Az Esküdt Deákkar Magyar Könyvtára a reformkor érdekes és sajátos vidéki vállalkozása volt. A diáktársaságokkal és a pataki iskola történetével kapcsolatban gyakran említették, de eddig részletesebb ismertetésére nem került még sor a szakirodalomban. Ezt szeretnénk most pótolni abban a reménységben, hogy közben használható adatokat szolgáltatunk a magyar közművelődési könyvtárügy egésze történetéhez is.

Zempléni és pataki előzmények

A 18. század végi és a 19. század eleji nemzeti függetlenségi törekvésekben, egészen a jakobinus mozgalomig, Zemplén megye is tevékenyen részt vett. A megye vezetői, még a főispán Orczy József is, a megye tekintélyesebb családjainak tagjaival együtt aktívan kapcsolódtak a mozgalomhoz. A kivégzett vezetők között Szentmarjay Ferenc zempléni volt, de halálra ítélték, majd kegyelemből súlyos várfogsággal sújtották Zemplénből még Kazinczy Ferencet, Szulyovszky Menyhértet és Tantsits Ignácot. A mozgalmat elfojtó, majd az országra telepedő reakció idején, míg a politikai aktivitásra nem volt lehetőség, itt is a nemzeti nyelv kiművelésének, az irodalom ápolásának, a kultúra és a tudományok fejlesztésének a terén tevékenykedtek. Közigazgatási téren a nemzeti törekvések irányába esett a megyének az a határozata, hogy 1797-től a vármegyei jegyzőkönyveket kizárólag magyarul vezetik, s a hivatalos levelezést is magyar nyelven intézik. 1815-ben itt is megszervezték a Nemzeti Színház építése javára az adománygyűjtést, s két év múlva a miskolci színház építése segélyezésére is sikeres akciót indítottak. A Nemzeti Múzeum javára az insurrectionalis kasszából küldtek pénzt több alkalommal. 1831-ben alakult meg a megye székhelyén, Sátoraljaújhelyen a "Zempléni Casino".

Rendszabályait a tagok névsorával együtt Patakon nyomtatták ki. Ez a kaszinó 160 taggal indult, akik néhány mágnás mellett zömmel a köznemességből valók: táblabírák, vármegyei hivatalnokok, szolgabírák, katonatisztek, plébánosok, ügyvédek, de akad köztük kereskedő, postamester, tanár, földmérő, patikus, orvos is. Köztük van Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc. Utóbbi a kaszinó egyik jegyzője. Könyvtár létesítését is előirányozták, aminek gyarapítását a tagdíjakból történő vásárlás mellett a tagok könyvadományaiból szerették volna eszközölni. Úgy tervezték, hogy állományát csak a kaszinó falain belül használják majd. Előírták még a felügyelőnek az újságok beköttetését és a könyvtár állományába való besorolását.

Sárospatakra a felvilágosodás eszméit és műveit a nyugati egyetemekről visszatért diákok és tanárok hozták elsősorban, de a kollégium diákjának, Bessenyeinek eszméi és írásai is eljutottak Patakra, aki volt tanáraival élénk levelezést folytatott. A diákok is olvasták munkáit. Kazinczy Ferenc még diákkorában Patakon fordította magyarra Bessenyei németül írt, Die Amerikaner című elbeszélését. Ez a munkácska Kazinczy Ferenc öccsének és diáktársainak verseivel együtt Kassán jelent meg, amit Bessenyeinek is megküldöttek. A Kassán tevékenykedő Baróti Szabó Dávid is ismertté vált Patakon, éppen Kazinczyn keresztül, akivel még annak diákkorában személyes és irodalmi kapcsolatba került. A jakobinus per folyamán és után minden gyanút keltő dokumentumot igyekeztek megsemmisíteni, ezért igen kevés írásos nyoma maradt annak, hogy a kollégium milyen mértékben vett részt a mozgalomban. Arról a hazafias diáktársaságról, amely éppen ezekben az években működött az ifjúság körében, csak József nádornak a királyhoz küldött felterjesztéséből tudunk. Ebben emleget egy Csokanyi nevű diákot, akiben Trencsényi Waldapfel Imre Csokonait véli, kinek nevét - szerinte - a német fogalmazványban elírták, mondván, hogy "az akkoriban sokkal ismertebb Kazinczy név is előfordul a nádor irataiban Kazinzky alakban". Szerinte Csokonai - aki akkor valóban Patakon élt - megpróbált "Sárospatakon is olyan irodalmi kört szervezni, amilyennel már Debrecenben is kísérletezett ... a Debrecenből éppen Patakra került diák szervezhette leginkább az összeköttetést a két kollégium tanulói között." Borzsák István szerint viszont "Csokonainak Csohány nevű barátjáról van szó, akiről a költő Puky Istvánhoz írott leveleiben többször megemlékezett."

A pataki kollégium történetének nevezetes eseménye a 18. század végén a magyar nyelvű oktatás bevezetése a tantárgyak döntő többségében. Az új tantervet Vay József főgondnoksága alatt vezették be 1796-ban. Vay már az 1790/92-es országgyűlésen is Teleky József mellett a magyar nyelv érvényesítésének igen kitartó harcosa volt. Ez a tanterv, majd az utána következő változások tükrözik azt a harcot is, amit az iskolán belül - mint az egész országban - a maradibb és haladóbb irányzat emberei folyatattak egymással. Az előbbiek ragaszkodtak a latin nyelven folyó tanításhoz és a humanisztikus tárgyak túlsúlyához. Az utóbbiak a magyar tanítási nyelv érvényesítését és a reáliák növelését szerették volna elérni. A váltakozó szerencsével folytatott küzdelem a 19. század harmincas éveiben dőlt el végérvényesen.

A 19. század elején a pataki iskola életét a nyelvújítási harc is színezte és élénkítette. Már a mozgalom első éveiben is két olyan tanára volt az iskolának, akik a nyelvújítási küzdelemben aktívan részt vettek: Barczafalvi Szabó Dávid és Beregszászy Nagy Pál. Később is élénken reagáltak a nyelvújítási küzdelmekre. A tanári karon belül két "triász" küzdött Kazinczy iránya mellett, illetve ellen. Kazinczy hívei Sipos Pál, Vályi Nagy Ferenc és Kézy Mózes; ellenfelei Láczay Szabó József, Rozgonyi József és Kövy Sándor voltak. Kazinczyval az ifjúság is személyesen találkozhatott, aki tanár-barátai látogatására és az examenekre, a vizsgákra is eljött Széphalomról. Kazinczy és az iskola kapcsolatát jelzi, hogy könyv- és kéziratgyűjteményének egy része is Patakra került. 1806-ban "vétetett meg Kazinczy Ferenc könyv- és kézirat- és képes gyűjteménye 2000 Forintért..." Mindezek nemcsak ébren tartották az ifjúságnak az országos események iránti érdeklődését, hanem egy kicsit az ügy részesévé is tették őket. Tevékenységük eredményének tekinthető Poétai Gyűjtemény címen, 1813-ban megjelentetett versgyűjteményük. Az 1807-től újra működő pataki nyomda is ösztönzőleg hatott nemcsak a tanárokra, hanem a diákokra is. Kazinczynak is több munkáját nyomták ekkor Patakon. A diákifjúságnak a Poétai Gyűjteményhez hasonló kiadványa jelent meg 1826-ban a következő címmel: Régibb és újabb részint érzékeny, részint víg, többnyire eredeti dalok gyűjteménye. Ebbe az antológiába már a diákköltők veresein kívül bevették néhány ismertebb költőnk, Kazinczy, Csokonai, Szentjóbi pár versét, de néhány népdal is belekerült. A kötet 219 verset tartalmaz. Újabb kiadása 1834-ben jelent meg: Érzékeny és víg dalok gyűjteménye. Második, bővebb kiadás. Ebben már 325 vers van. A diákság aktivizálódását bizonyítja az is, hogy 1813-ban az egyházkerület már engedélyt adott a jogászok egyesületének, a "Pánczél vármegye és királyi tábla" működésére. Ebben a diákegyesületben egy eszmei vármegye és királyi tábla keretében utánozták és gyakorolták a jogászok, a juristák az országos és vármegyei alkotmányos életet és eljövendő hivatásukkal kapcsolatos jogi eljárásokat. Ez a diákegyesület a nemzeti és hazafias öntudat erősítését is szolgálta, s ezért "amikor 1822-ben a Metternich rendeletei ellen a megye ifjúsága is opponált, 1822-ben a diákmegye gyűléseit is betiltotta a hatalom". Létrejöttét a hagyomány mindig Kövy Sándornak tulajdonította, aki annak idején az egyesület engedélyeztetése iránti kérelmet is felterjesztette. A kerületi gyűlés határozatából arra következtethetünk, hogy engedély nélkül, a kerület, mint egyházi főhatóság hallgatólagos tudomásulvétele mellett, már előbb is működött: "A jelentést tevő ifjúság szép egyetértése és előmenteles magafoglakozása közönségesen megdicsértetvén, hogy magok között a hazai törvényt tanuló ifjúság professzorok és az iskolai szék felvigyázása és utasítása mellett hasonló intézeteket tarthasson, továbbra is megengedtetik."

A Sárospataki Református Főiskolának a 19. század első felében folyó egész életét jellemzi még, merész vállalkozásokra is kész, igényes szellemét és szemléletét szimbolizálja az az erejét meghaladó nagy vállalkozása, amibe 1806-ban fogtak és az ország református lakosságát is anyagi segítségre ösztönző munkával csak 1845-ben fejeztek be: az "Új Épület", vagy "Nagy Kollégium" felépítése, melynek déli szárnyában Pollack Mihály által tervezett, 1834-ben berendezett, szép klasszicista teremkönyvtár.

Az eddig elmondottak is mutatják, hogy az iskola diák- és tanártársadalma eleven kontaktusban élt azokkal a törekvésekkel, melyek a felvilágosodás korában, majd a reformkorban a nemzet életét előbbre vinni igyekeztek. Ez az érdeklődés és az eseményekbe való bekapcsolódás igénye még elevenebbé vált itt is a reformországgyűlések idején. Az országgyűlések menetét figyelemmel kísérték. Egy ideig a Református Egyház által az országgyűlésre kiküldött prédikátor éppen a sárospataki gyülekezet lelkésze, Ferenczy József, a szobrász Ferenczy István testvéröccse volt. Arról is tudunk, hogy Kossuth Lajos édesanyja, Kossuth Lászlóné és a sátoraljaújhelyi református lelkész, Milotai József, akik Zemplénben Kossuth Lajos "diétai tudósításait" propagálták és terjesztését adminisztrálták, a pataki iskolába is eljuttatták a kézzel másolt tudósításokat, melyek a Nagykönyvtár kézirattárában ma is megvannak. Patakon ennek a reformkori erjedésnek és felbuzdulásnak egyik értékes gyümölcse ért be 1832. március 22-én: "Az esküdt Deákkar magyar könyvtárja" létrejöttével.

"Az esküdt Deákkar"

A protestáns kollégiumokban, megerősödésüktől, a 17. század elejétől kezdve a diákok társadalmának a "coetus"-nak széles körű önkormányzata fejlődött ki. A tanulóifjúságnak ez a 17. és 18. században még szinte az iskola egész anyagi és szellemi életét irányító és mozgató önkormányzati szervezete Patakon még a 19. század első felében is működött, és csak a szabadságharc leverése után sorvadt el. Ennek jelentős testülete volt az esküdt deákkar. Más néven nevezték még őket primáriusoknak, s testületi üléseiket "sedes primaria"-nak, valamint jurátusoknak is. Ez a latinos elnevezés a juro = esküdni igéből származott, s arra utalt, hogy felesküdtek az iskola szolgálatára. Nem tévesztendők össze a juristákkal, a joghallgatókkal.

Esküdt deák az lehetett, aki akadémiai tanulmányait jelesen befejezte, sikeresen letette az ún. esküdti vizsgát. Somossy István, pataki tanár, aki valamikor maga is tagja volt az esküdt deákkarnak, a Sárospataki Népszerű Naptár 1859. és 1860. évfolyamában megjelent cikkeiben - melyeket Ács Gedeon, Kossuth egykori tábori lelkésze is bemásolt öreg korában "Tarisznya" címet viselő szöveggyűjteményében - többek között ezt írja erről a vizsgáról:

"A Patakra hozott gyermek az elemi és a gimnáziumi pályát 8-9 év alatt bevégezvén, az akadémiába lépett. Ott ismét 7-8, néha 9 hosszú évet eltöltvén, ha magában képességet érzett, letette azon fontos vizsgát, melyet szem nem látott, fül nem hallott, t.i. az esküdti vizsgát. Kivált utóbbi időkben az egyházkerület 7-8 (papi és világi) követe jelenlétében 12 oktató mintegy 30 különböző tudományból kérdezték ki a pályavégzett ifjat, kinek mindenről, mit életében akár magán szorgalom útján, akár a közleckén tanult, számot kelle adnia. Volt rá példa, hogy a gyengébb szervezetű ifjú az 5-6 óráig tartó vizsgálat alatt összerogyott..."

Az esküdt deákkarba tehát a végzett akadémistáknak szigorú vizsgán szelektált tagjai kerülhettek be, akik néhány évig még az iskola rendelkezésére álltak. Közülük kerültek ki a gimnáziumi osztályok ún. köztanítói (preceptores) és az akadémia segédtanárai (praeses). A 16. században az esküdt deákok őrizték és kezelték a Kollégium könyvtárát. A 17. században is közülük választották a tanárok és az ifjúság szavazatával a könyvtárnokot, s később is, amikor már a könyvtár élén akadémiai tanár állott, csak esküdt diák lehetett alkönyvtáros. A 18. század végén és a 19. elején ők végezték az olvasó és kölcsönző szolgálatot, s a könyvtárnok javaslatai alapján az iskola elöljárósága által megállapított rendezési munkálatokat is. Az esküdt diákok közül választották az önkormányzati szerv vezetőjét, a "senior"-t, akinek gazdasági és fegyelmi ügyekben esküdttársai segítettek. Közülük került ki a "contra scriba" , az önkormányzati funkcionáriusok ellenőre. A Kollégium egyik régi, szintén jelentős testületének, az "Éneklő Kar"-nak elnökét, a "cantus Praeses"-t 1752 óta szintén az esküdtek közül választották. A nagy népességű iskola életének menetét, napirendjét az esküdtek hétről hétre kijelölt tagjai irányították és ellenőrizték. Különböző beosztásban végzett szolgálatukért az iskola pénztárából szerény fizetést kaptak, miután tanulmányaik végeztével néhány évet még az iskola keretében töltöttek. Ezután mentek ki jelentősebb helységekbe tanítónak, segédpapnak, illetve mentek külföldi egyetemekre, ahonnan visszatérve a kollégium tanárai lettek, illetve más egyházi vagy világi szolgálatba álltak. Helyüket a deáki karban sikeres vizsgával rendelkező új tagok foglalták el. Ennek a jelentős és tekintélyes testületnek a létszáma a 18. század végén és a 19. elején 12-14 volt.

Az eddig elmondottak alapján nem véletlen, hogy az újraéledő és erősödő politikai és kulturális mozgalmak hírére a pataki kollégiumnak ez a férfikort megért, de az ifjúsághoz korban még közel álló fiatalemberek alkotta testülete, az "esküdt deákkar" reagált először komolyan és eredményesen. Úgy látták, hogy az adott lehetőségek és körülmények között azzal használhatnak az ügynek, ha a kollégiumi könyvtár olvasóinál szélesebb réteg számára is hozzáférhető, elsősorban a legfrissebb magyar irodalmat is tartalmazó könyvtárat szerveznek, amihez 1832. március 22-én hozzá is fogtak.

Ezen a napon tartott összejövetelükön fogalmazták meg Az esküdt Deákkar magyar könyvtárjának alapítása címmel a könyvtár alapokmányát, amit az akkori deákkar minden tagja a következő sorrendben aláírt:

"György Jósef, Senior - Batta Pál, Ellenőr - Orbán István, a Sidó Nyelv Segéd tanítója - Szeremlei Gábor, az A. Oskola Könyvtárőrje - Kováts János (Kaposi) felsőbb Syntaxisták Tanítója - Paksi István a Conjugisták közönséges Tanítója - Szabó László az alsóbb Syntaxisták Tanítója - Kováts János (Migléczi) a Grammatika Tanítója - Csoma Mihály, a Helveziai Vallástétel tanulásának Előülője - Semsey Josef, A mixta Classis közönséges Tanítója - Pethő István, a Görög nyelv segéd Tanítója - Pap György, az Éneklő Kar Igazgatója."

Az alapokmányban hangsúlyozzák, hogy az ember fejlődésének, előrehaladásának legfontosabb eszköze a tudományos műveltség, aminek megszerzését, terjesztését legeredményesebben minden nemzet a maga nyelvén munkálhatja. A magyar nyelv s ennek következtében a nemzeti tudományos műveltség lemaradt állapotban van: "nyelvünk még böltsőből rebeg, nemzetünk előtt hosszú a célpálya". Az anyanyelv fejlesztését, pallérozását az alapokmány aláírói a nemzet iránti hálából fakadó hazafias kötelességüknek is vallják. Ez késztette elhatározásukat:

"... szíves ohajtást botsátva a fele is, hogy az értelem közönségesen magyar nyelven, különösen pedig oskolánk körében a tudományos míveltség édes anyanyelven fejlődne, mint legfőbb eszközén a tökéletesedésnek... S N Patakon 1832 Év 22 Martiusában alább iratándó esküdt Deákok köz egyezéssel elhatározánk az esküdt Deákkar könyvtárja alapítását."

A következő évben a könyvtár neve többféle alakban fordul elő: "Esküdt Deákkar könyvtára", "Esküdt Deákkar Magyar Könyvtára", "T. Egyesület Könyvtára", "Thecánk", "Jurátusok könyvtárja", "Esküdt Theca". Az alapítás közvetlen célját, a könyvtár feladatát nem itt, hanem az ún. "alaptörvényekben", a tulajdonképpeni szervezeti és működési szabályzatban tömören így fogalmazták meg: "... ezen könyvtár alapításában a czél a közvilágosság terjedése..."

Az esküdt diákok könyvtáralapítása további tevékenységre serkentett. Még abban az évben az akkor Patakon tanuló Szemere Bertalan szervezése nyomán két diákegyesület alakult. Az egyik "Sárospataki Ifjú Egyesület" néven indult, 1843-ban nevét "Szépműegylet"-re, a szabadságharc után "Önképzőtársulat"-ra változtatta. Ennek alapításában az esküdt diákok is tevékenykedtek. Az ifjúság másik egyesületét szintén Szemere Bertalan kezdeményezte. Ez joghallgatókból alakult "Nádor-vármegye" néven. Tulajdonképpen "Pánczél vármegye", a juristák 1822-ben hatóságilag betiltott egyletének a feltámasztása volt. Az esküdt diákok könyvtáralapításának az egész ifjúságot további jó kezdeményezésekre serkentő hatására többször is hivatkoztak később. Többek között már az 1834-ben Parthenon. "Zsebkönyv a S. Pataki Magyar Nyelvművi Társaságtól" című kiadvány előszavában Majoros András professzor, "a Társaság egyik Előlülője" ezt írta:

"Ez előtt két évvel, anyaoskolánk elsőbb ifjai a naponként szaporodó magyar elmeszülemények könnyebb olvashatása, s általában a honnyelv és ízlés gyarapítása tekintetéből egy kisded könyvtárt alapítván, később a versenypályán nemes vetélkedésre hevülve, az egész ifjúság közül a leglelkesebbeket, a szorgalmasabbakat felszólíták, hogy ezen szemléleti vagy olvasó társaságot cselekedeti vagy dolgozó társasággá átváltoztatni nyújtanak segéd kezet..."

Hasonló értelemben emlékezett meg róluk Erdélyi János 1863-ban a Sárospataki Főiskolai Ifjúság Önképzőtársulata Emlékkönyvének előszavában: "Harminc és éve múlt, hogy a sárospataki főiskola kebelében az úgynevezett esküdt diákok olvasó egyletet alapítottak, különösen magyar könyvtárt nyitván... Ez egylet alakulását... pár hónap múlva egy második egylet felállása követé, melyhez az eszmét kívülről jövő példák buzdítása mellett, a fentebbi könyvtár, vagyis a hazai irodalomnak közelebbi s alaposb ismerése adá..."

A könyvtár szervezeti és működési szabályzatát "a könyvtár alaptörvényei"-t is az alapokmánnyal egyidőben állapították és fogalmazták meg. Eredetileg nyolc pontból állott, s később, a könyvtár működése folyamán csatoltak hozzá egy kilencediket.

Az első két pont, illetve néhány továbbinak egy-egy részlete arról intézkedik, hogy a könyvtár fenntartásához, működéséhez és gyarapításához szükséges költségek miként nyerjenek fedezetet. Az alaptörvények kötelezik a diákkar tagjait, hogy alapításkor fizessenek fejenként 10 Rhénes forintokat "Váltó Czédulában". A jövőre nézve az esküdt deáki vizsga letétele után minden új tagnak is kötelességévé tétetik a 10 forint befizetése. Ezen kívül az "ünnepi jótétemény"-ből is fizetnek mindig fejenként egy forintot. Ez évente 3 forintot jelentett. Az "ünnepi jótéteményt", azaz pénzadományt azoktól az észak-magyarországi református gyülekezetektől kapták a pataki diákok, melyek 1711 után jobban bekapcsolódtak az iskola anyagi fenntartásába. Nagyobb ünnepek alkalmával az idősebb diákok az iskola legátusaiként, követeiként meglátogatták ezeket a gyülekezeteket, segítettek a lelkészeknek az ünnepi istentiszteletek végzésében. Részben ennek honoráriumaként, részben az iskolát és a diákokat támogató segélyként a gyülekezetek a legátus diákoknak pénzadományt adtak. Az esküdt diákok is gyakorolták a legációs szolgálatot. Megemlíti még az első pont, hogy "hála és köszönet annak, aki a TM egyesületet kötelezésen felül is ajándékozza". Az ilyen jellegű ajándékot a deákkarból kikerült, volt tagoktól is elvárták.

Az "alaptörvények" legjelentősebb pontja a negyedik, mely kimondja, hogy a könyvtárt közművelődési céllal hozták létre, s az bárkinek, aki érdeklődik, rendelkezésére áll: "Mivel hogy ezen könyvtár alapításába czél a közvilágosság terjedése, a könyvek olvasása nem szoríttatik egyedül az esküdt Deákkarra, másokkal is szívesen közöltetnek azok, oskola tagjának 1-eggy Xr, idegennek 2-tő Xrért Váltó Cédulában minden napra." Később valószínűleg az alakítás után nem sokkal, ennek a mondatnak áthúzták a következő részét: "...oskola tagjának 1-eggy Xr, idegennek..." Ez a pont végérvényesen úgy szólt, hogy bárkinek, tehát a diákoknak is, az esküdteken kívül, a kikölcsönzött könyv után naponként 2 krajcárt kellett fizetniök.

Kezdetben egy darabig problémát okozott az a tény is, hogy az esküdt diákok barátaiknak, ismerőseiknek a városba, sőt vidékre is átadták olvasásra a könyveket. Mind a maguk fegyelmezésére, mind a könyvtár olvasói érdekében 1833. január 9-én hozták a következő határozatot, mely az "alaptörvények" kilencedik pontja lett:

"Tapasztaltatván, hogy a Jurátusok a Theca könyveit nem tsak magok részekre hordják ki, hanem azokat kezeik közül a városra, sőt a Patakon kivüli helyekre is ki szokták küldözgetni - mely visszaélésből a külömben is szűk értékű Thecára kár háramlik - ennélfogva az 1833-ik eszt. Jan. 9-én tartott ülésben (melynek végzései a 10-ik lapon meg vannak írva) meghatároztatott, hogy semmiféle Jurátus Diáknak a könyvet, mellyet maga részére kiveszen, másnak által adni olvasás végett nem szabad - és ha adja, minden napra fizessen mint más akárki 2,- két krajczárt. Az erre való felügyelet pedig Thecárius Uraknak szivökre köttetik."

Úgy látszik, az érdeklődés és az olvasási igény meghaladta a szerény lehetőségeket. A működési szabályzat harmadik, ötödik, hatodik és nyolcadik pontjai az esküdt diákoknak a könyvtár használatával kapcsolatos jogait és előnyeit biztosítják. Itt a tagokat "részvényesek"-nek nevezi az "alaptörvény". Biztosítja számukra más olvasókkal szemben egy -egy könyvvel kapcsolatban az elsőbbséget, mondván, hogy az esküdt diáknak "a könyvtár könyveihez mást kirekesztő joga van", sőt az iskolai szünetek idejére is vihet haza magával könyvet. Egy rendelkezés a kollégium kötelékéből, az esküdt diákkarból is kivált, volt taggal a további kapcsolatok ápolására nyújt lehetőséget. Ingyen kölcsönözhetnek s a jegyzőkönyvekbe is betekinthetnek: "Ha valamely részvényes időben is kívánná a könyvtár állapotját ismerni, a könyvtárőr köteles akár mikor a Jegyzőkönyv utáni vizsgálást megengedni." Ez beleillik a pataki diákoknak jóval korábban kialakult szemléletébe és később is sokáig élő gyakorlatába, hogy tanulmányaik befejezése után is az iskolához tartozónak érezték magukat, és az "alma matert" időnként, általában a nyilvános évvégi vizsgák, az examenek alkalmával meglátogatták.

Az alapokmány és a működési szabályzat szövegezéséből is érezzük, hogy egy ügyért lelkesedő, áldozatkész fiatalemberek jószándékú összefogása és elhatározása áll az Esküdt Deákkar Magyar Könyvtára alapítása mögött. Az induláskor még nem láthatták a később jelentkező kölcsönzési és egyéb problémákat, a könyvtár működésével kapcsolatban nem rögzítettek mindent előre. Így alig esik szó a könyvtárosról, annak választásáról, munkaköréről stb. Sok felmerülő kérdést kellett menet közben, közös összejöveteleiken megoldaniok. Ezekre előre számítva a hetedik pontban így rendelkeztek: "Minden dologban mellyek a T.M. egyesület által vitatás alá vétetnek, a többség szava határoz."

A könyvtár alakításakor nyert nevén és az akkor megszabott keretek között 1832. március 22-től 1848. június 20-ig működött. Életére és működésére vonatkozó adatokat 1845. szeptember 9-ig egy 80 lapból álló kötött kéziratos könyv tartalmaz. Az 5. lapon, ahol a feljegyzések kezdődnek, ezt olvashatjuk: "Pénzbevétel, kiadás, meg szerzett könyvek és más elegy feljegyzések". 1845 végétől a szabadságharcig terjedő eseményeit egy másik könyvbe írták be, ez azonban a szabadságharc vagy a Bach-korszak alatt elkallódott.

Az állomány kialakítására és gyarapítására nézve sem az alapokmány, sem az ún. alaptörvények nem tartalmaznak semmi konkrét elképzelést vagy utasítást. Kezdetben az volt a gyakorlat, hogy a beszerzendő könyveket a közös összejöveteleken beszélték, vitatták és határozták meg. Ha a döntés megszületett, felhatalmazták a könyvtárost a könyvek megvásárlására. Eleinte a beszerzés leggyakoribb módja az volt, hogy a könyvtáros még ott helyben rábízta a kijelölt könyvek megvásárlását valamelyik esküdt diákra, akinek Pest, Miskolc vagy Kassa felé volt útja. Egy ilyen feljegyzést idézünk:

"Az esküdt egyesület ülést tartván el határozta a következő könyvek megszerzését: Imre J. Ur Philosophiája; Perger A Magyar és Hazája; G. Szecsenyi Hitel; Vörösmarty Zalán futása; Vörösmarty A Bujdosók; Trautmann Gazdasági Chemiája és Physiologiája. Melyeknek Pestről meghozások Tiszttársunk Szabó László Urra bizatott."

Csak kétszer fordult elő, hogy a deákkaron kívül álló, ismerős személyt kértek meg könyvrásárlásra, aki a fent említett városok valamelyikébe utazott. A beszerzéseket általában a diákkar tagjai, sokszor maga a könyvtáros végezték teljesen önzetlenül. Ha idegen volt a vásárló, annak költségeihez hozzájárultak: "Ezen könyveket hozó embernek Kassáról 18 Xr." "Ezen könyveket hozónak Pestről 50 Xr."

A szerzeményezés másik módja az előfizetéses könyvrendelés volt, amit szintén a diákkar határozata alapján a könyvtáros eszközölt: "Ugyanazon ülésben hatalmaztattam meg a Bélteki ház, Mulattató és Ossián czimű munkák előfizetési ároknak be fizetésére." A beszerzésnek ez a formája a későbbiek folyamán mind gyakoribbá vált. Az előfizetések nagy részét, különösen a folyóiratokét "Vass postahivatalbirtokosnál" eszközölték.

Az is előfordult, hogy a diákkar tagjai jártukban-keltükben olyan könyvre bukkantak, ami véleményük szerint illett állományukba és megvették. A legközelebbi diákgyűlésen aztán a diákkar együttesen döntött, átveszik-e, besorolják-e, vagy sem. Egyik ilyen eset még 1832-ből "... az esküdt Egyesület ülést tartván Szabó László és Warga János által hozott könyveket elfogadta..."

A jegyzőkönyvben megtaláljuk azoknak a könyvkereskedőknek a nevét is, akiktől vásároltak. Két pesti "könyvtáros": Heckenast Gusztáv és Eggenberger József. Miskolcon Grosman nevű könyvkereskedőtől vettek. Bár Kassáról is többször hozattak könyvet, a kereskedő nevét nem jegyezték fel. A feljegyzések között találjuk még Burján Pál sátoraljaújhelyi könyvkereskedő nevét. valamint Angyalfi Andrásét, aki valószínűleg pataki volt.

Egy alkalommal, 1840 márciusában a könyvtáros hírverésen vett meg két könyvet. Ma már nem tudjuk megállapítani, hogy a Nagykönyvtár mellett még akkor időnként tartott könyvaukcióról, vagy valamilyen más árverésről van szó.

Az eddigiekből kitűnik, hogy különösen az első időkben az állomány kialakítását és gyarapítását kizárólag az esküdt diákok kollektívája irányította. A könyvtáros csak végrehajtotta az ilyen értelmű határozatokat. Később a mindenkori könyvtáros ezen a téren szabadabb kezet kapott.

Az állomány ajándékozás által is gyarapodott. Különösen a diákkarból kikerült, volt "tiszttársak" ajándékoztak könyvet. Kiderül azonban a feljegyzésekből, hogy ez nem volt jelentős. Az állománygyarapodásnak csupán 7,8%-át tette ki. A többihez vásárlás útján jutottak. A könyvtár állományának 833 kötetben, illetve évfolyamban levő 533 művéből, illetve folyóiratából mindössze 42 művet ajándékoztak. Kapott a könyvtár könyvet professzortól (Nyiry István), diákoktól a diákegyesülettől, a "Nyelvmívelő Társaságtól" is. Az ajándékozók között szerepel Kazinczy Gábor is, mint "2-dik évű Non Togatus", aki már másodszor már a maga munkácskáját, a Szerelem könnyei című kötetét ajándékozza a könyvtárnak. 1842-ben, az akkor Pesten élő Erdélyi Jánostól is kaptak két füzetet. Ezt így jegyezték fel:

"Tekintetes Erdélyi János Úr kegyes ajándékából bírja az Esküdt Diákok Könyvtára a Színműtárnak 25. és 23-dik füzeteit. A fent tisztelt T. Úrnak a könyvtár iránti buzgalmáért s pártolásáért az Esküdt Diák Kar hálás köszönetét nyilvánítja."

A könyvtár állományába került letétként 1839 novemberében a Gregáriusok által korábban alapított, de életképtelennek bizonyult diákkönyvtár ekkor még meglevő néhány kötete is. Ezt a gyarapodást így rögzíti a jegyzőkönyv:

"A 30 elsőbb diákok-Gregáriusok által alapított, de az utódok által alaptörvénye szerinti növekedésében megakadályoztatott könyvtárban levő könyveket, minthogy már első alapítóji közül néhány tagok jelennen az esküdt diáki karban valának, ezek akaratja s határozása szerint T. Balázsy István Úr nálam, mint esküdt diáki Könyvtár őrjénél letette, czim szerint pedig ezeket: ..."

Ez az anyag 20 mű, illetve folyóirat 30 kötetben, illetve évfolyamban, az állomány 3,9%-a. Kiderül tehát, hogy a könyvtár állományának nem egészen 12%-át kapta, több mint 88%-át vásárolta.

Az 1832-1846 között begyűlt állomány leltárát a jegyzőkönyv utolsó levelei tartalmazzák. A bekötött könyv 3 utolsó levelét később kitépte valaki. A megmaradt levélcsonkokból megállapítható, hogy még egy levélen, vagy annak első lapján folytatódhatott a leltár, s itt szerepelnek az 1847-ben, és 1848-ban bekerült könyvek és folyóiratok.

Az állomány gyarapításánál a diákkar mindvégig következetes volt abban, hogy csak frissen, vagy nemrég megjelent könyvet szerzeményezett. Az 1532-1846 között gyűlt állomány két könyve 1792-es, illetve 1795-ös kiadású. 47 mű jelent meg a 19. század első három évtizedében, a többi mind a könyvtár működése idején hagyta el a nyomdát.

Nevükhöz híven - magyar könyvtárnak nevezték gyűjteményüket - szinte kizárólag magyar anyagot helyeztek el benne. Három latin és három német nyelvű munkán kívül, az állományt magyar nyelvű könyvek alkották.

A könyvek, illetve folyóiratok megjelenési helye tekintetében a következő a helyzet: Pesten 254, Budán 94, Kassán 52, Kolozsváron 40, Pozsonyban 19, hely nélkül 18, Sárospatakon 14, Bécsben és Nagyenyeden 8-8, Debrecenben 6, Lipcsében 4, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sopronban, Székesfehérváron 2-2, Bukarestben, Párizsban, Rozsnyón, Temesváron, Vácon. Veszprémben és Zágrábban 1-1 munka, illetve folyóirat jelent meg.

A könyvtár állományába viszonylag sok folyóirat került be. A könyvtár fenntartói és irányítói a reformkor jelentősebb folyóiratait anyagi lehetőségeikhez képest igyekeztek beszerezni. Az Athenaeum megjelenésekor előfordult például, hogy a pénztárban nem lévén elég pénz, egyévi előfizetési díjat két részletben közösen adtak össze. A "Könyvek Lajstroma" azt mutatja, hogy lehetőleg minden folyóirat-évfolyamot igyekeztek megőrizni, az összegyűjtött számokat beköttették s az évfolyamokat állományba vették. A könyvtár alapítási évében, 1832-ben a Széchenyi István által indított Jelenkort, melléklapjával a Társalkodóval együtt kezdettől fogva egészen 1840-ig járatták. Akkor szüntették be, amikor Kossuth lapja, a Pesti Hírlap megindult. Ezt rendelték meg helyette. A Kassán 1825 óta megjelenő Felsőmagyarországi Minervát is kezdték vásárolni, de ez a könyvtár alapítását követő évben megszűnt, így csak az 1832-es évfolyam került állományba. A könyvtár indulásától kezdve előfizettek az Aurorára, az l831-1837 között rendszeresen megjelenő irodalmi zsebkönyvre, ami irodalmunk akkori szervezésében játszott jelentős szerepet. Ebből néhány korábbi, a könyvtár alapítása előtti évfolyamot is sikerült megvásárolniok, s összesen kilenc kötetet "lajstromoztak" el belőle. Amikor az Aurora átadta helyét a Vörösmarty, Bajza és Toldy által hasonló szellemben szerkesztett Atheneumnak, ezt is egészen megszűnéséig, 1843-ig járatták. Kritikai melléklapjával, a Figyelmezővel együtt ez is bekerült a "thecába". A rövid életű Fillértárra, Magyarország első metszetekkel illusztrált, képes folyóiratára szintén "prenumeráltak", s egy évfolyamát be is leltározták. A Kritikai Lapokat 1831-1836 évekből találjuk a leltárban. Járatták még a Regélőt, valamint megszűnéséig, 1839-ig a Rajzolatok a Társas élet és Divat világából című, irodalmi anyagot is közlő újságot. A szabadságharcot megelőző években a Pesti Hírlapra, az Életképekre és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokra fizettek elő. A folyóiratok előfizetését általában félévenként eszközölték. Néhány folyóirat előfizetési díja, amiben a "postaállomásnak" fizetett szállítási díj is benne foglaltatik: Jelenkor és Társalkodó 12 Rft 30 Xr. - Athenaeum 14 Rft 30 Xr. (a Figyelővel együtt 16 Rft) - Regélő 16 Rft 30 Xr. - Aurora 7 Rft 30 Xr. - Fillértár 10 Rft - Pesti Hírlap 16 Rft 30 Xr. - Életképek 16 Rft 30 Xr. - A postának kifizetett szállítási díj általában félévenként és folyóiratonként 2 Rft 30 Xr. volt.

Az Esküdt Deákok magyar könyvtára működése alatt színvonalas folyóiratanyagot tudott olvasói kezébe adni.

Ha a könyvek szakok szerinti megoszlását nézzük, a következő a helyzet: leszámítva a könyvtár állományából a mintegy 60 évfolyamnyi folyóiratot, a könyvanyag 473 mű. Az ETO főosztályai szerinti rétegződés ilyen képet mutat: 0 = Az általános jellegű művekből, évkönyvekből, különböző testületi kiadványokból 19 művet említ a "Lajstrom", ami az állomány 4%-a. - 1 = A filozófia területéről begyűjtött könyvek filozófiatörténeti, etikai és lélektani munkák voltak, összesen 15 db, 3,2%. - 2 = Ugyancsak 15 művel szerepel a kettes főosztály. Ezek dogmatikai, egyháztörténeti művek és néhány prédikációs kötet, szintén 3,2%. - 3 = A társadalomtudományi munkák közül főleg politikai, közgazdasági, jogtudományi és néhány pedagógiai könyvet, összesen 49 művet őrzött a könyvtár, 10,4%. - 5 = Természettudományos munka 10 db volt. Matematikai, fizikai és biológiai művek, 2,1%. - 6 = Az alkalmazott tudományokat képviselte a legkevesebb, 9 db orvostudományi, technikai és mezőgazdasági munka, 1,9%. - 7 = A művészetekkel foglalkozó művek száma 10, 2,1%. - 8 = Nyelvtudományi, irodalomelméleti és szépirodalmi művek alkották több mint a felét az állománynak: 271 mű, a könyvtár 57,3%-a. A szépirodalmi anyagban idegen szerzők magyar nyelvű fordításai is szép számmal fordulnak elő. Főleg Shakespeare, Goethe, Moliere, La Fontaine, Kotzebue. A kor jelentősebb magyar szerzői közül a következők munkáival találkozunk: Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András, Döbrentei Gábor, Kiss János, Csokonai Vitéz Mihály, Czuczor Gergely, Kazinczy Ferenc, Vajda Péter, Jósika Miklós, Szigligeti Ede, Nagy Ignác, Czakó Zsigmond, Obernyik Károly. A szépirodalmi anyag jelentős részét teszik a belföldi és külföldi színművek. - 9 = Végül földrajzi és történelmi munkák is jelentős arányban kerültek be az állományba. Köztük sok útleírás és életrajz található, 75 mű, 15,8%.

Ez az áttekintés azt mutatja, hogy a nyelvészeti és irodalmi művek mellett a földrajzi, történelmi és társadalomtudományi munkák alkották az állomány zömét. Ennek az aránynak a kialakulásában az olvasók igényének figyelembevétele mellett nyilván szerepet játszott a kor könyvkiadása, a beszerzési lehetőségek, valamint az esküdt diákoknak könyvtáruk hivatásával és funkciójával kapcsolatos koncepciója is.

Már a szerzeményezéssel kapcsolatban említettük, hogy ezt a diákkar egésze, közös összejöveteleiken hozott határozataival irányította. A jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy a könyvtár minden dolgában és működésének minden területén ez a "testületi vezetés" érvényesült. A könyvtár ügyeit intéző "közüléseket" a testület feje, a senior vagy a contra scriba, az ellenőr hívta össze a könyvtáros javaslatára. 1842-től kezdve előfordult, hogy sürgős esetben a hetenként fegyelmi ügyek s más problémák elintézésére tartott összejöveteleiken könyvtári ügyben is hoztak határozatot.

A könyvtár ügyeit intéző összejöveteleik szigorúan zártkörűek voltak. Nagyon ritkán hívtak meg "idegent". A könyvtár működése alatt kétszer fordult elő, hogy a diákkarba nem tartozó személyt azzal tiszteltek meg, hogy ülésükre meghívták és a jegyzőkönyvet is aláírta: 1841. február 13-án Kőrösi János mint "hívatott" és 1845. szeptember 16-án Tompa Mihály mint "meghívott" írta alá a jegyzőkönyvet.

A könyvtár működésébe, irányításába nem szóltak bele sem a professzorok, sem az iskola egyházi, vagy világi elöljárói. A diákkarnak ezen a téren tanúsított szigorú exkluzivitására jellemző az az eset, amikor 1845-ben az egyik pataki polgár, Láczay József "részvényesként" szeretett volna a könyvtárt fenntartó testülethez csatlakozni:

"...jurátusok könyvtárőrje által jelentetvén, hogy Tek. Láczay József úr által felszólíttatott, lennének-é szívesek őt a Jurátus urak olvasótagképpen társaságukba fogadni, s a tisztelt úr kedvező siker reményében a jurátusok által vinni szokott teher kész elvállalása mellett 3 általunk nem hordatott lapok velünk közlését előlegesen megígérni kegyeskedett. Ezen jelentés nyomán határoztatott: az esküdt diákkar Tek. Láczay József urat mint részvényes olvasó tagot szívesen fogadja körébe azon óvással és kikötéssel mindazonáltal, hogy a tisztelt úr azon jogán kivel, melly a theca könyveinek a vele tudatandó helyes arányban leendő olvashatásába fog határozódni, minden más esküdt diákkarral közös jogokról mondjon le, s a theca ügyeinek intézésében s igazgatásában magának sem most, sem a jövőben legkisebb igényt ne formáljon."

A közülések határozatainak végrehajtója a könyvtáros, a "könyvtárőr", vagy "thecárius" volt. Feladatáról, munkaköréről, választásáról sem az alapokmányban, sem az alaptörvényekben nem találunk rendelkezést. Kiderül azonban a jegyzőkönyvekből, hogy a könyvtárost, aki egyébként az ülések jegyzőkönyvét vezette és ellátta a pénztárosi teendőket is, a deákkar mindig a saját kebeléből választotta. Általában közmegegyezéssel, de előfordult, hogy csak szótöbbséggel. A választások is jegyzőkönyvbe kerültek, az elsőt, Warga Jánosét kivéve. Az ő lemondása és a második könyvtáros választása így örökíttetett meg: "Összegyűlvén az Esküdt Deákkar, könyvtárnok és jegyző tiszttársunk Warga János úr jelenté, hogy eddig viselt hivatalát le akarná tenni, mely is elfogadtatván, közmegegyezéssel a könyvtárnoki hivatalra el választaték Kováts János tiszttársunk." 1838. február 9-én: "Közmegelégedéssel folytatott könyvtárőri hivatalát magasb s dicsőbb pályára lett elválasztása által bevégezvén, hálaköszönetünk nyilvánításával Tiszt. Hallgató István urat további felelet terhe alól felmentettük, s helyébe Tiszteletes Miskolczy György urat Tiszttársunkat jelöltük, kit hivatalába ünnepélyesen be is igtattunk." Végül egy szótöbbséggel történt választás, 1844. szeptember 16-án: "Dicséretes szorgalommal folytatott és közmegelégedéssel végzett könyvtárőri hivatalát letévén, tiszt. Anti János úr, helyébe általános többséggel tiszt. Terhes Lajos választatott és hivatalába beigtattatott."

A könyvtárosi tisztet a megválasztottak, különösen az első időkben, viszonylag rövid ideig viselték. A legrövidebb ciklus a Kanócz Andrásé, 3 hónap, a leghosszabb Mecsei Mihályé, 2 év volt. A 13 és fél év alatt cserélődő 86 esküdt diákból 16-an voltak könyvtárosok úgy, hogy egyiküket két alkalommal választották meg. Így követték egymást:

1832 március 22-től Warga János szeptember 7-ig; Kovács János 1833 január 9-ig; Csoma Mihály 1833 június 15-ig; Pethő István 1834 január 17-ig; Csoma Mihály 1834 május 2-ig; Baktsi László 1835 április 4-ig; Kanócz András 1835 július 17-ig; Somodi Ferenc 1836 február 14-ig; Tarjányi János 1836 október 11-ig; Hallgató István 1838 február 9-ig; Miskolczi György 1839 február 16-ig; Mecsei Mihály 1841-ig; Rácz Endre 1843 július 6-ig; Anti János 1844 szeptember 16-ig; Terhes Lajos 1845 szeptember 9-ig.

Ekkor választották meg Orbán Józsefet, de ezzel meg is szakadnak a feljegyzések. Azt már nem tudjuk, ő meddig működött, s ki jött utána. A szabadságharcig feltételezésünk szerint legalább ketten viselték még a könyvtárosi tisztet.

A szerzeményezett könyveket a könyvtáros dolgozta fel. Az állománybavétel úgy történt, hogy a könyvek címlapjának vagy előzéklapjának rektóján kézírással, tintával beírta a possessor nevét, a beérkezés dátumát, amit aláírásával hitelesített. Sikerült felkutatni a régi esküdt deákkari könyvtár néhány meglévő példányát, s ezeken ilyen bejegyzések olvashatók: "A Spataki esküdt Diákkar Magyar Könyvtáráé. Jegyzette Spatakon november hó alkonyán 1838. Miskolczi György könyvtárőr." - "Az esküdt diákkar Magyar Könyvtáráé. Jegyzette S. Patak 1839 Máj. 27. Mecsei Mihály Könyvtárőr." "Az esküdt diákok magy. könyvtáráé. Jegyzette S. Patakon 1846 Jan. 4. Orbán József r. könyvtárőr."

A feldolgozás további lépéseként következett a rövid címleírás, amit a könyvtáros "Az Esküdt Deákok könyvtárában található könyvek Lajstromá"-ba írt be. Ezt a jegyzőkönyv utolsó 13 lapján vezették. A "Lajstrom" a következő rubrikákat tartalmazta: l. "Sorszám"; a sorszámozás végig folytatólagosan haladt, a többkötetes műveket, vagy egy sorozat egyszerre érkező több darabját egy sorszám alatt írták be. 2. "A könyvek lajstroma" a második rubrika címe, s ide került a mű szerzője és címe, illetve folyóiratoknál ezek neve és szerkesztője vagy kiadója. Sokszor írták előre a könyv címét és utána a szerző nevét. 3. A harmadik rovat a "Darabszám" feliratot viselte. Ide került a kötetek száma. 4. A kettéosztott negyedik rovatba került "A könyvek kiadásának Helye és esztendeje".

Ez a "Lajstrom" nemcsak szerzeményezési naplója, hanem törzskönyve, sőt füzetkatalógusa is volt a könyvtárnak. Nincs nyoma annak, hogy esetleg másolatot készítettek volna róla az olvasók részére. Viszont találunk feljegyzést a könyvanyag bizonyos szakrendbe sorolásáról: "1836 május 11-dikén Közülés tartatván Könyvtárunk érdekeire nézve határoztatott: 1. A Könyvtár tudomány-rendszeres elosztályozása felolvastatott és némi módosításokkal helyben hagyatott." Valószínű, hogy ezt a tervezetet az akkori könyvtáros, Tarjányi János készítette el, s a diákkar módosított valamit rajta. Bármennyire érdekes és értékes lenne ma számunkra ez az akkori nyilván írásba foglalt "tudomány-rendszeres elosztályozás", sajnos, nem írták be a jegyzőkönyvbe, s a fogalmazvány se maradt fenn. A könyvtárnak előkerült néhány darabján azonban még megtalálhatók ennek az "elosztályozásnak" egykori jelzetei is. A "Lajstrom"-ban 447. szám alatt leírt Külföldi Játékszín 18. kötete címlapján ebből az időből ezt a felírást találjuk: "Színművek 52. sz." Tóth Lőrincz: Olympia. Drámai pályavirágok című, a "Lajstrom" 378. számú könyvének címlapján: "Színművek 29. sz." Az 1842-es újabb rendezésről egészen rövid feljegyzés tanúskodik: "... az esküdt diákok könyvtárát újabban rendezni határozták s azonnal el is kezdték."

Egyelőre nincs nyoma annak, hogy induláskor és az első években melyik épület adott szállást a könyvtárnak. A korábbi feljegyzésekből annyi állapítható meg, hogy a könyvtár és olvasóterem céljára egy helyiség szolgált. Az 1836 május 11-én hozott határozat "az Egyesület az Olvasó s Könyvtár szobában levő hajdani elavult asztal kiigazítását is helyben hagyta". Az iskola épületeinek állagát ellenőrző és felmérő bizottság jegyzőkönyvébe 1846 októberében ezt jegyezték be: "Új épület... Középsor nyugoti rész... 5.-ik szoba Esküdti Theca szobájában semmi hiba." A felmérés a szobák lakóit is felsorolja, s itt a szoba lakója "T. Mészáros József esküdt" volt. Minden bizonnyal könyvtárunk tizenhetedik könyvtárosa. Valószínűleg ebből az időből származik az a későbbi gyakorlat, hogy az Ifjúsági Könyvtár - ebbe olvadt bele a 19. század második felében könyvtárunk állománya - könyvtárosai a könyvtár szobájában laktak. Az utóbbi idézet szerint 1846-ban, esetleg korábban is, az Új épület vagy Nagy Kollégium Fő utcai, ma Rákóczi utcai frontjának első emeletén, akkor 5-ös sorszámmal jelölt szobában helyezték el a könyvtár könyveit, s itt lakott a könyvtáros is. A kézirat ugyanis a földszintet "Alsósor"-nak, az első emeletet "Középsor"-nak, a másodikat "Felső-sor"-nak nevezi. Bár a helyiséget "Olvasó s Könyvtár szobá"-nak említik, olvasás céljára valószínűleg csak az esküdt diákok használták időnként, mások csupán a kölcsönzés idején fordultak meg benne.

A könyvek tárolására ebben a helyiségben állott egy nagyobb, kulccsal zárható szekrény, amiben a "Lajstrom" sorszámainak megfelelő sorrendben, később a megállapított szakrendben helyezték el és őrizték a könyvtárosok az állományt. A könyvtár alapításakor egy kisebb szekrény, vagy polc szolgált erre a célra, amiről nem szólnak az írások. Az említett nagyobb szekrényt 1836-ban vásárolták: "Februárius 16-án Egy Lagirozott s Fenyőfából készült könyvtartóért fizettetett 34 Rft." Még ebben az évben "a Könyvtheca megigazítására s egy polccal való megbővítésére a Könyvtárőr meghatalmaztatik." Két nap múlva: "A Könyv-theca megigazításáért fizettem az asztalosnak 2 Vcz. Ft." A könyvtár berendezéséhez tartozott még a korábban már említett asztal. Úgy látszik, a zárható szekrény és szoba, valamint az ott lakó könyvtáros biztonságos őrizetet jelentett, mert kiderül, hogy az őrizet hiányossága miatt egy könyv sem kallódott el. Az állományban jelentősebb károsodás csak a szabadságharcot követő zavaros években történt, amikor jóformán senki sem őrizte.

A kölcsönzésről a könyvtárosok kiviteli naplót vezettek, amiben a kivitt könyvek és az olvasók mellett a kölcsönzési díjakat is nyilvántartották. Sajnos, ez a napló eddig nem került elő. Meglétét említik azok a feljegyzések, melyeket könyvtáros-változás alkalmával készítettek. A távozó könyvtáros utódjának átadva a pénztárt is, a könyvek olvasásáért begyűlt krajcárokat ilyenkor egy összegben könyvelték el. A kölcsönzési naplót is "jegyzőkönyv" néven említik s így hivatkoznak rá: "A könyvek olvasásából begyűlt a Jegyzőkönyv 57-dik lapja szerint..." vagy "Könyvek olvasásából begyűlt Jegyzőkönyv 65 lapja szerént." Az első években egy-egy könyvért naponta 2 Xr-t szedtek be. Ezt az összeget 5 Xr-ra emelték 1836. május 11-i ülésük 2. sz. határozatával: "Előadván a könyvtárőr, a ... kiadni szokott könyveknek szemlátomást való elrontását, közakarattal elhatároztatott, hogy ezután, az eddig naponként darabok v. kötetektől fizetni szokott 2 Xr, ezüstben fizettessék. 5 Xr. t. i. minden kötetért napjában..." Másfél év múlva a régi összegre szállították le a kölcsönzési díjat. Később még egyszer emeltek, de ezt már úgy, hogy csak a népszerűbb, keresettebb művekért kellett többet fizetni. 1842. szeptember 26:

"Némely olvasás végett gyakrabban kihordatni szokott könyvek napi díjja ezután 6 V. Cz. Xr. lesz; s ezen ár mellett kiadandóknak jelentettek: Jósika regényei, Almanachok, Emlények, Kuthi novellái, Bélteky ház, Vörösmarti Mihál prózai munkái, Árvíz-könyvek, Szemere utazása, Regélők, Klio, Balítéletek, Bölöni Farkas utazása s Tárcsai Bende, - e határozat két czélból, jelesen: hogy az olvasók a kivitt könyvet hamarább elolvasni igyekezzenek, s az több kézben foroghasson, és a gyakori kézben forgás által a könyvek kötésében esett károk megtéríttessenek, történvén, ily könyvek ezután is időnként lesznek kijelölendők, s a többiek napidíja a rendes 2 V. cz. Xr. leszen."

1845. szeptember 9-ig olvasási díjakból összesen 620 Rft 55 Xr. gyűlt össze. A forintot 60 Xr-ával számolva, másfél évig az 5 Xr-os díjakat is figyelembe véve, ez az összeg 17,850 könyv/napot jelent.

A kiviteli napló eltűnése miatt nem tudjuk pontosan megállapítani, kik is olvasták valóban a könyvtár könyveit. Az utalások alapján csak következtetni tudunk erre. Természetesen a könyvtár fenntartói elsősorban, hiszen ehhez "mást kirekesztő" joguk volt. Az olvasók zöme az iskolához tartozó tanárok és diákok közül került ki. Arra is történik utalás, hogy pataki polgárok is olvastak a könyvtárból. Egyikük a fenntartók testületébe is kérte felvételét. Az esküdtek könyvtára megszűnése után alakult Pataki Ifjak Könyvtárát, majd az Akadémiai Ifjúság Könyvtárát is mindig használták a város polgárai. Szinyey Gerzson is azt állítja egyik tanulmányában, hogy "a könyvtár könyveit használták a városiak és az akadémiai ifjúság is." A Patakról elkerült, a közeli és távolabbi vidéken élő és működő, korábban az esküdt diákok társaságába tartozó tanítók és lelkészek olvasták még a könyvtár könyveit, akik továbbra is tagjai maradtak. Rajtuk kívül még azok a vidékiek tartoztak a könyvtár olvasói közé, akiknek volt valamiféle kapcsolatuk az iskolával, vagy benne tanultak, esetleg gyermekük vagy rokonuk diákoskodott vagy tanárkodott benne. A vidéki olvasók részére a könyvtárosok az iskolai szünetre hazamenő, vagy az iskola legátusaként a gyülekezetbe kimenő diákokkal küldték ki a könyveket, akik aztán vissza is hozták azokat.

A kis könyvtár működésével kapcsolatos minden munkát a könyvtárosok végeztek. Ezért semmi anyagi honoráriumot nem kaptak. Egyetlen kedvezményükről emlékezik meg az egyik kézirat, hogy a frissen érkezett folyóiratokat egy napig tarthatták maguknál, míg társaik csak fél napig. Egyebekben csak a munka, s 1836-tól még az anyagi felelősség volt a könyvtárosé. Ekkor mondották ki: "Az által vett könyvekrőli szoros számadás és felelet terhe a Könyvtárőröket egyenesen fogja kötelezni - azzal a megjegyzéssel, hogy az elveszett könyveket minden másokra való hivatkozás nélkül tartoznak megvenni."

Az 1845 utáni feljegyzések elkallódván, a könyvtár utolsó háromévi működéséről nincs adatunk. Tudjuk, hogy ebben az időben a Kollégium önképzőszerű irodalmi társaságának, s Sárospataki Ifjúegyesületnek, későbbi nevén Szépműegyletnek is volt könyvtára. 1848 elején a Kollégium egész társadalmára kiterjedő egyesület alapításának a gondolata és terve vetődött fel, aminek alapokmányát és részletes működési szabályzatát el is készítették 1848. június 20-án. Ebből kiderült, hogy az akkori esküdt diákkar tagjainak beleegyezésével a két könyvtárt egyesítették volna az egyesület keretében. Ennek gyakorlati kivitelezésére a szabadságharc és az önkényuralom első évei miatt nem került sor. Ez alatt az idő alatt mindkét könyvtárat igen komoly veszteségek érték. 1851. március 25-én egyesítették ténylegesen a két könyvtár állományát. Az 1848-as alapszabályzat figyelembevételével szervezték újjá és indították be ennek a könyvtárnak működését "Sárospataki Ifjak Könyvtára" néven.