Gedő Lipót karikatúrája Koszta Józsefről |
ÉRDEKESSÉGEK | |
| A VirtuArtNet Galéria adoma-tárából | ||
| Annuska | ||
|
Koszta József volt háza és emléktáblája Szentesen |
||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Koszta József, amikor nagyon rosszul ment a sora, azzal a kéréssel fordult Szinyei Merse Pálhoz, hogy venné fel tanárjelöltnek az Országos Mintarajziskolába.
"- Jól van Jóska... De milyen iskolai végzettséged van?" - kérdezte Szinyei.
Pironkodott Koszta: Bizony csak négy polgári!
"- Akkor sajnos nem vehetünk fel tanárjelöltnek. De ha van protekciód, tanár lehetsz az iskolánkban."
(Szinyei abban az időben az Országos Mintarajziskola és Rajztanárképző igazgatója volt.)
Forrás: http://www.virtuartnet.hu/adoma/adoma.htm
A társtalanul küszködő művész életének árnyékhűségű kísérője akadt, s a maga alázatos létezésével is nélkülözhetetlen támasza: Annuska. Tizenhét éves volt, amikor ringó járását követve, Koszta legényes hetykeséggel megszólította őt: "De szép a kisöccse, kisasszony!" - "Mi mindnyájan szépek vagyunk" - felelte Annuska - és ezzel eldőlt jövendő sorsa, mert ekkor szegődött a zömök, kissé mérgesen barátkozó arcú férfi mellé, s többé nem hagyta el, még ha megmarta, akkor sem. Sorsa bizony nem volt enyhe a festő mellett. Dolgos, nehéz élet, tetézve mindazzal a teherrel és áldással, amit egy remete, egy zseni paraszti magányából, alkotó napjainak parazsából nyerni lehet és tűrni kell.
Egymásratalálásuk első éveinek - és annak az emberi érdeklődésnek, amellyel a művész fiatal életepárjának egyénisége felé fordul - emlékét Koszta portréfestészetének egy korai alkotása őrzi: A gondokba merült. Sok év folyamán Annuska már a fáradhatatlan modell, Koszta figurális tájtémáinak is állandóan ismétlődő alakja; itt, amikor elsősorban az érző ember a modellje művészetének, itt ismerhetjük fel Koszta emberségének hiteles gyökereit. Pátosztól való jellegzetes idegenkedése, valóságábrázolásának egyik legfőbb kezessége is megmutatkozik e képen. Hiszen annyiféleképpen lehetne gondokba merülni, ha a művész szándéka könnyű megindítás volna. Itt a félszegen becsukott, ölbeejtett kéz, hosszadalmas, s tán hiábavaló töprengés, a munkához szokott kéz ritka semmittevésének jele. A fiatal arc kifejezése olyan, mint akit megkérdeztek, hogy mi fáj és nem tudott felelni. Tekintetében talán egy előbbi, nem is látott sírás nyomával, s megtörtséggel, amely évek folyamán majd árkot ás a szem alá, de most még csak megduzzasztja a szemhéjat. Az ablakpárkányon álló olcsó virágon - a szegényes környezet egyetlen díszén - nem csillan meg napfény, hogy vidámságot, életörömet hirdessen, hanem olyan elárvultan búslakodik, mint "gondokba merült" gazdája.
Annuska kalapos arcképe már egy következő fázist jelez, egy fokkal erőteljesebb mű, amely a jövendő koloristát jelzi. A profilban megmutatott arcél még beszámol a fiatal arcon jelentkező érett vonásokról, az érzés és gondolkodás nyomairól, de az arc színei már sommázottabban, nagyobb foltokban jelentkeznek és főleg feltűnik a harsogó színek erős kísértése, a fekete kalap piros szalagján, a fekete kabát alatti fehér ingen, a későbbi Tyúkos portré megejtő színvarázsának előzményeként.
Úgy tűnik, mintha Koszta életében minden egy jövendő utat készítene elő, festészetének végső, nagy felvonását: a tanyai életet. Párválasztása, Annuska, ennek a kibontakozásnak olyan fontos eleme, mint a levegő. Lényével teremtette meg férje köré a csendes munkálkodás és tűnődés atmoszféráját, amelyből a művész csodálatos parasztleány- és asszony portréi nőttek ki. Annuska megfáradt, pihenő vagy gondokban őrlődő vonásain is felismerhette Koszta a paraszti sorsnak és életformának legbensőségesebb kifejeződését. Ezt irodalmi mellékíz nélkül tette. A korábbi magyar népéletkép takaros, helyre, pörlekedő népszínművi menyecskéinek festői hitelét egycsapásra verte agyon - mindörökre.
Forrás: Bényi László: Koszta József ("Magyar mesterek" sorozat), Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1959, 19-20. oldal
Koszta József volt háza és emléktáblája Szentesen
Forrás: http://www.szentesinfo.hu/mozaik/2004/szemle/03-29.htm
