| 2. Hosszúcsőrű vagy gyapjas hangyász sünök (Proëchidna Gerv.) | TARTALOM | 1. Kacsacsőrűek (Ornithorhynchus Blumenb.) |
Ebbe a családba tartozó fajokat egyik rendszerezőnk azzal jellemezte legjobban, hogy külsejükben – a kacsáéhoz hasonló csőrüket leszámítva – a vidra és a vakondok alakját egyesítik, s ez a jellemzés találó is, mert Új-Hollandia gyarmatosai ezeket az állatokat ma is vízivakondokoknak nevezik.
Agyféltekéik símák és az állkapcsaik teljesen arra vannak berendezve, hogy az állatok az iszapban vájkáljanak velük, de a mellett szarunemű lemezekkel vannak födve, melyeket tövükön igen finom hártya határol. Zápfogaikat a fejlődés folyamán szarufogak váltják fel, melyeknek lapos koronájuk van és a kagylók felaprítására amazoknál sokkal alkalmasabbak.
Végtagjaik rövidek és 5, erős karmokkal ellátott ujjban végződnek, egyúttal azonban közöttük úszóhártyák is megjelennek.
7 nyak-, 17 hát-, 18 fark-, 2 kereszt- és 2 ágyékcsigolyájuk van. Orrnyílásaik a csőr végén végződnek, ajkaik szélesek és keresztbenállók és porcosak. Nyelvüket elől hatalmas, hátrafelé álló szarutüskék fedik, s pofazacskóik is vannak s ezeket Semon kagylókkal találta zsúfolásig megrakva. Tavakban és lassan folyó vizekben élnek és vízinövények között úszkálnak a felszínen. Állandóan a víz alá buknak és meredek partokon 20 lábnyi hosszúságú járatokat építenek, melyeknek egyik bejárata a víz fölött, a másika víz alatt van.
Ebbe a családba csak egyetlen nemzetség tartozik.
| 2. Hosszúcsőrű vagy gyapjas hangyász sünök (Proëchidna Gerv.) | TARTALOM | 1. Kacsacsőrűek (Ornithorhynchus Blumenb.) |