"Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" (Úrvacsora) |
MŰELEMZÉSEK | |
| Genthon István elemzése | ||
| Telepy Katalin írása | ||
| Szabó Júlia elemzése | ||
| Réti István elemzése | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
Az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre Úrvacsorához járuló egresi parasztlányokat mutat be. Ezüstös tónusa, aprólékos, leheletszerű finomsága azt mutatja, hogy huszonötéves alkotója technikai akadályokat nem ismert. Derűs, kissé édeskés hangulata, mely a sok pirospozsgás szép leány megjelenéséből fakad, inkább Dagnan-Bouveret hasonló szellemű vásznaira emlékeztet, mint Bastien-Lepagera, az utóbbinak paraszti életképein, főképp típusaiban mindig maradt bizonyos nyerseség. Az indulás pillatata kedvező volt. Csók teljesen magáévá tette a technikai előfeltételeket s ezeknek birtokában állta a versenyt mintaképeivel. Némely művészt a munkával való állandó, évtizedes kapcsolat nagy egyszerűséghez, kevéssel való sokat mondáshoz vezet, mint Ferenczy Károlyt. Mások a technika szuverén bírása révén a virtuozitásig érnek el, mint Vaszary János. Csók művészete inkább az utóbbi csoportéval rokon. Fejlődése nyílegyenes vonalú, már kezdetén rendkívüli technikai felkészültség áll, mely egyre boszorkányosabbá válva ha nem is az öncélú virtuózkodásig - mely lelkétől idegen - hanem a rafinériáig, ínyenc artisztikumig kísérte el.
Forrás: Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjainkig / A Magyar Szemle könyvei sorozat XI. , Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1935, 197-202. oldal
Nagyobb lélegzetű korai művei, mint az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre és a Szénagyűjtők 1890-ben a Műcsarnok téli tárlatán kerültek a közönség elé. Csók Münchenben festette mind a kettőt, de modelleket otthon talált, falujának fiatal lányait. Mesterségbeli felkészültsége nyilvánvaló az úrvacsorát jelenítő képen, és bár a mű koloritját még a gyöngyházas csillogás jellemzi, felvillan már benne Csók páratlan színérzéke. A kompozíció minden akadémikus sémának ellentmond - beállítás nélküli, keresetlen jelenet, a világosszürke templomfalak, az egyenletes fényelosztásban szereplő alakok, a leheletszerű tónusok újszerűen hatottak. Csók pusztaegresi parasztlányokat festett vasárnapi viseletükben, komoly, áhítatos elmerülés közben, a téma és az előadásmód harmonikus, megragadó egységében.
Forrás: Magyar művészet 1890-1919 (főszerk.: Aradi Nóra, szerk.: Németh Lajos, fejezet: Telepy Katalin), Akadémiai Kiadó, Bp., 1981, 306. oldal
A festményen a téma és a stílus, az előadásmód egyszerűsége és hangos érzelmektől és kiáltó színektől való tartózkodása harmonikusan találkozott.
Sem pátosszal, sem dramatizálással, sem anekdotizáló részletezéssel nem lehetett volna korábban megfesteni ezt a jelenetet, amely a protestáns istentisztelet legátszellemültebb pillanatainak ábrázolása. Még Wilhelm Leibl imádkozó parasztasszonyaiban is több kinyilvánított érzelem, kitárulkozóbb áhítat van jelen, mint a pusztaegresi templomban a hímzett terítővel borított Úr asztala körül felsorakozó fiatal parasztlányok, asszonyok tartásában és arcán. A lelkész csak háttal látható, azokat is csak jelzésszerűen mutatja be a festő, akik éppen az ábrázolás pillanatában veszik át tőle a kenyeret. A kép két főalakja két fiatal lány, akik a kenyér és bor vétele után komoly, tiszta arccal, kezükben tartott zsebkendőjükkel indulnak visszafelé a helyükre. A falusi élet legnagyobb ünnepeihez kötődő öltözet és a több évszázados hitvallás által elrendezett rítus hagyományokat jelez, a fiatal lányok friss arca, az ablakokból több helyről is beáradó szórt fény pedig egy egyszeri, a festő által is teljes komolysággal átélt élményt.
Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon, Corvina, Budapest, 1985, 307. oldal
Az Úrvacsora (eredeti, teljes címén: "Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre") sokalakos kompozíció, cecei parasztlányok, népi viseletükben, a református templom világos intérieurjében. A szétszórt, több oldalról jövő világítás következtében árnyék alig domborítja a formákat, s a teret kifejezni sem igen segít. Mindezt a quattrocentós tisztaságú, éles körvonalrajz, a formafelületek gondos, anyagszerű megmunkálása, a lokális színek finom megkülönböztetése és a fehérek s feketék jól egyensúlyozott foltelosztása helyettesíti. Különös keveréke ez a kép a magyarosságnak, a vallásos áhítat hangulatának és a természet tanulmányszerűen pontos, részletes megfigyelésének, valamint a puha rajzú, érzelmes előadású Dagnan-Bouveret festői hatásának és a kemény, élesen rajzolt, szinte kétdimenziós látványszemléletnek. Mindenesetre egyike a magyar festészet legoriginálisabb, párdarabja nélküli alkotásának. Még Csók munkái közt sem találunk hozzá hasonlót.
Forrás: Réti István: A nagybányai művésztelep, Vince Kiadó, 2001, 114. oldal
