A Dél-Dunántúl egyik jelentős archív könyvgyűjteménye, a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium több mint húszezer kötetes "Nagykönyvtára" számos régi magángyűjteményt tartalmaz. Többek között az első magyar mezőgazdasági író Nagyváthy János könyvtárát, Teleki László nevelőjének Erőss Sándornak a könyvgyűjteményét, valamint egy ismert somogyi köznemesi család legjelentősebb alakjának Sárközy Istvánnak a bibliotékájából mintegy kétezer kötetet.

Sárközy István Somogy megye jelentős közéleti személyisége 1759-ben született és 1845-ben halt meg. Történelmünknek egyik legmozgalmasabb időszakában élt több mint 86 évet. Tőle származik az "első somogyi oskola" megalapításának gondolata. Amit saját birtokán Nagybajomban nem sikerült megvalósítania, de meg tudta győzni Festetics György grófot, hogy tervezett gimnáziumát somogyi birtokán Csurgón építtesse fel a XVIII. század végén. Mind az építkezésnél, mind a kezdeti működtetésben oroszlánrészt vállalt ekkor már, mint a Belsősomogyi Református Egyházmegye gondnoka. Ez utóbbi feladatot több mint fél évszázadon át látta el, közben számos vármegyei tisztséget is betöltött. 1824-1836-ig alispán is volt. Hogy nem a tisztségek tették naggyá, azt Teleki László gróf 1812-es Kazinczyhoz írt levele is bizonyítja. Főispáni beiktatásakor ezt írja: "...olyan becsület ért engem, hogy ebéd felett Sárközy István úr hozzámjött és megcsókolt... ". De nemcsak az egyház és a vármegye életében játszott jelentős szerepet, a magyar művelődéstörténetben is több helyen felbukkan alakja. Levelezett Kazinczyval, pártfogolta Csokonait, aki 1798. június végétől 1799. május végéig nála vendégeskedett. Szoros kapcsolatban állt több íróval (Pálóczi Horváth Ádám, Berzsenyi Dániel...), akik könyveket is kölcsönözhettek tőle. Takács Gyula bajomi Helikonnak nevezi azt a légkört, amelyet maga körül kialakított. "Nagy műveltségével szinte vonzotta magához korának irodalmárait. Kúriája mind Kisasszondon, mind Nagybajomban gyakran volt színhelye jeles írók találkozójának."

Magam is éreztem ezt a vonzást - még a közel két évszázadnyi távolság ellenére is -, amikor könyveivel a nyolcvanas évek második felében megismerkedtem. Ezek a könyvek 1912-ben kerültek Csurgóra, az egykori tulajdonos dédunokájának, Sárközy György barcsi főszolgabírónak ajándékaként. Sokáig ládákban voltak és csak a harmincas években kerültek a polcokra. A gimnázium 150 éves évfordulójára készülve, az 1936/37-es tanévben - az igazgatótanács határozata alapján - a köteteket nagyságrend szerint kellett elhelyezni a polcokon, majd az egész tanári kar bevonásával megkezdték a könyvek sorszámozását és elkészítették a cédula-katalógust. Így az addig külön tárolt ajándék könyvtárak szétszóródtak. Lehetővé vált viszont egy kétkötetes szakkatalógus kiadása, amely a "Csurgói Könyvtár" sorozat VIII. és IX. köteteként jelent meg 1939-ben. Ez a katalógus, minden hibája ellenére az egyetlen segédeszköz, amely átfogó képet ad a könyvállományról. Segítségemre volt nekem is az ajándékkönyvtár elemzésekor 1987-ben, amikor a Magyar Irodalomtörténeti Társaság kaposvári Csokonai Konferenciáján a korabeli Belső-Somogy szellemi környezetéről tartottam előadást. Ekkor elsősorban az 1800 előtt kiadott könyvekre koncentráltam, amelyekből Csokonai is olvashatott. Ezeknek a száma a szakkatalógus alapján 1311 darab. 1800 és 1840 között 1122 darab könyvet adtak ki, 1840 és 1845 között pedig 61 darabot. Mindössze 40 könyvet adtak ki Sárközy István halála után.

Katalógusban a teológia és a bölcsészet egy szakot alkot. Itt szerepel a legtöbb mű, de a teológia kisebb arányban van jelen. Figyelemre méltó, hogy a Nagykönyvtár gazdag Kálvin gyűjteményéből mindössze három, ugyanakkor Platónból több mint tíz kötet származik Sárközy István könyvtárából. A nagyobb filozófusok közül megemlíteném még Descartes-t, Erasmust, Kempist, Morus Tamást és Heideggert. A magyar szerzők közül Bod Pétert, Diószegi Sámuelt, Márton Istvánt és Péczeli Józsefet.

A magyar szépirodalom szakkönyvei között 160 művet találunk a gyűjteményben: Aranka György, Ányos Pál, Balassi és Rimai, Báróczi, Édes Gergely, Fáy András, Janus Pannonius, Révai, Verseghy, Szentjóbi, Virág Benedek és mások műveit. Több szerzőnek a műveit összes kiadásban gyűjtötte (Berzsenyi, Csokonai, Dugonics, Pálóczi, Kazinczy, Kölcsey, Péczeli József...). Hasonló arányban szerepel a klasszika-filológia szak, sok Cicero, Caesar, Livius kötettel, továbbá Aesopus, Anakreón, Szapphó, Demokritosz, Homérosz, Horatius, Lucretius, Ovidius, Seneca, Tacitus, Epiktétosz, Terentius, Thuküdidész, Vergilius, Xenophón és több ókori író, főleg latin nyelvű műveivel, de sok magyar fordítással is találkozhatunk. A német irodalom és nyelv szak 143 művet tartalmaz. Köztük Erasmus, Herder, Hoffmann, Bürger, Gottsched, Lessing, Klopstock művei, több Schiller kötettel, Kleist 30 kötetes és Wieland 48 kötetes összes műveivel, valamint Kotzebue 20 színdarabjával. A 71 kötetes francia nyelv és irodalom szaknál szerepel néhány szótár és vígjáték mellett Voltaire, Diderot, Lafontaine, Scribe, továbbá Beumarchais 1785-ös lioni kiadású "Figaró"-ja és 7 Molière mű. De itt lehetne megemlíteni a pedagógia-esztétika szaknál szereplő 16 Rousseau kötetet is. A csekély számú angol szak elsősorban regényeket és nyelvkönyveket tartalmaz, de Byront, Shakespeare-t és Jung "Éjszaká"-it is Péczeli József fordításában. A történelem szakon belül 353 művet találunk, amelynek nagy része magyar nyelvű, illetve a magyar történelmet tárgyalja. Köztük több olyan XVIII. századi mű szerepel, amely a magyar történelmi öntudat racionális kiépítésének dokumentuma (például: Bél Mátyás és Katona István művei).

A természettudományos művek száma sem jelentéktelen. A természettan-matematika szaknál 40, a földrajz-természetrajz-vegytan szaknál 130, az orvostudomány szaknál pedig 71 kötettel találkozhatunk (köztük Newton és Hufeland művei). Az orvostudomány szaknak fele magyar nyelvű mű, a többi szaknál valamivel kisebb arányban találkozunk magyar nyelvű szerzőkkel (például: Diószegi, Weszprémi, Mátyus István). Valamennyi szaknál találunk Sárközy könyveket a mezőgazdaságtól a vegyes irodalomig (Nagyváthy, Pethe Ferenc és mások műveit). Nagyon sok szótár, lexikon és korabeli kézikönyv gazdagítja még az állományt.

Végül pedig tucatnyi magyar és német nyelvű folyóirat, amelyeket rendszeresen járatott. A magyarok közül megemlíteném a Magyar Kurírt, az Erdélyi Múseumot, a Minervát, a Hasznos Mulatságokat, valamint az első magyar irodalmi folyóiratunkat a kassai Magyar Museumot. Valószínű azonban, hogy ennél több lapot is járathatott. Ezt a feltételezésemet a Tudományos Gyűjtemény előfizetői listája is megerősíti.

Kéziratainak csak töredéke maradt meg. Sokat idézett verses naplója pedig a Rippl-Rónai Múzeumban található Kaposvárott. Ezek között versei, fordításai és egyéb művei is megtalálhatók. Csurgóra került kéziratai közül megemlíteném betűrendes német-latin botanikai szótárát és egy másik hasonló témájú munkát, amelyben a növények "köznép általi" elnevezése szerepel. Nagyon érdekes olvasmány - magam is sokat forgattam - utalásokkal kiegészített betűrendes vegyes jegyes jegyzetei, amelyet már 21 éves korában kezdett el írni. Levéltárának pusztulásáról egy 1800. november 16-án kelt tisztviselői jelentés így számol be: "...mindenét elpusztították, egy pénzt érő jószága nem maradott, az írásait mind ganéléba eláztatták". Ő maga pedig egy nagyméretű 1698-as kiadású Hofmann-lexikon első kötetének címlapján így kommentálja az eseményeket (ahol átszúrták a könyvet): "Ezen Bajonet döfés, az 1800. év 11. Nov.: házamon dühösködő rebbelis insurgens seregnek emlékezete! Kikre illik Claudinus ezen verse..." (latin nyelvű versidézet).

Hozzáfűzni valója azonban nemcsak ehhez az eseményhez volt. Nagyon sok kötet előzéklapján találunk tartalmi ismertetőt, értékelő vagy ajánló sorokat, tartalomjegyzéket, toldalékot, különféle bejegyzéseket. Néha még az illusztrációkat sem hagyja szó nélkül. Pálóczi Horváth Ádám Pszichológia tudománya című könyvének elején, a közismert Pálóczi kép alá a következőket írja: "Ruhája hajcsimbókja hasonlít, de ábrázatja éppen nem, kivált a szeme". A tartalommal kapcsolatos kritikus megjegyzéseit nemegyszer hasonlóan kezdi: "hogy valaki ennek olvasásával időt ne veszítsen..." Komoly levelezéseket folytatott egy-egy könyv címének, szerzőjének azonosítása, vagy hiányzó oldalainak pótlása érdekében. Néha lefordított egész műveket is, a címlapokról pedig valósághű (rajzos) másolatot készített. Szerette rajzokkal szemléltetni mondanivalóját. A pusztuló történelmi emlékeket igyekezett az utókor számára megörökíteni (például a csáktornyai Zrínyi emlékmű). Bejegyzéseiből az is kiderül, hogy még a másoknak vásárolt könyveket is elolvasta és a helytelen mondatokat, információkat áthúzta és kijavította. Főleg a feleségének vásárolt könyvek között találtam ilyen "javított" példányokat. A régebben beszerzett tudományos műveket újabb ismereteivel bővítette. Gyakran új oldalakat, vagy papírcsíkokat ragasztott a könyvekbe és ezekre írta kiegészítéseit. A legtöbb kiegészítő csíkot Bod Péter Magyar Athenasában láttam, amelyet édesapjától Sárközy Antaltól örökölt és akit az előzéklapon így emleget: "kedves édes Atyám írása melyet mindig könnyező szemmel nézek és forró fiúi csókkal illetek...". A tudományos kiegészítés, humor, mély érzelmekkel telített személyes vallomás, vagy néha csak egy-két indulatos szó többször egy köteten belül is olvasható. Minősítő megjegyzéseiből csak néhányat idézek: "ennek nincsen párja, sőt nyomába se ér egy is" (1795-ös Magyar Grammatica), "keserves kín ezt megérteni", "hála Istennek vége", "melyek itt írva vagynak meglehet olvasni sok helyen", "temérdek hazugság van benne, de nem tsuda mert máshol vette".

Bejegyzéseiből sok mindenre következtetni lehet. Például a könyvek beszerzési módjára. Egy részük örökség útján került birtokába, legnagyobb részüket azonban vásárolta. Licitáció, csere és ajándék útján is hozzájutott könyvekhez. Ha nem tudott beszerezni egy művet, lemásolta, vagy lemásoltatta. Az örökölt könyvekben található korábbi bejegyzésekből arra lehet következtetni, hogy a könyvek szeretete és a gyűjtésnél, kezelésüknél tapasztalt igényesség több nemzedéken keresztül megfigyelhető. Amikor a gimnázium Nagykönyvtárának régi magyarországi nyomtatványait leírtam, 40 kötet Sárközy könyvvel találkoztam. Nagyapja Sárközy János, aki a XVIII. század elején megvásárolta Nagybajomot, adatgyűjtője volt Bél Mátyásnak. Részt vett a török kiűzésében. Még Csokonai is látta azokat a zentai csatából származó fegyvereket, amelyek a bajomi öregház régi nagy ebédlőinek falát földig befedték. Talán ezért nevezték múzeumnak is Sárközy bibliotékáját.

Kortársai közül többen is említést tesznek nem mindennapi könyvtáráról. Ő maga így számol be Berzsenyi látogatásáról 1813. aug. 13-án Kazinczyhoz írt levelében: "...vagy 3 darab könyvet kérvén olvasni. - Megcsodálta Bibliotékácskámat s talán majd érette többször is eljön." Baksay Sándor pedig a következőket írta: "...István úr azonban már akkor nevezetes volt gyönyörű könyvtáráról. Ádám úr (Pálóczi Horváth Ádám) ott látta a német és francia remekírókat békés egyetértésben... Ott fehérlettek az alispán úr kedvenc latin költői is, Vergiliustol kezdve egészen Palenginiusig ..."

Hogy mekkora volt végül is ez a könyvtár, arra leginkább a saját maga által készített katalógusokból következtethetünk. Két ilyen katalógus került a könyvekkel együtt a csurgói gimnázium könyvtárába. Az egyik kisebb méretű, kemény táblás, könyv alakú jegyzék: "Sárközy István könyveinek jegyzéke". A másik egy nagyméretű (35 x 45-ös), füzetszerű dokumentum: "Sárközy István Könyveinek Catalógusa úgy a mint sorba állanak a poltzokon". Mindkettő magyar, latin és német nyelvű kézirat. Az utóbbi bővebb, több mint 1600 könyvet tartalmaz és elhelyezésük módjára is utal. (Megtudhatjuk belőle azt is például, hogy mely könyvek helyezkedtek el Sárközy ágya felett). A rendelkezésre álló dokumentumok tehát elég támpontot adnak egyrészt a könyvtár rekonstruálására vonatkozóan, másrészt egy érdekes tulajdonosi bejegyzéseket is tartalmazó katalógus elkészítéséhez. A feldolgozás során a gimnázium szakkatalógusában jelzett Sárközy könyveket leltári számuk szerint növekvő sorrendben kellene (számítógép segítségével) rendezni, így könnyebben ki lehetne őket keresni. Ezután szakszerűen le kellene írni a tulajdonosi bejegyzésekkel együtt, majd a Sárközy katalógusokban szereplőkkel egyeztetni. Ekkor kiderülne, mely könyvek vannak meg és melyek hiányoznak. Ezután rekonstruálni lehetne a könyvtárat, feliratos üres borítókkal vagy kartonokkal jelezve a hiányokat. Régi álmom válna valóra, ha ezt a rekonstruált könyvtárat be lehetne mutatni az érdeklődőknek, kutatóknak. Azt hiszem, most van rá némi remény... Az már mindenképpen előrelépés, hogy mind a megye, mind a gimnázium vezetése támogatná a könyvtár feltárását.

A Sárközy könyvtár látványa vagy közzétett teljes katalógusa nem kis mértékben módosítaná az elmúlt fél évszázadban kialakított képet a magyar köznemesség műveltségéről. Ehhez a képhez egyébként még e korszak legjelentősebb szakértője, Fülöp Géza is bizonyos mértékig hozzájárult. A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban c. művében a falusi birtokos nemességet még a XIX. század elején is olyan képzetlen, igénytelen rétegnek tekinti, akitől idegen a fejlődés gondolata, életformája sokszor alig különbözik a néptömegekétől. Ha tanulnak is, annak az ország nem sok hasznát veszi, mert nem olvasnak, illetve olvasási kultúrájuk kimerül a kalendáriumok lapozgatásával. Úgynevezett könyvtárukban található még egy-két jogi könyv és az alkalmi költészet sok kéziratos terméke. Protestánsok esetében Bibliával és vallási könyvekkel bővül, illetve válik értékesebbé ez a kis családi gyűjtemény. Kisszámú, igényesebb részük viszont már jelesebb kortárs írókat is olvas (főleg Gyöngyösit és Pálóczit). Közülük sokan - fiatal korukban - tanulmányokat folytatnak városi iskolákban, nyelvet tanulnak és részesei lesznek a polgárosultabb szellemi közösségnek. Aztán birtokaikra visszatérve is tovább művelik magukat. Felismerik a művelődés, a tudományos és gazdasági ismeretek fontosságát a nemzet előrehaladásában, ezért könyveket gyűjtenek, majd a reformkorban támogatják a mérsékelt nemesi reformpolitikát. Aztán a zalaszentbalázsi Skublics család 920 művet tartalmazó könyvtárának elemzésével mutatja be e réteg tipikus képviselőjét... A szerző itt is és más tanulmányában is arra következtet, hogy az ország műveltebb nemesi udvarházaiban számottevő nagyságú és értékű könyvgyűjtemények keletkezhettek, ha méretük és gazdagságuk el is marad egy Skublics könyvtáré mögött. Ezután kerül sor Csépán István jákói, Sárközy István nagybajomi és Újfalvi Sándor erdélyi köznemes könyvtárának bemutatására. Sárközy Istvánt 170 (!) kötetes könyvtárával avatja a vidéki művelt birtokos nemesség reprezentánsává. "Viszonylag kis könyvtár volt tehát, de rendkívül érdekes munkákból állt. A tulajdonos irodalmi érdeklődéséből és kapcsolataiból adódóan a könyvanyag túlnyomó része, majdnem 90%-a irodalmi alkotás..." Tovább nem idézem, de még 5 oldalon keresztül "elemzi" az általa elképzelt könyvtárat. Tévedésének alapja Mózsa Ernő negyven évvel ezelőtt megjelent cikke, amelyben 170 könyvet kiemel a gimnázium szakkatalógusának Sárközy anyagából. Olyan könyveket, amelyek számára érdekesek voltak, de egyetlen szóval sem említi cikkében, hogy ezekből állna a Sárközy könyvtár. Jól látta, hogy az "ajándékkönyvtár 1845 előtt megjelent kötetei között kell keresni Sárközy István könyvtárát." A Sárközy készítette katalógust nem ismerte, sőt az elemzett könyveket sem láthatta, mert nem tesz említést a bejegyzésekről...

A csurgói gimnázium egyik volt diákja Dénesné Szak Andrea viszont éppen ezekről a bejegyzésekről készített egy szakdolgozatot 1993-ban. A munka első része figyelemre méltó. Azonkívül ő már megemlítette a Sárközy István által készített katalógust is. Mindezek ellenére nem a könyvtár valódi paramétereit igyekezett megállapítani, hanem az általa átnézett művek alapján leírt egy 1016 műből és 1194 kötetből álló listát, amelynek a következő címet adta: "Sárközy István könyveinek katalógusa". Megvizsgálva a kiadási adatokat megállapítható, hogy e kötetek közül 864 darabot 1800 előtt adtak ki. Életének utolsó 45 évében viszont csak 320 kötetet és ezt is évtizedenként csökkenő mértékben: Az első évtizedben 135-öt, a másodikban 99-et, a harmadikban 52-t és a harmincas években már csak 34-et, élete utolsó 5 évében pedig semmit. Ha komolyan vennénk a lista fölé írt címet, azt mondhatnánk, hogy Csokonai távozása után egyre csökkent Sárközy könyvgyűjtői szenvedélye. Az életrajzi adatok ismeretében azt hiszem inkább, arról lehet szó, hogy egyházi, közéleti és egyéb feladatai növekedésével párhuzamosan kevesebb ideje maradhatott arra, hogy egy-egy könyv hiányzó adatait nyomozgassa, és lelkiismeretes bejegyzéseket készítsen. Mert az említett dolgozat szerzője úgy tűnik, hogy e bejegyzésekkel ellátott könyveket próbálja elénk tárni. Kérdéses azonban, hogyan került a listára három mű abból a 40 kötetből, amelyeket Sárközy halála után adtak ki? Az sem egészen világos, hogy ezek a kötetek hogyan keveredhettek a többi közé. Talán véletlenül?! Az a tény, hogy ezek a kötetek jó állapotban kerültek Csurgóra a század elején, arra enged következtetni, hogy korábban is polcokon voltak elhelyezve, elkülönítve, de hozzáférhető módon. Valószínűleg olvashattak is belőle, használhatták, portalanították, mozgatták és költöztették többször is, talán más könyvekkel együtt. Így óhatatlanul is hozzátehettek néhány kötetet, amelyek nem oda valók. Ugyanígy el is tűnhettek belőle... Igaz, ez már jelentősebb tétel, több száz kötet. Itt már más okok is közrejátszhattak. Gondoljunk csak arra - a bejegyzések alapján -, hogy maga Sárközy is rendelkezett több kötet további sorsával kapcsolatban: mit érdemes megtartani és mit nem.

Cikkemnek nem véletlenül a "Könyvtár a könyvtárban" címet választottam. Úgy gondoltam, ahhoz, hogy egy korszak vagy réteg műveltség-térképét megrajzoljuk, nem elég csak a könyveket és dokumentumokat figyelembe venni, vizsgálni különféle lelőhelyeken, könyvtárakban. Ezekből nehezebben lehet következtetni és sok a találgatási lehetőség. Az eddigi elemzéseket, kutatásokat és megállapításokat pedig kritikával kell fogadnunk. Mint ahogy van is erre példa a köznemesség műveltségének egy korábbi időszakára vonatkozóan (lásd Monok István "A 16. századi köznemesség műveltségéről" c. előadása Sárváron 1998-ban). Nem titok, hogy léteznek és nem csak Csurgón, másutt is fel nem tárt köznemesi könyvtárak. Nem titok, mégsem ismerjük ezeket igazán.

Általában rejtőzködő könyvtárak ezek, amelyeket besoroltak (többnyire az ún. "müncheni rendszer" szerint) egy nagyobb könyvtár kötetei közé. Csak elenyésző részük rendelkezik katalógussal, mégis fel lehetne tárni jó néhányat közülük. Részben a már említett módszerek alkalmazásával, részben más megfigyelések alapján (pl. a volt tulajdonos sajátos kötésmódja is irányadó lehet).

Az a tapasztalatom, hogy erre a feladatra akad vállalkozó, főleg a fiatal könyvtárosok, levéltárosok körében. Remélem, hogy a jövőben kiadásaik finanszírozására is akadnak majd intézmények vagy vállalkozók, mert egyre bővül azoknak a köre, akiknek szükségük van olyan példaképekre, mint Sárközy István.