Thorma János
(1870, Kiskunhalas - 1937, Nagybánya)
Festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként megkezdett tanulmányait Münchenben Hollósy Simonnál, majd Párizsban a Julian Akadémián folytatta. 1891-ben festette első nagyobb képét, a zolai naturalizmus hatása alatt álló Szenvedőket (Magyar Nemzeti Galéria), ezt rövidesen az Ébredés c. kompozíció követte. 1896-ban fejezte be egyik legjelentősebb alkotását, a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az Aradi vértanúkat, amely tárgya miatt rendkívüli népszerűsége ellenére sem kerülhetett a millenniumi kiállítás művészeti csarnokába. Külön kiállításon történt bemutatása után végre 1931-ben a Történeti Képcsarnokba került, majd a kiskunhalasi múzeumba.
1899-ben Spanyolországban és Hollandiában járt. Rembrandt hatását tükrözi a Békesség veletek c. Krisztus-képe. 1898-ban kezdett hozzá élete fő művének szánt, húsz éven át készülő Talpra magyar c. kompozíciójához (a kiskunhalasi múzeumban). Ezt követő képei (Kocsisok közt, 1901; Szeptember végén, 1903; Kártyázók, 1904; Cigányok, 1905; Ibolyaszedés, 1920; Majális, 1921) között egyik legismertebb műve az Október elseje (1903), amely Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon aranyérmet nyert.
Művészetének stílusa eléggé összetett. A francia naturalizmus követőjeként indult, majd hatott rá Munkácsy romantikus realizmusa, egyeztetni próbálta a romantika és naturalizmus elveit. A húszas évektől a jellegzetes nagybányai stílus képviselője. A nagybányai művésztelep egyik alapítója (1896), majd 1902-től a festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is. 1919 után a telep vezetője volt, lelkes munkássága akadályozta meg a háború utána művésztelep teljes széthullását. A róla elnevezett kiskunhalasi múzeum őrzi életművét. Több művét (Kártyázók, Nyár, Március 15., Budavár visszavétele) és önarcképeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Forrás: http://hungart.euroweb.hu
Thorma János
(Kiskunhalas, 1870. április 24. - Nagybánya, 1937. december 5.)
Thorma János Kiskunhalason született 1870. április 24-én. Kisnemesi eredetű családjuk birtokukat elvesztve tisztes polgári-hivatalnoki életformát élt. Apja csopaki Thorma Béla adóhivatali pénztárnok, anyja galántai Fekete Gizella.
A halasi rokoni szálak nem szakadtak el azután sem, hogy a család áttelepült Jászberénybe, s onnan 1884-ben végleg Nagybányára. Vári Szabó István polgármester ösztöndíjat járt ki Kiskunhalas városánál a fiatal, tehetséget mutató festőnek, hogy külföldön tanulhasson. Thorma János szülővárosában járva több portrét, életképet festett (Berki Antal és felesége, Bessenyei István, Kossuth Lajos, Szenvedők) élményei alapján, és megrendelésre.
A Thorma családban a gyermekeket a töretlen hazafiasság, a 48-as eszmék szellemében nevelték. A forradalom és a Bach-korszak még nagyon élő emléke a szülőknek; erről szólnak a festő gyermekkorában hallott történetek. Mikor Thorma a nagybányai minoriták iskolájába került, a gimnáziumi évek alatt, a gyermekkor mesévé színesedett elbeszélései immár konkrét történelmi ismeretekké hitelesedtek.
A pályakezdő Thorma előbb Pestre ment, Székely Bertalan növendékeként kezdte meg tanulmányait, s onnan vezetett útja az akkori gyakorlat szerint a bajor fővárosba, Münchenbe.
Thorma itt Hollósy Simon köréhez csatlakozott. Az ő nagyhírű magániskolájában ismerkedett meg az új művészeti eszmékkel. A müncheni Hollósy-kör a Párizs felől érkező hírek nyugtalanító lázában égett. Thorma és a szintén nagybányai Réti István azután is kapcsolatban maradt velük, hogy közben ők maguk is megtapasztalhatták a francia főváros művészeti életét. Thorma 1891 és 1895 között dolgozott Párizsban; a Julian Akadémiát látogatta, Szenvedők című első nagy képe Mention honorable-t kapott a Párizsi Szalonon 1894-ben.
A millenium küszöbén a két volt tanítvány, a már önálló pályára lépett Thorma és Réti lesznek azok, akik Hollósyt a nagybányai leköltözésre rábírják. Itt született, látszólag véletlenül, de a műtermekből a szabadba lépő festészet törvényszerűsége szerint, a nagybányai festőkolónia. E pillanattól kezdve az alapítók, a későbbi tanárok között ott van Thorma János is, az Alföldről Nagybányára honosodott festő. Életműve és öröksége, miként pályatársainak is: Közép- és Kelet-Európa legjelenősebb művésztelepe. Hollósy távozása után, 1902-től Ferenczi Károly, Réti István, Grünwald Béla és Thorma János lett az állandósult nagybányai festőtelep és szabadiskola vezetője.
Ha a kolónia alapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utódvégharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt. Szelleme még akkor is védte a sáncokat, amikor ő maga már másnak adta át tisztségeit. S miként a királydrámákban: egyszerre pusztult el a művel. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma.
Jól kitapinthatók a kolónia történetében feladatvállalásainak határai. Ferenczy Károly elhunyta előtt, 1917-ben vette át a Nagybányai Festők Társasága elnöki tisztségét. Fizikailag is közel került ugyanakkor a művésztelephez, a közösséghez. A távoli Felsőbánya utcából anyja halála után elköltözött; 1917-től a kolóniakertben bérelt műtermet és lakást.
Összetett, olykor ellentmondásos egyéniségében minden más hangzaton átütött a karizmatikus vezető jelleme, a mély hivatástudat és a vezérségre született becsvágy. Művészete válságos szakaszaiban szervező-irányító aktivitása erősítette önbizalmát. Szeretett vezetni, így hát jól is végezte feladatát. Bernáth Aurél jegyezte fel róla: "Ha Thorma külsejére gondolok, emlékeimben még ma is úgy él, mintha egy Delacroix-hoz méltó oeuvre és rang kitelének tőle. De hát erről szó sincs. Szép, konok és komoly, napbarnított férfi volt, egyenes tartással, erős arcvonásokkal és fehér hajjal. Csendes, szilárd, bár szűkszavú beszéde súlyt adott mozdulatainak, és nézése is támogatta szavát, ahogy egy kissé oldalról szemügyre vette a vele társalgót". (Utak Pannóniából. Budapest, 1960., 23. old.)
Ferenczy arisztokratizmusával és Hollósy művészgőgjével szemben a vidéki polgárcsaládból származó Thorma mindvégig megőrizte dzsentris kedélyességét, társaságszeretetét, de méltóságát föl nem adó közvetlenségét. A mindenkori városvezetőkkel fönntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának. Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; közbenjárt egyéni ügyekben, sérelmekben. Diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. Képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia minden dolgát; gyakran vásároltak is tőle. Autoritását a bukaresti művészkörök épp úgy elismerték, mint a helyi politika vezetők. Thorma igényelte, elvárta a tiszteletet és szinte gyerekesen az ünneplést.
A kolónia társadalmi életének szenzációja volt, amikor az addig magányosan élő, hatvanéves művész feleségül vette volt tanítványát és távoli rokonát Kiss Margitot. Ez az 1929-es év szeptemberében történt. Pályafutása során ez idő tájt vállalkozott először egyéni kiállításra. Szatmáron (feleségével közösen) az 1931-es esztendő őszén mutatkozott be.
Thorma hagyományféltő konzervativizmusáról sok szó esett a kolónia történetében. A mozgalom szellemi egységét védő álláspontjához a háború után is ragaszkodott. Támadtak ugyan kétségei (ritkán meg is vallotta azokat), de a gondolatot is elutasította, hogy teret engedjen az egykori lázadó eretnekeknek. A konfliktusos helyzeteket csillapította, hogy Nagybánya akkor már egyszerűen a létéért, a fönnmaradásáért küzdött.
Thorma keserű tapasztalatokban élte meg az idők változását. A szabadiskola egykori alapítói között ő ragaszkodott leginkább a történeti romantikához. Hitte, majd csak hinni akarta, hogy a műtermi komponált mű összehasonlítható a természetelvűséggel. Heroikus történelmi kompozícióját, a Talpra magyart! sziszifuszi küzdelemmel festette negyed századon át, élete végéig. Utolsó korszakában - leszámítva a nagy műre fordított rengeteg idejét - egyre távolodott a drámai témáktól. Művészete epikus, majd lírai töltetet nyert. Kompozíciós témák (Ibolyaszedők, Majális, mitológiai jelenetek), portrék, opálos ragyogású aktok és számtalan tájkép került ki keze alól. Kis lovas kocsival járt ki Nagybánya környékére tájképezni; egy ilyen úton döntötte le, erejét elrabolva, a leselkedő halál.
Kései művein, olykor igénytelenségük és korszerűtlenségük ellenére, átüt a kulturált festő színérzékenysége, biztos kompozíciós készsége, a tónusfestést föladó nagyvonalú ecsetkezelése. Ám az igazi megmérettetéseknél a kritika már alig-alig vett tudomást róla. Nem lehet eldönteni, mi fájdalmasabb, a baráti-mentegető hang vagy a szókimondó elutasítás. Munkácsy őszinte feljajdulását idézi Thormáról írt nekrológjában Dési Huber István. "Óh! mennyivel nehezebb megtartani a hírnevet, mint megszerezni!" (Korunk, 1938/1.) Az Aradi vértanúk szerzőjének hajdani példátlan sikere soha többé nem ismétlődött meg.
Nagybánya lakóinak és Erdély népének őszinte gyásza kísérte utolsó útján a kolóniát és festőiskolát személyében megtestesítő Thorma Jánost.
(Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei. Miskolc, 1994. 96-98. old.
Uő: Thorma János 1848-as képei. Kiskunhalas, 1998. 9-11. old.)
Forrás: http://www.muzeum.halas.hu/TJ.htm
Ha a nagybányai művészkolónia megalapozásában Hollósyt illette a vezérszerep, az utóharcok rendíthetetlen pompeji katonája Thorma János volt - állapította meg róla Muradin Jenő művészettörténész. Ő az egyetlen a festőiskola alapítói közül, aki haláláig hű maradt Nagybányához. Pedig nem is itt látta meg a napvilágot. 1870. április 24-én született Kiskunhalason - a város múzeuma ma is az ő nevét viseli. Családja Jászberényen keresztül jutott 1884-ben Nagybányára, s így lett a fiatal Thorma János a helyi minoriták által vezetett gimnázium növendéke.
A képzőművészethez valószínűleg rajztanárától, Horváth Henriktől kapott kedvet, aki a festőpályán Réti Istvánt is elindította. Érettségi (1887) után a Mintarajziskolában Székely Bertalan növendékeként kezdi meg tanulmányait, majd Münchenben Hollósy Simonnál, Párizsban pedig a Julian Akadémián találkozunk vele. Első nagy közönségsikerét az "Aradi vértanúk" c. festménye jelentette, ugyanabban az évben, amikor Rétivel rábírják mesterüket, hogy müncheni iskoláját nyaranta Nagybányára hozza, ahol végülis állandó művésztelep létesül. Hollósy végleges távozása után Ferenczyvel, Iványi Grünwalddal és Rétivel együtt megalapítják a Szabad Festőiskolát (1902), majd a Nagybányai Festők Társaságát (1912). Ez utóbbinak Ferenczy halála után elnöke lesz (1917).
Szeretett vezetni, így hát jól is végezte feladatát. A mindenkori városvezetéssel fenntartott kapcsolatai 1918 után is rendkívüli hasznára voltak a kolóniának. Tengernyi bajból segítette ki a közösséget; diplomáciával, határozottsággal intézkedett, érvelt, kért, egyezkedett. A hivatalosságok vele tárgyalták meg a kolónia dolgát; képekkel telerakott, tágas, tiszteletet parancsoló festőkerti műtermében gyakran fordultak meg igen befolyásos emberek, miniszterek, államtitkárok. Autoritását a bukaresti művészkörök éppúgy elismerték, mint a helyi politikai vezetők.
1927-ben lemondott a Nagybányai Festők Társaságának elnöki tisztéről, szelleme azonban még ekkor is védte a sáncokat. Betegsége azonban fokozatosan elhatalmasodott rajta. Negyedszázadon át festett heroikus történelmi kompozícióját, a főművének szánt "Talpra magyart" nem tudta befejezni. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma; 1937. december 5-én távozott az élők sorából. Nagybánya lakóinak és Erdély népének őszinte gyásza kísérte utolsó útjára.
Forrás: http://telekihaz.erdely.org/index.php?&pagenum=0&menuid=55
THORMA JÁNOS
Kiskunhalas, 1870. 04. 24 - Nagybánya, 1937. 12. 05.
Festő. Még gyermekkorában Nagybányára került. A budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait Székely Bertalan vezetésével. 1888-ban került Münchenbe, ahol Hollósy Simon mellett tanult, majd Párizsban a Julian Akadémián képezte tovább magát. Ő is lelkesedett Bastien Lepage-ért.
1891-ben festette első nagyobb képét, a "Szenvedők"-et, melyet 1894-ben a párizsi Salon aux Champ du Elyséesben állított ki és a bírálóbizottság egy Mention honorable-val jutalmazta. Közben megalkotta az "Ébredés" című kompozícióját. Több éves munka után, 1896-ban fejezte be a legnagyobb méretű magyar történelmi képek egyikét, az "Aradi vértanúk" című művet. E műve országszerte ismertté tette nevét. A Képzőművészeti Társulat a milenniumi tárlat művészeti pavilonjában Ferenc József királyra való tekintettel nem merte kiállításra vállalni, mire a művész az Orczy-ház egyik termében külön tárlaton mutatta be. Az alkotást, sok viszontagság után, az állam 1931-ben vásárolta meg a Magyar Történelmi Képtár számára.
A siker hatása alatt festette 1897-ben "Békesség nektek" című Krisztus-képét. Ekkoriban fogott bele a befejezetlen "Talpra magyar !" című művébe is, amelyet élete főművének szánt.
1899-ben Hollandiában, valamint Spanyolországban járt, utána ismét Párizsban tevékenykedett. 1901-ben festette a "Kocsisok közt", 1903-ban a "Szeptember vége" című alkotásait. 1903-ban festette meg egyik legismertebb művét az "Október elseje" című képet, amelyre Münchenben és a Saint Louis-i világkiállításon nagy aranyérmet nyert. 1904-ben festette a "Kártyázók", 1905-ben a "Cigányok", 1920-ban az "Ibolyaszedés", 1921-ben a "Majális" című jelentős műveit.
A huszas években számos színgazdag plein air tájképet festett, amelyek megújulást mutatnak, s erősen módosítják a róla alkotott hagyományos képet. Tájképeken és figurális kompozíciókon kívül számos kitűnő portrét is alkotott.
Pótolhatatlan szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének Nagybányán vállalt tanári működésével. Egyik alapítója volt a nagybányai művésztelepnek és a szabadiskolának. Az I. világháborút követően jó ideig ő tartotta a lelket a szertehulló művésztelepben.
Méreteivel, tartalmi bőségével, színei erejével mindig a monumentálist és a magasrendűt kereste. Az erő és a gyöngédség végletei között a festői kifejezés minden eszközének a mestere volt.
Művészeti díjak: 1903-ban a Lipótvárosi Kaszinó díja, 1905-ben Párizsban nagy aranyérem, 1906-ban Vaszary-díj. Több alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.
Irodalom:
Éber László: Művészeti Lexikon - 1930
T. K.: Művészet - 1971/1
Lyka Károly: Magyar művészet Münchenben 1867-1896 között - Corvina Kiadó, 1982
Réti István: A nagybányai művésztelep - Kultúrtrade Kiadó, 1994
Sz. Gy.: Művészet - 1996/4
Dr. Szabó - Kállai: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona - Nyíregyháza, 1997
Művészeti Kislexikon, 1998
Forrás: http://www.visuart.hu/festmeny.php?tipus=eletrajz&ftipus=xx&azonosito=xx_thorma_janos
