1891 - Olaj, vászon, 120x135 cm |
MŰELEMZÉSEK | |
|
A Képzőművészet Magyarországon c. kiállításból |
||
| Hárs Éva elemzése | ||
| Lyka Károly írása | ||
| Réti István írása | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Az emlékezés szomorú szelídségét, fájdalmát hozza magával az esti fény a két leány szobájába. A lámpás gyér fényét is elfedi az ellenző. Szülők árnya lépdel, hangjuk suttog, a hirtelen magány még szinte fel sem fogható.
Ezt a fájdalmat sikerült Csók Istvánnak megragadnia, megszabadítani a részvétébresztés olcsóbb eszközeitől. Az asztalra boruló leány keze nem szorongat zsebkendőt, az ülő lányé sem. Túl vannak a síráson, de még távol a vigaszosabb jövőtől: belecsöppenek a felfoghatatlanba.
Ahogyan Réti István Bohémjeinél a lámpás sárgás fénye, úgy itt a kék alkonyi derengés terít fátylat az aprólékos gondossággal finom természethűséggel ábrázolt jelent köré. Bastien-Lepage hatása szerencsésen vezette át festőinket a száraz akadémikus rajztudásból az érzékenyebb, természetelvű piktúra területére.
Forrás: http://www.hung-art.hu/index-hu.html
Münchenben festette Csók ezt a kétalakos kompozíciót s az 1891-92. évi műcsarnoki kiállításra küldte haza. A kép mind hangulati elemeivel, mind szokatlan színhatásával igen nagy meglepetést keltett s rövidesen sikerrel járta be a fontosabb európai kiállításokat. Itthon elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1000 koronás díját, Bécsben az Állami aranyérmet. Mi volt a siker titka? Kis petróleumlámpa fényével bevilágított szobácskát látunk, középen faragott lábú asztalt, amely mellett két szomorú lányka ül. Egyikük az asztalon fekvő nyitott könyvre borul, míg a másik - szőkehajú, sötétruhás kislány - a nézővel szemben ül, szemével szomorúan mered maga elé, finom, hosszú kezeit összekulcsolja. Az asztalon álló lámpa sárgás fénye különösen kiemeli a szépen festett fejeket, kezeket. A kép érzelmi hangulatával kíván hatni a nézőre. Az érzelmi hatást a művész borongós színekkel, lámpafény-világítással fokozza. A háttérben lévő ablak mögött az est sötétje mélykék színekben tüzel. Ez időben az újabb festői törekvések már túljutottak azon a felfogáson, hogy a sötétséget, árnyékot barna színekkel kell jelölni. Csók István e képe idehaza az elsők egyike, mely ezt a problémát felveti. Újként, különlegesen hatott emellett még a lámpafény-világítás ábrázolása is.
Forrás: Hárs Éva: Csók, Koszta, Rudnay / Az én múzeumom sorozat 14. Sorozatszerk.: Zádor Anna, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1966, 8. oldal
Hasonló emlékekkel [Bastien-Lepage hatása Thormára] tért vissza Münchenbe 1890-ben a pusztaegresi Csók István Párizsból, ahol a Julian-iskolának volt növendéke. Münchenben most műhelye volt, amelyben önállóan dolgozott. Előzőn már 1889-ben is önállóan szerepelt Párizsban, amikor ott kiállította a "Krumplitisztogatók"-at s mindjárt "Mention honorable"-ot kapott. Követte ezt egy úrvacsora-kép ezzel a címmel: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Mindkettőnek ihletője s megfestésben útmutatója Bastien-Lepage művészete volt. Mint annyi más, ő sem tudott kitérni ennek a mesternek hatása alól, még müncheni műhelyében sem, ahol 1891-ben festette "Árvák" című képét. Érzelmi elemekkel átszőtt kép. Két szegény leány gyöngén pislogó lámpavilág mellett ül az asztalnál. Az ablakon át látni az ég éjszakai kékjét, az alakokon a lámpa meleg reflexeit, az arcokon bánat, cselekvéstelen megadás, lehangoltság. Nem közömbös órákban születnek az ilyen képek, beléjük van árasztva a szerző hő részvéte is. Ezen a képen még - utoljára - valamelyest érezzük Bastien-Lepage szellemének közelségét. Utána megváltozik a stílusa. Ha színe eddig tartózkodó volt: ezentúl átveszi az uralmat. Az úrvacsora-képen, az "Árvák"-on halk hangon szólal meg bizonyos meghatottság, ez ezentúl helyet ad az érzéki szépségnek. De bármennyire elváltozott is felfogása, stílusa, művészi magatartása, a francia naturalista mester befolyása korai képeire nem tagadható.
Forrás: Lyka Károly: Magyar művészélet Münchenben (Magyar művészet 1867-1896), Corvina Kiadó, Bp., 1982, 86. oldal
A hivatalos elismerések mellett a közönség, valamint a művészek általában kedvezően fogadták a festményt, de sokat is vitatkoztak felőle. A tárgy érzelmessége, az emberi kifejezés bensősége, a festői megmunkálás egyenletes szépsége, az alakok, különösen a kezek gyönyörű rajza, formálása, az egyszerű, de arányosan felépített kompozíció voltak azok az értékek, amelyek úgy a köztetszést, mint a hivatalos kitüntetéseket kivívták. A vitatkozásra okot a festmény mesterségesnek tetsző kobaltkék tónusa adott. Az átlagízlésű közönség nem fogadta el természetesnek a kép kék levegőjét (a barnát elfogadta volna!), nem ismerte fel a valóságot a szobai, meleg lámpafénynek és a külső alkonyatnak ebben a kontrasztjában. A festők az idő tájt figyeltek föl erre, s a konzervatív látás nehezen adott nekik igazat. A helyes természetlátás szempontjából Csók bizonyos vizuális igazságra igyekezett rávezetni az átlagos szemléletet, és ennek a feladatnak a vállalásában szintén a későbbi nagybányaiak előmunkásának számított.
Forrás: Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001, 114. oldal
