkal terhelt burzsoá társadalom alapjait. Fényes "szegényemberei" a magyar társadalom uralkodó osztályát riogatták s bár a kiállított képek jórésze, mint a Csöndes boldogság (1904), az Asztaloslegény (1904), a Kisvárosi délelőtt (1904), vagy az Egy legény meg egy lány (1904) valójában egy hallgatag, csöndes világ tükrei, mégis a csend mögött feszült már valami. Egy osztály, a szegényparasztság sorsát költői erővel állította a finnyás kiállításlátogató közönség elé. Ha csak a legderüsebbet, a Kisvárosi délelőtt-öt vizsgáljuk, számunkra félreérthetetlen a mondanivaló. Tikkadt utcán, hunyt szemű házak előtt, gyérlombú fák alatt megy két nő. Az egyik fiatal és elegáns, piros napernyővel árnyékolja szép kis fejét. A másik - egy lépéssel hátrább, sötét fejkendőben és ujjasban viszi a nehéz kosarat a "tekintetes asszony" után. De a korabeli kritika többségében tagadta Fényes célzatosságát és inkább arról vitatkozott, hogy a festő naturalista-e, vagy inkább impresszionista? Nem is volt ezt könnyű eldönteni, mert a sötéttónusú realista ábrázolások mellett és egyidejűleg megjelentek olyan művei is, mint például a Babfejtők, amelynek világos, derűs színkezelése, nagy foltokban való felrakása és tiszta plein air jellege jogossá tette a stíluskérdések felvetését.

Forrás: Fényes Adolf emlékkiállítása Budapest, Magyar Nemzeti Galéria 1960 [a kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Oelmacher Anna, N. Pénzes Éva] [bev. Oelmacher Anna]. Budapest : Révai Ny., 1960. 10-11. oldal