NAGYÍTHATÓ KÉP 1920-as évek - Olaj, vászon, 50x60 cm Magyar Nemzeti Galéria	MŰELEMZÉSEK
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	Hárs Éva írása
	Aradi Nóra írása
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

Alkotó ereje teljében, legjobb korszakában festette e remekművét. Művészete ekkor már mélyen összeforrott környezetével, a szentesi tanyavilággal. "...Hogy miért lakom éppen Szentesen, arra csak azt mondhatom, hogy ez az a táj, amely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar táj jellegzetességeit...".

A színekre felépített természetfelfogás és az előadás bátor közvetlensége jellemzi a Ruhaszárítást is. Képén a levegő szinte megsűrűsödött, a tobzódó piros, sárga, kék, barna színfoltok izzóvá hevültek, árnyékai súlyosak, napsütése tikkasztó - a mindennapi témát, az eseménytelenséget színeivel, kontrasztjaival drámai erejűvé fokozta. "Éjszakai napsütés"-nek gúnyolták a nyers komplementerekből kialakult stílusát. Méltatói parázsló koloritja miatt a francia fauve-izmus festőihez hasonlították, sőt Vlaminck lángoló színkorszakát is idézték vele kapcsolatban.

Forrás: http://www.hung-art.hu

A művész a képen a nyári napban villódzó színek gazdagságát kívánta rögzíteni. Pompás kavalkádja a színskálának! A barna nádtetős, hosszú ház falát a derekáig kékesbarna árnyék borítja, lent azonban a tűző naptól vakítóan fehér. Az udvaron, a házfal és a fák között kifeszített kötélen ruhák száradnak, s mindegyikük más színű és mindegyik tükrözi a másik visszfényét is. A karcsútörzsű, magas, fiatal fák zöld lombján átsüt a nap sugara s a barna tető felett az égbolt mélykék ragyogással tüzel. A fák delelőt jelző csöppnyi árnyékai az udvar sárga homokján kékesbarna foltot ejtettek. A mindennapos látvány szépségét ragadta meg, a lényegig egyszerűsített mondanivaló színélményét fokozta a végletekig, érzelemmel telített, gazdag festőiséggel.

Forrás: Hárs Éva: Csók, Koszta, Rudnay ("Az én múzeumom" sorozat 14.), Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1966, 21. oldal

...a rézsútosan benyúló házfal és a képsíkkal párhuzamosan, a képfelület közepe táján felaggatott színes ruhák, a sötétkék égbolt és a mélybarna tető alatt tobzódó sárgák, vörösek, rózsaszínek, kékek foltjai, amelyek meg-megcsendülnek a vásott házfal ragyogó naposságában. Idilli téma is lehetne ebből a motívumból, de Koszta színességében a szegénység vádol, nyughatatlan kavargássá nőnek a pompás színű rongyok. Néha sárgába szökken, majdhogynem lángra kap a zsúpfedél komorsága, egy-két alak piros ruhája játszik bele a házfal sokféle fehérjébe, és ez a piros különös módon végigpásztázza az ég tiszta kékjeit és visszaverődésüket a tócsa vizében.

Forrás: Aradi Nóra: Koszta 1861-1949 ("A művészet kiskönyvtára" sorozat), Corvina Kiadó, Budapest, 1965, 23-24. oldal