Pólya Tibor karikatúrája Fényes Adolfról |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| Anekdoták Fényes Adolfról | ||
| A Szolnoki Művésztelep | ||
| "Babfejtők-kirakó" | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
***
Egy beszélgetés során egy fiatal ember azt találta kérdezni Fényes Adolftól, hogy nem dolgozik-e valami "kompozíción". A joviális és mindig türelmes Fényes Adolf csaknem ingerülten fakadt ki: ***
Előbb azonban el kell mondani valamit. Mert minden úgy kezdődött, hogy a művésztelepi műtermekbe becsurgott az eső. ***
A világháború küszöbén már olyan jónevű férfiú és olyan neves művész volt, hogy vissza is éltek a nevével. Mind a két minőségben. ***
Aztán, mikor Fényes hazaérkezett külföldi útjáról, jött a másik visszaélés. De ez nem volt művészi hitelrontás.
Lázár Béla: Írók és művészek
/Előszó/ 1918.
"A művész-históriák tükördarabok, amelyekben emberek és viszonyok láthatók, lehetőleg csak derűt sugároznak. Szinte ösztönszerű védekezés az: menekülni a jelen borzalmaitól a múlt napsugaras virágosba, szinte újra átélni a mosolyt, az ifjúság gondtalan felületességét."
Nem kerültem az ösztövér igazságot, de arra törekedtem, hogy elmondhasd olvasói "Si non é vero, é ben trovato"
FÉNYES beszélte:
- No, ti kritikusok, még akkor is ártatok, amikor segíteni akartok.
Kérdőleg nézek rá.
- Mikor az első kollekciómat rendeztem a Szalónban, Lyka Károly igen szép cikket írt az Új Időkbe. Megdicséri fejlődésemet s többek közt felkiált "micsoda haladás a Veszekedő Vénasszonyoktól - a művész legújabb festői törekvéséig. A Veszekedő Vénasszonyokra azonban éppen akkor alkudott egy műbarát ismerősöm. Mikor Lyka szép cikkét elolvasta, lemondott a vásárlásról. Köszönöm szépen a dicséretet, pajtás.
Kompozíció! A laikusok mindig kompozíciót emlegetnek. Hát azt hiszik az én képeim nincsenek megkomponálva, ahogyan alakjaimat elhelyezem rajta, az nem komponálás?
/Szegényember korszakában./
Szabó Barna: Délután 6-tól este 10-ig
- Mi történt a Szolnoki Művészeti Egyesület mai kerti ünnepélyén délután hattól - amikor kinyitották a vendégsereg előtt a kapukat - este tízig, amikor befejeződött a garden-party színpadi része, s kezdetét vette a felszabadult kedélyek szabad szórakozása, a vidám tánc, kacagó bárélet, a nótárius halászlé, hangulatos séták a sűrű fák alatt, titkolt kézszorítások a jótékony bokrok titokzatos árnyékában, a kedves mókák és szívderítő hangulat...
Erről szól ez a riport.
- A fene egye meg! - mondotta Pólya Tibor - amikor észrevette ezt a kellemetlenül súlyos természeti tüneményt - ilyet se láttam még.
- Ez bizony becsurog, - konstatálta Zádor István.
- Luk van valahol bizonyára - okoskodott Zombory, aki szögedi magyar létére fején szokta találni a szöget.
- Luk? - ütötte fel a fejét az "öreg" Fényes - hadd lássam a lukat?
- Csak akkor folyik be, ha esik - szólt halkan és kellő megfigyelés után Pólya Iván, aki optimista volt életében mindig.
Ebben azután megnyugodtak, viszont ugyanakkor hallgatólagosan megállapodtak, hogy "szégyenüket" nem viszik a kárörvendő világ elé. Féltek iszonyatosan, hogy megtudja a "luk"-at a kecskeméti tanács és ezzel tömik majd be az ottani telep panaszkodó művészeinek száját.
= Szolnoki Újság, 1933. augusztus 12.
Dolgozom, nem fogadok
Békés István gyűjtése
Egy délután Bihari Sándornak, a szolnoki művésztelep egyik alapítójának valami dolga lett volna vele. Elment a műtermébe, de az ajtóban útját állotta a tábla. Bihari volt olyan tapintatos, hogy nem kopogott rá festőtársára, de volt olyan rosszmájú is, hogy nem állotta meg egy kis őszinteség nélkül.
Mielőtt visszaindult volna, határozott mozdulattal megfordította Fényes ajtaján a táblát, és ezt az új szöveget írta a hátára:
Fogadok: Nem dolgozol!
Egy képkeretező-boltba, ahol festményeket is árultak, beállított egy tekintélyes külsejű úriember.
- Fényes Adolf vagyok - mutatkozott be az üzlettulajdonosnak, és elmondta, hogy kollektív kiállításra készül. Egy csomó finom keretre volna szüksége.
- Mintának behoztam egy képet. Meg kellene próbálni, milyen keret illik hozzá a legjobban. Ugyanis teljesen újszerű képeket festek. Meguntam az ócskaságokat. Kubista lettem.
Kigöngyölte a magával hozott vásznat, és az asztalra terítette. A képkeretező összeborzadt. Sok képet látott már, de ilyen szörnyű mázolmányt soha. Viszont: Fényes Adolf... nagy név... új irány... Mit lehessen tudni...?!
Előhozta a legmodernebb kereteket, és hozzápróbálták a képhez.
"Fényes Adolf az egyikre rámutatott:
- Ez jó lesz. Csinálják meg, és néhány nap múlva bejövök érte. Viszontlátásra!
Az ajtóból azonban visszafordult.
- Várjon csak! - mondta. - Nem bánom, ha kiteszi a kirakatba. Érdekel, hogy milyen hatást kelt. Sőt: el is adhatja. Mit tudom én - ötszáz korona. Tíz százalék a magáé...
Harmadnap Pólya Tibor, a kedvelt festő izgatottan kereste Fényes Adolfot a művészasztalnál.
- Szélhámosság történt! Hol van Fényes bácsi? Fényes Adolf Münchenben tartózkodott. A társaság feszülten hallgatta Pólya leleplezését.
- Képet hamisítottak a nevében. Egy órája láttam egy képkeretezőnél. A kirakatban díszeleg, cédula van rajta: Fényes Adolf festménye. Valami irtózatos giccs! Szemét! Borzalom!
Az egész művészasztal rohant a boltba. Közölték a képkeretezővel, hogy Fényes külföldön van, visszaéltek a nevével és hírével.
- Hol van a csaló?
- Negyedórája járt itt.
- És a kép? Miért nincs a kirakatban?
- Nincs, mert eladtuk. Most vitte el Fényes úr... izé... az az illető az árát...
- Az árát?
- Igen, ötszáz koronát... Annyiért kelt el.
Pólya kezébe temette a fejét:
- Szegény Fényes bácsi! Ötszáz koronáért kubista lett belőle... Mit fog szólni hozzá?!
A képkeretező az ő ötven koronájáról bölcsen hallgatott. Legalább keresett valamit "Fényes Adolfon" ...
Alig melegedett meg otthonában, egy délután türelmetlen, hosszú csengetés veri fel. Ajtót nyit - két hölgy áll a küszöbön,
- Mi tetszik?
- Fényes úrral szeretnénk beszélni - pattogatja a szót harciasan az idősebbik.
- Parancsoljon befáradni. Én vagyok az.
- Mi-i-i-i? - sikolt fel a dáma, a fiatalabb pedig egy szót sem szól, csak némán elájul.
- Maga Fényes Adolf? - mered az éltes hölgy a festőre. - Maga?! Nem hiszem. Igazolja magát!
- Jó, jó, kérem, készséggel - szól Fényes -, de talán előbb eszméletre térítenénk a kisasszonyt. Tessék megfogni a lábát. Én majd a fejénél emelem. Így...
Felsegítik a leányt a kanapéra, egy kis kölnivíz, egy kis borogatás, már pirosodik az arca. Fényesnek közben sikerül meggyőzni a hölgyeket, hogy ő csakugyan - ő!
- Képzelje el, művész úr - magyarázzák erre rémülten -, megismerkedtünk egy magas, nyurga fiatalemberrel... Azt mondta, hogy ő Fényes Adolf, a festő...
- Beférkőzött a lányom bizalmába - kesereg az idősebbik hölgy.
- Szerelmet vallott, ostromolt - siránkozik a fiatalabb.
- Egyáltalán nem lep meg - mondja Fényes. - Hallottam már erről az alakról. Állítólag Rosenblattnak hívják. Hónapok óta kalandorkodik a nevemben. Ha megfigyelték volna, nyilatkoztam is ebben az ügyben a lapokban.
A látogatók kezüket tördelik. Összesúgnak-búgnak, aztán a mama hirtelen a festőhöz fordul:
- És nem tudja, kérem, hol lakik?
- Hiszen, ha tudnám! Én is szeretném fülön csípni. De önöknek miért olyan fontos? Miért keresik?
Erre a leány fejét a kanapé párnái közé fúrja, és keservesen sírni kezd.
A mama komoran felel:
- Apasági keresetet akarunk beadni ellene.
Fényes bácsi ellágyultan nézi a zokogó fiatal lányt. Egész csinos teremtés... Üde... ropogós... Vigasztalva simogatja meg összekuszált haját:
- Sajnálom, kislányom... Őszintén sajnálom...
= Békés István: Új magyar anekdotakincs, Bp. 1963.
Simonka György: Az akt
A kecskeméti Wesselényi utcában emléktábla jelöli az egyszerű házat, melyben született, megyei könyvtárunk előtt kitűnő szoborportréja mutatja erőteljes fejét, kissé idegesen érzékeny arcvonásait.
Fényes Adolf, az alföldi nép és táj egyik igazán nagy festője, az én emlékemben is "megörökült" személye szerint is, hiszen egykor remekbe készült birkapaprikást vacsoráztunk együtt, nagyon jelentékeny vendéglátónál: Tornyai Jánosnál, a másik nagyszerű alföldi piktornál, Hódmezővásárhelyen.
Becsülték, szerették egymást. Tornyai kétszer is járt nála Szolnokon a művésztelepen - s egyszer aztán ő is ellátogatott Vásárhelyre "öreg" Jankóhoz, (akkor mindketten 44-45 évesek voltak). Én vagy két évtizeddel fiatalabb voltam Tornyai bizalmasa, ott lehettem tehát a vacsorán, nagyobb bohém társaságban, melynek tagjai közül rajtam kívül már csak a Kossuth-díjas néprajztudós Kiss Lajos él.
Úgy történt, hogy Tornyai egy nyárra kölcsön kapott Zs. A. kisgazda barátjától egy jókora gabonagórét, azt kivontatták a városszéli birkalegelőre, Tornyai és az ő Márija (gazdasszonya, modellje) berendezték takarosan, csinosan lakószobának és műteremnek, a középső gerendára petróleum lámpát függesztettek, de annak az ernyője igen kedves különlegesség volt: dróthálón egy pompás sárga báli selyemszoknya. A nagy szobrászművész Fadrusz János özvegye, az iparművész Deréky Anna asszony ajándékozta ezt Tornyainak, baráti emlékeztetőül elhunyt férjére is.
Kint csepergett a nyári eső, bent vacsorázott, majd kvaterkázott a társaság Fadruszné szoknyája alatt. Rudnay Gyula, akinek akkoriban festőiskolája volt Vásárhelyen, váltig heccelte a mellette ülő Fényes Adolfot:
- Te Dolfi, mit tekintgetsz folyvást a lámpára, a szoknya alá? Mit fantáziálsz... Rudnay füle már akkor is "röstös" volt, azaz süketkés. Fényes Adolf jó hangosan felelt:
- Hát hogyne fantáziálnék? Szép idomokat takart az a rokolya!
Meghallotta ezt Tornyai Márikája - s mindjárt oda is szólt a társaságnak, csöndes pironkodással:
- Ugyancsak ért ám az idomokhoz a Fényös úr!
- A fantázia mindent meglát - mosolygott rá a művész. - Például a maga idomait is.
- Vagy inkább csak a selyömszoknyásokét! - szeleskedett vissza a kis gazdasszony, de már a tűzhely felé lebbent, leszűrni a levet a csuszatésztáról... Vacsora után azonban a vendégművész kérésére fehér kötényes tarka ruhájában modellt állt, s Fényes Adolf a maga szép tiszta kontúros modorával hamar megfestett róla egy friss, kedves hatású művészi aktot, körülbelül abban a pózban, amelyben Tornyai "Menyecske a műteremben" című Mária-képe látható a Szépművészeti Múzeumban.
- Na most megnézheti galambom - invitálta Fényes a vászon elé Márikát.
Az ügyes mozgású modell persze meleg kíváncsisággal odalendült -, de akkor egyszerre kitört belőle a zajos méltatlankodás:
- Hogy a fene ötte vóna mög az ecsettyit! Hát hol leshetött ez mög engöm...
Megemlítendő, hogy Tornyai nem szokta ruha nélkül festeni, ez a Fényes akt pedig - csakugyan akt volt...
= Petőfi Népe, 1963. dec. 15. 5. p.
Forrás: Bálintné Hegyesi Júlia: Fényes Adolf festőművész munkássága, 1867-1945, Szolnok, Verseghy M. Kvt., 1992, 39-46. oldal
A Szolnoki Művésztelep
(Szolnok, Szent István király utca 6.)
Kléh János: A szolnoki művésztelep
Pólya Tibor: A szolnoki művésztelep
1902-ben nyílt meg 12 műteremmel, két pavilonnal a régi vár helyén kiépített parkban. Azóta alkotnak itt festők, szobrászok, de nem alakult ki "szolnoki iskola", az alkotók megőrizték egyéni hangjukat.
Az első világháborúig Fényes Adolf volt a telep meghatározó egyénisége, mellette olyan művészeket találunk, mint: Bihari Sándor, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Tombory Lajos, Zombory Lajos, Koszta József.
Az 1920-as évektől az 1930-as évek végéig Aba-Novák Vilmos befolyásolta a szolnoki alkotóközösség munkáját erős karakterű lényével. Hosszabb-rövideibb ideig ő is ide vonzotta a kor legnagyobb tehetségeit, köztük: Chiovini Ferenc, Istókovits Kálmán, Patay Mihály, Pólya Tibor, Bernáth Aurél, Mattioni Eszter, Kerényi Jenő, Borbereki Kovács Zoltán, Gáborjáni Szabó Kálmán.
A szolnoki Művésztelep műtermei, pavilonjai a 2. világháborút követően is számtalan festőnek, szobrásznak, képzőművésznek (Nagy István, Bokros László, Fazekas Magdolna, Simon Ferenc, Berényi Ferenc, Meggyes László, Baranyó Sándor) adtak alkotó otthont.
Forrás: http://www.vendegvaro.hu/33-1697
Működés: A darabokat párosával lehet megcserélni:
először az egyikre kell egyet kattintani, és ha sárga színű lesz a kerete,
akkor pedig arra a darabra, amelyikkel ki szeretnénk cserélni. Újrakeverni
az ablak frissítésével
vagy a darabszámokat mutató valamelyik nyomógomra kattintva lehet. Lassúbb
gépeken az újrakeverés eltart néhány másodpercig. Ha a kép szélén véletlenül
ott marad néhány képpont az előző keverésből, akkor csak mozdítsuk meg
a böngésző gördítősávját az ablak jobb szélén, ez újrarajzolja a képet. A
program működéséhez szükség van a Java
futtató környezetre. A programot Perlaki Attila készítette.
