ÉLETRAJZI ADATOK
	A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke
	A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság honlapjáról
	A Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon szócikke
	Időrendi áttekintés
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

(Újlak, 1883. márc. 15. - Badacsonytomaj, 1951, jún. 19.): festő, Kossuth-díjas (1948), a magyar modern festészet egyik legeredetibb képviselője. Napszámosszülők gyermeke. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte meg, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Lyka Károly segítségével Párizsba utazott, ahol főként a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906-1908 között a Képzőművészeti főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. 1907-ben Menhely előtt c. képével állami ösztöndíjat nyert. 1909-ben kollektív kiállítása volt a Művészházban. 1912-ben Belgiumban járt. Katonáskodása után 1918-tól kezdve a Balaton mellett élt és számtalan változatban festette a Balatont Keszthelyen, Badacsonyban, majd Badacsonytomajban. 1922-ben a Belvederében rendezett kollektív kiállítást. 1924-ben Ernst-díjat, 1926-ban Szinyei-tájképdíjat nyert. Berlinben és Drezdában, 1927-ben Hamburgban volt gyűjteményes kiállítása. 1930-ban Szicíliában járt tanulmányúton (Isola bella, Taorminai hegyek között); 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. 1945-ben állami nagydíjat, 1947-ben Szabadság érdemérmet kapott. Ugyanez évben Velencében volt kiállítása, 1951-ben a Fővárosi Képtár, 1958-ban a Veszprémi Múzeum mutatta be képeit. A plein air törekvéseket és konstruáló irányokat ötvöző drámai erejű piktúrájának fiatalkori szakaszát kubisztikus útkeresés jellemezte. Belgiumi tanulmányútja után már Meunier hatását tükröző munkásképeket festett. Az 1920-as évektől kezdve viszont csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először az expresszionizmus formanyelvén fejezte ki magát, majd egyéni stílust teremtett. E sajátos technikájú (olajpasztell festésű) képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet (Szegény halászok, Visszhang, Vitorlaigazító). Számos képe van a Magyar Nemzeti Galériában, a pécsi, keszthelyi múzeumban, valamint magángyűjteményekben. E művek között több önarckép is található. 1966 nyarán műveiből nagyszabású gyűjteményes kiállítást rendeztek a Tihanyi Múzeumban.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
             http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03668.htm

Egry József (1883-1951) a modern magyar festészet egyik legkiválóbb mestere, huszadik századi művészetünk egyik legeredetibb hangú, drámai erejű képviselője, egyetlen irányzathoz sem tartozó alkotó. Leginkább a fényfestők "nagy magányosaival" tart szellemi rokonságot.

Szegény napszámos szülők gyermekeként született 1883. március 15-én Zalaújlakon. Szüleivel Budapestre kerülve gyermekként iratkozott be a nyomor életre szóló iskolájába. Rajzkészsége és a festészet iránti vonzódása már ekkor megmutatkozott. Az 1897-98-as tanévben kimaradt a polgári iskola negyedik osztályából. Miközben mindenféle alkalmi munkával hozzájárult a család megélhetéséhez, előbb Fellegi Emil "dekoratív festőnél", majd Korcsek János arcképfestő műhelyében tanulta a festészeti alapismereteket. Első ízben 1901-ben, a Nemzeti Szalon tárlatán szerepelt két festményével. 1903 decemberében Lyka Károly felfigyelt rá, és támogatásával elutazott tanulni Münchenbe, majd 1905-ben Párizsba, ahol a Julian akadémia esti tanfolyamát, de még inkább a múzeumokat látogatta.

Párizsból 1906 decemberében Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly hívására hazatért, s ösztöndíjjal a Mintarajziskolán (későbbi Képzőművészeti Főiskola) Ferenczy növendéke lett. "Menhely előtt" című képével a Műcsarnok 1907-es tárlatán ezerkoronás ösztöndíjat nyert. A Könyves Kálmán Szalon 1907-es kiállítására a főiskola engedélye nélkül küldte be képét, aminek következményeképpen megvonták tőle az ösztöndíjat. Így másfél év után, 1908-ban kimaradt a főiskoláról, amelynek amúgy is nehezen viselte kötöttségeit. Budapest új, modern szellemű kiállítótermében, a Művészházban 1909-ben rendezte meg első önálló kiállítását. Az "Izé" című élclap és a Fidibusz közölte rajzait. 1911-ben egy műpártoló támogatásával Belgiumba utazott, ahol főleg kikötőkben rajzolt, festett.

Járt Gödöllőn, Erdélyben és hosszabb időt töltött Ungváron, ahol egyéni kiállítást is rendezett.

1915-ben segédszolgálatosként behívták katonának Nagykanizsára. A súlyosan megbetegedett festő hónapokra a badacsonyi hadikórházba került, lábadozóként. A Balaton-élmény mellett magánéletében is sorsdöntő találkozást hozott a badacsonyi tartózkodás: megismerkedett Vízkeletyné Pauler Juliskával, aki elvált férjétől, és 1918-ban Egry Józseffel kötött házasságot. Egry betegszabadsága alatt, 1916-ban Pesten a Képzőművészeti Szabadiskolában tanított, Kernstokkal, Rippl-Rónaival, Vedres Márkkal együtt. Derkovitscsal való ismeretsége is erre az időre tehető. 1918-tól feleségével, majd hozzájuk költöző édesanyjával Keszthelyen éltek, a nyarakat a badacsonytomaji présházban töltötték. Egész életére a Balaton lett az állandó lakhelye.

Egry új stílusú balatoni képeit először a Nemzeti Szalon 1922-es kiállításán, majd a Belvederében, 1923-ban mutatta be. Néhány jelentős műkritikus (Kállai Ernő, Fülep Lajos, Elek Artúr) figyelt csak fel új hangvételű műveire. 1926-ban Berlinben és Drezdában rendezett kiállításainak (Gurlitt Galerie és Richter Salon) elismerő visszhangja után a Tamás Galériában rendezett tárlatai (1928-ban - Medgyessyvel, 1930-ban és 1933-ban) is felkeltették iránta az érdeklődést. Az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága kiállításain is rendszeresen szerepelt, 1927-ben az elnökség tagjává is választották.

A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas és a környező dombok nemcsak élményt és motívumot jelentettek a számára, de festészetét is átalakították, egyéni hangjának stílusalakító tényezőjévé váltak. A föld, a fa, a ház, a víz és a nap nemcsak mint motívum, nemcsak mint jelenség szerepelnek a képein, hanem egy kozmikus világérzés vetületeként is. A balatoni térben megjelenő alakok eggyé válnak a tájjal, de otthon vannak benne az Egry által megfestett bibliai alakok, például Keresztelő Szent János és Szent Kristóf is. A balatoni táj lágy színű dombjai, az öböl karéjos ívei tiszta szerkezetű képeinek alapelemeivé lesznek. De mindenekfölött a fény az, ami - hol egy szétsugárzó magból sávosan kitárulva, hol a napkorong mentén koncentrikus körökben szétnyílva - a képek formateremtő erejét adja.

Korai korszakában Egry a megszerkesztett rendet kereste. Később természeti képekben vetítette ki benső világát. A fény színátalakító módon való használata rokonítja Egry festészetét a Gresham-kör képviselőinek művészetével, de nem meglepő, hogy 1945 után Egryt a velük konfrontálódó Európai Iskola tagjai hívták soraikba.

Egryék 1930-tól a teleket Budapesten, egy bérelt lakásban töltötték. Egry tüdőbajának a súlyosbodása miatt gyógykezelés céljából 1929-ben Tátrafüredre, 1930-ban és 1938-ban Itáliába utaztak, részben baráti segítséggel, részben az eladott badacsonyi szőlő árából.

Az 1930-as évektől kezdve egyre több szerző (Ártinger-Oltványi Imre, Genthon István, Rabinovszky Máriusz, Keresztury Dezső, Kállai Ernő, Lyka Károly) méltatta tanulmányban, illetve könyvben Egrynek, a "Balaton festőjének" művészetét. Sikeres kiállításai a Fränkel Szalonban (1936) a bécsi Neumann und Salzer Galerie-ben, majd 1939-ben az Ernst Múzeumban növelték tisztelőinek és gyűjtőinek a táborát.

Egryék 1941-ben költöztek be az 1939 óta épülő új házukba. Itt élték át sanyarú körülmények között a háború éveit is, mivel pesti lakásukat 1944-ben bombatalálat érte, ahol Egrynek mintegy hetven festménye, rajza pusztult el. A háború után az idős művész az anyagi gondok mellett egyre többet küzdött a betegséggel is. 1945 után több állami kitüntetésben is részesült (1945-ben megkapta az állami nagy aranyérmet, 1947-ben a Szabadság érdemérmet, 1948-ban az első ízben kiosztott Kossuth-díjat), betegsége és magánya egyre jobban nyomasztotta.

1948-ban művei szerepeltek Londonban és a XXIV. Velencei Biennálén, de 1950-től az akkori kultúrpolitika mellőzte.

Önarcképeinek sorában a kései arcképek tükrözik kétségbeesett magára maradását.

1951. június 19-én halt meg. Sírját a badacsonytomaji temetőben Borsos Miklós "Vízrenéző" című domborműve díszíti.

Halálának évében a Fővárosi Képtár csöndben lezajlott kiállítása emlékezett meg művészetéről, majd szerepeltették alkotásait a brüsszeli világkiállításon (1957). Az 1958-ban és 1962-ben Keszthelyen rendezett szerény kiállítások után a Tihanyi Múzeum 1966-os tárlata hívta fel rá újból a figyelmet. A Magyar Nemzeti Galériában halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékkiállítás után az 1973-ban Badacsonyban megnyílt emlékmúzeum méltó emléket állít művészetének.

Forrás: http://www.egry.hu/elet-hu.html

EGRY József (Újlak, 1883. márc. 15. - Badacsonytomaj, 1951. jún. 19.) festőművész. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. 1905-ben Párizsban a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906-1908 között a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. Az 1. világháború után Badacsonyban telepedett le, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Berlinben, Drezdában, Hamburgban és Szicíliában járt tanulmányúton. 1938-ban a Képzőművészek Új Társasága (KUT) elnökévé választották. A 20-as évektől csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először a expresszionizmus formanyelvén fejezi ki magát, majd egyéni stílust teremt. Olajpasztell festésű képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Számos képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik, munkái megtalálhatók veszprémi, pécsi és keszthelyi múzeumokban, valamint magángyűjteményekben. Az Ernst-díjat 1924-ben, a Szinnyei-tájképdíjat 1926-ban nyerte el. 1948-ban elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Badacsonyban az emlékmúzeuma udvarán álló bronz mellszobrát Borsos Miklós, a kikötő bejáratánál lévő egészalakos szobrát, Marton László készítette. Emléktáblája van a múzeum, a Szőlőhegy u. 9. sz. ház - ahol 1918-1938 között élt és alkotott -, valamint a Római úti szakszervezeti üdülő falán.

Forrás: Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon
             http://mek.oszk.hu/00000/00062/html/szocikk/e.htm

Életrajzi adatok

1883.	március 15-én született Zalaújlakon.
1890 körül	szüleivel Budapestre költözik.
1897-1898-ban	kimarad a polgári iskola negyedik osztályából. Fellegi Emil "dekoratív festő" műhelyében dolgozik.
1900 körül	Korcsek János festő segédje.
1901	Két arcképét kiállítják a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán.
1903	decemberében felkeresi Lyka Károlyt. A Művészet közli rajzait.
1904	Münchenbe utazik tanulni, de anyagiak híján néhány hét múlva haza kell térnie.
1905	novemberében Párizsba utazik, a Julian Akadémia esti rajztanfolyamát látogatja.
1906	decemberében Szinyei és Ferenczy Károly hívására hazatér, felveszik a Mintarajziskolába (a későbbi Képzőművészeti Főiskolára); Ferenczy mesteriskolájának a növendéke.
1907	A Műcsarnok tavaszi tárlatán kiállítják Menhely előtt (Éjjeli menhely előtt) című képét; ezerkoronás ösztöndíjban részesül.
1907	júliusában a főiskola engedélye nélkül küldi be képeit a Könyves Kálmán Szalon Ifjúsági kiállítására; ösztöndíját megvonják.
1908	Kimarad a főiskoláról.
1909	Első önálló kiállítása a főváros új, modern szellemű kiállítótermében, a Művészházban. Az Izé című élclap munkatársa.
1912	Egy műpártoló támogatásával két hónapra Belgiumba utazik.
1914	Hosszabb időt tölt Ungváron, műveiből házi kiállítást rendez.
1915	Behívják katonának, Nagykanizsán segédszolgálatos. Súlyosan megbetegszik.
1916	A badacsonyi kisegítő katonai kórházban ápolják. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével Vizkeletyné Pauler Juliskával. Betegszabadsága alatt a Képzőművészeti Szabadiskolán tanít Budapesten, Kernstokkal, Rippl-Rónaival együtt; ekkor ismerkedik meg Derkovitscsal.
1918	Leszerel, megnősül. A következő években a házaspár otthona Pauler Juliska keszthelyi háza. A nyarakat a Pauler család badacsonytomaji présházában töltik.
1922	A Szinyei Társaság bemutatkozó kiállítása a Nemzeti Szalonban. Valószínűleg innen távolíttatja el Egry képeit Pekár Gyula kultuszállamtitkár. Új munkáit a művész először a Balaton Társaság első balatoni kiállításán mutatja be a Nemzeti Szalonban: itt látja a közönség - és néhány értő kritikus - először az első balatoni évek termését: Egry új stílusú képeit.
1923	Gyűjteményes kiállítás a Belvedere kiállítóhelyiségben.
1926	Gyűjteményes kiállítás Berlinben (Gurlitt Galerie) és Drezdában (Richter Salon).
1924	Megalakul a Képzőművészetek Új Társasága (KÚT); a csoport kiállításain Egry rendszeresen részt vesz.
1927	A KÚT elnökségének tagjává választják.
1928	Adósságaik miatt Egryék eladják a keszthelyi házat. A telet ezentúl a fővárosban töltik.
1928	Közös kiállítás Medgyessy Ferenccel a Tamás Galériában.
1930	Olaszországi utazás: Palermo, Nápoly, Szicília.
1936	Gyűjteményes kiállítás a Fränkel Szalonban. A kiállítás anyagát Bécsben is bemutatják a Neumann und Salzer Galerie-ben.
1938	Újabb olaszországi út, elsősorban gyógykezelés céljából; hogy a költségeket előteremthessék, eladják a badacsonyi szőlőt és présházat.
1939	Kiállítás az Ernst Múzeumban. Megkezdik az új badacsonyi ház építését.
1940	körül műteremlakást bérelnek Budapesten a Tisza István (ma József Attila) utcában.
1941	Elkészül a badacsonyi villa.
1944	A pesti lakást bombatalálat éri, mintegy hetven kép és rajz pusztul el.
1945	A felszabadulás meghozza a hivatalos elismerést is a művésznek: állami nagy aranyéremmel tüntetik ki.
1947	Megkapja a Szabadság érdemérmet.
1948	Az 1848-as centenáriumi évben alapított Kossuth-díj első kitüntetettje. Képeivel részt vesz a Velencei Biennálén.
1949	Az új keszthelyi múzeumból eltávolítják a képeit magyarázó feliratot.
1951. június 19-én	halt meg Badacsonyban.
1957	Özvegyének halála. A brüsszeli világkiállításon Csontváry és Egry képei képviselik a XX. század magyar festészetét.
1958	Emlékkiállítás a keszthelyi Balatoni Múzeumban.
1962	Újabb keszthelyi kiállítás. Elkészül Borsos Miklós síremléke a badacsonytomaji temetőben.
1966	Nagy sikerű emlékkiállítás Tihanyban.
1971	Emlékkiállítás halála huszadik évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Galériában.
1973	Születése kilencvenedik évfordulójára megnyílik a badacsonyi Egry József Emlékmúzeum.

Forrás: Egry József arcképe (szerk. Fodor András, Szabó Júlia), Magyar Helikon, Bp., 1980, 202-203. oldal