Megzenésített Vészi Endre versek
Vitai Idikó	Egész és meg nem bontható
Gryllus Vilmos és együttese	Rézmadár
Gryllus Vilmos és együttese	Krisztina, Zöldfa
Gryllus Vilmos és együttese	Ködös reggel
Dévai Nagy Kamilla	Rác fakanál
Kocsák Tibor	Hét stanza az Utolsó Kalandhoz
Bárdy György előadásában	Az utolsó tangó Budapesten

KÖDÖS REGGEL

Nagy mosókonyha ez a ködös reggel
és benne kádak, csövek, rézcsapok!
ha szerteszáll a nagymosásnak gőze,
a tiszta város újra fölragyog.

Csak képzelem a mosónőt, hogy keble
a sulykolástól súlyosan remeg,
nagy sonka karja főtt pirosra érik -
újságpapírban zsíroskenyerek.

A hab tömötten, lila likacsokkal
a fehér hideg égre felpöfög,
huzat visong, súlyos lepedő csattan,
kis rózsaszínű párna könyörög.

Nagy mosókonyha ez a ködös reggel
és benne kádak, csövek, rézcsapok!
ha szerteszáll a nagymosásnak gőze,
a tiszta város újra fölragyog.

KRISZTINA, ZÖLDFA

Őszi akváriumban
úszik kint a világ
üvegen-túli világ
üvegen innen csobban
itt az ablak mögött
tárgyam a köd
ernyed a platánok izma
üres papír kézirat
üvegen kopog a vak
fényekre szedi egy prizma
negyvennégyes szalad
angyal tipegve lépked
ördög tipegve lépked
Kinizsit kér a tag
gombás betonfalak
itt jön a Nemtő
a feljelentő
fekete cola konyak
énekelni
útrakelni
nem-betelni
Holdon inneni táj
holdon inneni kráter
holdon inneni holdlakók
holdon inneni üzletlakások
holdon inneni gond
holdinneni hazám
Zöldfa
lombja nem volt
lombja nem lesz
rügyeket se tervez
Őszi akváriumban
úszik kint a világ
üvegen-túli világ
üvegen innen robban.

EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ

Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.

Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.

Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.

Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.

Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.

S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.

RÉZMADÁR

Ablakomon túl a fán
fényt kiált a Rézmadár
Vérmezőn a Rézmadár
csőrében a láthatár
       Jánoshegyi kilátó
       napnyugatot kiáltó
       Szabadsághegy Rózsadomb
       alkonyati rézkolomp
Ablakomon túl a fán
éjt kiált a Rézmadár
réztollai hullanak
földrehullva pengenek
       járda lépcső csupa réz
       vörösrézből az egész
       Vérmező és Vérhalom
       vörösrézből cimbalom