E tanulmány az erdélyi magyar könyvkereskedelem kialakulásával foglalkozik - jórészt a rendelkezésre álló hirdetésanyag alapján. Az erdélyi német könyvkiadás központja ebben az időszakban Szeben volt és könyvhirdetései a mi könyvtárainkba ritkán jutottak el. A német könyvkatalógusokat és az erdélyi román könyv elterjedésének útjait ezúttal nem vizsgálhattuk. E kultúrtörténetileg ugyancsak fontos feladathoz nem áll még rendelkezésünkre elegendő dokumentum és forrásanyag.

1. A könyvkereskedelem kezdetei

Iskolák, múzeumok, tudományos társaságok mellett a könyvkereskedések is a művelődés mérföldköveit jelezték. Nevük és tevékenységük, irodalom és tudományterjesztő szerepük legtöbbször feledésbe ment, időszaki kiadványaikat, hirdetéseiket, katalógusaikat bibliográfiáink alig tartják számon, pedig a régi könyvkereskedők törtek utat az irodalom és a művelődés számára. Hirdetéseikből egy-egy korszak művelődési törekvéseit ismerhetjük meg közelebbről.

Az erdélyi könyvkereskedelmet a felvilágosodás kora lendítette ki addigi kezdetleges állapotából. A XVI-XVIII. századi erdélyi tudósok és könyvgyűjtők még jórészt külföldön vették meg értékesebb könyveiket. Így például Bod Péternek a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban megőrzött több könyvében a Lugd. Batav. 1742. bejegyzést találjuk. De emellett természetesen sokan vették meg könyveiket itthon a könyvkötőknél, a nagyváros vagy a "kótyavetyén", könyvárverésen, amelyet kollégiumi vagy főúri könyvtárakban rendeztek meg. Tudjuk például, hogy Tótfalusi Kis Miklós a compactoroknak adta át a könyveit eladás végett, és azok abban a korszakban már elég jelentős könyvkereskedelmet bonyolíthattak le, amiről azonban nincsenek pontos adataink. Enyeden az 1694-i lustra alkalmával följegyzik Könyvkötő Péter bibliopola nevét is, ami jelzi, hogy ez a könyvkötő különösképpen foglalkozott könyvkereskedéssel is. Az enyedi kollégium elég munkát adhatott egy könyvkötőnek, és bizonyára éppen a kollégium tette érdemessé azt, hogy egy könyvkötő a bibliopola elnevezést is felvegye. Ilyen bibliopola akkoriban már több erdélyi városban lehetett. Ismeretes Pápai Páriz Ferenc latin-magyar szótára előszavának az a többször idézett panasza, hogy a könyveiből csak a könyvkereskedőknek volt haszna (bibliopolis solis lucrum feci). Ezúttal sem gondolhatunk önálló könyvkereskedőkre, hanem könyvkereskedelemmel is foglalkozó könyvkötőkre.

Értékes külföldi könyvek cseréltek gazdát a könyvárveréseken is. Hermányi Dienes József Nagyenyedi Demokritusában azt az igen jellemző adatot említi, hogy 1758-ban az Enyeden "Kótyavetyére vetett" könyvek között voltak "Cartésius minden munkái". Descartes könyvei tehát nem könyvkereskedések, hanem könyvárverések útján terjedtek el.

A külföldön járt főurak, a Hollandiában vagy Németországban tanuló diákok sokszor igen gazdag könyvtárral térnek haza. Ezek a könyvek vétel, ajándékozás és hagyaték útján nemzedékről nemzedékre szálltak, és végül esetleg valamelyik kollégium könyvtárába jutottak. A könyvkötők és könyvkereskedők ilyen körülmények között főként hazai tankönyveket, énekes könyveket, bibliákat, vallásos munkákat árusítottak. A külföldi könyvek behozatala Mária Terézia idejében egész 1778-ig sok nehézségbe ütközött.

A könyvkereskedelem kifejlődéséhez a polgárság, az értelmiség megerősödésére és a könyvbehozatalra kedvező, szabadabb politikai, gazdasági viszonyokra volt szükség. A XVIII. század java részében azonban még a megkövesedett feudális állapotok uralkodtak Erdélyben, a politikai elnyomás, az erős katolicizáló törekvések, a jezsuita irányítás alatt levő cenzúra a nyugati szellemi központokkal való kapcsolatokat lehetőleg elgáncsolták. A németországi könyvbehozatal ebben a korszakban elsősorban Szebenbe, a gubernium székhelyére irányult. 1712-13-ban Ch. Voigt és I. B. Habermann gimnáziumi tanárok Halleben kiadott bibliákat és pietista könyveket hoztak be eladás végett a szász lakosság számára. Ez a vállalkozás azonban nem sokáig állhatott fenn. A következő évtizedekben a könyvkiadás és a könyvkereskedelem nem fejlődhetett, és önálló könyvkereskedés nem nyílt egyik erdélyi városban sem.

Az erdélyi városfejlődés üteme a XVIII. század vége felé kezd élénkebbé válni, Brassó, Nagyszeben és Kolozsvár az 1786-1843-44 közötti időszakban fontos gazdasági, kereskedelmi és szellemi gócponttá növekedett, lakosaiknak száma ezalatt 13-14.000-ről 18-24.000-re nőtt. Kolozsvár lakossága jó félszáz esztendő alatt mintegy 10.000 lakossal gyarapodott, és ezzel egyidejűleg a város gazdasági és kulturális súlya lényegesen megnőtt. Az iskolák növekvő tankönyvszükséglete, továbbá a francia felvilágosodás irodalma és a német klasszikusok iránti érdeklődés, a városi polgárság körében a szórakoztató irodalom divatjának elterjedése és a cenzúra enyhülése magyarázza meg azt, hogy a XVIII. század végén könyvkereskedések nyíltak Szebenben és Kolozsvárt. Ezek a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva sokáig szolgálhatták a könyvek és az irodalom terjesztését.

2. Hochmeister Márton

Tudomásunk szerint az első erdélyi könyvkereskedést Kollmann József bécsi nyomdász létesítette 1775-ben Kolozsvárt, amikor bérbe vette a piaristák nyomdáját. Az volt a fő feladata, hogy róm. kat. iskolák, ill. a piaristák tanulóit tankönyvekkel lássa el. Kollmann azonban nem tudott magyarul, és a könyvkereskedését nem sokáig tartotta meg. Az 1780-as években a kat. bizottság már Hochmeister szebeni nyomdásszal tárgyalt a nyomda átvétele végett. Hochmeister, az ismert szebeni nyomdász apja, 1778. II. 26-án szabadalmat kapott Szebenben könyvkereskedés nyitására. Ennek értelmében mindenféle, előzetesen természetesen már cenzúrázott és átvizsgált könyvet szabadon árusíthatott. Kevéssel ezután 1779-ben, Szebenben megnyílt a Barth, Gromen és Gänselmeier könyvkereskedése is. Az iskolák tankönyvei, a fejlődő hazai könyvkiadás és a könyvbehozatal ekkor már lehetővé tette könyvkereskedések fenntartását Erdélyben, habár még sok nehézséggel kellett megküzdeniök. A könyvkereskedő csak a könyvvizsgáló bizottság jóváhagyásával adhatta el a könyvet, a mérsékelt és igazságos árakat megtartva. Hochmeister a könyvkereskedést mindig más vállalkozásokkal kötötte össze, nyomdász és könyvkötő, sőt később könyvkiadó és vállalkozó volt egy személyben. Különböző vállalkozásai így egymást kiegészítették, és mindig biztosították számára a hasznot. 1784. I. 2-án megindította a Siebenbürger Zeitung c. politikai lapot, amely 1792-1862-ig Siebenbürger Bote címmel jelent meg. Ez az első erdélyi politikai újság tehát példátlanul hosszú ideig maradt fenn, és évtizedeken keresztül szolgálta a közönség tájékoztatását.

Apja halála után, 1789-ben, ifjabb Hochmeister Márton vette át a könyvkereskedést és a nyomdavállalatot. 1790-ben kiadott szebeni schematismusából tudjuk, hogy ebben a 15.000 lakosú városban ezidőtájt két könyvkereskedés volt, de a Hochmeisterét egyúttal zenemű és művészeti üzletnek hívják, amelyben az elemi iskolai tankönyveket lehetett szerezni. Ez az év az egész vállalat növekedése, terjeszkedése szempontjából is jelentős volt. Szebenben kiadta a Siebenbürgische Quartalschrift c. tudományos folyóiratot, amelyben azután igen értékes történeti vonatkozású közlemények jelentek meg. Ugyancsak ő adta ki az Erdélyi Magyar Hírvivőt, az első erdélyi magyar időszaki lapot is. És mindezek mellett Hochmeister 1790-ben, amikor a gubernium Szebenből Kolozsvárra költözött, és így a politikai, társadalmi és tudományos élet súlypontja egyszerre Kolozsvárra ment át, ebben az ősi városban is könyvnyomdát és könyvkereskedést létesített, amelyet saját feljegyzés szerint "sok eredeti és fordított magyar munkával látott el". 1790 decemberében Hochmeister már Kolozsvárt nyomtatta a hivatalos rendeleteket, román nyelven is. A Hochmeister-féle nyomda és könyvkereskedés az idők folyamán Erdély legjelentősebb könyvkiadó vállalatává nőtte ki magát, amely nyelvi és nemzetségi különbséget nem téve hosszú ideig szolgálta az erdélyi kulturális élet törekvéseit.

Hochmeister üzleti érzékét és mozgékonyságát bizonyítják a feljegyzései. Ezekből ugyanis kitűnik, hogy 1790-93-ban elment árujával a marosvásárhelyi, a brassói, a debreceni vásárra. Könyveket cserélt, papirost vett, és így jelentős forgalmat bonyolított le. A könyvek eladására ekkor is a legjobb alkalom a nagyvásár volt. De hogy személyében nemcsak jó üzletembert kell látnunk, hanem a hivatása magaslatán álló kiadót is, bizonyítja, hogy ugyanezekben az években ő adta ki azokat a fontos erdélyi tudományos könyveket is, amelyektől nem lehetett nagyobb hasznot várni. Kiadványai között említsük meg például a Supplex libellus Valachorum Transsilvaniae-t (1791) Benkő József: Comitia Transsilvanica (1791), Benkő Ferenc: Parnassusi időtöltés (1790-1800), Erdélyi játékos gyűjtemény (1793), Gyarmathy Sámuel: Okoskodva tanító magyar nyelvmester (1794), A Magyar Nyelvmívelő Társaság munkáinak első darabja (1796), Marienburg: Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen (1813), Nyulas Ferenc: Az Erdély országi orvos vizeknek hatásáról... (1800), és a Kolozsvári tehén himlő (1802), Molnár Ioan: Deutsch-walachische Sprachlehre, 2. Auflage (1810), és Deutsch und walachisches Wörtenbüchlein (1822) c. munkákat. Vegyük még ezekhez az évről évre megjelenő Volkskalender-t, a Schematismus Transsilvaniae-t, a különböző időszaki kiadványokat, guberniumi rendeleteket, amelyek legtöbbnyire magyar, német és román nyelven jelentek meg, mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Hochmeister az 1800-as évek körül Erdélyben a legjelentősebb könyvnyomtatói tevékenységet folytatta, és a tudományos munkák kiadása terén is érdemeket szerzett. Ismeretes, hogy az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság munkásságát is támogatta és a Társaság több kiadványát kinyomtatta. Az 1810-es években külföldi mintára tiszteletdíjat is fizetett a szerzőnek. Marienburgnak nyomtatott ívenként 4 konvencionális forintot és 10 példányt fizetett. A magyar könyvekért fizetett tiszteletdíjról azonban ebben a korszakban még nem tudunk. Hiszen a szebeni és kolozsvári könyvkereskedésben ekkor még nagy tömeg könyv hevert és a kereskedő attól félhetett, hogy azokat inkább a molyok, mint az okos olvasó ismerik meg.

1809-ben Hochmeister feladta kolozsvári nyomdáját, könyvkötészetét és könyvkereskedését, és a róm. kat. lyceumnak adományozta. A könyvkereskedése ekkoriban bőven el volt látva magyar, német és latin irodalommal. A tankönyveket azonban ezután is ő árusította, és 1815. júl. 28-án I. Ferenc királytól azt a kiváltságot kapta, hogy az összes róm. kat. tanintézetekben használt vagy használandó tankönyveket kizárólagos joggal nyomtathatja és árusíthatja.

Hochmeister volt Erdélyben az egyik első könyvkereskedő, aki a német könyvkereskedések mintájára könyvkatalógusokat adott ki az olvasók számára, és a könyveit így is terjesztette. 1790-ben egy nagyobb német nyelvű Verzeichniss-t és egy jóval vékonyabb magyar nyelvű Iajstromot adott ki olvasói tájékoztatására. Hochmeister magyar lajstromának címe és ajánlása régóta ismeretes. Különösen jellemzők ajánlásának azok a sorai, amelyekben a magyar tudományos irodalom megindulásáról ír, és örömmel állapítja meg, "hogy már ma ezen Nemzetnek Fiai-is fel-ébredvén ebbéli kötelességeket bővebben teszik, és ebbeni Szorgalmatosságokat már-is annyira léptették, hogy kevés neme légyen a tudománynak, amellyről Könyvek ezen nyelven is ne találtassanak." Hochmeister ezt az ajánlást 1790. január 21-én írta, és így az még a szebeni nyomdájában jelent meg. A katalógusban a legkülönbözőbb könyvek címét találjuk, nagyobbrészt évszám nélkül és pontatlan címleírással. Van közöttük "A.B.C. könyvetske, Álom magyarázó könyvetske"; kalendárium, imádságos könyv, továbbá több gazdasági vonatkozású munka (A Barom Veszélyről tanító... könyv. Posony.) De ezeken kívül értékes irodalmi munkákat is tartott raktáron Hochmeister. Így például könyvjegyzékében megtaláljuk a Magyar Athénást, Balassa Bálint Istenes énekit, Benkő Ferentz Magyar MineroIogiáját, Dugonics András négy könyvét köztük az Etelkát, Faludi Ferenc összes munkáit, Geszner Idylliumait, Heltai Magyar Krónikáját, Joung Éjtszakáit, Barótzi Kassándráját, Molnár János Magyar Könyv-Házát, Voltér Urnak Henriását, továbbá szótárakat és fontosabb iskolai könyveket. A könyvek ára 1-2 forint között mozgott. Az értékesebb munkák közé tartozott például Pápai Páriz Dictionariuma, amelynek 3 forint volt az ára.

Hochmeister a következő években Kolozsvárt adott ki magyar könyvkatalógusokat (1792, 1795), az 1795-ben kiadott katalógust, amely a következő címmel jelent meg: Magyar könyvek laistroma mellyek Kolozsváron Hochmeister Márton Ts. k. könyvnyomtato és Priv. könyvtáros Piatz Soron 573-dik szám allat (!) lévő boltjában találtatnak. 1795. A kiadás éve jellemző a kolozsvári könyvkereskedelem és kulturális élet föllendülésére. Hochmeister a Magyar Nyelvmívelő Társaság munkásságának első szakaszát használta fel katalógus kiadására, amikor még nem kezdődött el a szigorú cenzúra és a titkos társaságok feloszlatása. Az ezután következő évtizedekből (tehát 1795 és 1820 közt) nem ismerünk egyetlen kolozsvári könyvkereskedői hirdetést vagy könyvkatalógust sem.

Hochmeister ajánlása így kezdődik: Ajánlom a tudományok Párt fogóinak, védelmezőinek, és az egész Olvaso közönségnek a Magyar Könyvek nállam található egész gyüjteményének (!) laistromát melléjek tévén mindeniknek, de tsak kötetlen gondoltatva, az árát is. A Deák és Német Könyveimnek is, Sajto alatt vagynak laistromai". A továbbiakban Hochmeister megjegyezte, hogy a költségek növekedése miatt a könyvek ára emelkedett. Végül pedig megígérte, hogy a literatúra "elösegéllését"... "minden úton módon" szolgálni fogja. Ebben a tizenhét számozatlan levélből álló kis füzetben a korabeli silányabb és értékesebb munkákat nagyrészt megtaláljuk. Dugonics Etelkája mellett megvan benne Benkő Ferencz Parnassusi időtöltése, Campe Az iffiabbik Robinzon c. népszerű munkája, Farkas András Pokolbéli utazása, (Pest, 1794) Huszti András Ó és újj Dáciája (Buda, 1794) Bárotzi Kassandrája (Pest, 1790), Kazinczy Heliconi virágok c. gyűjteménye, Gessner (Kassa, 1788) és Goethe fordítása (Stella, Pozsony, 1794), Faludi Ferencz Nemes embere, de nem hiányozhatott a Pápai Páriz Pax Corporis-a (Kolozsvár, 1774), egypár népszerű orvosi könyv (Házi különös orvosságok. Kolozsvár, 1785 stb.) és számos selejtes névtelen munka, dráma, erkölcsi, nevelő vagy tanító történet sem.

Hochmeister eszerint állandóan raktáron tartotta ennek a korszaknak minden értékesebb irodalmi munkáját valamint a népszerű, szórakoztató vagy tanító jellegű irodalmát, amelyből bizonyára nagyobb forgalmat lehetett lebonyolítani. Az irodalmi munkák ugyanis lassan keltek el.

3. Tilsch János

Hochmeister kolozsvári üzletének megszűnése idejében (1809) maguk a nyomdák, a könyvkötők és Tilsch János kereskedő foglalkozott könyvek eladásával. Tilsch eredetileg bécsi nyomdász, majd fodrász volt, a felesége pedig divatárusnő. Az 1800-as években költözött le Kolozsvárra. Hogy a legújabb divattal lépést tartson, időnként felment Bécsbe, és ilyenkor mindenféle megbízást, többek közt könyvrendeléseket is kapott Divatárun kívül ezután könyveket is tartott raktáron, sőt annyira megkedvelte ezt az üzletágat, hogy miatta elhanyagolta a fodrászatot, és egészen a könyvkereskedésre adta magát.

Jakab Elek írja, hogy 1811-ben Tiltsch (!) János kereskedőnek egyenetlenségi ügye támadt a helyi könyvkereskedőkkel a boltjában levő könyvek beküldése miatt. A könyvkötők ugyanis sérelmesnek tartották azt, hogy Tilsch a Bécsből érkezett könyveit a könyvvizsgáló bizottságnak nem mutatta be, és idegen kötésű könyveket árul. A továbbiakban megtudjuk, hogy 1808-ban a könyvkötők kiváltságot kaptak arra, hogy a vásárokon idegen könyvkötő-munkákat árulhassanak. A gubernium ezután is megengedte Tilschnek, hogy idegen kötésű könyveket áruljon, csak azt kívánta meg, hogy a Bécsből hozott könyveinek jegyzékét mutassa be a könyvvizsgáló bizottságnak.

Az 1810-es években Tilsch, úgy látszik még csak német könyvek eladásával foglalkozott. Üzletéről Kazinczy erdélyi 1816-i útja után az Erdélyi levelekben ezt írta. "Könyveket Filtsch (!) galanterie-árusnál találni. Rendes látni, mint állnak itt egyedül a fichükkel, bijoukkal, piros és fehér kenőcsökkel, porcelánnal a kötetlen és kötött bibliopolai portékák. De Filtsch lehetne annyi tekintettel a magyarnyelvű város iránt, hogy árulna magyar könyveket is, melyet a vevő a németül nem értő Guttmannál talál." Ez a rövidáru és divatáru kereskedés alapja, amely az 1830-as években már rendszeresen adott ki könyvhirdetéseket és könyvkiadással is foglalkozott.

Könyvkereskedés hiányában a könyvek eladását még nagyobbrészt ekkor is a nyomdák és könyvkötők bonyolították le. Az 1810-es években Kolozsvárt kilenc könyvkötő volt, közöttük találjuk a Guttmann János nevét is, aki az 1810-es években "könyváros és könyvkötő"-nek nevezte magát, és pesti könyvek eladását is vállalta. Tudomásunk van róla, hogy kolozsvári írók később is Guttmann-nál szerezték be a könyveiket.

A napóleoni háborúk utáni elnyomatás ideje nem kedvezett a könyvkiadásnak és a könyvkereskedelemnek. Ebben a korszakban a könyvek hirdetését a kereskedők nem láthatták érdemesnek. Megemlítjük ezért, hogy Tilsch már 1820-ban kiadott egy német könyvjegyzéket, amelyben magyar könyvek is voltak. Valószínűnek látszik, hogy Tilsch ebben az időszakban minden évben kinyomtatott egy-egy könyvjegyzéket, de ezeket nem ismerjük. Az 1820-as, eddig nem ismert katalógusa a következő címmel jelent meg: "Verzeichnis der Bücher welche bei Johann Tilsch in Klausenburg um beygesezte Preise in Währung zu haben sind. Klausenburg. 1820. Gedruckt in der Reform Buchdruckerey. 1751. Ebben a könyvjegyzékben a német könyvek szakszerűen elrendezett bőséges választéka mellett a kor irodalmát csak szegényesen képviselő magyar könyvek következnek. A korabeli ismertebb magyar írók közül ebben a könyvjegyzékben csak Andrád Sámuelnek, Berzsenyi Dánielnek, Fáy Andrásnak (Friss bokréta, Pesten, 1818) Gyöngyössi Jánosnak, Horváth Istvánnak (Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás), Kónyi Jánosnak (Ártatlan Mulatsági), Kisfaludy Sándornak (Hunyadi János Historiáji, 1816), és Virág Benedek munkáit, a régiek közül pedig Zrínyi minden munkájit találjuk meg. Ezeken kívül egypár tankönyv, népszerű gazdasági munka, énekeskönyv és végül természetesen a Legújabb magyar szakácskönyv van meg ebben a hibásan összeállított könyvjegyzékben. A Kolozsvárt nyomtatott könyvek azonban ekkoriban úgy látszik, még nem kerültek a Tilsch üzletébe, és a Pesten kiadott klasszikusok is sokszor évekig heverhettek raktáron. Az irodalom lassú terjedését figyelhetjük meg Tilschnek következő, ismert katalógusában, amely már jóval gazdagabb az előzőnél, de még mindig egészen hibásan nyomtatott magyar címeket találunk benne. Tilsch ezúttal is német katalógust nyomtatott ki a következő címmel: "Verzeichniss der Bücher und Landcharten welche bei Johann Tilsch Buchhandler in Klausenburg um beigesezte Preise in conv. Münze zu haben sind, Clausenburg." 1832. 215 l. Ennek a katalógusnak a 177-195. lapjain vannak a magyar könyvek címei. Kétségtelen, hogy Tilsch időközben sok könyvet hozatott, és gondja volt az újabb magyar könyvek beszerzésére is. A címek között megtaláljuk például az Áglája 1829. és 1830. évi kötetét. Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkájit, az Ezer egy Éjtszaka c. arabs regéket, Fáy András eredeti meséit és aphorizmáit, Kisfaludy Károly Auroráját és Minden munkáit, az Élet és Literatúrát, Shakespeare remekeit, Széchenyi Lovakról és a Világ c. munkáit, Vörösmarty Mihály Tatár futása (!) és Csongor és Tünde c. műveit, Wesselényi Miklós A Zsibai ménesről c. munkáját, továbbá népszerűsítő orvosi, földrajzi, gazdasági könyveket, tankönyveket, érzékeny drámákat, pedagógiai vonatkozású könyveket és szakácskönyveket. A kolozsvári nyomtatványokat az Agláján kívül a Kígyós Vitézek vagy Pogány vári vipera c. vitézi érzékenyítő játék (1830), az enyedi nyomdát pedig Bethlen Imre történeti munkája (Rákótzi György második ideje, Nagyenyeden 1839) képviseli. Bólyai Farkas, Köteles Sámuel vagy Szász Károly kevéssel ezelőtt megjelent munkái tehát nem jutottak el a Tilsch könyvesboltjába, hanem előfizetők útján terjesztették őket. Nem találjuk meg ebben a katalógusban Pethe Ferenc Kolozsvárt kiadott könyveit sem, csak a Pesten kiadott Nemzeti Gazdát. Pedig kétségtelen, hogy a társadalmi és politikai élet megmozdulásával a gazdasági kérdések iránti érdeklődés is megindult az erdélyi olvasók körében. Tilsch érdemesnek tartotta meghozatni a Széchenyi és Wesselényi munkáin kívül Balásházy János Észrevételek a Honni Gazdaságbeli szorgalomnak akadájairól c. akkoriban (Pest. 1831) megjelent munkáját, továbbá egy számunkra ismeretlen Gyümöltsfa tenyésztés c. munkát (4 kötetben. Pesten. 1830). Említsük meg ezeken kívül az Evés, ivás mestersége c. munkát is (Pest. 1880 /!/), amelyről ugyan nem tudunk semmi közelebbit, címéből mégis a polgárság jólétének és igényeinek növekedésére következtethetünk.

A romantikus irodalomnak az erdélyi értelmiség körébe való behatolását Fáy, Kisfaludy Károly, Széchenyi és Vörösmarty munkáinak címei bizonyítják, a földrajzi, politikai és gazdasági kérdések népszerűsödését, és az igényesebb polgári társadalom kialakulásának jeleit pedig a fentieken kívül számos címből láthatjuk. Mindezek újabb kiadású könyvek voltak, nem éveken át hevertek a könyvesboltban. A könyvforgalom az 1830-as években megélénkült, és így most már rendszeres könyvhirdetésekkel kísérleteztek a kereskedők, hogy az olvasók érdeklődését fölkeltsék.

1832-ben még egy könyvhirdetéseket tartalmazó és a könyvek tartalmát is ismertető füzetet adott ki Tilsch ezzel a címmel: Új magyar könyvek, mellyek Tilsch könyváros boltjában Kolosvárott ezüstpénz áron találtatnak. Kiadatott september elején. 1832. 22 1. Méltán következtethetünk ebből arra, hogy Tilsch most már rendszeresen adott ki magyar nyelvű katalógusokat is. Az itt felsorolt könyvek főleg orvosi és gazdasági tanácsadók. A leggyakrabban előforduló szerző Lencsés J. Antal, aki a házi és gazdasági élet minden kérdésére hasznos tanácsokat adott. A következő években egyleveles nyomtatványokon is jelentek meg könyvhirdetései, amelyek a legújabb könyvek részletes tartalomjegyzékének közlésével igyekeztek az olvasók érdeklődését megmozgatni. Ugyanilyen jellegű német hirdetéseket adott ki ezekben az években W. H. Thierry szebeni kereskedő is.

A gazdasági jellegű munkák hirdetésével Tilsch bizonyára a belterjes gazdálkodás iránt mindinkább érdeklődő nemességet igyekezett vevőközönségnek megnyerni, de volt emellett olyan könyve is, amely a gazdasági és a házi élet mindenféle kérdésével foglalkozott (Ebersberger után Némethy József: Az ember és a pénz. 1831). A gyakran és sokszor részletesen hirdetett orvosi és házassági tanácsadók, a különböző földrajzi és pedagógiai munkák főként a polgárságnak szólhattak, amely ebben az időszakban válik városainkban jelentős tényezővé és olvasó közönséggé is. Mint Csetri Elek és Imreh István írják az erdélyi városokban "formálódóban van két új társadalmi réteg, a tőkés polgárság és a munkásság" . Erre a társadalmi átrétegeződésre a könyvkereskedő is számított, és olyan könyveket kínált a társadalmi sikerre vágyó polgárságnak, amelyekhez hasonlókat, még sokkal izgatóbb formában, ma is találunk a kapitalista könyvpiacokon.

1834-ben, és a következő években, számozott német és magyar hirdetéseket adott ki a most már Tilsch és Fia névvel jelzett üzlet. A 2. számú magyar hirdetésében Brassai Sámuel: Bévezetés a világ, föld és státusok esméretére c. munkájának ismertetését olvashatjuk. Brassai könyvének az ára bekötve 48 krajcár volt ezüstpénzben. A Pestről érkezett könyvek hirdetései mellett most már egyre jelentősebbek és érdekesebbek lesznek azok, amelyekben maga a nyomda kiadó vagy a kereskedő hirdeti a kolozsvári könyveket. Az "Épen most jelent meg..." vagy "So eben ist angekommen..." kezdetű hirdetések mind gyakoribbak lesznek, ezek már valóban könyvújdonságokat hirdetnek, és gyors fogyasztásra számítanak. 1835-36-ban Tilsch többek között Schiller Fridrik Verseit és Jósika Vázlatok c. új könyvét hirdette. Ezekről a kiadványairól ismertetéseket is adott az olvasóknak. Ugyancsak 1835-ben jelent meg Litteraturai Értesítés c. alatt. Jósika Miklós Irány c. munkájának hirdetése. Jósikának ezt az első munkáját Barra Gábor, a ref. kollégium nyomdájának bérlője adta ki, és a hirdetés szerint a könyvet a kiadónál, Tilsch és fia könyvárosnál, Ajtai Sándor könyvkötőnél és a Casinóban Szabel Lukáts úrnál lehetett megvenni. A kiadó a szegényebb és az igényesebb vevő közönségre egyaránt számított, mert háromféle papiroson, három különböző áron hozta forgalomba a kiadványát (2 fr., 1 fr. 40 kr., 1 f. 20 kr.). Ugyanebben az évben egy másik hirdetésben Ajtai Sándorról, a Királyi Lyceum typographiája könyvárusáról és Burján Pálról is olvashatunk. A kolozsvári olvasó tehát elég sokfelé szerezhette be a könyveit a könyvkereskedéseken kívül is. És valószínűleg éppen Jósika és Bölöni Farkas Sándor könyvei törték át az olvasóközönség közönyét, és jutottak el nagyobb példányszámban a hazai vidéki olvasókhoz is. Megjegyezzük, hogy Tilsch, aki úgy látszik, kezdettől fogva szívesen vállalta Jósika könyveinek kiadását ill. terjesztését, később Jósika regényeinek a kiadási jogát is szerette volna a szerzőtől megkapni. 1842-ben ugyanis egyik levelében ezt írta: "Legyen minekünk is, mint hazai könyvárusoknak, szerencsénk Báró Jósika Miklós munkáiból legalább egyet kiadni". Jósika azonban Heckenasttal állott szerződésben, és így Tilsch nem jutott ahhoz a szerencséhez, hogy egy Jósika regényt kiadhasson.

1834 után már elég nagy volt a könyvforgalom ahhoz, hogy érdemes legyen rendszeresíteni a könyvhirdetéseket. Ezekben az években a Vasárnapi Ujság és az Erdélyi Hiradó mellett, amelynek az előfizetési felhívását Méhes Sámuel mindig együtt közölte, egy ma már alig ismert hirdetési lap jelent meg Hirdetések címmel. Ez a lap meghatározatlan időközökben jelent meg. 4-rét alakban, számonként két oldal terjedelemben. A nagyenyedi Bethlen Könyvtárban a következő számok maradtak meg belőle:

1834. Első félesztendő. 15. sz. május 31.
1835. Első félesztendő. 1-16. sz. január 17-június 23.
1836. Második félesztendő. 1-24. sz. július 5-december 10.
1837. Első félesztendő. 1 -17. sz. január 21 -május 30.
1837. Második félesztendő. 5-15. sz. szeptember 19-december 26.

A Hirdetések 1832-33. és 1883-40. évfolyamai megvannak a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban az Erdélyi Híradó mellékleteképpen. Eszerint ez a hirdetési lap egy-két heti időközökben jelent meg, és 1838-40-ben a Literaturai Hirdetményben rendszeresen közölt könyvhirdetéseket.

Árverési és eladási hirdetések után az 1836-i évfolyamban találunk először könyvhirdetéseket (pl. Gombos Dániel Polgári lexikona). Különösen figyelemreméltók a könyvárverések. Az 1836. július 19-i 2. szám például gr. Kemény Miklós Doboka vármegyei nagysajói könyvtárának és mineralogiai gyűjteményének elárverezését hirdette. A könyvtárat 36 szakra osztották fel, és a szakokon belül nyelvek szerint csoportosították a könyveket. Egy több ezer kötetet tartalmazó, bizonyára értékes könyvtárat árvereztek itt el, amelyben a latin, német és francia könyvek mellett szép számmal voltak magyar művek is. Az árverés eredményéről, az árakról nincs tudomásunk. Érdekesebb ennél az Incze Sámuel eladó könyveinek hirdetése (1839. II. 4., 5., 6. sz.), mert ebben a könyvek címeit is közölték. Értékes könyvek cseréltek így gazdát, és kerülhettek más, esetleg hozzáértő könyvgyűjtők tulajdonába.

A Hirdetések 1836. 6. számának 2. oldala nagy betűkkel közölte Tilsch és fia Literaturai Hirdetmény c. számozott mellékletét. De a Literaturai Hirdetmény már az előző félévben is megjelent, ez ugyanis a nyolcadik. Ebben a könyvhirdetésben, tehát 1836. augusztus 9-én hirdette Tilsch Jósika Miklós Abafi és Zolyomi, Gaal József, Szirmai Ilona és Horváth Lázár Az elbújdosott c. regényeit, más irodalmi és gazdasági jellegű munkákkal együtt. Ezután a Hirdetések 7., 11., 13., 20. és 24. számaiban jelent meg a Literaturai Hirdetmény, mindig önálló számozással. Ebben az évben eszerint 13 száma jelent meg a Literaturai Hirdetménynek, amelyben magyar és német munkákat, gazdasági könyveket, zsebkönyveket, atlaszokat, népszerűsítő német orvosi munkákat és angol könyveket is hirdetett. Az irodalom eszerint még kevés helyet kapott ezekben a hirdetésekben. 1837-ben ismét megjelent a Literaturai Hirdetmény az első félesztendő 1., 8., 12. és 16. és a második félesztendő 5. és 6. számában folytatólagos számozással. Az utolsó Literaturai Hirdetmény a 7-es számmal jelent meg 1837. október 14-én. Az 5. szám ugyanis hiányzik a gyűjteményünkből. Német klasszikusokon és orvosi munkákon kívül Tilsch Pestről hozatott irodalmi munkákat hirdetett, megtaláljuk köztük például az Aurorát, Zrínyi Minden Munkáit, Jósika Miklós A könnyelmüek c. regényét, Kisfaludy Sándor Regéit, továbbá pedagógiai és az ifjúságnak szóló könyveket is. Tilsch eszerint lassanként áttért a magyar romantikusok hirdetésére is, de azokat még ekkoriban is csak az olvasók kisebb része vette meg a könyvkereskedésekben. A könyvterjesztés általánosabb útja az előfizetők gyűjtése vagy pedig a megbízottak útján történő könyveladás volt. A kisebb városokban lakó hazai értelmiség, a kollégiumi ifjúság és a különböző olvasókörök egyre növekvő könyvszükségletüket valószínűleg inkább megbízottak útján vették meg, de a külföldi vagy pesti könyvújdonságokat a könyvkereskedésekben kellett beszerezniök.

4. Burián Pál

Az 1830-as évek növekvő könyvforgalmát tehát Tilsch már nem bonyolíthatta le egyedül. Ugyanebben az időszakban a Burián antikvárium a könyvgyűjtők körében jól ismert kolozsvári üzlet volt. Burián Pál 1811. júliusában antikváriumot nyitott Budán, de ezt az üzletet nyolc év múlva a feleségére hagyta, és ő maga Kolozsvárt nyitott antikvár üzletet. A Burián antikváriumból évtizedeken át vásároltak klasszikusokat és újabb irodalmi munkákat a kolozsvári iskolák tanárai, az írók és a könyvkedvelők. Az antikváriumnak nagy választéka volt klasszikusokban, és Burián az írók és könyvgyűjtők számára sok értékes könyvet szerzett be, de emellett természetesen az üzletet nézte és ezért sok olcsó ponyvát is tartott raktáron. Bölöni Farkas Sándor, aki Döbrentei munkáit 1831-ben Guttmannál vette meg, később valószínűleg Buriánnál is vásárolt. Gedő Józsefnek írt levelében már 1828-ban említi a Burián katalógusát "Küldöm a Burján Cathalogusát, - írta - mely sok szemét könyv! S ezekért a sok drága classikusokat Erdélyből kihordja: Botez zsidó és Burján sok régiségtől megfosztották a mívelődésben visszamenő Erdélyt." Kazinczy azonban, aki a régi könyvek megőrzése és gyűjtése, valamint a bibliográfia szempontjából értékelte a Burján munkásságát, egészen más véleménye volt róla. Kazinczy ugyanis Buriánhoz fordult régi könyvek érdekében, amelyeket úgy látszik, csak általa lehetett megszerezni. Kazinczy ezért többek közt ezt írta Buriánnak: ,,írja meg nekem az Úr maga felől mind azt a jót, amit a hazának már tett,... hogy a haza tudja, az Urnak mit köszönhetünk, a Bibliographia szeretete terjedjen s akiknek régi könyveik vagynak, ne eltépjék, mint közönségesen szokás, hanem az Urnak, s az Ur által a hazának adják." Kazinczy tehát nagyra értékelte a Burián munkásságát és kérte az életrajzi adatait. Burián hátramaradt katalógusai azonban bizonyos fokig megerősítik a Bölöni Farkas Sándor szigorú ítéletét. Ezek csak egy részét közölték a raktárban levő könyvek címeinek. Ezeken kívül voltak mindig értékes munkái is, amelyeket hozzáértőknek szerzett be. Kazinczy levele azt igazolja, hogy Buriánnak széleskörű összeköttetései voltak magyar írókkal és könyvgyűjtőkkel. Segítségükre volt könyvtáruk gazdagításában, és a másképpen talán hozzáférhetetlen könyvek beszerzésében.

Fáy András is levelezésben állott 1832-33-ban Buriánnal. Megküldte neki eladásra a Bélteky házat, meséit, A két Báthorit és más könyveit. Burián ezekért cserébe értékes klasszikusokat küldött. Fáy tehát érdemesnek tartotta fenntartani az összeköttetést Buriánnal, mert így külföldi kiadású klasszikusokhoz jutott hozzá. Könyvtáraink alaposabb vizsgálata bizonyára még inkább meggyőzne arról, hogy Buriánnak a latin klasszikusok terjesztése terén érdemei voltak Kolozsvárt.

Burián könyvkiadással is foglalkozott. Könnyebb szépirodalmi munkákat adott ki, amelyeknek a gyors eladására számíthatott. Így például az 1830-as években kiadta az Estike c. elbeszélés-gyűjtemény harmadik kötetét (Kolozsvártt. Burián Pál sajátja. é. n.) Az előző két kötetet Barra Gábor nyomtatta a ref. kollégium nyomdájában, 1833-ban), továbbá Deáki Filep Sámuel több fordítását Kotzebue, Lafontaine után és Ezer egy nap címmel perzsa regéket (1833-44) és Salzmann Ch. R.: Rák könyvetske c. népszerű nevelési munkáját (1832). Az 1830-40-es években Burián nyomtatott katalógusokkal tájékoztatta a közönséget az antikváriumában található könyvekről. A gyűjteményünkben levő legrégibb katalógusa a következő címmel jelent meg: Burián Pál Könyvárosnál, a többi között következendő ujj Könyvek is a Iegillendőbb áron találtatnak, ezüst pénzben.

A két oldalas katalógus a Budán, Pesten, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Nagyenyeden, Sárospatakon stb. nyomtatott ill. kiadott könyvek címeit közölte a kiadás helyének és évszámának többnyire pontos feltüntetésével. A Burián katalógusai általában pontosabb bibliográfiai adatokat adnak, mint ugyanebben az időszakban a Tilsch hirdetései. A katalógusban feltüntetett könyvek nagyrészt az 1810-20-as években, ill. 1830 körül jelentek meg. Legújabb könyvei közé tartozhatott a Kutyapatika Eborvos, Németül írta egy orvos, Magyarul egy Nem-Orvos c. állatorvosi tanácsadó, amely mindössze 13 krajcárba került. Ez a könyv 1831-ben jelent meg Kolozsvárt. Ebben a katalógusban főként olcsó szórakoztató és népszerűsítő könyvek címeit olvashatjuk, de a Mívelt Társalkodó, A Barátság és annak mestersége stb. mellett megvan benne Bolyai Farkas, Köteles Sámuel és Fogarasi Nagy Pál egy-egy munkája, továbbá Kisszántói Pethe Ferenc több gazdasági munkája. Az újabb enyedi nyomtatványok közül ebben a jegyzékben csak Kampe: Ifjabbik Robinzon c. akkoriban sokat olvasott regénye van meg. A második könyvjegyzék ennél sokkal változatosabb és gazdaságosabb. Négy oldalt tesz ki (Burián Pál Könyvtárosnál... ), és így az előzőnél jóval több címet közöl. Burián ezt a könyvjegyzékét 1833-ban, az év végén adhatta ki, mert végül az Erdélyi Magyar Kalendáriom 1834-i évfolyamát hirdette benne. A pesti, kolozsvári, vásárhelyi vagy enyedi könyvek mellett ezúttal nagyobb számban vannak a jegyzékben Kassán kiadott munkák is. Megvolt a Burián üzletében az Áglája 1829-i kötete, Antenor utazása Görögországban, Báróczi Sándor Kassándrája és Amália történetei, Benkő Ferentz Parnassusi időtöltése, Fáy András Bélteky háza, eredeti meséi és Aphorizmái, Gvadányi Rontó Pálja és Falusi nótáriusa, Kisfaludy Károly Ilkája és Iréneje, Köteles Sámuel Közönséges logikája és Philosophia encyklopaediája, Kotzebue több színműve, de más, jelentősebb irodalmi munkákat hiába keresünk ebben a könyvjegyzékben. A fentieken kívül bőséges választék volt a különböző érzelmes történetekből, népies ponyvából, amelynek láttára Bölöni Farkas Sándor méltán írhatta: "Mely sok szemét könyv:" Ezek között éppen úgy megtaláljuk Genovéva történetét. (Kassán, 1824) mint például a Házi orvos (Kassa, 1831) és a Házi patika (Kassa, 1830) c. könyveket vagy a Kígyós vitézek c. vitézi érzékeny játékot (Kolozsvár, 1830). A pesti, kassai és kolozsvári színház számos elfeledett, érzelmes vagy rémdrámáját úgy látszik állandóan raktáron tartotta Burián, de Széchenyi vagy Vörösmarty valamelyik munkáját, a régi magyar irodalom értékes alkotásait hiába keressük ezekben a könyvjegyzékekben. Burián tehát éppen azoknak a könyveknek az eladására rendezkedett be, amelyek a korabeli könyvkereskedésekben, Tilschnél és Barránál (őróla bővebbet később) nem voltak meg.

Burián harmadik hátramaradt katalógusát egy-két évvel később (1835) nyomtatta ki a Kir. Lyceum nyomdája. (Burián Pál könyvárosnál következendő könyvek is találtatnak.) Ebben a két oldalas könyvjegyzékben még kevesebb irodalmi munkát hirdetett, mint előzőleg. A rémdrámák és az érzelmes történetek talán elfogytak időközben, és helyettük főként tankönyveket, földrajzi, történelmi munkákat, prédikációkat és orvosi ismereteket népszerűsítő könyveket szerzett be Burián. A nagy kolerajárvány után bizonyára növekedett az egészségügyi ismeretek iránti érdeklődés, és mivel szakorvosok még alig voltak, a polgárság szívesen olvasta a csodatevő gyógyszereket ígérő könyveket. Az érdekesebb munkák közül megemlítjük itten: Stancsics Mihál; Rényképek és Kritikai Értekezletek c. Kolozsvárt kiadott (1835) és a könyvkereskedői katalógusokban nem szereplő, füzetekben megjelent kiadványait, és Benkő József Transsilvániá-jának második, kolozsvári kiadását (1833) amely a legdrágább könyvek közé tartozott (5 f.) Latin és német könyvek egészítették ki ezúttal a Burián könyvkészletét.

A következő években a nagyobb pesti könyvkereskedőkhöz és Tilschez hasonlóan Burián is áttért a számozott könyvhirdetések kiadására. Gyűjteményünkben megvan az évszám nélkül megjelent, 2. számú hirdetése, amely így kezdődik: Burián Pál könyvárusnál Kolozsvárt következendő könyvek is találtatnak: Rák-könyvecske. A hirdetés első oldala részletesen közli ennek a Kolozsvárt 1832-ben megjelent pedagógiai munkának a tartalmát, a második oldal pedig főként gyermekneveléssel foglalkozó könyveket hirdet. Ezek között fent nagy betűkkel olvashatjuk Szilasy János A Nevelés Tudománya (Budán, 1827), Lestyánszky Antal: Didactica és Methodica (Nagyváradon 1832) és Zolikoffer az erkölcsi nevelésről (Kassán) c. munkáinak a címeit. A pedagógiai irodalom valóban ekkor kezd behatolni a kollégiumi diákság és a tanárok könyvtáraiba, de a pedagógiai munkák mégis lassan keltek el. A címek tanúsága szerint ezt a hirdetést kb. 1838-39-ben nyomtatták.

A fentieken kívül az értékes külföldi kiadványokat, a klasszikusokat is Buriánnál szerezhették be az igényesebb könyvgyűjtők. Burián ilyen vagyonosabb vevők számára is adott ki egy katalógust az 1840-es években. Ez a részletes címeket adó katalógus 1-4. számozással és a következő címmel jelent meg 40 oldal terjedelemben: "Burián Pál könyvárusnál Kolozsvárt megszerezhetni pengő pénzben, úgy, mint:. Ezután következnek a Buriánnál raktáron levő magyar, német, latin és jóval kisebb számban francia nyelvű munkák címei. A katalógusban nagyrészt XVIII-XIX. századi latin és német munkák vannak felsorolva, de ezek mellett igen értékes XVI. századi humanista kiadványokat, külföldi klasszikus kiadásokat is találunk benne. A magyar könyvek között a maga idejében a legújabb lehetett Az utólsók között c. daljáték, amelyet 1845-ben adtak ki Kolozsvárt. A katalógus tehát 1840-es évek második felében jelenhetett meg, és nem hiányoztak belőle az ebben a korszakban divatos ponyvatermékek sem. Magyar könyvei közül megemlítjük Pápai Páriz Ferencz Pax Corporis-ának 1752-i kolozsvári, számunkra ismeretlen kiadását. Ezt 1 fr. 20 kr-ért lehetett megvenni. Zrínyinek két munkája volt meg Buriánnál: a Ne bántsd a magyart 1790-i, marosvásárhelyi kiadása, és utána: Poema heroicum. Tyrn. 1751. címmel egy ritkaságnak jelzett (rar.) munka. A Burián bibliográfiai adatait nem mindig fogadhatjuk el, mert ezúttal csak a Szigeti veszedelem első, 1651-i, bécsi kiadásáról lehet szó. A fentieken kívül csupán Gvadányi Világhistóriáját (Poson, 1796), Aranka György, Révai Miklós, Bajza József munkáit és a Széchenyi Hitelét, az 1830-as évek legnevezetesebb könyvét érdemes kiemelnünk a magyar munkák közül. Burián antikváriumának magyar irodalmi anyaga eszerint elég szegényes volt.

Sokkal értékesebb volt a választék latin szótárakban, nyelvtanokban és klasszikusokban. Burián igen nagy gondot fordított a legjobb munkák beszerzésére, és így például a bécsi Singreniusnak, a leideni Gryphiusnak, a bazeli Frobeniusnak, valamint Aldusnak, Jansonnak és Elzevirnek igen értékes és ritka kiadásait lehetett nála megvenni. Említsük meg például R. Erasmus Colloquiorum formulae et alia c. munkájának 1521-i bécsi kiadását, Gellius Noctes Atticae c. munkájának 1585-i párisi kiadását vagy pedig Martialis 1517-i, velencei, igen ritka és szép kiadását. Burián úgy látszik a legritkább külföldi kiadásokat is beszerezte a könyvgyűjtők számára. Ezeket kétségkívül jól ismerte és ajánlotta a vevőknek. És ha tudjuk azt, hogy egy XVI. századi szép kiadványnak 1-3 forint körül mozgott az ára, akkor bizonyára elmondhatjuk, hogy a könyvszerető értelmiség számára ezek a könyvek is hozzáférhetők voltak. Ezeken kívül természetesen sok szebeni, kolozsvári, pozsonyi vagy pesti kiadású nyelvtan és latin tankönyv volt az állandó kereslet miatt most is raktáron Buriánnál. Stancsics M. (!) magyar és latin nyelvtanai mellett feltűnik ebben a katalógusban egy szebeni kiadású török- német nyelvtan (Türkisch-deutsche Sprachlehre. Hermannstadt, 1828), ami a keleti nyelvek iránti érdeklődés tanúsága. A felvilágosodás irodalmának késői hívei miatt megvolt Buriánnál Voltaire Henrias-ának 1789-i, pozsonyi kiadása is. A Henriás hosszú időn keresztül elég népszerű olvasmány lehetett Erdélyben, az egyedi kollégiumban iskolai olvasmányként is szerepelt.

5. Barra Gábor

Az 1830-as években megélénkülő politikai és társadalmi élet a könyvkereskedelmet is fellendítette Kolozsvárt. Az Erdélyi Híradó, a Nemzeti Társalkodó, a Vasárnapi Ujság gyakran ajánlott és ismertetett könyveket, és így fölébresztették a könyv és az irodalom iránti érdeklődést. Az ifjúság olvasótársaságai a kolozsvári és vidéki kaszinók vagy olvasóegyletek, amelyekben az új könyveket időnként megvitatták, ugyancsak hozzájárultak az értelmiség megerősödéséhez, és így az olvasóközönség növeléséhez. A kollégiumok ifjúságából, a tanárokból, tisztviselőkből stb. állandó könyvfogyasztó réteg alakult ki, amely az iskolai könyveken kívül az újabb irodalomhoz is hozzá akart jutni. Ez magyarázhatja meg azt, hogy 1835-36-ban Barra Gábor érdemesnek tartotta egy újabb könyvkereskedést nyitni. Kolozsvár lakosainak a száma ebben a korszakban 20.000 körül volt, és elég gyorsan növekedett, de mégis elsősorban a romantikus és a politikai irodalom terjedésére, és egy új, haladó szellemű értelmiség kialakulására kell gondolnunk, amikor a könyvforgalomnak állandó növekedésére következtetünk a rendelkezésünkre álló nyomtatványok alapján.

Barra Gábor az 1830-as években a ref. kollégium nyomdájának az igazgatója volt, és mint könyv- és kőnyomdász jó nevet vívott ki magának. A nyomda mellett 1835-ben papírkereskedést is nyitott, 1836. szeptemberében pedig bejelentette, hogy könyvesboltot akar felállítani. Érdemesnek tartjuk megemlíteni Felszólítás Az Erdélyi Könyvnyomtató, és Kiadó Urakhoz című egyleveles nyomtatványát, amelyen a következő bejelentést olvashatjuk: "Szándékozván már folyamatban lévő szép- mű és papiros kereskedésemhez egy honni könyves boltot állítani, s mindenkori állásáról hónaponként értesítő jelentéseket az Erd. Hiradó mellett szétküldözni, bátor vagyok minden karban helyeztetett hazafiakat, jelesen pedig hazai Könyváros, Író, és Kiadó urakat következő kérésemmel felszólítani: méltóztassanak az eladásra szánt, de valahol megrekedett, régibb és újabb, kisebb s nagyobb nyomtatott munkákból példányokat közleni, vagy ha magok árulnak, a könyvek neveit s árokat esmértetés kedvéért megírni ... úgy szintén ... elkészült vagy készülő Kéziratokról tudósítani." Barra tehát 1836 őszén nyitotta meg a könyvkereskedését, és emellett mindjárt egy olyan könyvhirdetési havi folyóirat kiadására gondolt, amelyben az el nem adott régi könyvek és kéziratok ismertetését is közölni akarta. 1836-37-ben megjelent könyvhirdetései az írók és az olvasóközönség számára egyaránt hasznosak lehettek, és ma is megvan a bibliográfiai jelentőségük.

Barra azonnal hozzáfogott ehhez a tevékenységéhez. 1836. szeptember 24-én Szilágyi Ferenc kolozsvári professzor bejelentette, hogy a Klio című históriai zsebkönyvét eladta Barra Gábornak, és Barra ismertette a zsebkönyvet, hogy az olvasóközönség kedvet kapjon megvételére. 1837-ben - többek között - egyik jelentésében dicsérőleg szólt a fali ABC újabban kiadott tábláiról, majd felhívta a figyelmet Salamon József Új ABÉCZÉ, vagy a magyar olvasás kezdete, és Olvasó- könyv című tankönyvére, amely elbeszélésekkel és képekkel kedvelteti meg az olvasást. Barra Gábornak ez a jelentése tankönyveink történetéhez nyújt adatokat és szempontokat is. Egy másik hirdetésből megtudjuk, hogy kapcsolatban állott az erdélyi és magyarországi hiteles könyvkereskedőkkel, így például a szebeni Thierry könyvkereskedéssel, továbbá Némethi Lajos és Contersveller Alajos brassói könyvkereskedőkkel. Erdélyben máshol ekkor még nem volt könyvkereskedés. Csak 1841-ben nyitott a Barra-féle cég Enyeden és Marosvásárhelyt fiók üzletet.

1837-ben Barra megindította számozott könyvhirdetéseit is. 1837. április 3-án jelent meg az 1-ső számú, április 15-én pedig 2-dik számú könyvhirdetése 4 oldalon a következő címmel: Kolozsvárt Barra Gábor könyv-, szépmű-, és papiros- kereskedésében a több magyar, német és franczia könyveken kívül a következendők is megszerezhetők (ezüst pénz áron.) Ez alkalommal Barra az Erdélyi Országgyűlések Jegyzőkönyveit, újabb és régebbi erdélyi történelmi munkákat, tankönyveket, drámákat, a Magyar Tudományos Akadémia kiadványait, imádságos könyveket és különböző német történelmi munkákat hirdetett. A 2. sz. hirdetésből kitűnik, hogy a Barra üzletében metszeteket, német kiadású rajzoskolákat, játékokat, papirost, írószereket és kottákat lehetett kapni.

Ugyancsak 1837-ben adta ki 19. sz. német nyelvű könyvjegyzékét is, amely így kezdődik: "Bei Gabriel Barras Buchhändler in Klausenburg sind folgende Werke zu haben. Ebben gazdasági és ismeretterjesztő könyveket ajánlott az olvasóknak.

Mindezekből egy jól felszerelt könyv- és papírkereskedés képe kezd kibontakozni, amely raktáron tartotta mindazt, amire az iskoláknak és az olvasóknak szüksége lehetett. Feltűnő, hogy milyen nagy választéka volt papirosban és hogy a korabeli neves politikusoknak (Wesselényi, Szász Károly) is meg lehetett nála venni a litografált arcképeit Barra valóban fellendítette a könyv- és papírkereskedést Kolozsvárt, "új életet önte az addig nálunk kevéssé ismert áruk körébe - s jó ízlésével a szép műnek köz terjedelmét hatósan segíté", mint róla az Erdélyi Hiradó halála után írta. Hirdetéseivel kezdeményező szerepe volt az erdélyi író és olvasó között kapcsolat megteremtésében, és a hazai írók munkáit is igyekezett a könyvkereskedelem számára megszerezni. Így egyengette az önálló könyvkiadás útját.

Barra azonban fiatalon meghalt (1837. XII. 17.), és a hirdetési lapjának további sorsáról nem tudunk. A könyvkereskedést ezután özvegye és üzlettársa, Stein János folytatta. A következő években özv. Barráné és Stein névvel jelentek meg magyar és német nyelvű könyvhirdetéseik. Stein munkássága új fejezetet nyitott az erdélyi könyvkiadásban, ez azonban már kívül esik dolgozatunk keretein.

6. Összefoglaló jellemzés a korszak könyvkereskedelméről

A hátramaradt könyvhirdetések és katalógusok az erdélyi könyvkereskedelem és könyvkiadás érdekes tanúbizonyságai a Hochmeister és Stein közötti időszakban, habár arról természetesen csak hiányos képet nyújthatnak. A német katalógusokkal ezúttal külön nem foglalkoztunk, mégis megállapíthatjuk, hogy a német könyv ebben az időszakban a német és magyar olvasók között egyaránt el volt terjedve, és a XIX. század elején könyvkereskedőink forgalmának jelentős részét képezhették a német irodalmi és tudományos munkák. Ezt igazolják az ebből a korszakból hátramaradt magánkönyvtárak is. Egészen más utakon terjedt a román könyv, erre vonatkozólag azonban a korabeli hirdetésekben nem találtunk anyagot, és így erre a kérdésre nem térhettünk ki.

A szász, ill. német könyvkereskedő (Tilsch) német szórakoztató irodalommal a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben is könnyen elláthatta az erdélyi városok vevőközönségét. A magyar és román könyvkereskedelem kialakulására több időre volt szükség, mert a társadalmi viszonyok mozdulatlansága miatt a könyvkiadás és az irodalmi élet is jóval később fejlődött ki. A felvilágosodás korának magyar irodalma (Martinovics, Csokonai, Berzsenyi stb.) részben meg kéziratos másolatokban terjedt. A könyvkiadási viszonyok a XIX. század elején még kezdetlegesek voltak, a könyvkereskedelem pangott, mert az iskolai könyvek eladását közvetlenül a nyomdákból is lebonyolíthatták. Az 1820-as években az erdélyi író (Bolyai Farkas, Kisszántói, Pethe Ferenc) még teljesen magára hagyatva, saját költségére adta ki a könyveit, az előfizetők nagy része a tanárokból, a diákságból és a tisztviselőkből telt ki.

Az 1830-as évek rendszeresen megjelenő könyvkereskedői katalógusai és hirdetései egy új, fellendülő korszakról adnak hírt. A cenzúra enyhülése, a romantikus költészet és a politikai irodalom betörése, a napi sajtó megindulása és ugyanakkor egy új, céltudatos értelmiség és a vagyonosodó polgárság megteremtette azt az olvasóközönséget, amelyre az önálló könyvkereskedelemnek szüksége volt. Az író és a könyvkereskedő közeledett egymáshoz, meglátták, hogy szükségük van egymásra. A könyvkereskedés most lett a nyomdától elszakadó üzletág, de a könyvkereskedő egyúttal legtöbbször könyvkiadásra is vállalkozott. Wesselényi a zsibói ménesről szóló munkáját még nem akarta erdélyi nyomdának adni, mert "itt ... minden elotsmányítva s ízlés nélkül jön ki sajtó alóll." A korabeli erdélyi nyomdai munkák valóban elég gyenge kivitelűek voltak.

Burián 1832-33-ban megpróbált szépirodalmi vagy tanító jellegű munkákat kiadni, de önálló erdélyi irodalmi munkákban ekkor még nem lehetett választéka. Egy pár év múlva azonban megváltozik a helyzet. Barra ízléses, szépen, tisztán nyomtatott könyveket hozott ki a református kollégium nyomdájából, és könyvkiadásra is vállalkozott. Jósika első könyvének, az Iránynak ő volt a kiadója és 1837-ben az Erdélyi Prédikációs Tár VII. és VIII. füzetének kiadását saját költségén vállalta el. Tilsch pedig, amikor 1835 májusában Jósika Vázlatok c. új könyvét hirdeti, azt is bejelenti, hogy "költség kímélete nélkül" törekedett a "szép és mivelt írott" munka tartalmával "a kiadás kül ruházatát ... egyenlő lépésben tartani", "hogy a szüntelen és érezhetőleg nevekedő magyar olvasóközönség kívánatainak eleget tegyen". A hirdetés jellemző a közönség igényeinek növekedésére és a fejlődő könyvkiadásra; a kiadó most már nemcsak a könyv tartalmát, irodalmi értékét dicséri, hanem külső szépségére is ügyel.

Ifjabb Tilsch János, illetőleg Tilsch és fia 1834-36 körül nem csak mint könyvkereskedők, hanem egyúttal mint könyvkiadók is hirdetik a náluk megvásárolható könyveket. Ifjabb Tilsch János adta ki 1834-ben Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában c. munkáját, amely hamarosan elfogyott, és így második kiadást kellett belőle nyomtatni. Ez volt az első átütő könyvsiker Kolozsvárt ebben a korszakban, és így bizonyára erre kapott kedvet Tilsch más irodalmi munkák kiadására. A Tilsch cég adta ki Petrichevich-Horváth Lázár Az elbujdosott, vagy egy tél a fő városban c. regényét is, és ezzel a hazai regényirodalom számára megpróbált utat törni. Ennek a kísérletnek azonban alig volt folytatása, az erdélyi könyvkiadó hiába akart a pestiekkel versenyezni. Jósika és Kemény regényei Pesten jelentek meg. De ugyanakkor a jelentősebb erdélyi szépirodalmi munkák kiadására, ha azok gyors sikert nem ígértek (Kriza, Szentiváni) az erdélyi kiadó még nem vállalkozott.

Tilsch mellett Kolozsvárt Barra képviselte az igényesebb nyomdai és könyvkiadói törekvéseket. Kiadványai és tervei tudását, ízlését valamint a hazai irodalom és tudomány őszinte, odaadó szeretetét tanúsítják. Barra írókat és könyveket az ismeretlenségből akart fölkutatni, megeleveníteni. Kevés előfizetőre támaszkodva, példaadó gondossággal adott ki tudományos munkákat (Hodor Károly: Doboka vármegye ... esmertetése. Kolozsvárt, 1837 stb.) és a nemzeti bibliográfia számára igyekezett adatokat összegyűjteni.

Az 1830-as években Kolozsvár három könyvkereskedésével Erdélyben kivívta a vezető szerepet, mert a régi és az új, a hazai és a külföldi irodalom alkotásaival egyaránt el tudta látni vevőközönségét. A hétről hétre megjelenő könyvhirdetésekből az élénken lüktető kereskedelmi és kulturális életre, a folyton növekvő szellemi igényekre következtetünk. Kolozsvárról kiindulva a könyvkereskedelem lassanként egész Erdélyt behálózta. A könyvhirdetések a vidéki olvasóknak, bizományosoknak, kereskedéseknek is hasznos tájékoztatást nyújtottak. A könyvhirdetések további kutatásával a hazai könyvkiadás és az olvasóközönség fejlődésére, az irodalmi élet kialakulására vonatkozólag találunk eddig még nem értékelt anyagot. A könyvhirdetések és katalógusok abban az időszakban terjesztették nálunk az irodalom szeretetét és megismerését, amikor az irodalom tanítása nálunk még alig indult meg. Megelőzték és előkészítették a kritikát, és olyan olvasóközönség neveléséhez járultak hozzá, amely az irodalmat és a könyvet megérti és megbecsüli.