Incselkedők (1900) |
A MŰ SZÜLETÉSE | |
| Dévényi Iván könyvéből | ||
| Farkas Zoltán cikkéből | ||
| Bárdos Artúr cikkéből | ||
| A Kieselbach-gyűjteményből | ||
| VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM |
A század legelején készült Kernstok-festmények a művész szemléletében bekövetkezett lényeges változásról tanúskodnak. Új képei - Incselkedők, Szilvaszedők, Kati a tornácon (1902), Parasztmenyecske (1907), A kertben (Egy dáma a kisfiával és a kutyájával) - a nagybányaiak piktúrájával mutatnak rokonságot. (Nem véletlen, hogy a Szilvaszedőket, a mester egyik chef-d'œuvre-jét dr. Jánossy Béla ügyvéd, Ferenczy Károly, Réti, Thorma, Csók s más nagybányai festők munkáinak választékos ízlésű gyűjtője szerezte meg kollekciója számára.) A művész színskálája ezekben az esztendőkben frissé, élénkké vált; alakjait - így 1901-es Nő fehér kalappal című portréjának modelljét is - szabad ég alá, napsütötte tájba helyezi. Egy kortárs kritikus, Rózsa Miklós szerint a század első éveinek Kernstokja "tobzódik a színtivornyákban", amelyeknek "ittasultan adja át magát". A kolorit felszabadultsága, a sötétbarna galériatónust felváltó derűs színharmóniák uralma a magyar plein-air festészet legszebb darabjai közé emeli e műveket, amelyekben - mint erre a kor egy másik ismert művészeti írója, Lázár Béla utal - a parasztság iránti szociális együttérzés is megnyilatkozik.
Forrás: Dévényi Iván: Kernstok ( A művészet kiskönyvtára 55), Corvina Kiadó, 1970, 7. oldal
Pályája kezdetén a naturalizmus irányához csatlakozott. Aztán pleinair képeket festett, de nem iskolásan, erőteljesen lobogó temperamentuma határozottan egyéni színt adott műveinek. Ezerkilencszáz táján munkásságának egyik tetőpontjára ért Szilvaszedők-ben, ez a festmény a magyar pleinair-festés egyik legsikerültebb alkotása. De négy-öt év múlva Kernstok mindjobban érzi, hogy monumentalitásra irányuló vágyainak kifejezésére az impresszionista alkotásmód nem alkalmas.
Forrás:
Farkas Zoltán: Kernstok Károly,
Nyugat, 1940. 7. szám FIGYELŐ
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/nyugat/html/doc/24854.htm
A színnek önmagáért való öröme, a napsugár feloldó és elváltoztató tüzes játékainak gyönyörűsége: mindez Kernstock következő etappe-jának megismeréseit jelenti. Nemcsak megismeréseit: uralkodó hitvallását. A napsugár hitvallása ez, a realizmusnak az a pompás, egészséges fejezete, melyet a plein-air harci jelszavával jelölnek. Ez már a színek külön beszédével ismertette meg Kernstockot, de értsük meg jól: a színeknek csupán a napsugárral való tüzes társalgásával. Itt még mindig csak a realizmusnak egyik fejezeténél tartunk; itt a szín még a realizmus czélzatait, a hű megközelítés felé törő küzdelmeit szolgálja. Tehát tulajdonképen még nem is önmagáért van, hanem a realizmusért. Kernstock forrongó ereje eddig ebben az irányzatban hatolt legmélyebbre, ennek közelítette meg legmagasabb ormait. Idevágó képei fejlődött fokán mutatják be ezt az irányzatot, amely oly jól talált az ő duzzadó erejéhez, tomboló fiatalságához. Szerencsésen elkerüli a plein-air túlzott kontrasztjait, holt felületeit.
Csodálatos ragyogásban él, vibrál minden ezeken a képeken, a levegő atomjai remegnek és megolvadt arany ömlik el a napsütött részeken. És ezt a pompás, forró játékot csupa sötéten tartott, hideg zöldek cselekszik. A legpontosabb színértékelésben van a titka ennek az intenzitásnak. Kernstock a maga czéljaihoz megcsinálta a maga techniháját is, mely nem elődök nélkül való, de ugyancsak fejlett, azonkívül hajlékony, kifejezésben gazdag. Szilaj, szeszélyes össze-visszaságban keveri színeit, nagyrészt magán a vásznon és pompásan hatástudóak a véletlenjei ennek a keverésnek. Itt már uralkodó a szín, de még a formák plasztikája is fontos és a valőrök aggodalmasan szolgálják a realitást. A "Szilvásban", a "Szilvaszedők" és a "Falu bolondja" legjellemzőbbek erre a korszakra. Legtökéletesebb, legharmónikusabb köztük a "Szilvaszedők". Megkapó és jellemzően groteszk a baloldali nő mozdulata. Ugyancsak ilyen, már témájánál fogva is, a "Falu bolondja".
Forrás: Bárdos Artúr: Kernstock Károly,
Művészet, Hatodik évfolyam, 1907, Harmadik szám
http://epa.oszk.hu/00000/00009/06/160-169-kernstock.htm
Szociális érzékenysége és természet-szemlélete/tisztelete formálta Kernstok talán kevésbé ismert impresszionista, plein-air korszakát. Palettája kiszínesedik, fény járja át a paraszti életből és természetből vett témákat. Az Incselkedők és a Szilvaszedők (1900- ból ill. 1901-Ből) témája az elkerített gyümölcsösben időző emberek és a táj, amelyeken áttetszőn és vibrálóan játszik a fény. A természetben meglátott különböző fényértékeket megragadva, mély és tiszta színekben izzanak fel a Szilvaszedők komplementer színei, amelyek Kernstoknak ezt a korszakát a nagybányaiak festésmódjával hozza rokonságba.
1906-Ban Párizsba megy, ahol megismerkedik a Fauves-ok, Van Gogh, Cézanne, és mindenek előtt Gauguin munkáival, amelyek átsegítik a plain air festés látvány-problematikáján.
A Pihenő asszonyok festményen feltűnő a részletek elhagyása - síkszerű egyszerűsítés - , Kernstok ugyanakkor a színekkel és a faktúrával teremti meg a kép szilárd vázát. A gyümölcsfák tövében pihenő nőalakok egy kiegyensúlyozott, szimmetrikus kompozícióban kapnak helyet. A felállított létra, mint mértani közép hasít helyet magának a képtér közepén, jelenléte azonban nem erőszakos struktív elem, mert a kert élősövény kerítése - mint a hangsúlyos horizontális - lágyítja a fákkal társuló függőlegesek dominanciáját. A kertre és a nőalakokra kissé megemelt perspektívából látunk rá, amely erősíti az alsó képtér síkszerűségét és talán a francia festészet hatására megjelenő dekoratív, szintetikus folthatásokat. Az asszonyok alakját nem részletezi Kernstok, kontúrok nélkül, izgalmas sziluetthatással "teríti" szét őket az izzó sárga földön, ahol a legnyilvánvalóbb Gauguin hatása. A fák lombján megőrzött zöldben-vörösben játszó "expresszív naturalista" (Kállai) festésmód a húszas években tér vissza Kernstok festészetébe.
A festmény legközelebbi formai analógiája a Szilvaszedők volt, szemléleti rokona pedig egy tájkép a 10-es évekből, amelyen a kernstoki szintetizmus, az intenzív színfoltokkal, rovátkált ecsetjárással feltöltött tájkép látható (Kieselbach gyűjtemény).
A.K.
Forrás: http://www.kieselbach.hu/m-4987
