A mint Dávid Ferencz a János Zsigmond által az Isten egysége és háromsága tárgyában 1566 febr. 24-re Tordára összehívott, de onnan a király kívánatára Gyula-Fehérvárra áttett zsinatról Kolozsvárra hazajött, egy hatalmas szónoklatot tartott tordautcza szegeletén egy kerek kőről az unitárismus érdekében. Kolozsvár népe elragadtatva és meggyőzetve az ihletett szónok beszéde és érvei által, Dávidot vállain vitte bé a piaczi templomba és nyilván az unitárius vallásra tért. És ez igen nevezetes mozzanat a magyar nemzet történetében, mert a mint Kolozsvárnak tekintélyes számú szász és lutheránus vallású lakói az unitárius és így magyar vallásra áttértek, a szász városok sorából kiesett és magyarosodása újabb lendületet nyert.

Midőn így Kolozsvár unitáriussá lett, egyszersmind birtokába jött az unitáriusoknak a piaczi nagy templom, az itteni óvári templom és az aval összefüggésben levő dominikánus zárda, a melyet a lutheránusok 1564-ig, ez időtől fogva pedig 1566-ig a reformátusok iskolának használtak, a hol ez utóbbi időben három nevezetes igazgató működött, u.m. Molnár Gergely, a híres "Grammatica lingvae latinae" és a "Plenior grammatica" szerzője, Szikszai Kovács (Fabritius) Balázs és Károli Péter, az "Elementa grammaticae Graecae" írója.

Az igazgató ez időben rendszerint theologiát tanított, administrator volt és a plébánostól, mint iskolai gondnoktól, függött. Miután az iskola az unitáriusok birtokába jött, Dávid Ferencz mint püspök és így főgondnok, vizsgálat alá vette a Károli theologiáját, s mivel Dávid az Istennek Károli által adott Melanchton-féle magyarázatát és némely más czikkeket nem talált a szentírással megegyezőknek és így helyeseknek, ezért Károli megharagudt, ott hagyta az iskolát s kiment Magyarországba.

A Károli távoztával Dávid Ferencz kezébe vette az iskola ügyét. &Ő jól tudta, hogy valódi szabadságot csak a lelki műveltség ad, ezt pedig a haladó tudomány világánál lehet feltalálni, s nélküle szilárd hit és meggyőződés nem gondolható. Tudta, hogy a világosság vallásunk lényeges feltétele. Azt is jól tudta, hogy az iskolák az állam és egyház legdrágább részét teszik, s valamint maga az egyház, úgy az államok is csak akkor virágozhatnak fel, ha iskoláik jók, virágzók. Ennek eleven tudatában Dávid Ferencz Basilius István kolozsvári papot maga mellé vévén, az iskolát újra szervezte, a nevelés és tanítás ügyét jó karba állította. Ebben maga a tudomány-kedvelő király is hathatósan gyámolította az unitáriusokat, saját költségén építtetvén számukra a zárda-épület éjszaki oldalán egy goth ízlésű gyönyörű nagy hallgató termet a melyet "Apollatiumnak" vagy "Apollo palatium"-nak neveztek, s 30 ablakkal volt ellátva, de a melyet ma a franciskánusok gabona raktárnak használnak. S midőn Dávid így mindent jó rendbe hozott, országos hirű tudósokat, mint Sommer Jánost, Palaeolog Jakabot, stb. hívott meg tanároknak.

Az iskola-rendezés mellett Dávid Ferencz figyelmét egy az iskola számára felállítandó könyvtár létesítésére fordította, a mi annyival lehetőbb volt, mert a fejedelem az iskolát gazdag dotátiókkal látta el. A felállított könyvtár egy részét a hazai sajtók termékei, más részét a lengyelhoni unitárius atyafiak kiadványai, harmadik részét az innen külföldi akadémiákra ment tanulók által vásárolt könyvek tették.

Az iskola könyvtárával egyidejűleg az itteni ekklézsia is állított fel külön könyvtárt a maga kebelében, a mit más alkalmas helyiség hiányában a piaczi templom sekrestyéjébe helyezett el. Ennek is jó részét a hazai sajtók termékei és a lengyel atyafiak küldeményei, más részét az ekklézsia által drága pénzen vásárolt könyvek tették.

Az unitáriusok e könyvtárakat a Báthoriak alatti jézsuita jellemű háborgatások mellett is áldást hozólag használták 1602-ig. Ekkor Básta a jézsuiták ösztönzésére a piaczi templomot és az ó vári iskolát az unitáriusoktól elvette, a jézsuitáknak adta és az azokban levő könyvtárakat feldúlta és megégettette. Ez üzelmekre vonatkozólag méltán felkiálthatni: Tantum religio potuit svadere malorum! De a jézsuiták csak három évig örvendhettek e vívmányuknak, mert Bocskai István 1605-ben tőlük elvette és az unitáriusoknak visszaadta.

Az unitáriusok könyvtáraikat, a hazafiak mivelésére és mivelődésére szerzett emez eszközöket egy keresztény, s melléje épen a Jézus nevét viselő szerzettől rendezett katastrofa által megsemmisítve látván, szokatlan lelkesedéssel és buzgósággal fogtak újabb könyvtárak létesítéséhez mind az iskolában, mind pedig az ekklézsiában. De valamint első rendbeli könyvtáraikat, úgy ezt is, mint szintén a magánosok birtokában levő könyveket is újra megsemmisítette az a három rendbeli égés, a mit a jezsuiták rendeztek.

Ugyanis a Báthoriak Dávid Ferencz halála után ismét visszahozták a jezsuitákat Kolozsvárra. De Bocskai alatt az országgyűlés kizárta Kolozsvárról, kiűzte és Kolozs-Monostorra szorította. Ezért a jézsuiták dühöngtek és bosszút forraltak. S minthogy Kolozsvár lakóinak nagy része ez időben unitárius volt, ezeknek tulajdonították kiüzetésöket és rajtok akartak bosszút állani. E boszujokat tűzzel oltották el. Először 1655-ben gyújtatták meg a várost egyik növendékök Csíki Mihály és Gergely Pál nevű szolgájuk által. Ekkor 1800 ház, a piaczi templom és torony égtek el. Másodszor 1689-ben május 17-én gyújtatták meg a várost egy katholikus vén asszonnyal, a mikor a két víz köze és k. magyarutcza egészen elégett. Harmadszor egy szerzetes gyújtott meg magyarutczában egy üres házat 1697-ben. Ekkor az egész város, 4 temploma, iskolái úgy elégtek, hogy alig maradt meg egy negyede.

Azonban az unitáriusok e katasztrófák közepette is kiváló lelkesedéssel ápolták a tudományokat és gyűjtötték a könyveket. E törekvéseiket elősegítette egyes buzgóbb hitrokonok áldozatkészsége. Így ifj. Stegman Joákim, a ki Rákovból jött az itteni szász unitária ekklézsiába papnak, 1678-ban az iskolának, Koncz Boldizsár püspök pedig 1684-ben az ekklézsiának könyveket hagyományoznak. Ide járult az is, hogy kolozsvári ekklézsiánk a hazai és hollandi hitrokonoktól nyert tetemes pénzsegéllyel bajait némileg kihevervén, újra áldozhatott könyvek szerzésére. Hogy ezt tette is, mutatja ekklézsiánk akkori curátorainak Rajner Mártonnak és Csanádi Istvánnak az 1688-1698 évekről vezetett számadása, a melyből világosítás okáért két tételt idézek.

1690. Die 9. Octobr. Az T. Ecclesianak rendeleseből vöttünk Polus Biblia Criticat, öt volumenben, egy tíz forintos Lexiconnal edgyütt ... flor. 60.-1691, 12 Martij. Attunk öt könyvekért nmzts Csanadi István uramnak, az T. Ecclesianak tetszeseből ... fl. 87. 51. Mely könyveknek neve Theatrum vitae humanae.

Még el sem végződött az a sok kínzás és zaklatás, a melyeknek az unitáriusok a hazai katholikus és református fejedelmek részéről majdnem egy kerek száz esztendeig ki voltak téve, mialatt hitök vallásában megszoríttattak, iskoláik, egyházaik erőszakkal elvétettek, hitrokonaik "szombatosok" czimén nótáztattak, javaiktól megfosztattak és megölettek, már is új veszély fenyegette őket. Alig jut Erdély az Apafiak haszontalan és dicstelen uralkodása alól az osztrák ház uralma alá; alig adja ki I. Leopold 1691. december 4-én "Diplomáját", melyben a bévett vallások jogainak megtartását ígéri, reá két évvel 1693 jul. 22-én egy császári rendelet érkezik le, a mely azt rendeli, hogy az unitáriusok kolozs-óvári főiskolája és amellette levő ev. reformátusok temploma a r. katholikusok számára üresittessenek ki.

Ez igazságtalan rendeletre a tordai országgyűlés meghajlik ugyan, de igen méltányosan azt határozza, hogy az unitárius anyaszentegyház számára az óvári főiskola helyett közköltségen más főiskolai épület állíttasék. Egyszersmind biztosokat nevez ki az iskola és templom átadására.

Az unitáriusok e határozat értelmében, saját erejükön 6300 frton azonnal három házat vásárolnak meg egymás mellett a mai plébánia során, és szomszédságában: a Keresztesi Sámuel, Kanna-gyártó György és a szabó-czéh házait. Azokat összevágják és igy összesen 39 lak- és tanszobát nyernek. Minthogy azonban ez épületben az igazításokkal azon év ősze előtt el nem készülhettek, az óvári iskola átadását ekkorra halasztották. A piaczsori iskola elkészültével 1693. oktober 10-én d. e. az iktató biztosok megjelenvén, azt ünnepélyesen átadták a r. katholikusoknak, az unitárius tanuló ifjúság pedig ugyanazon a napon d. e. 9 és 10 óra közt Handcsáros János iskolai főnök vezetése alatt az új iskolai épületbe vonult. Egykorú feljegyzések szerint akkora volt a tanuló ifjúság száma, hogy midőn a gyermekek már beléptek az új iskola kapuján, a tógás déákok ki sem mozdultak volt az óvári iskolából. Ez új iskola a Dálnokiak igazgatása alatt a 17-ik száz közepén oly virágzó és híres volt, hogy lengyel mágnások jöttek Kolozsvárra, hogy azt meglátogassák.

Azonban ez iskola a tanulók nagy számához képest még abban az évben elégtelennek bizonyult, ezért Jövedécsi András jeles unitárius plébános ösztönzésére, az ország rendeitől is segítve, 1694-ben ugyanott új iskola-építéshez fognak. Az iskola alapköveit maga Jövedécsi tette le, melyekre sajátkezűleg véste fel a tanulók neveit örök emlékezetre. Ez építkezés csak a következő években készült el.

Az óvári iskolának a fennebbi császári rendeletre való elvétele alkalmával, az iskola könyvtárát is elszállították onnan. De minthogy ennek számára az új iskolai épületben alkalmas helyiség készítve még nem volt, s különben is nedvesek voltak a szobák az igazítások miatt, ezért az iskola könyvtárát, addig is, a míg annak alkalmas helyiséget készíthetnének, a piaczi templom sekrestyéjében helyezték el az ekklézsia könyvtára mellé, s mint commune bonumot aval együtt ott tartották. S bár ez iskola később alkalmas könyvtári helyiséget nyert, mindazáltal a templomba bétett könyvek ott maradtak s az iskola egy új, külön könyvtárt kezdett alapítani és gyűjteni a 18-ik száz elején.

E könyvtár alapját a Bányai István iskolai főnök adománya tette, kinek nemes lelkűségét a kegyelet és a történetírás eként örökítette meg: Primus piae memoriae Stephanus Bányai Senior Scholae Forensis legaverat coetui Studiosorum libros non nullos, qui Anno 1700. 28-a Julii sunt conscripti, inque Scholam Forensem importati, et Bibliothecae, quae ibi antea non fuit, initium ded erunt.

A piaczi templomban elhelyezett két rendbeli, u. m. iskolai és ekklézsiai könyvtár a legbecsesebb vallási és polemikus könyveket, kéziratokat foglalta magában. Magában foglalta

1.) a Gyula-Fehérvárt 1567-69-ben megjelent műveket. Ezek közt egyik legnevezetesebb munka az unitárius papok által 1567-ben kiadott "De Falsa et vera unius Dei Patris, Filii et Spiritus Sancti Cognitione, libri duo," melynek E ivén levő, s a háromságot ábrázoló 8 kép miatt az E és F íveket, az 1638-ki országgyűlés után, I. Rákóczy György fejedelem parancsára, minden meglevő példányból kitépték s a példányok nagy részét megégették. Csupán véletlenül maradt meg egy teljes képes példány s ez most a helybeli ev. ref. főiskola tulajdona, a melyből sajátkezűleg rajzoltam le a képeket.

2.) a Heltai Gáspár műhelyében 1545-1600-ban megjelent munkákat. E nyomdáról Szabó Károly azt jegyzi meg a "Vasárnapi Ujság" 1870. foly. 19. számában, hogy Heltai nyomdáját 1550-ben állította fel. Ez azonban nem úgy van, mert - Uzoni szerint - Heltait már 1546-ban üldözte és megbüntette Martinuzi azért, hogy Vizaknaival és Omlásival a szentírásnak némely darabjait magyar nyelven kiadta. Ha már Heltai 1546-ban üldöztetésnek volt kitéve a nyomtatásért, akkor legalább is 1545-ben fel kellett állítva és szerelve lenni a nyomdájának.

3.) az erdélyi unitáriusok 16 és 17-ik százbeli íróinak műveit, mint szintén elleneik iratait.

4.) a lengyelhoni, német- és más országi unitárius atyafiaknak Rácovban, Lublin, Pinczov, Amsterdam, Roterdam, Ingolstadt, Offenbach, Neostadt, Frankfurt, Basel, Christlingen, Gröninga, Steinfurt, Hanovia, Stavropol, Stetin, Leyda, Köln, Lyon, Vratislav, Varsó, Hamburg, Nürnberg és Dantzigban megjelent s ide megküldött becses müveit.

5.) a hollandi atyafiak által kiadott műveket, valamint az Ámsterdámban (Irenopolis, Eleutheropolis) megjelent "Bibliotheca Fratrum Polonorumot."

6.) a Lengyelhonból 1660-ban kiűzött és Erdélybe menekült hitrokonaink által magokkal hozott becses munkák egy részét.

7.) az unitária ekklézsia és Kmita Andrásné által együttesen felállított ekklézsiai sajtó kiadványait az 1696-1716 közti időkből.

8.) az egyházi atyák s valamint a középkori írók, úgy a reformátorok munkáit.

Ámde hiában feszítették meg az unitáriusok minden erejöket nagyszerű intézmények létre hozásában; hiában szereztek meg minden eszközt a nemzeti művelődés és felvilágosodás, s az egyén lelkiismereti szabadsága szilárdítására, fejlesztésére és emelésére az irigy sors és elleneik álnok fondorkodása törekvéseiket újra semmivé tette. A ker. egyházi történelem írói szokott frázisaikkal minden rosszat elmondanak Julián császárról, őt hitehagyottnak nevezik azért, hogy a keresztényeket a görög és római classicus iratok olvasásától eltiltotta s a bibliára utasította. Vajon tett-e Julián anynyi rosszat, mint a sötét középkorból fennmaradt tudatlanság és annak képviselői? Mi azt hisszük, nem.

Kolozsvár törzsgyökeres polgárságának nagy része még ez időben unitárius, más része református volt. A r. katholikus egyházat iminnen-amonnan Kolozsvárra gyűlt idegen német népség tette. Ezek nem elégedvén meg az óvári templommal, a piaczi templomot követelték magoknak az unitáriusoktól. A jézsuiták az itteni katholikusok felbujtogatásával nem elégedtek meg, hanem Kolonics esztergomi érseket, a magyarhoni protestánsok üldözőjét is felingerelték az unitáriusok ellen. Kolonics e tárgyban 1699-ben két levelet irt az unitáriusoknak, s azokban a piaczi templomot az óvári templomért és iskoláért cserébe kérte. De az unitáriusok bízva I. Leopold diplomájában és esküjében, bízva a császárnak a hozzá felment követeknek adott feleletében: "ha adjátok cserébe, jól teszitek, ha nem adjátok, még jobban teszitek," a cserére nem állottak reá.

Egyébiránt Leopoldnak egy nyilatkozatából, melyben kifejezte, hogy "kedvesen venné és a pietás jelének tekintené, ha az unitáriusok az óvári templom helyett a piaczit átadnák a róm. katholikusoknak," úgy látszik, hogy a fejedelmeknek is kedvök lett volna arra, hegy a piaczi templom a katholikusoké legyen. Nem is kellett e nyilatkozatnál több a jézsuitáknak és Mártonfi György erdélyi kath. püspöknek. Addig zaklatták VI. Károlyt, a míg ez azok sok zaklatása és okoskodása által kifárasztva parancsot adott ki, hogy a piaczi templom minden hozza tartozó javakkal együtt executió által az unitáriusoktól elvétessék.

E rendelet következtében Stainville erdélyi katonai parancsnok 8 század katonával Kolozsárra jött. Itteni commendans Prajnert maga mellé vévén 1716. mártius 30-án d. e. 10 óra kor a templom czintereme ajtaját bétörették. A czinteremben benn levő plébánus Dimény Pál kezéből Stainville és Mártonfi ketten a templom kulcsát kifacsarták, a templomot kinyitották és a császár nevében elfoglalták. A templom elfoglalása után a katonaságot a Mártonfi tanácsára kizárólag unitárius házakhoz rendelték, a hol azok a kegyetlenség minden nemét alkalmazásba vették, az unitárius családokat minden vagyonukból kifosztották, s a mi még netalán megmaradt feldúlták, szétszórták, hogy semmijök se maradjon.

A templom kinyitása után a katholikusok bérohantak, neki estek az unitáriusok ima és énekes könyveinek s a könyvtárnak. A könyvtárt kihordották a czinterembe, a miből Mártonfi Horváth Márton nevű requisitorával külön választatta a reformátió előtt megjelent műveket, szekerekre rakatta és elvitette. A reformátió után nyomatottakat, a kéziratokat s átalában azokat, a melyekben a kath. vallással ellenkező nézet, tan volt, a czinteremben rakásra hordatta és megégettette. Három napig égett a sok becses könyv és kézirat. Egy néhányat szemszúrásból, némelyek szerint 270, mások szerint 170 darabot, a mi sem nagyon becses, sem a katholicismussal ellenkező nem volt, az unitáriusoknak hagyott. Mennyi drága kézirat és munka semmisült meg az újabb kor emez Ómárja által, a ki "cum jesuitis," de nem "cum Jesu ivit."! Különben tudta volna amaz evangéliumi parancsot: Szeresd felebarátodat, mint magadat!

A jézsuita szellemnek, s az ezek befolyása alatt álló VI. Károlynak esküje ellenére tett emez eljárása és engedékenysége teljesen kifosztotta a kolozsvári unitáriusokat minden javaikból, elvette templomaikat, iskoláikat, nyomdájokat, elhamvasztotta könyvtáraikat, s őket életben ugyan, de rongyosan és hajlék nélkül hagyta.

De minthogy a szerencsétlenség nem igen szokott egyedül járni, az iménti, ad majorem Dei gloriam elkövetett könyv-dúláshoz még más ok is járult, a mi az unitáriusok könyveit pusztította, némelyeket pedig végkép megsemmisített úgy annyira, hogy többé egy példánya sem található, csak az egykorúak feljegyzéseiből tudjuk czimét, alakját és tartalmát.

Az egyik ok az volt, hogy részint a jezsuiták, részint egyes tehetősebb rajongó katholikusok, lutheránusok és reformatusok összeszedték az unitárius könyveket és megégették, hogy híre pora se maradjon. Igy égette meg egy özvegy reformatus aszszony, Patonainé, az "Apologia Fratrum Unitariorumot" 1703 körül saját udvarán.

A másik ok az volt, hogy vallási könyveinket hosszas ideig nem lévén szabad kinyomtatni, a mikor a régi példányok elfogytak, egyszersmind meg is semmisültek. Ez a körülmény azt szülte, hogy papjaink és mestereink a vallási könyveket magán úton többé meg nem szerezhetvén, kénytelenek voltak az ilyeneket kolozsvári főiskolánk könyvtárából kölcsönözni ki, a miből vagy kevés, néha éppen semmi sem került viszsza.

Azonban mind e csapások és szerencsétlenségek sem törték meg az unitáriusokat. Phönixként keltek ki hamvaikból. A mint a szerencsétlenségek híre az országban elterjedt, hitrokonaink hihetetlen, és a történelemben páratlan áldozatkészséget tanúsítottak a kolozsvári hitrokonok felsegítésében. De magok az itteni atyafiak sem maradtak tétlenül. A piaczi templom és iskola elvétele után az isteni tiszteletet és az iskolát áttették b. magyar-utczába a Huszár házhoz. Itt egy szobát könyvtár helyiséggé alakítottak, s oda tették át a piaczi templommal együtt elpusztult könyvtárból fennmaradt és visszanyert könyveket. S bár egyszer Stainville innen is szétkergette őket, és folytonos zaklatásnak voltak kitéve a Mártonfi részéről, mindazáltal a császárhoz intézett folyamodásaikra végre annyit mégis megnyertek, hogy a tanítást és isteni tisztelet tarthatását sok megszorító körülírással megengedték 1781. aug. 3-án a tanítás újra kezdetét vette, s a könyvtár gyarapodásnak indult.

A könyvtár gyarapodását első sorban ismét buzgó hitrokonaink adományai mozdítják elé. Így Pálfi Zsigmond püspök 1737 april 30-án minden könyvét az iskolának hagyja. Kmita János és Szentmártoni József (ez utóbbi 1755. jul. 26) könyveiket az iskolának ajándékozzák. Tordátfalvi György esperes 1777 május 5-én minden könyvét az iskolásak testálja.

Az egyesek érdeklődése mellett maga az Egyházi Főtanács is kiváló figyelmet látszik fordítani ez idő tájban a könyvtár ügyére Ugyanis meghatározta, hogy ha valamely tanuló a theologiai tudományok tanulmányozása közben az iskolában meghalna, könyveiből egyet a főnök és a primárius deákok válasszanak ki a könyvtár számára.

Az 1781-ki Főtanács jegyzőkönyve 6. sz. alatt már határozottan megrendeli, hogy az olyan professorok és papok, a kik köz költségen mennek akadémiákra és ott könyveket vásárolnak, könyveik laistromát a Fő Consistoriumnak adják bé, hogy ha oly successorok nélkül halnak meg, kik cum emolumento communitatis azokat nem használhatnák, az esetben azon könyvek kolozsvári collegiumunk könyvtára nevelésére fordíttassanak.

De míg eleink egyfelől ily kiváló gondot fordítottak könyvtárunk gyarapítására, addig másfelől éppen akkora mulasztást látunk a kezelésében. A mindenünnen nagy gonddal és költséggel öszszegyűjtött könyvtárt egyes tanuló ifjak kezelték, a kik már koruk és fejletlenségök miatt is nem ismerték a könyvek becsét. S ez azt szülte, hogy igen sok becses munka veszett el kezeik alatt. Így tűntek el viasz-könyveink. Így tűnt el Servét "Restitutio Christianismi"-jának 1553-ki eredeti kiadása, melyből a miénken kívül még csak egy példány létezett a világon, a párizsi cszászári könyvtárban.

Ez idő tájban, 1792-ben márcz 11-én boldog és áldott emlékű Zsúki László buzgó hitrokonunk a honfoglalás idejéből fennmaradt egyik ősünk utolsó sarja, itteni főiskolánk gondnoka meghalván, 1791 febr. 14-én kelt ajándéklevelénél fogva ritka becsű egész könyvtárát és tekintélyes vagyont hagyott az unitáriusoknak, a miből ők más vagyonaik melléje csatolásával építették a mostani b.-magyar-utczai iskolát, a romladozásnak indult és a tanulók szaporodásához képest elégtelennek bizonyult régi iskolai épület helyére. És itt a nagyszerű hagyomány elgondolására Berzsenyivel "Leomlom én is szent porodon, Nemes! S a jókkal együtt könnyeket áldozom." Miként a halhatatlan emlékű Szent-ábráhami a nevelés és az egyház-igazgatás terén, te az anyagi téren akkor jövél segélyére egyházadnak, a mikor arra legnagyobb szüksége volt! Miután 1806-ban az új iskolai épületet bevégezték, ide tették át a különböző adományok által növekedett könyvtárt a 30-ik szám alatti földszinti szobába, a melyben Zsúkinak emlékoszlopot emeltek, s melyet ma az E.K. Tanács ülés-teremnek használ.

Könyvtárunk gyarapodását a néhai Zsúki László nagy becsű adománya mellett nagyban elősegítette az, hogy kolozsvári ekklézsiánk 1800-1810 közt összes könyveit, id. Kozma János pedig mintegy 200 darabot még életében iskolánknak adtak. Az ekklézsiának és a derék Kozmának ez adományozása ismét felébresztette és fokozta a főtanácsban a könyvtár iránti érdeklődést. S miután látta, hogy a fennebbi 1781-ben hozott határozata nincs teljesítve, az 1815-ben jan. 5-én Kolozsvárt tartott gyűlése 17. pontja alatt azt határozza, hogy a "fennebbi határozat okvetlenül megtartassék, oly hozátétellel, hogy akademián járt afiai akár vásároltak könyvet, akár nem, tartozzanak mégis thékánkban nem létező nevezetes darabokat kinevezni és sajátkezűleg a théka laistromába a professoratus jelenlétében beirni, oly formán, hogy halálukkor ama könyvek oda bététessenek, melyek bététetéséről rector afia gondoskodni köteles legyen."

A Főtanács e kötelezettséget később a meghalt papokra és mesterekre is kiterjesztette, olyan formán, hogy az esperesek azok özvegyeinél vagy maradékainál megjelenvén, két, tetszésök szerint jónak talált könyvet vagy munkát kiválasszanak, s azokat a kolozsvári collegium könyvtárába béadják.

E kánont a Kolozsvárt 1823-ban jan. 20-án tartott Főtanács 19. sz. a újból megerősítette, oly hozzátétellel, hogy minden ilyen könyv Kolozsvárra küdessék, itt a duplomok kiválasztassanak, s azok tordai és sz.-kereszturi középiskoláink könyvtárai számára küldessenek el. Már az 1837. apr. 6. tartott E. K. Tanács figyelmét a könyvtár rendezésére kiterjeszti, 59 sz. a. meghatározván, hogy a könyvtár szakok szerint rendeztessék, s a könyvtárnok többé ne deák, hanem tanár legyen.

Az érintett könyv-adás kötelezettségét a Kolozsvárt 1839-ben april 12-én tartott Főtanács 10. sz. a. eltörölte. S bár ez által a fennebbi törvényekben megszabott köteles példányok iránti jogáról lemondott és a kötelezettséget önkéntesre változtatta, mindazáltal főiskolánk könyvtárának gyarapodása nemcsak nem szűnt meg, sőt az újabb időben történt nagy mérvű ajándékozások, hagyományok és adományok által akkorára növekedett, hogy már 1855-ben az E. K. Tanácsnak az eddigi helyiségnél más, tágasabbról kellett gondoskodnia. Így történt, hogy a könyvtárt az eddigi földszinti helyiségből az iskola első emeletébe, a nagy hallterem melletti három szobába költöztették át, a mihez a néhai b. e. Kovács István hagyománya következtében egy negyedik szobát is kellett csatolni a második emeletből, a hova csigalépcső vezet fel az első emeleti helyiség végső szobája boltívén keresztül.

Főiskolánk könyvtárának az a része, a mely a fennebbi nemes és áldozatkész ajándékozások által öszszegyült, Régi könyvtár nevet visel, s 2547 darabból áll. Ennek legnevezetesebb részeit az Acontius művei, a Jansonius-, Ortelius-, Clericus-féle atlászok, a Servetus-féle lyoni kiadású biblia, az Erasmus Új testamentumának 1516-ki kiadása, a 16. és 17. százbeli kiadású magyar, latin, görög és lengyel bibliák nagy sora, az apostoli és egyházi atyák, s valamint a középkori, egy a reformátorok, mint szintén az új és újabb kori írók műveinek ritka kiadásai; továbbá az erdélyi és magyarhoni nyomdák 16. és 17. százbeli kiadványai, a lengyelhoni és erdélyi unitáriusok műveinek 16. 17. és 18. százbeli kiadásai, a 16. és 17. százbeli unitárius gradualék, a szombatosok énekes könyvei, s másnemű iratai, főiskolánk tanárainak nagybecsű dolgozatai és kézirati kézi könyvei a régi időtől az újabb korig, a görög és latin klassikusok ritka kiadásai, s más íróknak a tudományok minden ágára vonatkozó becses művei.

Az így összegyült, s a fennebbiekből összeállított becses könyvtár legnagyobb gyarapodást 1837 után nyert. Ez idő óta öt nagyszerű adományban hozta meg áldozatát az igaz vallásos és honfiui buzgalom anyaszentegyházunk nevelés- és tanítás-ügyének oltárára. Mindenik adomány oly tiszta tüköre hagyományozóik fenkölt szellemének, egyenes, tiszta jellemének és a felvilágosodás, művelődés iránti érdeklődésnek, hogy méltó a feljegyzésre, méltó, hogy e dicső nagyjaink nemes tetteit megörökítsük, hogy a mai és jövő kor ezek példáját látva, irántok kegyeletre és hálás tiszteletre induljon, s a régi fénynél gyújtson új szövétneket. E halhatatlan érdemű nagyjaink közül

1-ső Augustinovics Pál, a 17-ik százban Lengyelhonból száműzött unitáriusok egyik utóda, az unitárius vallásközönség lelkes főgondnoka és legnagyobb jóltevője. 1837 october 1-én kelt végrendeletében összes vagyonát, a mit ma 120-140.000 frtra tehetünk, annak 5-ik pontjában pedig 660 darabból álló válogatott könyvtárát főiskolánknak hagyja. Egyszersmind főiskolánk physicum museumának és könyvtárának 5000 frtot hagy, a minek kamatai egyenlő mértékben fordíttassanak azok gyarapítására. E hagyományban kiválóan becses a "Moniteur" 1789-1815-ig terjedő 25 évi folyama és a franczia "Encyclopaedia" teljes példányai.

2-ik Bölöni Farkas Sándor, észak-ámérikai utazó, a tiszta, polgári erények mintája, 1841 augustus 22-én és 1842 febr. 2-án kelt végrendeletében becses könyvtárát, térképeit, Ámérikából hozott emlékeit, kéziratgyűjteményét főiskolánk könyvtárának hagyja, ennek gyarapítására szánt és a helybeli Gondoskodó társaságban elhelyezett 2000 frtnyi alaptőkével együtt. Könyvtára ekkor 494 önálló művet tett 961 kötettel. Azóta minden évben gyarapodik. E könyvtárban nevezetesek az encyclopaedisták művei, Hebe 5 évről, Auróra 14, Urania 2, Felső-magyarországi Minerva 4, Koszoru 4, Élet és Litteratura 4, Aglája 4 évről; továbbá Révay, Kazinczy, Berzsenyi, Dajka, Kisfaludyak, Fáy, Virág, Kis János, Igaz Sámuel, Kováchich, Benkő, Bod, Bethlen, Wallaszky, Gyarmathy, Vörösmarty, Bajza, Wesselényi, Széchenyi, Bonfin, Katona, Istvánffy, Pray munkái, végre a Tudományos gyűjtemény, Árpádia, Erdélyi Muzeum, Pierer Universal Lexicona és sajátkezűleg vezetett naplója, mint szintén az újabb hazai irodalom legbecsesebb termékei.

3-ik Homoród-szentmártoni Gedő József, korunk egyik legfelvilágosultabb embere, a tanító-intézetek őszinte, igaz barátja. Könyvtárát, a mely 5145 kötetből és 404 drb térképből állott, 1849 január 20-án kelt végrendeletében főiskolánknak hagyja. E könyvtár becse főleg abban áll, hogy irodalmunk nemcsak Bessenyeitől kezdve, hanem az őt megelőző időből is majdnem teljes. Majd minden magyar hírlapnak több évi folyama megvan. Kiváló becsét teszik még a német, franczia és classica literatura legjelesebb művei. A könyvtár 1852 után szállíttatott el a főiskola könyvtárába és itt egészen külön termet nyert.

4-ik Brassai Sámuel, kitűnő tudósunk, a tudomány igaz barátja, ősz bajnoka. Könyvtárát még 1842-ben főiskolánknak adta, Azóta folyvást gyarapítja. E könyvtár nagy becsét a természeti mathematikai, nyelvtudományi és philosophiai tudományokra vonatkozó ritka becsű művek teszik.

5-ik Nagy-ajtai Kovács István, kitűnő történet-buvárunk. 1869 sept. 5-én kelt végrendeletében nagybecsű 2957 darabból álló könyvtárát és ritka kézirat-gyűjteményét főiskolánknak hagyta, oly hozzátétellel, hogy abból a duplumok sz.-kereszturi középiskolánknak adassanak. A b. e. hagyományozó kettős feladatot tűzött maga elé életében: összegyűjteni mindazokat az adatokat, a melyek nemzetére és egyházára vonatkoznak. Hivataloskodása alatt szép fizetéssel, arról való lemondása után tekintélyes (4200 frt) nyugdíjjal levén ellátva, egyházunk történetére nézve öszszegyűjtötte mindazokat az adatokat, a melyek egyházunk életének egyes mozzanataira világot derítnek. Ez adatok közül kiváló becsűek a Dávid Ferencz, Heltai és Enyedi munkái, valamint régi énekes könyveink és confessioink. A nemzeti történelemre vonatkozó adatok közül kiemelendők Katona Historia regum Hungariae c. 42 kötetes, Fejér G. Codex diplomaticus Hung. eccles. et civilis c. 42 kötetes czimü műve; továbbá a kir. és főkormányszéki szabályzatok és rendeletek 15 kötete és Kolozsvár városának összeirása 1453-ból.

Az érintett lelkes adományozók ajándékai mellett igen tekintélyes helyet foglal el könyvtárunkban az úgynevezett Vegyes könyvtár, mely az újabb időben a Kozma Gergely, Uzoni Gábor, Mosel Antal, főgondnok Kaali Nagy Elek, Pákei Lajos, Gyergyai Ferencz, Buzogány Áron, Kriza János, Mikó Lőrincz, Nagy Mózes, Simén Domokos, a magyar tud. akadémia s más buzgó hitrokonink adományaiból keletkezett. Ez ma 6379 kötetből áll.

Ezeken kívül reánk unitáriusokra nézve kiváló beccsel bír könyvtárunknak az a része, a melyet ángol és ámérikai hitrokonaink szívességéből kaptunk, s mintegy 914 kötetet számlál Ángol könyvtár név alatt.

Ezek szerint könyvtárunk mai állása a következő:

Ennyi az, a mit főiskolánk könyvtára megközelítőleg átalánosságban felmutathat. Természetesen e szám magában foglalja a többszörös példányokat is, a melyek kiválasztásra, s könyvtárunkkal együtt teljes és végleges rendezésre várnak. A míg ez meg nem történik, addig kénytelenek vagyunk várni könyvtárunk tüzetes ismertetésével.

A főiskolánk könyvtárát alkotó fennebb leirt könyvtár-testek mindenikének két jegyzéke van. Egy betűsoros és egy polcz jegyzéke. A könyvtárral kapcsolatban még eddigelé olvasó helyiséget bérendezni nem tudtunk ugyan az iskolai helyiségnek a tanulók számához képesti szűk volta miatt; azonban könyvtárunk használata nincs elzárva senki elől, a ki tanulni akar.

Az érintett könyvtár-testek közül csupán a Farkas Sándor hagyománya gyarapítására fordítunk évenként 150-160 frintot. Az Augustinovics hagyománya gyarapítására rendelt alap még eddig nincs különválasztva a physicum museumot illető résztől. A Brassai könyvtárt a nemes ajándékozó minden évben tetemesen szaporítja. A vegyes könyvtár is szaporodik minden évben újabb adományok által. A Régi könyvtárra, a Gedő és Kovács könyvtárakra alap hiányában semmi költséget nem fordíthatunk.

Iskolánk könyvtárnokainak neveit a régi időben homály fedi. Úgy látszik azonban, hogy a könyvtár kezelésével már a régi időtől fogva az igazgató tanárok voltak megbízva. Csak hogy egészen az újabb ideig ők magok közvetlen nem kezelték, hanem egyes kitűnő deákokkal kezeltették, a mi ellen az E. K. Tanács már 1837-ben határozatot hoz, s egyúttal Brassai Sámuelt az iskola igazgatása mellett a könyvtárnoksággal is megbízza.

Könyvtárnokaink neveit tehát egészen az 1837-ik évig megnevezni nem tudjuk. Az 1837-ik év óta rendes könyvtárnokaink voltak Brassai Samu 1837-1848, a ki könytárnoksága alatt a Farkas, Angustinovics és Brassai könyvtár-testeknek csinos, egyforma, záros állványokat szerzett; továbbá Kriza János tanár 1850 -1854-ig, Mikó Lőrincz tanár 1855-1857, Nagy Lajos tanár 1857-1860, Buzogány Áron tanár 1860-1868 sept. 11-ig, Ferencz József tanár 1868 sept. 11.-1876 sept. 10-ig, mikor e sorok írója bízatott meg a könyvtárnoksággal.