NAGYÍTHATÓ KÉP 1906 - Olaj, vászon, 170x80 cm Magyar Nemzeti Galéria	MŰELEMZÉSEK
	A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból
	Frank János írása
	Genthon István elemzése
	VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM

A század magyar festői közül a kortárs francia festészet legfrissebb törekvéseivel Rippl-Rónai után először Czóbel került közvetlen kapcsolatba: 1905-08 között együtt dolgozott a fauve-okkal. E festménye még inkább a posztimpresszionizmus, mint a Fauves törekvések jegyében született. A test - különösen a kéz és az arc - plasztikusan mintázott. Tiszta, erős színeket használ, amelyeket kontúrvonalakkal emel ki. A fekete korvonalak egyúttal a kompozíciót is egységessé teszik. A vonalak játéka a szecesszió dekorativitását idézi. A dekortivitást még fokozza a tarka keleti szőnyeg és az egymásra halmozott könyvgerincek élénk színei. A nyugtalan háttér kiemeli az ülő alak nagy, sötét színfoltját. Czóbel - bár több részletet aprólékosabban kidolgozott - dinamikusan, robbanékony örömmel, kizárólag a festői problémáktól lelkesítve dolgozik. Az alulnézetből ábrázolt test, a felülnézetből láttatott asztal és szőnyeg sajátságos, a síkszerűség felé közeledő térhatást ad. A látvány ismert törvényszerűségei után a posztimpresszionista mesterek a képfelület optikai egységének törvényszerűségeit keresték.

Forrás: http://www.hung-art.hu/index-hu.html

A híres Ülő férfi (1906) hódolat Rippl-Rónai előtt, de sokkal-sokkal több is annál. Annakidején nem volt olyan természetes ez a bátor alulnézet, s a pompás karakterizálás; lehet, hogy a manapság aktuális szecessziós nosztalgia mondatja velem, hogy de jó lett volna, ha Czóbel huzamosabban megmarad ennél a felfogásnál. Nem maradt.

Forrás: Czóbel (Bevezető: Frank János, Életrajz, bibliográfia, képek válogatása: Kratochwill Mimi), Corvina Kiadó, Budapest, 1983, 6. oldal

Határozottan nagybányaias, Ferenczy Károly pasztózus korszakára emlékeztető vászna, "Dobai Székely Andor arcképe" (1906), mely az itthoni hatás múló erősbödésére vall. Ezzel szemben az ugyanabban az évben festett "Ülő férfi" (1906) azt mutatja, hogy a viharos fejlődésben levő fiatal művész hirtelen Rippl-Rónai stílusához s vele egyetemben újból a szecesszionizmushoz pártolt át. A rendkívül színes, tarka környezetben bemutatott pápaszemes ember szinte beleszorul a tértelen, keskeny és igen magas képfelületbe. Az ábrázolás síkszerű, tömegességről szó sincs. A színek élénkek, sőt izgatottan tarkák. A padló oly ferde, hogy a szőnyeg szinte kicsúszik a képből. Egy másik, szemben ülő "Férfiarckép" (1906), melyet Párizsban festett, szinte párdarabja az előbbinek, ugyancsak a képsíkba szorítva.

Forrás: Genthon István: Czóbel [A művészet kiskönyvtára sorozat], képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1961, 6. oldal