Emléktábla a badacsonyi Egry Múzeum falán |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| Egry József Emlékmúzeum | ||
| Versek Egry Józsefről | ||
| Takáts Gyula: Egry Józsefről | ||
| Egry József szobra Budapesten | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Badacsonyban közel a parthoz, a festőről elnevezett Egry József sétányon 1973-ban, a festő születésének kilencvenedik évfordulóján megnyílt a hajdani műteremlakásban és a hozzá épített galériás, kétszintes kiállítóteremben az Egry József Emlékmúzeum.
A festőnek és családjának 1941 óta otthont adó kis villaépületben a festő életútját fotók segítségével bemutató dokumentumkiállítás látható, és festői munkásságának a korai évekből származó válogatása: arcképek és önarcképek, konstruktivista és szecessziós hatást mutató tájképek, Szajna-parti rakodókat és a brugge-i kikötők világát megörökítő festmények.
A festő hajdani műtermében már a balatoni festményeké a vezető szerep. Az emlékmúzeum reprezentatív galériáján Egry-grafikák láthatók és időről időre tárlat más gyűjtemények Egry-anyagából. A nagyteremben Egry érett korszakát reprezentáló főművek.
Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legkiválóbb mestere, a huszadik századi művészetünk egyik legeredetibb hangú, drámai erejű képviselője. Az egyetemes festészet történetéből Turner szellemi rokona, a magyar tájképfestészetben expresszív látványfestészete Szőnyi István, Bernáth Aurél és más posztnagybányai művészek szemléletével, látásmódjával rokonítható.
A dunántúli (Zalaújlak) szegény családból származó festő családjával Budapestre költözve, a Nemzeti Múzeumban Munkácsy Mihály festményeit tanulmányozva igyekezett elsajátítani a festészet alapelemeit. Müvészképző iskolába nem járt. tanulmányúton rövid ideig tartózkodott Münchenben, majd tanult Párizsban a Julian Akadémián, és erősen hatott rá a Belgiumban töltött időszak (Meunier). Az első világháború végétől, 1918-tól a Balaton mellett telepedett le, előbb Keszthelyen, majd Badacsonyban, s itt élt családjával több, mint harminc esztendőn át. Egyéni stílusát itt találta meg, ahogy ő mondta, "szülőföldje levegőjében". Ez a táj kimeríthetetlen témát adott műveihez. A Balatonhoz kötődik alkotóművészetének leghosszabb időszaka. Képeinek kedvelt motívumait a festő újra meg újra megfestette: a tó végtelen víztükrét és fénnyel átitatott atmoszféráját, Badacsonyt és a kilátást Fonyód felé, a balatoni párás fényeket és a szőlőhegyet. A hegyet és a vizet, a hegyből és a vízből élő embereket. A természetet és az embert, a kettő hol küzdelmes, hol békés kapcsolatát. Számtalan nézőpontból, sokféle napszakban festette a Balatont, de soha nem pusztán a táj hatott rá, hanem annak kozmikus egésszel való viszonya. Ez a panteista természetlátás hatja át műveit, s a konkrét tájképi motívum ettől lesz több jelentésű, átszellemített: a végtelen kifejezője.
Egry a tó megszállottja volt. Felfokozott intenzitással festette a napkorongot övező koncentrikus vagy fényzuhatagos sávokat, a fényben feloldódó fákat és épületeket. Jellemző rá az impresszionizmus fényszeretete, a konstruktív irányzatok belső szerkesztettségű rendszere, a plein air frissessége és az expresszív drámaiság.
Élete egy volt a festészettel: "én mindig azt festem, amit élek" vallotta. Egyszerű szavakkal megfogalmazott ars poeticája is mutatja, művészete mennyire kortárs, mennyire huszadik századi, mennyire egyetemes.
Az Emlékmúzeum épülete előtt áll a festő arcvonásait felidéző portrészobor. A szobrász Borsos Miklós, aki a badacsonytomaji temető "Vízrenéző" síremlék-domborművét is alkotta.
Forrás: http://www.c3.hu/~vmmuzeum/egry.html
Nagy László:
Egry ragyogása
Már nem a tó és nem a tenger
nem a világ boltozata
nem a hullám, nem a villám
betölti szemem a férfi
aki jön a végtelen vízről
csónakkal, vászonruhában
hó jelenése, vért se köhög már
nem zihál, semmi erőfeszítés
két evezője vadliba-toll
kiköt s a párában asztal várja
kenyér és hal meg bor s körülötte
mind aki rajongja olyan ívben
akár a szivárvány arca előtt
SZENT A MI KENYERÜNK, HALUNK S BORUNK
JÓ VOLT, MÉG SZIVÁRVÁNYT IS LÁTTAM ITT
S elevez tőlünk a szent és barbár
két evezője vadliba-toll
zendül a tó és zeng a tenger
föltámad a hullám, a villám
reped a világ boltozata
megölnék egymást az elemek
alakok elvérzenének
de ő feltartja kezét, csönd lesz
patyolatot ád a sebekre
rend lesz, de marad a feszesség
a vízé, az égé, hegyeké
homlokok tektóniája
kőművese a világosságnak
siratja az elherdált világot
s fölépíti káprázatában
Takáts Gyula:
Átnyúl a sugáron
Egry József emlékének
Befonta házunkat a zöld.
A tavunkat alig látni.
Egész erdőn kell a szemnek
átalkandikálni.
Befontak az évek engem.
Deres, loncos iszalag.
Mint a várat... Alig látom
magamból is mi maradt.
Üldögélek zöld lomb között.
Ezüst veri homlokom.
Ami volt, átvált a tájék.
Elhal barát, rokonom.
Az a ház is, ottan szemben
üres, mint a furulya.
Hull a nóta, mint a szájból
nótázóknak a foga.
Minden év húz egyet-egyet.
Csendesek az éjszakák.
Egyre több bor kell a pintbe.
Egyre több piros parázs.
Fény-tükrödön valamikor
csárdást táncolt a szemem.
Hajnalodik... Nézem, nézem...
Nyúl a nap felé kezem.
De csak átnyúl a sugáron,
mint a mohos várfalak.
Az emlékek zöldje-lonca
játszik ujjaim alatt.
1952
Gyurkovics Tibor:
Egry József
Képek
Nem bírja a tér a világot,
kitérne kitörne belőle,
a lányok s a ferde halászok
elszállnak a híg levegőbe,
oly friss ez a reggeli pára,
keveregnek és kavarognak
a színek a tomaji tájba
s nagy képei a Balatonnak.
Úgy ég a vidék vörös üstben
s a víz is lángol alatta,
az asztag is ég keserűen,
az ég ég s ég a veranda,
lebegve lobognak a székek,
a házak, a fák, a vitorla
s elönti a mértani képet
kibugyogva a nap teli torka,
ropogva törik meg a nádszál,
úgy égeti őket a festő,
égő madarak raja száll, száll
s zuhog le a kékszínű eső...
Egyenes tehenek menetelnek
pirosló körvonalakban
s tetején a sárga vizeknek
puha színek mennyköve csattan,
fölolvad a gyertya a tóban,
ahogy viaszát belemártja
a vízbe s az égre kilobban
a bősz alakok lobogása.
A két kamasz Betlehemére
is zúdul az ibolya áram,
a nők is eltűnnek elégve
s végül csak a táj, csak a táj van!
S a tóban a görbe, magányos
halász, aki küzd a keszeggel
s a tihanyi halszagú János
Jézust gyötrődve keresztel.
Húzódik a ránc meg az árok
a bánatos grimaszú arcra:
a mester oly szépeket lát, hogy
vergődik, irtózik az arca,
mert tudván tudja a tájat,
ahol nyugovása sosem lesz,
szemében eltörnek az ágak
s kialszik arcában a reflex.
Forrás: http://www.irodalmiakademia.hu
Kassák Lajos nemcsak a végtelen víz és a horgászás, de amint a fonyódi mólón említette nekem, épp Egry személye és művészete miatt szerette a Balatont. Úgy mondd, 1919-ben levelet írt Egrynek. Arra kérte - mert akkor nem nagyon volt tanácsos, hogy Pesten maradjon -, szerezzen neki elrejtő lakást Keszthelyen vagy valamelyik közeli faluban. Egry, aki akkor már feleségül vette Pauler Juliskát, és az állandó Balatonra rendezkedett be a keszthelyi szép Pauler villában, azonnal teljesítette Kassák kérését. - "Így akkor naponta találkoztunk Keszthelyen." - Kassák fonyódi elbeszélése szerint, akkor sok szó esett köztük az expresszionizmus kérdéseiről, melyet Egry épp elhagyni készült. Ezt Kassák, "a modern", erősen ellenezte, mert Egrynél stílusvisszalépést sejtett. Sokat sétáltak a mólón, a Helikon-parkban. Egryben akkor már a nagyon is új Egry József-i világkép és annak formai és szín és fény, látás és ábrázolás módjai érlelődtek. Végül is Egry akkor jutott infernói anyagi gondjai és lelki válságai közül először igazán levegőhöz és fényhez.
Kassák akkor 1947-ben, nálunk Fonyódon, Egry műtermével szemben, mely pontosan apámék villájával szemben épült, sokszor megemlékezett Egry keszthelyi életviteléről, amelyhez, mint mesélte, szorosan hozzátartozott a mindennapi biliárdozás, jó adag napi konyak és a pepita füzetes horgászás, a séták és a szemlélődés. Ha most is befutott a hajó a fonyódi kikötő szárnyai közé, én ösztönösen fölnéztem Kassák horgásznyele mellől a hajó emeleti fedélzetére. - Nem áll-e ott Egry? - Mert gyakori, sokszor napontai vendégünk volt Fonyódon. És mindig ugyanazok a jellegzetes mozdulatok és helyzet, mert mindig az utolsó leszálló volt. Ugyanaz a hanyag füzetösszehajtás és ceruza-zsebbetétel. Kezében a kis halasháló vagy szák, mert a piacra is ezt használta, és ugyanabban a kezében a saját készítette somfabottal a kilépés a partra. Arcán az ezerráncú mosolygás. Mosolygás, mert neki Fonyód kedves volt. A jobb beszerzés bázishelye... Tea, kakaó, szardínia, kávé...
Keszthely után neki egy kicsit a balatoni városka volt Fonyód, ahol több volt az üzlet, és volt piac is és a Porkoláb vendéglőben biliárdasztal és néhány barát is. A hajó pedig a két part - Badacsony és Fonyód - között maga volt a mozgó, fehér műterem. Figurákkal, táj- és fényváltozatossággal délre és északra is. Mintha csak úgy siklott volna ki hazulról, a badacsonyi toronyműteremből a vízre, hogy aztán nálunk kössön ki. A füzetben mindig volt néhány "följegyzés". Amolyan öt-tízperces figurális és táji vázlat. Hiszen az egész hajóút húszperces volt. Ha érdeklődtem a füzet után, nemegyszer szakított ki lapokat a pepita füzetből, és megajándékozott a "fonyódi heggyel". E kettős kúpú sárvulkán az ő képein sokszor jelentette a távlatban a szigetet. A biztos pont volt a fényben, mint a híres 1936-os "Juliska" című képén is. Juliska és Fonyód Keszthely után a kettős erős horgony volt Egry életében. A hegy és Juliska, ők tartották a festő fényen lebegő csónakját.
Ilyenek voltak az 1945 utáni nehéz évek a somogyi piaccal és a patikával és a barátokkal és azzal, amit ők összeszedtek a batyuzó eladóktól. Amelyeket aztán Egry hazavitt a halashálóban, és otthon Juliska osztotta be az élethez. Az északi parton Tatay Sándor vitte neki mindig a segítséget, mert hosszú ideig bizony nem volt fényes Egryék élete, bárhogy ragyogott is a műve.
Elismertetése nem ment könnyen. Igen érdekes példa erre közös könyvünk a Fonyódon és Badacsonyban válogatott és összeállított Vízitükör hosszú hajózása a viharokon a megjelenésig. Azaz 1955-ig. Érdemes rá visszaemlékezni a 25 éves évforduló alkalmából is. Sok emlék fűződik hozzá. Az akkor, 1948-ban kapott nagy aranyérem és Kossuth-díj után is csak kesernyésen mosolygott a Vízitükör tervén, amelyben rajzai és verseim együtt jelentek volna meg. Alig hihető, de a 14 Egry-rajz és 18 "balatoni" versem összeválogatása majdnem két év munkája volt.
Hosszú ismeretség után kérte csak el az addig megjelent köteteimet. Aztán rendszeresek lettek általában a versről való beszélgetések. Akkoriban többet írtam és akkortájt jelent meg a Se ég se föld kötetem több "balatoni" verse. Ezeket Egrynek fölolvastam, mint ahogy ő is megmutatta füzetének balatoni vázlatait. Nem a versekhez készültek ezek a toll- és ceruzarajzok, de hangulatban sokszor találkoztak. Észrevétlen, de szívós következetességgel állt össze a kötet. Tizennégy rajzának ő adta a címeit. A kötet sorrendjében a vers és rajz egymást egészítette ki. Ilyenek Egry címei: "Nád közt horgászgató", "Badacsony és Gulács", "Bárkás", a Vihar előtt című versemmel. Aztán Gémek a nádasban és Így emel című versem mellett a "Balatoni térben" című rajz. A "Nádvonal", "Festő a parton" a Tavi verssel.
Aztán verseimmel együtt két dekli közé csomagolta őket, és én küldtem föl a kis kötetet a mindig lelkes és segíteni kész Sárközi Mártának a Válaszhoz, aki a Válasz "Fehér Holló" kiadójánál a megjelentetés útjait egyengette. - De bizony hiába. Érdekes, akkor Kassák sem hitt a megjelenésében. Végül is az Egyetemi Nyomdához került a kötet, és mert Bóka László volt akkor a nyomda igazgatótanácsának elnöke, és egyben államtitkár is, tehát őt kerestem föl a minisztériumi hivatalában. Szívélyesen fogadott, de meglepetésemre közölte, hogy mit sem tud a kéziratról. Akkor pillantottam meg íróasztalának jobb sarkán a jellegzetes Egry-deklik közé csomagolt fölbontott Vízitükröt. Mit tehettem, hogy én se "lássam", de Bóka is "észrevegye" fölfedezésemet, beszélgetés közben, az asztal sarkán a "kéziratra" ültem. A beszélgetés végén pedig, hogy Bóka is lássa, kivéve művünket alólam, hazavittem Badacsonyba.
Egry jót, de keserűen mosolygott, nevetett. Aztán a könyv mégis megjelent, de már csak Egry halála után. Ám ennek is érdekes története van. 1954-ben a Nádor szállóban, Pécsen beszélgettünk róla Szántó Tiborral, és akkor ő, mint a pécsi Dunántúli Magvető vezetője elkérte, ha ugyan még együtt vannak a rajzok Badacsonyban. És a műteremben ugyanabban a két dekli között találtuk meg Juliskával a könyv vers- és rajzkéziratát. Ha jól emlékszem, Csorba Győző lektori ajánlásával kerültek föl Pestre jóváhagyásra. És hivatalos pecséttel az jött vissza újra, hogy "kiadásra alkalmatlanok".
Fölutaztam akkor Pestre, és fölmentem szomorúan Szász Imréhez, hogy mitévő legyek. Ő azonnal telefonált Németh Lajoshoz - Fülep Lajos tanítványához -, aki a képzőművészeti ügyeket intézte akkortájt a Pártbizottság illetékes osztályán. Úgy vettem észre, mikor a találkozón megjelentem, és megmutattam, hogy nem akart hinni a hivatalos pecsétnek. De tény, rövid úton elintézte, hogy a Vízitükör 1955-ben megjelenhessen a Dunántúli Magvetőnél. A Szabad Népben Kárpáti Aurél a legnagyobb elismeréssel köszöntötte a könyvet, és Fülep Lajos leghűségesebb tanítványa, Fodor András pedig a Csillagban írt róla. Így jelent meg a Vízitükör Fülep Lajos nagy örömére is, akivel annak idején nemegyszer látogattuk meg Badacsonyban Egry Józsefet, és akinek a művészetéről sokszor beszélgettünk. Fülep Lajosnak különben magam is tanítványa voltam még Pécsen.
Ilyen beszélgetés emléke az, amikor Fülep Lajos egyik kirándulás alkalmával a hajó fedélzetén Derkovits Gyulát Egry Józseffel hasonlította össze. - Egry egyre inkább tárgytalan - állapítottuk meg. Emlékszem a szavaira, melyeket a ragyogó fény és a párás vibrálás még csak jobban megerősített. Mint egy valóságos Egry-képben úszott a gondolat... Igen, mert bár művészetük egy környezetből, egy betegségből és egyetlen igazságból indult, és ugyanabból a szociális igazságérzetből táplálkozott, de a művekből kitűnik, hogy öntörvényű festői világukban ez a két nagy magyar mester a megteremtett művekben igen különbözik és szerencsére, így épp a magyar festészet gazdagítására.
Derkovits Gyulánál a tárgyi világ és a szociális feszültség mindvégig reálisan szikrázik az ezüst és az arany színeiben. Egry Józsefnél az ember és a művészet és a világ viszonya egyre inkább kozmikus feszültséggé és méretekké tágult. Így lett Derkovits művészete földibb és Egry Józsefé éteribb... És Csontváryval együtt egy olyan festői trió alakult, amely a 20-ik századi európai festőművészetben rangos helyet biztosít a magyar szellemnek.
Forrás: http://www.irodalmiakademia.hu
Egry József szobor
a XI. ker. Lágymányos, Egry József utca és Irinyi József utca találkozásánál.
A 2,1 m-es bronz szobrot Marton László készítette
1980-ban.
Forrás: http://www.budapest-photo.hu/Egry%20Jozsef%20szobor
