1802-ben Marosvásárhelyen gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár megnyitotta magánkönyvtárát a nyilvánosság előtt. Ez a tény csak a jelenből visszavetítve tűnik jelentős eseménynek, korában aránylag szűk körben keltett érdeklődést s kisugárzó hatásában sem mérhető mai megszokott mértékeinkkel. A visszhang, amit a könyveknek ez a szokatlanul gazdag, a kor színvonalán álló gyűjteménye ebben az elmaradott vidéki kisvárosban keltett, nem volt és nem is lehetett túlságosan erős, de elegendő volt ahhoz, hogy a városka szellemi rétegét jelentő néhány ember kapcsolatot találjon az európai kultúrával.

Marosvásárhelynek a múlt század elején csak mintegy 6000 lakosa volt. A város szellemi életére élénkítően hatott a főiskolai jelleggel is rendelkező református kollégium s az 1754 óta itt székelő királyi tábla. A kollégium diákjai, professzorai, a királyi tábla kancellistái, ügyvédei szolgáltatták elsősorban azt az értelmiségi alapot, amelynek a tudományos munka bázisát szerette volna Teleki Sámuel megteremteni. Jól ismerve az erdélyi kulturális viszonyokat, könyvtára katalógusának előszavában is hangsúlyozta, hogy Erdély igen szegény könyvekben, a kollégiumok könyvtáraiban is csak olyan külföldi tudományos művek találhatók, melyeket a külföldi egyetemeket látogató magyar deákok hoztak haza s a kollégium könyvtárának ajándékoztak. A könyvimportnak még ezt a szűk csatornáját is sok gátló körülmény korlátozta, (Teleki itt ki nem mondottan nyilván azokra az intézkedésekre utal, melyekkel a Habsburgok a protestáns magyar ifjak külföldi tanulmányait igyekeztek megakadályozni, ill. megnehezíteni) éppen ezért ő, miután a megfelelő anyagi eszközöknek is birtokában volt, könyvgyűjtésével és könyvtáralapításával azt a célt igyekezett elérni, hogy "... a Tudományoknak Nemzetemben s Hazámban előmozdítatásokra..." "... könyvekben szegény dolgozó hazámnak hasznára szolgáljak." Ezt a célt szolgálta az akkor mintegy 20.000 kötetre becsülhető könyvtár, mely nagyrészt külföldön: Svájcban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Olaszországban és Angliában vásárolt, ill. onnan hozatott könyveket tartalmazott. Az állomány tudatos és rendszeres gyűjtés eredményeképpen enciklopédikusan magában foglalta és hűen tükrözte a kor valamennyi tudományágát, ideértve az egyes tudományszakok legújabb reprezentatív műveit és a régi klasszikus szerzők legjobb kiadásait. A vallási tárgyú művek az állománynak már csak kisebb hányadát alkották, a jelentősebb helyet mellettük a görög-római klasszikusok és a történelmi művek, különösen Magyarország és Erdély történelmére vonatkozó irodalom foglalta el, a könyvtáralapító egyéni érdeklődésének megfelelően.

A gyűjtemény egészen 1797 tavaszáig Bécsben volt, mivel Telekit az udvarnál betöltött tisztsége a császárhoz kötötte Először II. József megkülönböztető bizalma emelte ki a felvilágosult gondolkodású erdélyi grófot a megyebeosztás eltörlésekor az ország tíz királyi biztosa közé, majd 1787-ben a bécsi egyesített magyar és erdélyi udvari kancelláriához az erdélyi ügyek vezetőjévé. II. József halála után az újra önálló erdélyi kancelláriánál lett Teleki erdélyi udvari kancellár, mely tisztséget haláláig viselte. A kancellária a központosított monarchia fontos szerve volt, a bécsi udvar rajta keresztül gyakorolta a központi irányítást s információit is a kancellárián keresztül szerezte be. Ilymódon ez a hivatal fontos összekötő láncszem volt a kolozsvári erdélyi kormányszék és az udvar között s ebben a kényes kulcspozícióban Teleki hosszú időn keresztül egyképp élvezte az udvar bizalmát és honfitársai megbecsülését, egészen soha el nem szakadva a magyar érdekektől. Eredeti szándéka szerint könyveit csak halála után szállítottak volna Marosvásárhelyre, a háborús események azonban közbeszóltak: a közelgő francia hadak már Bécset fenyegették s az általános menekülésben Teleki is sietve szekerekre rakatta egész könyvtárát s 1797 április 15-én útnak indította Erdélybe. A háborús veszély hamar elmúlt, de a könyvtárat már többé nem szállíttatta vissza Bécsbe, sőt mindez csak siettette elhatározását: felépíteni Marosvásárhelyen a könyvtár új otthonát és minél előbb a köz rendelkezésére bocsátani. Egy Nagyváradon 1797-ben kelt levél beszédes bizonysága Teleki könyvtárával kapcsolatos szándékainak és érzéseinek: "... meg kell építtetnem haladék nélkül Vásárhelyen a Bthecat is, mert a Könyveim sokáig bé rakva kár nélkül nem állhatnak, azt sem tudom, ha az úton nem érte-é valami víz őket? azt a nagy költséget pedig nem tehetem hogy ismét vissza vitessem őket Bécsben, mert a hányódással, rázkodással is nagyon romlanak; már igen sok esztendőket nem is igérhetek magamnak, és holtom után negyedikszer kellene Gyermekeimnek a Vectúrára azt a nagy költséget tenni. Bizony nehéz nekem a könyveim s írásaim nélkül Bécsben lakni és mikor eszembe jut, hogy azoktól megfosztatom, egészen el-szomorodom, mert azokban volt ifjúságomtól fogva gyönyörűségem, időtöltésem és már életemnek estvéjén azzal sem enyhíthetem unalmaimat. De meg nyugszom az Istennek útaiban és már abban találnám örömömet, ha egyszer láthatnám őket elrendelve a magok destinatiojuknak hellyén, a hol holtam után is a köz-jóra meg maradhatnak."

Az igény egy jól szervezett s nemcsak a közművelődést, de a tudományos kutatást is szolgáló könyvtár iránt már korábban is jelentkezett. A tudós Aranka György 1795-ben így panaszkodott egy Telekihez írott levelében: "Legnagyobb fogyatkozásunk a könyv és Bibliothéca szűki Vásárhelyt." 1777-ben Benkő József írta Telekihez, amikor a könyvek még Teleki Bécsbe költözése előtt a sáromberki kastélyban voltak elhelyezve: "Talán már Szebenbe csak bé is kívánkozik a Ngsd drágalátos Bibliothecája s én is közelebb esem hozzá: melyből csak egy nap is oh mely sok hasznot tudnék én venni magam céljaira!" Bolyai Farkas 1804-ben írja Gaussnak, hogy az általa ajánlott könyvek közül sokat nem talált meg a helyi könyvtárakban.

A tudós érdeklődések mellett nem kevésbé jelentős az értelmiségi fiatalságnak, elsősorban diákoknak szellemi éhsége a felvilágosodás és a francia forradalom irodalma iránt, amelyről a fennmaradt és alábbiakban részletesen ismertetendő olvasónaplók szolgáltatnak beszédes bizonyítékot.

Az 1799/1802 között elkészült új könyvtárépületben 1802 őszén Teleki személyes felügyelete alatt állítják fel a könyveket s az októberben kinevezett könyvtáros, Szász József az év végén már a türelmetlenül érdeklődő Telekitől kap levelet Bécsből: "... Vagyon-é valami becse a Bthecamnak? Kik járnak oda vagy curiositásból, vagy olvasni?" Egy későbbi levelében elégedetten állapítja meg: "Örvendem, ha a Bthecamnak látogatói szaporodnak."

Telekinek 1800-ban kelt végrendelete értelmében a könyvtárat hetenként három napon át délelőtt és délután 3-3 óra hosszat kell nyitva tartani bárki érdeklődő számára. Ennek ellenére az olvasónapló tanúsága szerint a könyvtár minden hétköznap nyitva volt, még tovább is, mint az említett 3-3 óra. Csak Teleki halála után állnak be hosszabb szünetek, amikor az is előfordult, hogy hónapokig nem fogadott a könyvtár látogatót. Az 1827 június-augusztusi időszakról például Kelemen Márton akkori könyvtáros ezt jegyezte fel az olvasónaplóban: "Ezen három hónapban azér nem voltak az olvasók, hogy júniusban a Censurák folytak, júliusban a gyermekem betegsége miatt a borvizen voltam, augusztusban a Bibliotheca takarítása folyt." 1828 decemberében így magyarázza az alacsony látogatottságot: "Ezen holdnapban azért vagynak olyan kevés olvasók, hogy a pestis híre miatt kényszeríttetett a város elszaladni."

Az első olvasók valószínűleg 1802 végén jelentkeztek. Rendszeres feljegyzés csak 1803 júliusától van, ekkor kezdték meg az első olvasónaplót. A napló címe: "Holdnaponként és naponként való fel jegyeztetések azoknak a'kik ezen Btheca könyveit használták, miolta a' Közönségnek a' Használás végett meg nyittatott, kinek kinek Neve után feltétetvén a' Könyvnek neve is melyből olvasott akár Dél előtti, akár Dél utáni Orákon." Az első bejegyzés 1803 július 7-én történt s 1806 április 1-ig rendszeres feljegyzések vannak, ekkor a napló megszakad s 1812 novemberétől már más kéz írásával folytatódik. Ennek az első három évi szakasznak naponkénti feljegyzője valószínűleg az első könyvtáros, Szász József, akit 22 éves korában a kollégium professzorainak ajánlatára tesz meg könyvtárossá Teleki. Választása igen szerencsés volt: a költői és tudós hajlamokkal rendelkező fiatalember szorgalmasan látta el feladatát. 1807-ben Teleki segítségével külföldi tanulmányútra ment, hogy könyvtárosi hivatására még jobban felkészüljön. 1810 végén tért újra vissza Marosvásárhelyre, de az olvasónaplót már nem folytathatta, betegeskedni kezdett s 1812 májusában alig 32 évesen meghalt. Hátrahagyott verseit barátja, Döbrentei. Gábor közölte az Erdélyi Múzeum-ban, meleg szavakkal emlékezve meg a "különös poétai talentum"-mal rendelkező fiatalemberről.

Az olvasónapló pontosan közli a dátumot, név szerint felsorolja az olvasókat, legtöbbször a foglalkozást is közli és megjelöli az olvasott művet ill. műveket. Mivel a Teleki-theca könyvet nem adott kölcsön, az olvasók a műveket csak helyben használhatták s így egy-egy könyvért hosszabb ideig visszajártak. Innen a gyakori ismétlés, az olvasó neve mellett utalás a már korábban használt könyvre.

Az olvasóforgalom 1803-ban napi 1-3 fő, ritkán 4-5 s egész évben mintegy 25-30 név ismétlődik. Ennyi volt tehát az első évben a rendszeres olvasók száma, a kisváros lakosságának mintegy félszázaléka. A naponkénti bejegyzésekből az ünnepnapokon kívül is kimarad néha egy-egy nap: vagy nem volt nyitva a könyvtár, vagy nem volt olvasó. 1804-ben összesen 26 név szerepelt egész évben, 1805-ben ezekhez még kb. 10 új olvasó csatlakozik. Sok ez vagy kevés ? Ha meggondoljuk, hogy a Teleki-thecan kívül Marosvásárhelyen még a kollégium könyvtára is működött, amely a tanároknak és diákoknak nyilván közelebb esett s valószínűleg csak az ott nem található könyvekért mentek át a Teleki-könyvtárba; ha feltételezzük, hogy a leghasználatosabb jogi szakkönyvek a királyi táblán is kéznél voltak az ítélőmesterek és a kancellisták számára; s ha mindehhez hozzávesszük, hogy Marosvásárhelyen ebben az időben a fenti körökön kívül mindössze néhány értelmiségi akadt - lelkészek, főúri családok nevelői, egy-egy orvos vagy elszigetelten élő és dolgozó tudós, mint Aranka György - akkor ez az olvasói tábor nem is olyan kicsi.

Az olvasók társadalmi összetétele az elmondottakból egyenesen következik. A kollégium tanárai, diákjai, a királyi tábla kancellistái, assessorai, procuratorai, arisztokrata ifjak nevelői, néhány lelkész, orvos, egy katonatiszt és néhányan az erdélyi főúri családok tagjai közül. Az olvasók majdnem kivétel nélkül magyarok, egy névnél közli a bejegyzés, hogy az illető Fleischer nevű egyén szász diák, máshol meg egy-egy arisztokrata ifjú német instruktora szerepel. Az első bejegyzett olvasó Intze Ferenc tógátus deák, aki 1803 július 7-én Vergilius műveit olvassa a neves göttingeni klasszika-filológus, Ch. G. Heyne kiadásában. A további években is egyik legrendszeresebb látogatója a könyvtárnak; Szász József könyvtároshoz baráti szálak fűzték. A kollégium tanárai közül többek között itt olvasnak: Bolyai Farkas, Antal János, a történelem és filológia professzora, későbbi erdélyi püspök, Csernátoni Vajda Sámuel, a filozófia professzora, Borosnyai Lukács János, aki elsőként tanít természetrajzot a vásárhelyi kollégiumban, Köteles Sámuel, a filozófia haladó szellemű professzora, aki Erdélyben először terjeszti el Kant filozófiáját. Látogatja a könyvtárat Aranka György és a város tudós orvosa, Gecse Dániel. Megfordult a könyvtárban egy debreceni professzor is: Sárvári Pál.

Az olvasott művek között a legnagyobb részt a történelmi művek alkotják. Magyarország történelmére vonatkozólag forgatják Anonymust, az újabbak közül Bél Mátyás, Palma Károly Ferenc, Benkő József, Tomka-Szászky János, Schmeitzel Márton, Katona István, Horányi Elek, A. Gebhardi, I. A. Fessler és de Sacy műveit. Az egyetemes történelemre vonatkozólag főleg összefoglaló munkákat kerestek, mint pl. a wittenbergi protestáns történész, Bél Mátyás unokájának, J. M. Schroeck-nek műveit, amelyek akkoriban a protestáns kollégiumokban a tanítás vezérfonalául szolgáltak. Többen olvasnak egy angolból fordított nagyszabású egyetemes történelmi munkát, de van érdeklődés egyes nemzetek történelme iránt is, főleg a haladó, forradalmi mozgalmak iránt. Neuhauser Ferenc kollégiumi professzor a Histoire des revolutions des Pays Bas c. Párizsban 1727-ben megjelent művet olvassa, egy diák pedig XVI. Lajos francia király életének historiáját forgatja, ami ugyan valószínűleg forradalom-ellenes volt, hiszen Bécsben, a király lefejezésének évében jelent meg, de az eseményekről mégis csak nyújtott az olvasónak némi tájékoztatást. Aranka György L. A. Muratori olasz történész műveit és J. H. Eckhel bécsi egyetemi tanár numizmatikai művét olvassa. Akad olvasója a XVI. századi olasz jezsuita történész, G. P. Maffei Indiáról szóló művének is.

Keresettek a jogi, politikai, közgazdasági művek is. Sokat forratják a Tripartitum különböző kiadásait, Köleséri Sámuel kéziratos jogi kompendiumát, valamint az országgyűlési anyagok gyűjteményeit. A külföldi jogi irodalomból a korai német felvilágosodás természetjogának úttörője, S. Puffendorf műveit és a XVIII sz. végén nagy feltűnést keltő, sok nyelvre lefordított művet, G. Filangieri olasz jogtudós La scienza della legislazione c. művét német fordításban. Olvassák a bécsi egyetemi tanár, az osztrák felvilágosult abszolutizmus irányának hivatalos ideológusa, J. Sonnenfels államtudományi munkáit. Wesselényi Józsefet az angol közgazdasági állapotok érdekelték: A. Smith klasszikus művét olvassa és a tudományos mezőgazdaságtan megalapítójának, a német A. Thaer Einleitung zur Kenntnis der englischen Landwirtschaft (Hannover, 1800) c. művét. Egy kancellista egy gyakorlati gazdasági kézikönyvet olvas, s ugyancsak mezőgazdasági, gazdasági szakkönyvek érdeklik Borosnyai Lukács János professzort is.

Földrajzi műveket kevesebben olvasnak. Használják A. F. Büsching kitűnő művét, mely a XVIII. sz. legjobb leíró földrajza, J. Ch. Gatterer német történész kis földrajzi összefoglalóját. Mindkettőt egy Wagner nevezetű olvasó, a bejegyzés szerint "gr. Kendefi úrfi német instruktora" olvassa. Többen használnak különböző térképeket és olvassák Tomka-Szászky János bevezetését Magyarország földrajzába és Benkő Ferencnek 1801-ben megjelent magyar nyelvű földrajzi leírását az Európán kívüli földrészekről.

Természettudományi művek iránt is volt érdeklődés. Bolyai Farkas J. E. Montucla francia matematikus Histoire de mathématique c. művét olvassa, forgatja a nagy francia enciklopédiát, más alkalommal pedig több napon keresztül természetrajzi műveket tanulmányoz. Használják G. Vega logaritmus tábláit, D. Bernoulli hidrodinamikáját, A. G. Kastner göttingeni egyetemi tanár matematikai és fizikai könyveit és a Magyarországon annyira népszerű Ch. Wolf német filozófus és matematikus ötkötetes Elementa matheseos c. művét. Olvassák a kitűnő német fizikus, J. S. T. Gehler nagy összefoglaló fizikai lexikonát. Horváth Mátyás orvos egy kémiai kézikönyvet használ, igaz elég régi kiadásút, a XVII. sz-ból. Borosnyai Lukács János professzor éveken keresztül gyakran használja J. J. Plenk bécsi orvos és egyetemi tanár Icones plantarum medicinalium... c. gyönyörűen illusztrált fólió köteteit, mely korában is igen drága könyvnek számított. Eredetileg 360 tallér volt az ára, ami kb. 720 akkori forintnak felelt meg. (Bolyai Farkas évi fizetése 400 magyar forint és némi természetbeni juttatás volt.)

Orvostudományi műveket viszonylag kevesen használnak. Gecse Dániel olvassa B. S. Albinus, leideni egyetemi tanár, a XVIII. sz. első fele legjobb anatómusának könyvét; olvassák W. Harvey korszakalkotó művét a vérkeringésről és Fischer János kancellista buzgón tanulmányozza S. A. D. Tissot, a századvég híres svájci orvosának nőgyógyászati szakkönyvét.

Két építészeti szakkönyvet használ egy, a naplóban Kótsi L.-nek bejegyzett egyén, a foglalkozás nincs jelölve, feltehető, hogy építész volt. Az egyik mű A. Palladio építészeti szakkönyve francia kiadásban, a másik korabeli német építészeti munka.

Bár a legfontosabb teológiai művek úgy katolikus, mint protestáns részről megvoltak a Teleki-könyvtárban, az érdeklődés ezek iránt igen csekély volt. Melanchton néhány művét olvassák, egy unitárius pap, Kozma József H. S. Reimarus protestáns teológus művét használja, egy kollégiumi diák három vallási tárgyú művet olvas. Az egyik ezek közül J. Addison angol publicista műve német fordításban, a másik pedig egy Helvetius Phileleutherius álnéven megjelent De miraculis c. munka, melyet a liberális nézeteiről ismert s a református ortodoxia által is üldözött J. J. Zimmermann zürichi professzor írt. Azt bizonyítja könyvében, hogy Assisi Szt. Ferenc, Szt. Domokos és Loyolai Ignác csodái nem isteni eredetűek.

A széppróza iránt nagy az érdeklődés. Részben a latin klasszikusokat olvassák: Terentius, Cicero, Vergilius, Ovidius, Horatius, Julius Caesar műveit: az olvasók természetesen főleg a diákok. Görögök közül keveset olvasnak: Epictetos Encheiridion-ját és Wesselényi József olvassa Plutarchost. Másrészt a XVIII. sz-i, tehát korabeli szépprózát olvassák, ezt is főleg a diákok. Többen olvassák Wieland, Klopstock, Gottsched, Holberg műveit és az Ossian dalokat. Pope esszéit a már említett Wagner, Voltaire Henriás-át Péczeli József fordításában Kiss Sámuel diák, Rousseau Vallomásai-t Benedek Dávid marosvásárhelyi pap olvassa. Használják a német írók reprezentatív antológiáját, egy Zürichben 1789-ben francia szerző által összeállított irodalomtörténetet s még más irodalomtörténeti műveket. Legnagyobb népszerűségnek a politikai szatírák örvendtek s köztük is elsősorban a volt jezsuita A. Blumauer művei. Szabadkőműves verseit és travesztált Aeneis-ét buzgón olvasták a diákok és kancellisták. Az erősen antiklerikális Aeneis betiltott és elkobzott mű volt, - érthető, hogy az érdeklődést ez még csak fokozta. Olvasták L. Holberg dán író akkor világhíres társadalmi szatíráját, Klimius Miklós földalatti utazását, mely 1783-ban magyarul is megjelent. Olvasták J. Barclay újlatin költőnek a XVII. sz. elején megjelent Argenis c. prózai regényét, mely szintén kitűnő szatirikus rajza a társadalmi viszonyoknak. A korabeli magyar szépprózából az Uránia c. folyóiratot olvassák. Ch. Batteux francia filozófus és esztéta Einleitung in die schönen Wissenschaften c. négykötetes művét lipcsei, 1774-es kiadásban többen olvassák. A korában alapvetőnek számító munka a kialakuló német esztétikára is nagy hatással volt. Rajta kívül még egy esztétikai könyvet használnak, J. J. Eschenburg német irodalomtörténész, Shakespeare összes műveinek első teljes német fordítójának munkáját.

A Teleki theca olvasóforgalmának első három évéről összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a könyvtár az érdeklődők minden rétegét el tudta látni a megfelelő szakkönyvvel és jól szolgálta a tudományos ismeretek terjesztését. Fenti időszak alatt mintegy 100-120 művet olvasott itt kb. 60 olvasó. Természetesen mindez távol áll a könyvtár állományának teljes kihasználásától, az olvasott művek csak egy csekély töredékét képviselték a könyvtár állományának, mely már ebben az időben is megközelítette a 20.000 kötetet. Amit az olvasók elsősorban kerestek és használtak, az az egykorú tudományos szakirodalom és széppróza, valamint a latin klasszikusok legújabb, jó kiadásai voltak. Teljesen kihasználatlanul maradt a görög-római klasszikusok régebbi kiadásainak hatalmas gyűjteménye, a felhalmozott történelmi forrásanyag, ill. forráskiadványok, a teljes patrisztika és majdnem az egész teológia, az ókor és a középkor ismeretanyagának XVI-XVII. és részben XVIII. századi kiadásai, melyeknek már akkor is inkább csak történeti érdekességük volt. A könyvtár használói csekély kivételtől eltekintve nem a múltat kutatták, hanem a jelen tudományával akartak megismerkedni. Nem, ill. jóformán alig használták a magyar nyelvű irodalmat, a könyvtár állományában külön kezelt Telekiné Bethlen Zsuzsanna-féle magyar könyvtárát. A magyar nyelvű irodalmat valószínűleg máshol is megszerezhették az olvasók. Ami az olvasott művek nyelvi megoszlását illeti, legtöbb a német és a latin nyelvű, kevesebb a francia, minimális az olasz és görög. Általában a francia, angol vagy olasz könyveket is német fordításban használják.

Az 1806 áprilisában megszakadt olvasónapló 1812 novemberében folytatódik újra. A könyvtáros személyéről ebből az időből pontos adatok nincsenek, egy bizonyos, hogy 1816-ban, amikor Kazinczy Ferenc meglátogatta a könyvtárat, Szabó András volt a könyvtáros, aki előzőleg Zsibón Wesselényi Miklós házitanítója volt. 1817-ben viszont mát a fiatal, 21 éves Kelemen Márton a könyvtáros, aki ezt a tisztét egészen 1851-ig, haláláig ellátta. Teleki őt is elküldte külföldi tanulmányútra 1819-1820 között. Fennmaradt levelezésük bizonyítja, hogy Teleki igen meg volt elégedve könyvtárosával s Kelemen Márton is szerette hivatását. Teleki Bécsből 1818 áprilisában írta könyvtárosának: "Nekem szívemen vagyon a' Bthecam és meg-nyugtatásomat találom abban a' reménységben, hogy Kglmed annak gondviselésében meg-felel bizodalmamnak." Kelemen Márton leveléből olvasunk először részletes beszámolót a könyvtár olvasóiról: "Az Olvaso Szoba Kegyelmes Uram! valamint eddig, úgy most is dicsekedhetik számos olvasókkal; nevezetesen Sz. Márton naptól fogva, a'miolta a Királlyi Tábla bé gyütt, és a Collégium bé állott. Az Olvasok száma minden nap mikor legkevesebb öt, vagy hat: de igen sokszor, és többnyire 10-en s még azon fejül is szoktak meg jelenni. Nékem pedig [!] Kegyelmes Uram! mind az Olvasokkal, és Btheca nézőkkel a' legnagyobb emberséggel és szelídséggel bánom... Vagy én, vagy pedig a' Btheca Scribaja mindég az Olvasokkal egy Szobába vagyunk, hogy minden meg történhető kár el távoztassék..." A levélből figyelemreméltó az olvasók számának az első évekhez viszonyított ugrásszerű emelkedése, másrészt pedig a látogatók elválasztása olvasókra és "Btheca nézőkre", ami azt jelenti, hogy már akkor is nemcsak használói, hanem műértő, ill. laikus csodálói is voltak a könyvtárnak. Az olvasókat pedig vonzották az újonnan érkező könyvek, mert Teleki könyvtárát továbbra is rendszeresen gyarapította, a Bécsben vásárolt könyveket azonnal Erdélybe szállíttatta.

Érdemes ebből az időszakból az 1812 nov.-1813 dec. végéig terjedő időszak olvasóforgalmát újra részletesebben elemezni. Az olvasók száma 64 fő, tehát már ekkor kétszerese az első évek átlagának. A napi látogatottság is 4-5, nemritkán 6-8 fő. Ami az olvasói összetételt illeti, a tanárok és diákok létszáma nagyjából változatlan, az emelkedést a királyi tábla kancellistái, procuratorai (ügyvédei) assessorai (ülnökei) okozzák. Főleg a 23 fiatal kancellista képez egy szellemileg igen mozgékony, érdeklődő réteget. Többen látogatják a könyvtárat a főúri családok tagjai és az egyes családoknál működő nevelők közül. (Kemény, Bethlen Bornemissza, Teleki, Bálintith, Zejk családoktól.) Szerepel több olyan név is, amely után a foglalkozás helyett csak az "úr" "nemes úr" megjelölést találjuk, tehát nem értelmiségi foglalkozású egyénekről, hanem birtokos nemesekről van szó. S Baksa Gábor asztalosmester személyében megjelenik az első polgári olvasó is.

A történeti művek közül többek között olvassák a szélső transzilvanista de Habsburg-párti Cserei Mihály Erdély historóriá-ját kéziratban, Benkő József Transylvania-ját, és Budai Ferenc Magyarország polgári historia-ját. A könyvtár gazdag kéziratos anyagából egy olvasó erdélyi családtörténeti adatokat gyűjt. Egyetemes történelemből J. J. Barthelemy francia régiségbúvár Görögországról szóló művét tanulmányozzák, mely már nem száraz tudományossággal, hanem igen élénken és szemléletesen rajzolja meg az ókori Görögország társadalmi viszonyait.

.Jogi művek közül a magyar kiadású jogi műveket használják, földrajzi műveket alig, inkább csak térképeket és útleírásokat, köztük a neves francia Afrika-kutató, F. Levaillant könyvét. Természettudományos műveket is kevesebbet olvasnak, általában az 1803-1807 között használtakat forgatják most is. Ellenben újdonság, hogy a berlini J. G. Krünitz doktor népszerű gazdasági-technikai enciklopédiáját egyre többen és gyakrabban használják. Az említett Baksa Gábor asztalosmester a párizsi akadémia által kiadott s az egyes mesterségek leírását tartalmazó hatalmas, számos metszettel ellátott enciklopédiát tanulmányozza. Kaufmann András patikus desztillátorokról szóló, 1800-ban kiadott német könyvet olvas. Mindez amellett szól, hogy a gyakorlati munkát végző szakemberek is megtalálták az utat a könyvtárba s az itt talált szakirodalom segítséget nyújtott munkájukhoz.

A XVIII. sz. második felében felélénkülő ókori kutatások és ásatások nagyszerű eredményeit reprezentatív kiállítású és komoly tudományos igényű publikációk egész sora népszerűsítette. Teleki sok ilyen könyvet vásárolt s az olvasók is szívesen forgatták ezeket. Olvassák J. J. Winckelmannak, az ókori művészettörténet megalapítójának műveit, használják a herculaneumi festményekről megjelent munkát és két angol kutató Palmyra romjairól szóló beszámolóját. Az ókor iránti megnövekedett érdeklődéssel függ össze valószínűleg, hogy a görög-latin klasszikusokat most még többen forgatják, mint tíz évvel ezelőtt. A diákok és kollégiumi tanárok érdeklődésén kívül megfigyelhető egy másik, már bibliofil igényű érdeklődés is: Fülöp József például, a királyi tábla ügyvédje csak Bodoni kiadású görög klasszikusokat olvas. (Callimachost, Anacreont; Coluthust, Epictetost.) A latinok közül most is a legnagyobbak a népszerűek: Livius, Vergilius, Horatius, Cicero, Tacitus.

A legtöbbet olvasott író a Teleki-könyvtárban 1812/1813-ban Rousseau és Wieland, közvetlenül utánuk Voltaire majd Kotzebue. Itt nincs foglalkozásbeli elkülönülés: diák és arisztokrata, kancellista és főúri nevelő, professzor és katonaorvos egyaránt olvassa ezeket a műveket. Voltaire-nek különösen a Beaumarchais-féle teljes és korában legjobb kiadása forog közkézen, Rousseau-nak úgy egyes művei, mint egy genfi, 1782-es teljes kiadása. Wieland és Kotzebue kedvelése és nagyarányú olvasottsága elég elterjedt ekkor egész Magyarországon, a. színtársulatok repertoárjának nagyobb részét Kotzebue darabjai alkotják s így érthető, hogy a sekélyes színdarabíró művei a Teleki-könyvtárban is keresettek. Olvassák még Gessner, Racine, Voiture műveit, kínai meséket és francia költészeti antológiát. A francia felvilágosodás írói közül Montesquieu és Mirabeau műveit is használják. A kor divatjának megfelelően sok filozófiai, ill. filozófiai jellegű művet olvasnak: Confuciuson kezdve Montaigne-en keresztül Mendelssohnig és Kantig terjed az érdeklődés. A francia felvilágosodás egy lelkes népszerűsítője, a Magyarországon annyira közkedvelt G. T. F. Raynal művét is olvassák. Érdekes könyv a francia forradalomról egy Párizsban 1798-ban, a Babeuf-társaság támogatásával megjelent anonim mű, melynek szerzője A Danican, a forradalom tábornoka, aki azonban szembekerült a forradalommal és Franciaországból menekülni volt kénytelen. A mű már a következő évben megjelent német fordításban Bécsben Degen-nél, de hamis impresszum alatt, Kairót tüntetve fel megjelenési helynek. A könyvet a már említett Fülöp József olvasta. Ugyancsak ő még más könyveket is olvas a francia forradalomról. Az olvasónapló bejegyzései szerint két Fülöp József szerepel: egy ifjabb, kancellista és egy másik, foglalkozása szerint ügyvéd a királyi táblánál. Valószínűleg apa és fiáról van szó, az apa 1820 körül halt meg, a fiúról pedig följegyezték, hogy nagy tehetségű, költői és írói hajlamokkal rendelkező ifjú volt, akit azonban a családi hagyományok a megszokott jogi pályára vontak. Mellettük még két olvasóról kell név szerint megemlékeznünk: az egyik Szolga János, korában igen keresett és jó nevű királyi táblai ügyvéd, aki több jogi művet is írt. A másik egy Kovách László nevű olvasó; róla csak annyit jegyzett fel a napló, hogy "Szilágyi falusi ember" volt. (Valószínűleg azonos azzal a Kovách Lászlóval, aki Kraszna megyében táblabíró és királyi pénztárnok volt.) &Ők négyen azok, akik a leghaladóbb, legforradalmibb könyveket olvassák, egy-egy alkalommal négy-öt könyvet is előhozatva. Olvassák a mechanikus materialista Lamettrie "L'homme machine" c. művét, az ember szabadságáról és egyenlőségéről szóló művet, valószínűleg röpiratot, Machiavelli műveit és a szókimondó radikális német publicista, A. G. Rebmann művét, aki sokszor ellentétbe került a német fejedelmekkel és egyházi hatóságokkal s akit Napóleon a becsületrenddel tüntetett ki. Szolga János és ifj. Fülöp József valószínűleg fellapozták a Teleki-theca nyomtatott katalógusát és a 2. köt. 46-49. oldalán a "Scriptores atheismi suspecti, mystici et paradoxi" fejezetcím alatt felsorolt könyvek egy részét sorra olvasták. Itt találjuk Voltaire anonim művét: Catéchisme de l'honnéte homme, (Párizs, 1764) a Kálvin által eretnekként elégettetett M. Servet Christianismi restitutio (1553) c. a világon csak két példányban meglévő művét, melyet Teleki kénytelen volt II. József kérésére a bécsi császári könyvtárnak ajándékozni, neki magának csak a könyv kéziratos másolata maradt; Th. Browne angol orvos és filozófus Religio medici (1665) c. művét, mely a maga korában igen bátor és új gondolatokat tartalmazott, egy "szabadelvű" eszmefuttatást a kereszténységről és két Jézus életéről szóló munkát. Itt van Comeniusnak is egy öregkori műve, az Unum necessarium, bár ez minden csalódottsága és pesszimizmus ellenére is végső kicsengésében mégis keresztény szellemű mű. Idesorolta Teleki Lamettrie művét is. Az eretnek és ateista írók mellett itt szerepelnek az újkori misztikusok is s az érdeklődő Fülöpék ezeket is olvasták: J. Massart, XVI századvégi protestáns misztikus és vizionáló művét és E. Swedenborg svéd misztikus és szektaalapító könyvét.

Feltűnő, hogy a tizenhárom hónap alatt egy teológiai művet sem olvastak. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jelentősen megnövekedett olvasóforgalom érdeklődésében is eltolódott, ill. fejlődött: előtérbe került a történelmi és jogi művek rovására a felvilágosodás eszmekörében fogant irodalom, sőt az egészen szabadelvű, radikális publicisztika is. A könyvtár állománya ezt az igényt is jól kielégítette, sőt a katalógus még ajánló bibliográfiaként is megállta helyét.

Az 1820-as évektől kezdve a könyvtár olvasóforgalma stagnál, a negyvenes évek végétől erősen csökken. Az ok világos: 1822-ben meghalt Teleki Sámuel s ettől kezdve megszűnt a könyvtár tervszerű és folyamatos gyarapítása. Ami ezután kerül a könyvtárba, már főleg hazai irodalom (rendszerint tiszteletpéldányok) vagy már előzőleg megrendelt külföldi művek folytatásai. A könyvkereskedők is küldenek még egy ideig könyvszállítmányokat s ezeket a könyvtár gyarapítására hagyományozott összegből időnként meg is veszik, de már szó sincs aktív könyvbeszerzésről. Az olvasók elmaradása lassan, évtizedek alatt következik be: pontosan abban az ütemben, amilyen mértékben avul el a könyvtárban lévő irodalom. A történelmi kutatómunka műhelyévé csak a század második felében válik a Teleki-theca, párhuzamosan a történeti kutatások fellendülésével.

Három olvasónapló van ezekből az időkből: az első 1827-1833-ig, a második 1833-1840-ig, a harmadik 1840-1856-ig tartja nyilván az olvasóforgalmat. Az első kettő még megjelöli az olvasókat és az olvasott műveket is, a harmadik már csak a használt könyveket tartja nyilván. Az olvasók száma kb. a negyvenes évek végéig, pontosabban a szabadságharcig naponta átlag 3-4 fő, de előfordul 8-10 is, néha viszont csak 2-3. Az ötvenes évektől kezdve már alig olvasnak a Teleki-thecaban, élő irodalmat már nem találnak az olvasók.

Ebben az időszakban is olvassák a görög-római klasszikusokat: Plinius Historiae naturalis c. művét, Lucretius, Cicero, Vergilius, Horatius és Ovidius műveit. Forgatják a Magyarország és Erdély történelmére vonatkozó műveket, többek között J. Ch. Engel: Geschichte des Königreichs Ungarn c. művét, Virág Benedek Magyar századok-jait, a székely nemzet constitutioját, az erdélyi országgyűlések anyagait és egy erdélyi családtörténeti kéziratot. Ókori történelemből olvassák a népszerű Hármas historiá-t (Pozsony, 1767) s többen használják a felvilágosodás történelemszemléletének alapvető művét, P. Bayle híres munkáját: Dictionnaire historique et critique. (Amsterdam-Leiden. 1740. Tome 1-4.) Sokan használnak jogi műveket, többek között Kövy Sándor sárospataki professzor kitűnő összefoglalóját a magyarországi jogrendről. Egy olvasót az európai alkotmányokról szóló gyűjteményes munka érdekelte. Machiavellit most is tanulmányozzák és Blumauer szatirikus művei is népszerűek még. Bolyai Farkas Descartes olvasásába merül el. (1833 márciusában.) Felkeresi a könyvtárat a román értelmiség is: Timotheus Cipariu görögkeleti pap 1828 júniusában francia nyelvű munkát olvas Havasalföld történetéről. Néhány protestáns teológiai mű mellett (F. V. Reinhard prédikációi; F. Turretin genfi teológus művei) Augustinus műveit is használják. Többször forgatják a francia történetíró és közgazda, J. Ch. L. Simonde de Sismondi, Adam Smith követőjének politikai gazdaságtanát. Természettudományi műveket kereset használnak: a Krünitz enciklopédia ugyan most is közkézen forog és S. A. D. Tissot orvosi könyveit is használják, mellettük csak néhány, főleg természetrajzi és földrajzi mű szerepel. Említésre méltó közülük az első magyar ásványtan, Benkő Ferenc Magyar mineralógiá-ja (Kolozsvár, 1786) és az egy személyben merkantilista közgazda, gyakorló orvos és tudós vegyész J. J. Becher ásványtani műve. Érdekes még a német származású segesvári orvos, J. Ch. G. Baumgarten Erdély flórájával foglalkozó műve. Művészettörténeti művek közül most is olvassák az antik emlékeket bemutató gyűjteményes köteteket, többek között az E. Q. Visconti olasz művészettörténész és régiségbúvár által összeállított Museo Pio-Clementino köteteit.

A harmincas évektől kezdve főleg az újságolvasók szaporodnak el a könyvtárban: míg a tudományos jellegű Göttingische Gelehrte Anzeigen-t azelőtt is forgatták, most az élénkülő politikai élettel összefüggésben egyre többen olvasnak magyar és német politikai újsásokat (Allgemeine Zeitung, Magyar Kurir). Fellendül a magyar művek olvasása is: Virág Benedeket, Kazinczyt, Csokonait olvassák.

1840-től már csak a használt könyvekről van kimutatás. Havonta átlag 5-15 között van a kihozott, ill. visszavitt könyvek száma. Az olvasott művek aránya most már érezhetően a történelemre, ezen belül is a forrásértékű, gyakran kéziratos anyaga tolódik. Olvassák Cserei Mihály históriáját. Bethlen Farkas Erdély történetéről szóló művét, Bethlen Miklós, Apafi Mihály és Kemény János önéletírását. Verbőczyt, Szalárdi János Siralmas krónikáját, Pray György, Bod Péter és Kovachich Márton György műveit. Megtalálják és használják még az olvasók a XVIII. század klasszikusait, főleg Rousseau és Wieland műveit és elolvassák azt a néhány új művet is, ami még beérkezik a könyvtárba: Széchényi István könyveit (Hitel, Világ és Stádium), L. A. Thiers francia történész Napóleon koráról szóló munkáját. De a horizont egyre inkább beszűkül: a Teleki könyvtár már nem tud vagy csak alig tud friss szellemi táplálékot adni. Az 1820-ban még élő könyvtár 1850 után már nem tekinthető élő és ható intézménynek. A felvilágosodás enciklopédikus légkörében fogant könyvtár a XIX. sz. közepétől már csak régi könyvek őrzőhelye s mint ilyen, csak tudományos kutatás érdeklődésének tárgya.